Sárkányok háza: Tűzcseppek

A Korona hívei

A westerosi hadsereg a tél utolsó hónapjában hagyta el Királyvárt, s azon túl a Targaryen Királyságot. Nem sokkal ezután már az Alkonyvölgyben voltak, ahol Lucas Lothston Harrenhal fegyvermestere és felesége, Falena Stokeworth úrnő nagy szeretettel üdvözölték Aegon Targaryent. Kimondottan izgatottak voltak a közelgő hadjárat miatt, amire az uralkodót is ők maguk beszélték rá. Nem győzték eléggé hangsúlyozni, milyen fontos és megbízható emberek vesznek majd részt ebben a garantáltan diadalmas háborúban, és hogy micsoda megtiszteltetést jelent számukra együttműködni a Targaryen-házzal. Lothston nagyúr hat évvel ezelőtt a Starkok elleni hadjáraton veszítette el fél szeme világát, és három évre rá a másik szemére is csaknem teljesen megvakult. Váltig állította, hogy vakságára a csatatéren szerzett sebesülése segített rá. Bárhogy is történt valójában, Lucas Lothston ekkorra már teljesen vak volt – ez azonban egyáltalán nem gátolta meg abban, hogy továbbra is éljen fő szenvedélyének, a háborúzásnak és hűséges szövetségesként támogassa a Targaryeneket. Legendás volt a harci tudása, és ezúttal is úgy kívánta, hogy a fiával együtt vonuljon harcba. Ez a mostani ugyanakkor nem csupán egy hadjárat volt számára a sok közül. A fegyvermester elhatározta, hogy viharföldi királyt csinál a fiából a gyűlölt Criston Cole ellenében, akinek az apját egykor a feketerévi vérmezőn ő maga is tevékenyen hozzásegítette a castellanus címhez. Emerencia halála óta viszont sok minden megváltozott az Alkonyvölgyben. Lucasnak már szövetségeseket is sikerült szereznie, akik majd a kellő időben győzelemhez segíthetik Aegont, s mint mondta, ez a westerosi hadjárat kiváló alkalom rá, hogy Harrenhal fegyvermestere megmutassa erejét a Hét Királyság nagyságainak. A Starkok egyre erősebbek, hatalmuk napról napra növekszik, nemrég új nagyfejedelmük lett, s még mindig függetlenségre törekszenek észak peremén. Ha egy westerosi had, melynek Lucas Lothston az egyik vezére, látványos csapást mér rájuk, abból remek hatalmi tőkét lehet kovácsolni. Mindazonáltal pedig ez kiváló alkalom arra is, hogy a birodalmakon átívelő rokoni kapcsolatok megerősödjenek: elvégre Aemond, aki hamarosan nőül veszi az ő Jeyne lányát, máris családtagnak számított a Lothstonok körében. Larys Strongnak nem igazán nyerte el a tetszését a westerosi hadjárat ötlete, de udvarmesterként igyekezett jó képet vágni az egészhez. Aemond teljesen a vállalkozás és a közelgő házasság hatása alá került, amikor leendő apósa először beszélt neki Jeynéről – s most, hogy ő is ott léptetett válogatott seregével mind északabbra, az Aranyutat követve, látszott rajta, mennyire büszke rá, hogy élete első csatáját vívhatja. Épp emiatt Larys is úgy tett, mint akinek roppant fontos ez a háború, de közben magában folyamatosan átkozódott. Azt számolgatta, hogy ha odaérnek a Hódító Aegon Lovagrend területeire, már nagyjából akkora utat tettek meg, mintha széltében átvágnának a Targaryen Királyságon – mindezt télen, farkasordító hidegben. S akkor még be kell hatolniuk a Stark Nagyfejedelemség területére, hogy megkezdjék a valódi hadjáratot. A Targaryen Királyságnak jó ideje megvolt a kidolgozott terve arra nézve, hogyan szervezze meg a Starkok elleni hadjáratait: az összecsődített résztvevőket a lehető legkörültekintőbb módon látták vendégül saját birodalmukban, akár heteken át. Az egyesült Targaryen–Lothston sereg nem sokáig maradt Alkonyvölgyben: amint lehetett, indultak tovább északra, s az új esztendő negyedik napján megérkeztek Varjúpihenőbe. Ez a város is rendre szerepelt a Starkok elleni hadjáratra induló seregek útvonalában: ott Aegon király parancsára két hetet kellett vesztegelniük, míg bevárták egynéhány nyugati és keleti előkelőség, köztük a Bracken, a Blackwood, a Vaith, a Staunton, a Harroway, a Costayne és a Westerling-ház csatlakozását, s aztán ismét egy népesebb sereggel vonulhattak tovább Szűztóhoz.

