MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

98. rész

– Holnap esküvő, mit szólsz hozzá? – bújt hozzá párjához Felix két nappal később.

Végre sikerült kicsit kikapcsolnia, és a napi étel adagját is megkapta, ami nagyban hozzájárul a ma esti lazaságához.

– Még egy nap és pár óra, és eljön az idő... – ábrándozott az idősebb. – Olyan nászéjszakát kapsz ajándékba, mint még senki más.

– És megint a szexnél tartunk. – forgatott szemet egy kis mosollyal az ajkain Lix.

– Most miért? Vagy három hete nem feküdtünk le. Az nagyon sok idő.

– Igazad van, az nagyon sok idő. – értett egyet a fiatalabb. – Neked. – kuncogott.

– Majdnem egy hónap a fincsi popsid nélkül…hah…  – emelte a mennyezetre a tekintetét Hyunjin, majd amilyen szorosan csak tudta, magához ölelte jegyesét, aki alig 12 órán belül a féjre lesz.

– Hé, megfojtassz! – kuncogott a kisebb párja karjai közt. – Hyunjin!

Hyunjin mosolyogva engedte el kis szerelmét, majd a hátára fektette. Őmaga oldalra feküdve a karjára támaszkodott, s csak bámult gyönyörű jegyesére, hiszen Felix látványából sosem elég.

A kisebb már kezdett zavarba jönni, viszont amint szólásra nyitotta volna az ajkait, Hyunjin megelőzte őt.

– Hogy lehet ennyire szeretni valakit Lix? – súgta, teljesen elkomolyodva.

– Hogy érted? – vágott kíváncsi fejet a kisebb.

– Mármint...hogyan lehet valakit annyira szeretni, hogy amikor ránézel, azonnal megnyugodj... Szinte azonnal elveszíts minden fájdalmat, lehet az lelki vagy fizikális. Hogyan vagy képes ennyire a hatalmadba keríteni engem?

A kisebb elpirult, s szeplői akár a kis csillagok úgy ragyogtak fel piros pofiján. Szemei csillogtak, de közel sem a könnyektől. Tekintetét akkor sem tudta volna elszakítani Hyunjinról, ha nagyon akarta volna. Rabul ejtették egymást akaratlanul is.

– Hm? Hogy vagy képes ilyenekre? – döntötte oldalra a fejét az idősebb pár másodperc múlva.

– Azt hiszem, ezek maguktól jönnek, amikor rátalálsz az igazira. – motyogta Lix.

– Neked mi az első dolog, ami eszedbe jut, amikor rám gondolsz?

– Biztonság. – mondta ki gondolodás nélkül a fiatalabb. – Veled biztonságban és szeretve érzem magam. Nem kell attól félnem, hogy valamit rosszul csinálok, mert tudom, hogy te sose ítélkeznél felettem. Amikor velem vagy, nem félek senkitől és semmitől, mert tudom, hogy gondolkodás nélkül megvédenél. Melletted megnyugszom.

– Mindig aggódtam gyerekkoromban, hogy mi lesz a magánéletemmel, amikor felnövök. – feküdt Lix mellé Hyunjin, s a mellkasára húzta párját. – Anyám mindig is mondta, hogy üzletembernek kell lennem, mint az apámnak. Tudtam, hogy mi az utam a jövőben, de féltem, hogy ezt az utat majd egyddül kell végigjárnom. Teljesen magamba neveltem, hogy nekem sosem lesz párom, gyerekeim... – mosolyodott el a gondolaton. – De aztán egy alacsony, fekete hajú, ausztrál fiú, aki szégyenkezve takarta a gyönyörű szeplőit megmutatta nekem, hogy milyen rövid idő alatt lehet kötődni valakihez. Aztán pedig 3 nap alatt magadba bolondítottál, úgy, hogy nem is az volt a szándékod.

– Féltem tőled te hülye! – nézett fel párja szemeibe Lix.

– Tudom. – kuncogott az idősebb, majd egy puszit nyomott párja mostmár felfrissült szőke tincsei közé.

– Nagyon ijesztő voltál. – bújt közelebb szerelméhez Lix.

– Tudom, és sajnálom. Minden amiatt volt, mert nem hittem abban, hogy nekem lehet egyszer normális magánéletem.

Felix megsajnálta jegyesét. Tudta, hogy Hyunjinnak nem lehetett könnyű, de boldog volt, amiért érte legyőzte a rideg énjét. Egy új Hyunjinnak adott életet, mindezt a szerelemnek köszönhetően.

– Emlékszel, amikor Dambit lázasan vittem be a munkahelyre, mert te nem engedtél el szabadságra? – szakította meg a pár másodperce tartó csendet Hyun.

– Uhum.

– Aznap segítettél nekem életedben először. Dambit kihoztad az épületből, és hazavittél minket.

– És te pedig elénekelted azt a gyönyörű dalt, amivel azonnal felkeltetted a figyelmem.

– Tényleg aznap kezdtél érezni valamit irántam?

– Igen.

– Huh...az nagyon korán volt... – lepődött meg Lix.

– És te? Mikor estél szerelembe Lee Felix? – borzolta össze párja haját Hyunjin.

– Hm… Azt hiszem akkor… – cukkolta párját Lix.

– Naa~ ne mondd, hogy nem emlékszel!

– Akkor szerettem beléd, amikor…  meghívtalak vacsorára, és teleettük magunkat csokis palacsintával. Dambit lefektettem aludni, te pedig egy üveg borral drukkoltál elő, amit a májusi holdfényben megittunk a ház oldalának dőlve. – nézett fel szerelme arcára Felix.

– Szóval téged meg lehet venni egy kis borral. – kuncogott az idősebb, és ujjai közé fogta Lix orrát.

– Nem a borral vettél meg, hanem a törődéseddel, és hogy Dambira is meg rám is gondoltál. – vette le jegyese kezét az orráról, és összekulcsolta az ujjaikat.

– Dambinak hála, hogy ma itt lehetünk egymás karjaiban. Ha nem lenne, akkor nem kellett volna hazavinnem titeket, és akkor talán sosem kaptuk volna meg a kezdő löketet.

– Dambi a szerelmünk kulcsa. – ásított, majd lehunyta a szemeit a fiatalabb.

Hyunjin elmosolyodott, majd magukra húzta a takarót, és lekapcsolta az éjjelilámpát. Egy hosszas csókot nyomott Felix homlokára, s utoljára kigyönyörködte magát a mellkasán békésen szuszogó fiún, kinek ajkai aranyosan elnyíltak egymástól.

– Jó éjszakát kisangyal. – hunyta le szemeit, s csatlakozott szerelméhez az álmok gyönyörű világába.