MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

33. rész

Minden embert megkérdeztek az úton, hátha láttak egy alacsony, kis termetű négyéves kislányt szőke hajjal, hiányzó alsó fogsorral, de mindenki csak a fejét rázta.

Felix egyre jobban kezdett kikészülni, és már akartlanul is rosszra gondolt.

– Nem adtad oda a pénz Sihyonak igaz? Azért vitte el a lányom! – fordult Hyunjin felé sírva.

– Miért ne adtam volna oda a pénzt neki? Megint engem vádolsz! Mindig engem vádolsz amikor valami baj történik! Mi a bajod velem?! Szerinted én nem aggódom? – emelte fel a hangját a szintén feszült Hyunjin.

– Van okom rá, már meg ne haragudj! – vágott vissza Felix. – Ma is elhoztad az óvodából egy szó nélkül!

– Igen Felix, el akarom lopni a lányodat a saját szemed láttára! Biztosan ez a célom! 100%-ig én loptam el, úgy hogy melletted ültem.

– Akárkit felfogadhattál. – súgta megtörten Felix.

– Rendben Felix, akkor én most elmegyek, és egyedül megkeresem Dambit. Menj nyugodtan, és vádolj meg minden járókelőt, hogy ő a tolvaj! Azzal a módszerrel biztosan meg lesz oldva minden és Dambi is lepottyan az égből a karjaidba! – fordult sarkon Hyunjin, s otthagyta Felixet az úton.

– Azaz, menj csak! Nincs szükségem rád, csak hátráltatsz! – kiáltott utána Felix, majd folytatta az emberek kérdezgetését.

Eközben Hyunjin még idegesebben kapkodta a fejét a tömegben. A játszótér körül sok ember van, így Dambi bárhol lehet.

Nem elég szegény szőkének, hogy megtudta van egy lánya, még el is veszíti őt, és ha ez még mindig nem lenne elég, az ember akit szeret őt vádolja a lopással.

Szinte képteken volt ésszerűen gondolkodni, csak ment amerre a lábai vitték, azaz előre. A feje folyamatosan jobbra-balra mozgott, de sehol sem találta a kislányt.

Aztán amikor már kezdte feladni a reményt, egy halvány hangfoszlány ütötte meg a fülét.

– Hyunjin oppa!

A hang felé fordult, így szinte le is ütött egy gyalogost, aki morogva kerülte volna ki, de mivel Hyunjin is ezt tervezte megint összeütköztek. A szőke frusztrálta fogta meg a mérges nő vállat és odébb tolta, hogy el tudjon menni mellette.

– Dambi! – szólította meg a kislányt annak reményében, hogy ismét megszólítja őt.

– Itt vagyok Hyunjin oppa! – integetett a szőke kislány egy ember nyakában ülve, de ennek a személynek nem látszott a feje és az arca a tömeg takarása miatt.

Amikor megpillantotta a lányt, azonnal elkezdett szaladni a tömegben. Nem érdekelte az sem, hogy sokat morognak valamit az orruk alatt, ahogy az sem, hogy hangosna utána kiabálnak.

Amint odaért Dambihoz látta, hogy egy nem is ismeretlen nő nyakában ül.

– Kicsikém! – vette le a nő nyakából, és magához ölelte a szőke kislányt. – Tudod, hogy megijesztetted apádat? Most is valahol zokogva keres téged! Nem szabad csak úgy elmenni a játszótérről anélkül, hogy szólnál nekünk, érted?

– Rendben Hyunjin oppa. De amint látod ép és egészséges vagyok. Sihyo unnie megtalált, és amint mondtam neki, hogy eltévedtem a tömegben, felvett a nyaka köré, hogy megtaláljatok. – mutatott a mosolygó nőre a kislány.

– Hát, köszönjük a segítséget Mrs. ismeretlen Sihyo. – vicsorított Hyunjin majd sarkon fordult, és otthagyta a nőt.

Dambi hátrafordult a férfi tartásában, és Hyunjin válla fölött integetni kezdett a nőnek aki visszaintett.