Sárkányok háza: Tűzcseppek

Viserys utolsó órája

Criston Cole, Westeros fehér sárkánya, a király intézője, nemesi címek birtokosa és számos vár castellanusa büszkén nézte az udvaron gyakorló fiait. Elston a legidősebb utód volt a Cole-alomból: tizennégy esztendős, erős vállú, büszke tartású fegyvernök, akin meglátszott, hogy az apja, amellett, hogy kicsit elkényeztette, igazán keményen fogja. Hétéves korában, mint bármely más harcra termett nemesi ivadéknak, véget ért a gyermekkora: attól fogva jószerével minden idejét a háború művészetének tanulmányozására és a fegyverforgatás elsajátítására kellett fordítania. Az apja egyelőre régi bajtársa, Harwin Strong mellé rendelte szolgálni: igaz, messze nem ő volt a legtehetősebb nemes úr, akinél Elston eltölthette volna serdülő éveit, Criston mégis úgy gondolta, Harrenhal ura mellett a gyerek majd megtanulja a kutyafittyet. Annál is inkább ragaszkodott Harwinhoz, mivel a parancsnok gyakorta volt tagja az ő személyes kíséretének, így a fehér sárkány személyesen is kivehette részét elsőszülöttje neveléséből, ha úgy látta jónak. Azon a nyári napon, Westeros várának udvarán is a fiát nézte, aki éppen Stronggal edzett. Hosszú sodronyvértezetet és elöl nyitott sisakot viselt, így kellett teljesítenie a mentora által kijelölt feladatsort: felugrani a lóra, majd azonnal leugrani a hátasról, vívóállásba helyezkedni, báránybuckát hányni, körbefutni az udvart, majd az egészet elölről kezdeni. Ha ezzel kész volt, jöhetett a falmászás, illetve egy, a falnak támasztott létrán való függeszkedés. A létrát alulról kellett megmásznia, azaz kizárólag a kezeit használhatta a művelethez – természetesen továbbra is teljes vértezetben. Ezt követően egy kétkezes kovácskalapácsot kellett újból és újból a feje fölé emelnie, majd teljes erőből a földre sújtania vele. Utána jött a favágás – még mindig csatához öltözve –, s csak mindezek után kezdődhettek a fegyveres gyakorlatok. Elston Cole gyakorlófegyverei kétszer-háromszor olyan nehezek voltak, mint egy valódi fegyver: fakardja ólommal bélelt, kopjája borzasztóan nehéz, pajzsa pedig fémlapokkal borított, ormótlan készség.

- Megköszönöd még - kacagta Strong -, amikor majd a csatában mindenkinél könnyedebben és gyorsabban forgatod a fegyvert. Csakhogy az még nem ma lesz. Támadj, és védd magad!

Ahogy az udvaron gyakorlatozókat nézte, Criston Cole-nak elkalandoztak a gondolatai. Messze szálltak onnét, meg sem álltak takaros westerosi birtokáig, ahová sok évvel ezelőtt a feleségét vitte. Arra gondolt, végtére is jól döntött, amikor a törékeny Johannát választotta hitveséül. Meglehet, a fiatal asszony egy Targaryen leszármazott, aki talán semmit sem tud a múltjáról, de lám: öt gyermeket szült neki, és egyik erősebb, egészségesebb a másiknál. Csecsszopó korukban szinte egymással versengve álltak lábra és tették meg első lépéseiket, nem vitte el őket sem láz, sem köhögés, sem más kórság, és folyvást nőttek, mint a sárkányfiókák. Elston immár jól képzett fegyvernök. A három éves Lelia máris olyan szép teremtés, hogy csakis előnyös házasságot lehet neki összehozni. A tizenegy éves Tyler és a kilencéves Florian mindketten az országbíró udvarában vetélkednek egymással lovaglásban, íjászatban. S ott van a legkisebb fiú, az ő nagybátyja nevét viselő, hétesztendős Justin, aki mindenben a bátyjait próbálja utánozni, és aki akkor is visszaül almásderes hátaslovára, ha már tízszer lepottyant róla. Apja büszkén gondolt rá, hogy maholnap belőle is derék tanonc válik valamely megbízható zászlósúr keze alatt. A várnagy arcára mosolyt csalt a sok szép emlék. Belefeledkezett az ábrándozásba, így csak akkor vette észre az udvari küldönc érkezését, amikor az már rég kikötötte a lovát, hogy gyalogszerrel járuljon elé.

- Lord Criston uram, egy pillanatra, ha szabad! - szólította meg a sovány, fiatal férfi. - Királyvárból jöttem hírrel.

- Na, mesélj, te legény! - szólt vidáman a feketerévi várnagy. - Folyik a bor Westeroson, hogy a malomkereket is meghajtja? Sül az ökör a tűz fölött a lakomákhoz? Riszálják a farukat a fehércselédek? Westeros, édes Westerosom!