MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

20. rész

Fejét megrázva vette fel a telefont.

- Haló?

-- Hol vagy? - szólt bele a telefonba egy feszült hang.

- Itthon vagyok. - válaszolt Felix, és lassan leereszkedett a kanapéra.

-- Olyan nehéz nekem szólni arról, hogy ma nem jössz be?

Felix csak némán hallgatta, ahogy a főnöke újból szemétkedni kezd vele.

- Sajnálom...

-- 5 perc és ott vagyok. - mondta Hyunjin sóhajtva, majd bontotta a hívást.

Amíg a szőkét várta, hogy az megint levezesse a dühét rajta elkezdett takarítani abban a rokkant szobában. Kiporszívózott, majd inkább jobbank látta ha nem nyúl a szekrényekhez, nehogy azok rádőljenek.

Mire végzett arra az ajtón is kopogtak. Szaladva nyitott ajtót.

- Ne tudd meg mennyire felidegesítettél! - rázta meg a fejét az ajtóban álló Hyunjin, majd szinte leütve a kicsit magához ölelte.

- Azt hittem megint le leszek szidva. - motyogta Felix.

- Azt sem tudtam, hova lettél! Ne csinálj ilyet többet. Legalább szólj ha nem jössz be!

- Úgy lesz.

- Beszélnünk kell valamiről! - tolta el magától lassan a feketét Hyunjin.

- Rendben, gyere a nappaliba! - invitálta maga után a másikat Lix.

Egyáltalán nem zavarta, hogy egy laza pulcsiban és melegítőben van, hiszen otthonra nincs akiért kiöltöznie.

Leültek egymással szembe, majd Felix csak várta, hogy a másik megszólaljon végre, ami nem történt meg, ezért ő megelőzte a főnökét.

- Kezdessz nevetséges és kiszámíthatatlan lenni számomra. - forgatta meg a szemeit Lix.

- Kedvellek! - mondta ki gyorsan Hyunjin.

- Mi? - értetlenkedett a kisebb.

- Ha nem jöttél volna rá, hogy miért voltam bunkó a Changbin által mondottak miatt, akkor itt a magyarázat. Kedvellek Felix. Amikor a kocsimban elkezdted énekelni azt az átkozott dalt, akkor valami olyat kezdtem érezni, amit addig soha. Aztán amikor az éjjel közepén véletlenül engem hívtál, mert Dambi rosszul volt... Minden tetteddel egyre jobban hozzátettél, hogy kedveljelek. Azért voltam akkora bunkó fasz, mert valahogyan ki kellett jönnie belőlem a csalódottságnak és haragnak, mert azt hittem már foglalt vagy. Most ezzel a kurvára hosszúra sikerült vallomásnak szánt beszámolóval bocsánatot is szeretnék kérni egyben. Soha nem leszek veled akkor bunkó köcsög mint az elmúlt napokban, csak kérlek adj egy esélyt! - fogta meg Felix lábain pihenő kezecskéit.

Felix egy ideig csak szeppenten bámult a szőke férfi ellágyult tekintetébe, majd gyermeki egyszerűséggel elnevette magát.

Eközben Hyunjin összazavarodva bámulta a kis feketét, de esze ágában sem volt elengedni annak a kezét. A szíve facsart, hiszen nem ilyen reakcióra számított. Ez még a visszautasításnál is jobban fájt neki.

- Sajnálom, de ezt most nem sajnálom! - nyugodott le Felix. - Igazából most fognom kéne az alkalmon, és a sármos és kőgazdag Hwang Hyunjin karjaiba ugrani, hogy „én is kedvellek szőke hercegem", de nem megy. Mindenkinek ez lenne a legjobb döntés, de nekem nem megy. Mindenki megtenné, mert nem mindennapi, hogy egy cégvezető bevallja az érzéseit iránta, de én nem tudlak átverni mindennek ellenére sem. Irdatlan mennyiségű pénzre lenne szükségem amiért képtelen vagyok küzdeni, de akkor sem tudom eljátszani, hogy mennyire kedvellek, hogy kisegíts. Túl hülye vagyok, ez pedig már nekem fáj. A másik pedig a kibaszott naívságom. - állt fel a kanapéről, s hajába túrt. - Kibaszottul rosszul érzem magam mentálisan, de reménykedem benne, hogy jobb lesz. Úgy, mint veled. Minden nap abban reménykedtem, hogy jobb lesz, és nem leszel köcsög, de mindig tévedtem. Most is remélem, hogy... mit' tudom én elüti azt a kurvát egy kamion, hogy ne kelljen fizetnem neki minden hónapban, vagy találok valami pénzzel teli táskát, hogy a lányomnak ne egy kemény kanapén kelljen aludnia. Minden kibaszott napom a reménykedésből áll. Nem azt mondom, hogy nem lenne jó magam mellett tudni valakit, de félek attól, hogy nem tudnék mindenkire elég időt szakítani a környezetemben. - temette az egyik kezébe az arcát, s halkat szipogott. - Most is sírnom kéne a sorsomon, de látod milyen balfasz vagyok? Inkább nevetek magamon. Baszottul nem tudom, hogy mit kezdjek magammal és ez nem is lenne baj, ha nem lenne itt Dambi aki számít az apukájára.

- Felix, kérdezhetek valamit tőled amire egy őszinte választ várok? - lépett Felix mellé a magas szőke.

- Nincs mit veszítenem. Az őszinteségem maradt csak a régi énemből, szóval hallgatlak. - törölte meg Felix az arcát, majd szembe fordult a szőkével.

- Mit éreztél amikor mi ketten csókolóztunk? - nézett le Felix kezeire a magas, s saját hatalmas kezeibe vette a kis mancsokat.

- Egyfajta vígasztaló érzés futott át a testemen, bár ez lehet az adott helyzetektől is. Azt akartam, hogy sose legyen vége. Én annyira szerettem, hogy összezavart. - torzult sírásba Felix arca.

- Semmi baj Lix. - ölelte meg a kis tanácstalant Hyunjin. - Mostmár van egy hyungod aki mindig itt lesz. Ugye nem okoz neked gondot, ha ez a gonosz ember melletted akar maradni és egy jobb emberré válni általad?

- Boldoggá tennél. Viszont mégegy olyan, mint a múlthét, és engem soha többé nem látsz. - motyogta Felix.

- Ígérem, hogy ezután nem lesz több olyan.

- Akkor lehet szó róla.