MY BLONDE GIRL ᵃⁿᵈ ʰᵉʳ ᶠᵃᵗʰᵉʳ | HYUNLIX

50. rész

– Na és meddig is terveztél engem bezárni Hwang uraság? Órákig, napokig, esetleg hetekig? Hát nagyon fasza, mondhatom! Legalább ne unatkoznék ennyire! – kapcsolta ki a tévét unottan Felix a hálószobában. – Unom magaaaaam! – nyöszörgött.

Hirtelen becsapta a szél a nyitott erkélyajtót, ezzel a szívbajt hozva szegény Lixre. Gyorsan felpattant az ágyból, de amint realizálta az történteket, boldogan elvigyorodott.

– Hah...csak ki kell másznom az ekrélyről az udvarra. Beülök az autómba, és már el is húztam innen! Aztán bőghetsz utánam Hwang Hyunjin! Most én vagyok a főnök. – mosolygott magában. – Jesszus, és magamban beszélek? Úgy tűnik! Milyen fasza, már kezdek bedilizni ettől a sok bezártságtól! Mindjárt dél, és kezdek éhes is lenni. – indult el az erkély felé. – Áh, túl magas! – nézett le a magaslatból, s szinte le is szédült onnan. – Átok a fejedre Hwang Hyunjin! Hallod?! Átok arra az okos agyadra! – kiáltott fel.

Visszaballagott a hálószobába, és leült az ágyra. Elgondolkodott, hogyan tudna mégis kijutni az erkélyen keresztül, úgy, hogy ne törje ki a szerencsétlenül vékony nyakát.

– Igaz, szőke vagyok, de nem lettem ettől hirtelen Aranyhaj. Nem tudok leereszkedni azon a szaron! HAHHJ!!! Haljál meg Hwang! Úgy utállak!– kiáltott fel idegesen. – Miért nem kapok egy Aranyhajat a nagy gubanc mellé?! Nem fair az élet!

Percekig csak a mennyezetet bámulta, miközben további Disney filmekről ábrándozott, hátha azok adnak valami ötletet, hogyan jusson ki a kalitkájából.

Aztán végül...

– Megvan! Összekötöm a lepedőt és Hwang urasát ingjeit, és leereszkedem rajtuk, mint Tarzan az indájon! – ugrott fel az ágyból. – You're genius Felix! Good job!

Minden inget kidobált a párja gardróbjából, s a lepedőt is letépte az ágyról. Gondosan maga köré gyűjtötte az anyagokat, és elkezdte szorosan összecsomózni őket.

Amikor minden készen állt, kiszaladt az erkényre a hosszú szövet kötéllel, és rákötötte a betonkorlátra.

– Jajj istenem, csak most legyél mellettem! – tekintett fel az égre, majd egyik lábát átlendítette a korláton.

– Hé! Azonnal hagyj abba mindent! Nehogy megpróbáld! – kiáltott rá egy ismeretlen hang, amire összerezzent, s lábát visszarántotta maga mellé.

A hang felé nézve egy barna hajú rendőrt pillantott meg, ahogy éppen a magas és hegyes végű kerítésen mászik befele.

– Ez meg ki a faszom!? – húzta össze a szemeit a hatalmas fény miatt Felix, s úgy követte végig a rendőr szerencsés landolását. – Te ki vagy, és mit keresel itt?! – kiáltott le neki, amikor a férfi a bejárati ajtóhoz közeledett.

– Nyugi, kiszedlek onnan! – válaszolt a férfi, bár nem a feltett kérdésre.

Felix a szobába visszasétálva várta, hogy kiengedjék őt onnan, és végre értelmes válaszokat kapjon. Magában megköszönte magának, amiért gyorsan felkapott magára párat Hyunjin cuccai közül, így most nem egy szál pizsamában kell az idegen elé állnia.

A várakozás hosszú perceknek tűnt, de amikor kattant a kulcs a zárban, Felix valósággal úgy érezte, mintha egy kis madár lenne akit most engednek ki a kalitkájából.

Legszívesebben a megmentője karjaiba ugrott volna, de nem zakkant meg annyira fejben, hogy idegeneket ölelgessen. Végülis mi van akkor, ha rossz szándékkal engedik ki őt onnan.

– Hol van a kislány? – nyitotta ki az ajtót hirtelen a rendőr.

– Egy barátomnál, de neked mi közöd van ehhez? – ráncolta össze a szemöldökét Felix.