Egy este úgy alakult, hogy Aegon király szenvedélyes kockajátékba bocsátkozott Kősövényi Bracken nagyúrral. A nemesnek óriási szerencséje volt aznap, a Targaryen királynak épp ellenkezőleg: nem kevesebb mint hatszáz aranysárkányt veszített az átkos szerencsejátékon. Próbálta magát tartani, de belül tajtékzott a dühtől, és ezt Bracken nagyúr is látta rajta. Megjegyezte: nem is érti, hogy a Targaryen király, akinek a bányái csak úgy ontják magukból az aranyat és az ezüstöt, miért bosszankodik ennyire egy ilyen csekély összeg elvesztése miatt. Majd, hogy megmutassa, neki aztán semmi szüksége Aegon pénzére, a teljes elnyert összeget szétszórta az őket körülállók között. Akkor Aegon már egy szikrával meg tudta volna ölni az arcátlan pojácát, de inkább csak felállt, és dühös képpel visszavonult a szállására. Larys utólag úgy vélekedett, ez volt az első jele annak, hogy korántsem olyan gáncstalan lovagokból álló kompánia vezetőiként vonulnak hadba, mint azt Aegon korábban gondolta. Pedig valóban válogatott egy társaság volt. Az óvárosi Martyn Hightower nagyúr, Alyn Tarbeck a csatlósával, Ser Theo Bollinggal érkezett. Jött Edwell Celtigar nagyúr, Lord Farman szép-szigeti előkelő, és egy másik Lucas, Harroway ura, Alys úrhölgy apja. Legvégül csatlakozott Jon Hightower, Óváros régenskirálya, Aemond Targaryen westerosi herceg közkedvelt diplomatája, akinek váratlan felbukkanása keltett némi zavart a Lothstonok táborában. Látszott, mennyire feszélyezi őket a Hightower uralkodó jelenléte: tulajdonképpen az okát sem értették, miért csatlakozott hozzájuk – de hamar kiderült, hogy a régenskirály olyan nyilatkozatot tett, ami csak még jobban felzaklatta a jelenlévőket. Közölte Aegonnal, hogy minden ellenséggel szemben segíteni fogja őt, beleértve Rodrik Starkot és Criston Cole viharföldi királyt. A Targaryen király tehát nyíltan szembefordult a Lothstonokkal, és Aemond herceg hirtelen egy rendkívül kínos helyzet közepén találta magát: a hadjárat résztvevőjeként és Jeyne jegyeseként egyaránt a Lothstonok pártján állt, akaratlanul szembehelyezkedve a saját bátyjával, miközben a Lothston-ház jog szerinti trónutódjaként is tekintett magára. A Hightowerek és a Lothstonok régóta rosszban voltak egymással, s már a Targaryen Királyság sem a westerosi, hanem a nyolc esztendővel korábbi Velaryonban kötött békét szem előtt tartva igyekezett meggátolni a felek közt a konfliktust. És bár Jon Hightower megjelenése felizgatta a kedélyeket, a sereg Szűztóból is hamar továbbállt. Tavasz közepe táján érkezett meg a hadsereg a Targaryenek kémei által legrafináltabban kiépített városba, Harrenhalba.