MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

68. rész

– Jó reggelt! Nem gondoltam volna, hogy a tegnapi után, már ilyen korán itt talállak. – emelte fel a fejét az irodában kuksoló Yeonjun. – Éppen a nő papírjait bújom.

– Reggelt! Nincs sok időm, de még bemennék hozzá, ha nem gond. – állt az ajtóban Hyunjin.

– Menj nyugodtan. Tudod, hol találod. – kezdett neki a papírok tanulmányozásának a rendőr újból.

Hyunjin tudta mit akar, és hol találja azt. Kifordult a folyósón, s egyből szemben is találta magát azzal az ajtóval, amit keresett. Kopogás nélkül nyitott be. A bent lévő rendőr tudta, hogy neki most ki kell mennie, s ezt szó nélkül meg is tette.

A szőke csak végigvezette rideg tekintetét a szobán, majd az egyetlen rozoga székhez lépett, megmarkolta a háttámláját, majd megemelte és visszaütötte a padlóra.

Az alvó nő ijedten ült fel az ágyban, s mintha nem kapott volna elég oxigént a tüdeje, úgy kapkodott levegő után.

– Elég a színészetből, tudom, hogy az az egy jól megy neked! – forgatott szemet Hyunjin.

– Te baromarc! – köpte a szavait Sihyo, miközben kezét szorosan a szívén tartotta.

– Haggyuk a fölösleges dumát, annyira unom már! – vágott szenvedő fejét a férfi. – Mit mondtál Felixnek?

– Kérdezd meg őt! – válaszolt kapásból a nő, s minden eddigi tevékenységét abbahagyta.

Lábait letette a földre, s felállt.

– Tőled kérdem, nem tőle. Tőled várom a választ! – emelte fel a hangját Hyun.

– Azt hittem vagytok annyira jóban a kis Lixieddel, hogy mindent megosztotok egymással. Bár, hogy is gondolhattam! Ha ez így lenne, nem dőltél volna ki olyan gyorsan egy kibaszott kés szúrástól! – üvöltött a nő.

– Kibaszottul ne merj rám fogni ilyen hülyeségeket! Ti kényszerítettetek rá, hogy eltitkoljam! A ti mocskos tervetek sült el rosszul, amiatt ülsz itt terhesen! – indult el Sihyo felé Hyunjin, bár ez nem érintette meg a nőt.

– Majd mindent elmondok a tárgyaláson. Neked nem tartozom magyarázattal. – fordított hátat a nő.

– Életed végéig itt fogsz rohadni, a fattyaddal együtt! – nézett végig undorodva a nő testét Hyunjin.

– Úgy gondolod? – mosolyodott el Sihyo. – A fattyammal együtt igaz? – kuncogott.

– Te boszorka! – sziszegte a férfi.

– A fattyam még mindig többet jelent Felixnek, mint te.

– Hogy érted ezt?

– A babámat Felix fogja felnevelni. Örökbe veszi, és felneveli, akár Dambival, akár nélküle.

– Honnan szedted ezt a hülyeséget?

– Felix gondolkodik a dolgon, de úgyis tudom, hogy nem tudna nemet mondani erre az ajánlatra. Dambi a te lányod, de a kisbabámat még örökbe tudja fogadni.

– Azt hiszed belemenne még akkor is, hogyha én nem engedném? – horkantott fel a férfi.

– Fogadjunk! – csillant fel Sihyo szeme.

– Miben?

– Ha Felix képes lenne elhagyni téged és Dambit az én picimért, akkor én nyerek, és beismered nekem, hogy igazam volt. Ha Felix titeket választ, és hagyja, hogy a kislányom idegenekkel nőljön fel akkor te nyersz, és nem hallotok többet rólam.

Hyunjin mélyen elgondolkodott. Hülyeség lenne fogania Sihyoval, de mit veszít? Felix úgyis a családját fogja választani, ez természetes.

– Tudod mit? Áll a fogadás. – nyújtotta a kezét Sihyo felé.

– Öröm veled üzletelni Hwang uraság. – rázta meg a kezeiket a nő egy vigyorral a képén.

– Patkány. – sziszegte Hyun, majd sarkon fordult, s elhagyta a termet.

Olyan dühös volt, hogy saját magát képes lett volna fejbe lőni, ha adódott volna lehetősége rá. Megint hagyta magát belehúzni abba a kibaszott csőbe, mert nem képes épeszűen gondolkodni.

Egy börtöntöltelék miatt kérdőjelezte meg Felix szerelmét, ami önmagában egy megvetendő dolog a szemében. A pillanat hevében mégsem tudott gondolkodni. Megbánta amit tett.

[…]

Délután, amikor a forgatás egy hosszabb szünetet tartott, elindult az autójához, hogy elhozza Dambit az óvodából. A kislány szeretett kijárni a forgatásra, s tekintve arra, hogy nem lesz benne pikáns jelenet a mai nap folyamán, így ma semmi akadálya annak, hogy apukájával töltse a délutánt.

Amint kiért a házból ahol forgattak, hajmeresztő dolog várta. Csak állt egy helyben, és bámult, agya nem fogta fel amit látott.

Az autója, amit már egyszer megjavítatott, mert elvágták a fékkábelt, romokban hevert a földön. A szélvédő szilánkokban, az ablakok megrongálva, s kisebb nagyon tojpadások díszelegtek az autó minden részén.

Közelebb lépdelt, persze még mindig a sokktól leködösült szemekkel. Egy papírdarab volt az autó elejére ragasztva ragasztószalaggal. Letépte, és elolvasta. Talán csak ekkor eszmélt fel a sokkból.

„Aki bújt, aki nem, jövök!“

– Oh, hogy szorultál volna anyádba, a kurva ég baszná meg! – ordított fel a szőke, s még ő is adott egy ütést az autónak.

Ha tehette volna, ő maga fejezte volna be az autó rongálását, anyira dühbe gurult. Természetesen mielőtt ez megtörténthetet volna, elővette a telefonját, és felhívta Felixet.

-- Szia kincsem! Éppen úton vagyok Dambiért. – szólt bele vidáman a telefonba a kisebb.

A férfi sóhajtott.

– Felix, azt hiszem Changbin valahol a közelünkben lehet. Légy óvatos, és kérlek, gyere utánam a céghez! – próbált higgadtan beszélni.

-- Rendben, mindjárt megyünk Dambival. – a kicsi nem ellenkezett, nem kérdezősködött, tette amit Hyunjin mondott neki, hiszen nem akarta ennél jobban feldühíteni őt.

Khmkhm!
Valaki ezt nekem meg tudná magyarázni légyszi?

(Nem tudok új részt csinálni, belelépni a címbe, hogy átírjam, és stb., mert kidob. Egyszerűen idegesít, valaki tudja mit kéne tennem?)