Sárkányok háza: Tűzcseppek

Napdárda királya

A Frey lovagoknak szerencséjük volt. Az erdőn át sem keresztezte útjukat ellenséges haderő, aztán akadály nélkül szelték keresztül a Véres Kaput délre a Sasfészektől. Végül kiderült, hogy a Martell herceget még éppen elcsípték Napdárda városában: Mors ugyanis a feleségével és nemes dorne-i rokonaival másnap nagy vadászatra készült, de azon a verőfényes délutánon még szívélyesen fogadta a Frey követséget a Nap Tornya tróntermében. Előtte mindnyájan rendbe hozták magukat, amennyire tudták, hiszen főrangú személyhez akkor sem állít be ápolatlanul az ember, ha éppen szorongatott helyzetüket jött elpanaszolni. Kénytelenek voltak némi pénzt a borbélynál hagyni, akihez az udvarmester irányította őket, aztán mind a legszebb és legtisztább ruháikba öltöztek. A felavatásra nem sokkal a Hármas Kapu harangszója előtt került sor. A trónterembe lépve Artys Arryn ment elöl, Rodrik Stark közvetlenül mögötte, végül az a néhány tucat Frey, akik elkísérték őket, de Napdárda urához szólni nem volt joguk. Rodrik észrevette, hogy Mors Martell nem a királyi trónuson foglal helyet a terem végében álló, díszes emelvényen. Azon ugyanis a felesége ült, a fehér bőrű, látványosan domborodó hassal is kecses Nymeria. Rodrik arra gondolt, hogy a királynő úgy fest, akár egy szép márványszobor, ami meglehetősen furcsa volt a sok napbarnított bőrű dorne-i között. Hiszen ebben az országban még Mors Martell is barnább volt néhány árnyalattal rhoyne-i fivéreinél. Ő, ez az ábrándos tekintetű Martell herceg, immár a Napdárda Királyság királya – vagy inkább majdani társuralkodója – a felesége jobbján ült, egy a Nymeriáénál láthatóan kevésbé díszes, királyi trónszéken. Rodrik Stark meglepődött azon a felismerésen, hogy eddig mit sem törődött a kívülállókkal, ahogy azok sem törődtek soha a Starkokkal, és lám, Napdárda városáig, a Nap Tornya trónterméig kellett utaznia, hogy először alázkodjon meg egy hatalmasabb király láttán. Aztán hirtelen rájött, hogy királyi audiencián sem járt még soha – ez volt az első alkalom. Odakint, még az ajtó előtt Mors herceg saját palotásainak parancsnoka, Napdárda várnagya és a Sivatag Őrzője, Rosby nagyúr fogadta a követség tagjait. Mint a herceg legfőbb testőre átvizsgálta őket, nincs-e a ruhájukba rejtve gyiloktőr vagy más efféle szerszám, aztán gyorsan elmondta, mit látnak majd odabent, hogyan kell viselkedniük és beszélniük a királynővel és a herceggel. Rosby kemény fickó volt, és a Martell-ház lovagjai között igazi legenda: már másfél évtizeddel korábban is Mors mellett állt, és amikor később a Targaryenek kardélre akarták hányni a Martell királyt meg az egész családját, akkor a saját testével védte a király két és fél éves gyermekét a záporozó tűzcseppektől. Rodrik Stark észrevette, hogy a fejét régi sebhelyek csúfítják, ezt még hosszú haja sem tudta elrejteni. A tekintete pedig éles volt, akár a kés pengéje, amelyet szigorú gyanakvással járatott végig rajtuk. Szinte megizzadtak, mire Rosby nagyúr végre szólt, hogy beléphetnek. Artys Arryn kezdte a beszédet. Látszott rajta, hogy tapasztalt diplomata: nem kereste a szavakat, azok úgy jöttek az ajkára, mintha olvasná a mondanivalóját. Pontosan tudta, hogyan kell megszólítania Mors Matellt és Nymeriát, és felmérte, mennyi kell a tisztelet köreiből, és mikor térhet rá arra, amiért valójában érkezett. Aztán meg olyan szenvedélyes átéléssel szavalta el Napdárda kálváriáját, mint egy dalnok. Amíg ő beszélt, Rodrik fürkészve körbenézett a díszes trónteremben. A falakon gyönyörű freskók és káprázatos faliszőnyegek. A két trónus körül mindenféle magas rangú ember, akiket nem ismert. Egyikükről megállapította, hogy septon, a többiek személye még ennél is nagyobb rejtély volt számára. Mind korosabbak voltak a fejedelmi házaspárnál, és rideg képpel hallgatták a Völgy urát. Nem úgy Mors: az ő arcán csak úgy hullámzottak a felkorbácsolt érzelmek. Amint Artys király a mondandója végére ért, Napdárda királya felállt a trónszékéről, és ökölbe szorított kézzel, nagyokat gesztikulálva esküdött meg rá, hogy mielőbb segítséget fog nyújtani Deresnek és a Frey-háznak. Hajókat és katonákat ígért, fényes győzelmet, Westeros lerombolását – de sajnos nem azonnal. A felesége egészen más természet volt, ez rögtön látszott. Amikor Mors befejezte vad kirohanását, Nymeria tulajdonképpen megerősítette a férje ígéretét – de valahogy sokkal kimértebben, diplomatikusabban tette mindezt, óvatosan eltekintve a Targaryen-ház szidalmazásától. Rodriknak nem kerülte el a figyelmét, hogy a teremben lévő többi uraság csak Nymeria szavaira kezdett egyetértő, helyeslő bólogatásba. Artys Arryn megkönnyebbülve nyugtázta, hogy Napdárda rögtön Deres és az Ikrek oldalára állt – még ha egyelőre csak szóban is.

