Sárkányok háza: Tűzcseppek

A Sárkánykör

A Lépőköveknél vívott háború után rossz idők köszöntöttek a Triarkátusra. Amikor Rasvellon Drahar, Craghas Drahar fia visszatért apja búvóhelyére, döbbenten vette észre, mennyivel jobb színben van az öreg Craghas. Sápadtsága a maszkja alatt elmúlt, a mély és hosszan tartó gyógyulás, meg az a kevés étel és ital, amit gyermekei belediktáltak, szemmel láthatóan megtette a hatását. A férfi leült a kőágy szélére, és amikor apja a szemét is kinyitotta, abban élénk vadság tükröződött.

- Fiam! - nyúlt ki a takaró alól az idősebb férfi, hogy megérintse egyetlen fiúörököse kezét. - Hol vagyok?

- Semmi baj, apám – szorította meg óvatosan az üszkös, de nagyon is erős kezet Rasvellon. - Itt vagy Myrben, a saját barlangodban.

- A támadás - nyögte a férfi. - A sárkánytűz!

- Már minden lezajlott korábban. Még mindig a Lépőkövek ura vagy, apám - nyugtatta. - A Tengeri Kígyó flottája elleni harcban még részt vettél, nem emlékszel? Utána azonban eltűntél. Egyedül kellett szembeszállnom a király fivérével. Itt találtam rád, bezárkózva, elsötétített ablakok között. Tomboltál, apám, és úgy imádkoztál az istenekhez a földre borulva.

- Mint akit az ördög foglalt el - rémlett fel lassanként Craghas előtt, mi minden történt a múlt évben. - Micsoda rémisztő látványt nyújthatok! Vajon az embereim mit gondolnak most rólam?

- Semmi rosszat nem gondolnak rólad - hangzott a határozott felelet. - Minden bizonnyal láz vett le a lábadról, vagy...

- Nem! - szólt közbe a férfi. - Nem láz volt! Nem betegség. Sokkal rosszabb annál.

- Rosszabb? - ráncolta a homlokát Rasvellon. - Attól tartok, nem értem.

- Itt az ideje, hogy elmondjam neked - tornázta magát ülő helyzetbe Craghas. - Amit most mondok, az szigorúan csak kettőnkre tartozik. Senki más nem hallhatja, megértetted?

- Senki nincs itt, apám - biztosította a fiú. - Én pedig megígérem, hogy nem szolgáltatom ki senkinek a titkaidat.

- Hát hallgass rám, fiam! - szedte össze magát a myri herceg-tengernagy, és nagyot nyelt, mielőtt belekezdett volna a vallomásába. - Azelőtt a Triarkátus tanácsának vezetője voltam, és Westeros urait szolgáltam vámszedés fejében. Bizonyára emlékszel, hiszen már jócskán elmúltál tízesztendős, amikor már a Lépőköveket uraltam.

- Emlékszem, apám.

- Hát tudd meg, akkor én nem önszántamból hajtottam térdet a Targaryenek előtt. Egy összeesküvés részese voltam. Nagyon is fontos szereppel bíró részese.

- Egy összeesküvésé? - vonta fel Rasvellon a szemöldökét. - Megrémítesz, apám!

- Daemon Targaryen tudta, hogy életében nem győzheti le Viserys királyt - folytatta a férfi kimérten. - Ugyanúgy, ahogy Viserys is tisztában volt vele, hogy Daemon csak az ő halála után diadalmaskodhat a királyságban. Csakhogy míg a király türelmesen kivárta a Hullámok urának közbeavatkozását, és utána menesztett hadat Hullámtörő szigetére, addig Daemon Targaryen egészen másféle tervet forralt ki.

Craghas megszomjazott beszéd közben, így fogta az ágya mellé helyezett kancsót, amelybe hajnalban friss vizet töltöttek, s egyenesen a kancsóból öntözte meg kiszáradt torkát. Az összes vizet eltüntette egy hajtásra, csak ezután folytatta rendhagyó mondandóját.

- Daemon titokban összehívta Viserys Targaryen legnagyobb ellenségeit. Meghívta őket Sárkánykő várába, s ott szövetséget kötött velük. Ez lett a Sárkánykör, amelynek tagjai felesküdtek rá, hogy minden erejükkel, minden tőlük telhető eszközt bevetve a Targaryen-ház terjeszkedése ellen fognak küzdeni. Voltak, akik a piszkos munkát végezték, és hajókat, kereskedőket fosztottak ki, lázadások parazsát szították fel. Mások a diplomácia vizeit zavarták fel a maguk módján. A Sárkánykör sok bosszúságot okozott Viserysnek, méghozzá olyan ügyesen, hogy rajtunk kívül senki nem is sejtette, mindez a töméntelen álnokság egyetlen sötét elméből sarjadt. De a végső célhoz képest, amit a herceg kieszelt, mindahányan csak zavarkeltők voltak, nevetséges kis bűnökkel. Férgek, amiket előbb-utóbb mind eltaposott a király. Kivéve egyet.