Sárkányok háza: Tűzcseppek

A Hat Láng

H. u. 131. évének utolsó napján egy büszke lovagkirály és egy gyönyörű Targaryen királyné állt egymással szemben az Esthajnal vár kapuja előtt. Criston vörös brokátselyem tunikát viselt, ujjain aranyozott sárgaréz gombokkal. Vadonatúj ruhaövét Targaryen veretek díszítették. Johannán bordó selyemkaftán volt, a ruha ujján végig aranyszín díszítésekkel. Sötétbarna haját sárkány fonatba rendezték. A fején nemezsüveg, az alatt piros fémkarikákkal díszített, hegyes Targaryen fejdísz, jellegzetes esküvői sárkányfog. Nyakperecén ott fityegett tüzes holdsarló talizmánja, mindkét fülébe gömbcsüggős fülbevalót aggattak. A vár bejáratában Beesbury nagyúr meghatottan mondta a valyr nyelvű orációt. Évekkel korábban Johanna és Criston már egybekeltek – feketerévi rítus szerint, Viserys király engedélyével. Csakhogy amikor Beesbury meghallotta, hogy ez így Criston szerint már rendben is van, egészen elkomorult az ábrázata.

- De hát ez ekképp csak lovagi házasság! - ellenkezett, rá már régóta jellemző indulatossággal. - A házasságnak mindenképpen a Targaryen-ház törvényei szerint kell történnie, máskülönben csak paráznaságnak minősül, a megszületett ivadékok meg mind törvénytelennek számítanak majd! Azt akarod, hogy ismét terjedni kezdjen a pletyka, hogy egy fehér köpenyes lovag együtt hált egy sárkányfattyúval? Nem! Ezt nem engedem! Nem engedem! - kiabált, fenyegetően rázva magasba emelt mutatóujját. - Ez a házasság a Sárkányok Házának törvényei szerint fog megköttetni, vagy engem többé nem látsz, királyuram!

Johanna egy kést vett elő, és hosszú, vékony vonalat vágott vele a jobb tenyerére meg az ajkaira. Criston nem habozott: odatartotta a maga jobbját, és engedte, hogy Johanna ugyanúgy megvágja az ő ajkait is. Először kezet szorítottak, aztán csókot váltottak hosszan, erősen, szeretetteljesen. Így aztán Johanna és Criston kétszer esküdtek egymásnak örök hűséget: egyszer a Cole-birtokon, a westerosi szálláshelyen, másodszor pedig Tarth szigetén, az Esthajnal vár kapujában – király és királynéként. Így pedig lakodalmi ünnepség is kétszer volt, és Cristonnak be kellett látnia, hogy a viharföldiek sokkal jobban értenek az önfeledt ünnepléshez, mint bárki más a Hét Királyságból. Johanna, az ő gyönyörű Targaryen hitvese, a Hajózúzó-öböl partján tartott, nagyszabású ünnepségen táncolt, vadul pörgött-forgott, hangosan nevetett és ragyogott, akár a sárkányok. A díszes vadásztársaság késő délután érkezett meg Esthajnal várába. Diadalmasan vonultak be, mintha valami győztes hadjáratból tértek volna vissza, a fegyvereket cipelő lovagokkal, a büszke solymászokkal, a vadászkutyákat féken tartó és a tömérdek vadat szekereken vontató szolgálókkal, a színes udvari népséggel együtt. Ez volt egykor a sárkánykői Targaryen-házból származó I. Daeron vára, aki még zsoldos kalandorként érkezett Viharvégbe, hogy a Durranok szolgálatában harcoljon, majd miután ágyasává tette Istenharagja Durran viharvégi király fattyú leányát, Tarth első régenskirálya lett. Általa vált a sziget az első Baratheon uradalommá, és Daeron itt építtette fel első várát is, egy minden pompát nélkülöző, zömök tömböt. Több mint háromszáz évvel később Aegon és Aemond herceg ősapja, az első viharvégi Targaryen-királyként uralkodó Kegyetlen Maegor átalakíttatta a rég feledésbe merült Daeron király kőtömbjét elegáns héttornyos castellóvá: ez lett a Targaryenek nyári pihenőhelye, mintegy kétszáz mérföldre Királyvártól, ahol méltó módon lehetett befejezni egy nagyszabású vadászatot, vagy megtartani bármilyen családi ünnepséget. Ide, a viharvégi Targaryen-kastélyba, mely tehát részben a Korona tulajdonában volt, vonult be a nagy vadászat végeztével a díszes viharföldi sereglet. Ott csatlakozott hozzájuk Johanna két bizalmasa, Elinor és Alys, sőt Criston gyermekeinek dajkája, Melissa is. Harwin Strong nem igazán türtőztette magát: ha már a vadászatból nem tudta kivenni a részét, a bort lelkesen segített fogyasztani. A konyhán készített könnyű pikáns falatkák, majd az azokat követő mártásos húsok ugyanúgy ínyére voltak, mint a déli fűszeres borok. Nem úgy, mint az általa megszokott, felvizezett, jóval gyöngébb vinkók, amelyek épp csak annyira szálltak a fejébe, hogy jól érezze magát, de korántsem csapták földhöz. Criston kis időre félre vonult a sötétbe, józanul átgondolni, hogy ami vele történt, az nem álom – hogy minden vágya valóban beteljesült. Nem vette észre, hogy Ser Harwin oda lépett mellé. A lovag egyszer csak ott állt, és nagyon komoly hangon beszélni kezdett.