- Köszönöm felségteknek a kihallgatást - mondta, a tökéletes hangnemet megütve -, és hogy szorongatott birodalmaink segítségére siettek. Nem kímélhetem magam, amíg a Völgy, Deres és az Ikrek a halállal néz farkasszemet: azonnal indulok vissza, hogy megvigyem válaszotok hírét a Völgy tanácsának. Ám engedjétek meg, felségek, hogy itt hagyjam Napdárdában egy megbízható hívünket, Rodrik nagyurat a Stark nemzetségből. Ő a Frey-ház feltétlen támogatója, a tiszteletre méltó Lord Walderan kérése, hogy Rodrik nagyúr képviselhessen minket udvarotokban, míg a vész el nem ül.

- Rodrik Stark?! - szólalt meg Mors Martell aznap első ízben a Hét Királyság nyelvén, és a szeme csak úgy csillogott. - Deres Éhes Farkasának unokafivérét tisztelhetem benned?

- Igen, felséges uram - felelte döbbenten Rodrik, aki már rég elfelejtette, hogy elvileg neki is beszélnie kellett volna aznap. - Theon király az üdvözletét küldi neked és felséges hitvesednek.

- Emlékszem nemes atyádra még gyermekkoromból - folytatta a király, ami láthatóan nem igazán tetszett a teremben ülő dorne-i nemeseknek. - Elkísért engem és apámat, amikor Napdárdába jöttünk. Örülök, hogy eljöttél, Rodrik nagyúr. Rengeteg kérdésem lesz számodra, természetesen az én vendégem vagy, és helyet kapsz a várban. Erről majd Rosby nagyúr gondoskodik.

Mors csak ekkor vette észre, hogy a többiek számára érthetetlenül beszél. Rámosolygott a Frey követre, és mint addig is, gyönyörű, pergő hangon közölte vele, hogy Rodrik a Martell-ház megbecsült vendégeként maradhat, ameddig csak kedve tartja. Artysnak és kíséretének hivatalosan engedélyt adott a távozásra, de ragaszkodott hozzá, hogy friss lovakon induljanak tovább, a hátasokat pedig Napdárda ajándékaként biztosította számukra, kellő mennyiségű arannyal és élelemmel együtt. Így lett Rodrik Stark a Martellek, Freyek és Starkok szövetségének vezető tagja.