Sárkányok háza: Tűzcseppek

A rokongyilkos

Crispian egyelőre nem sietett vissza Lysbe. Míg az udvari nép a Vörös Toronyban imádkozott, ő kényelmes szállást kapott a westerosi Lannister-portán, ahol nagy italozásba bocsátkozott öccse régi lándzsás fegyvertársával, Ser Ryam-mal. Az időmarta, barázdált arcú férfi még mindig ugyanolyan elszántsággal támasztotta a porta kerítését, mint régen. Mit tehetett volna Crispian, amikor Ser Ryam-mal asztalhoz ültek az elcsendesedett Királyvárban? Ittak, de rendesen. Aztán hol kiöntötték egymásnak, ami a lelküket nyomta, hol meg hallgattak, ahogy csak sokat megélt, kemény férfiak tudnak hallgatni. Azon az éjjelen különleges vendég tett látogatást a keleti oldalon. Apró révhajóval érkezett, kevés kísérettel, mélyen a szemébe húzott kámzsás köpönyegben. Amikor partra szállt, néhány fénylő ezüstöt csúsztatott a révész tenyerébe. Nem ez volt az első alkalom, hogy Serenei a férfi vendégszeretetét élvezte.

- Hát még mindig nem bírsz mellettem maradni a Triarkátusban? - kérdezte Serenei, amikor már egymás mellett feküdtek. - Mit akart tőled Aemond herceg?

- Azt akarja, hogy öljem meg Aegon örököseit - felelte Crispian. - Képtelen vagyok megtenni, de halállal fenyegetett meg.

- Mikor kell megtenned? - kérdezte a Triarka.

- Holnap éjjel - mondta. - Megegyeztem két patkányfogóval, hogy elvégzik a munkát. Így gyorsabban végzünk, addig te és Brynden is megpihentek.

- Én azt már nem akarom kivárni - ült fel az ágyon Serenei. - Mindkettőnknek jobb, ha Bryndennel messze vagyunk tőled, nekem elhiheted...

- Egy hónapja nem láttalak - suttogta különös hangon a férfi. - Tudod egyáltalán, mikor jössz el legközelebb?

- Nekem itt már nincs dolgom - felelte a nő. - Ha Jaehaerys Targaryen meghal, akkor Brynden is meghal, és én nem akarok veled tartani a halálba.

- Akkor hát - mondta Crispian lassan - ez volt az utolsó alkalom, hogy találkoztunk. Talán jobb is így.

Serenei másnap úgy búcsúzott tőle, mint aki örökre búcsúzik. Crispian már Sharako tengernagyot meg a kalózkirályt sem találta Királyvárban, csak valami Lysandro nevezetű pajzskészítőt: tőle tudta meg, hogy Racallio Ryndoon az egész családjával elköltözött Myrbe.

Aznap este Ser Crispian, otthagyva a párnaházi mulatozást, kis csapat testőre élén a királyi palotába érkezett. Róka Florys lovagolt mellette, de már szükségtelen volt szót váltaniuk egymással. Mindent megbeszéltek többször az elmúlt órákban, és ma este is. A patkányfogó tudta a dolgát. Miután megbízója bevonult a királynék tanácstermébe, Róka annak előcsarnokában maradt. A vele jött lovagok kézzel-lábbal, néhány nemes úr, mind Aemond-pártiak, akik valamennyire értették a valyr nyelvet, beszélgetni kezdtek a testőrökkel. Kisebb csoportokra bomlottak. Aki messzebbről figyelte az eseményeket, azt hihette volna, hogy ez csak a véletlenek sorozata – de ez is része volt a tervnek. Minden úr és testőr kész volt kardját belemártani a hozzá legközelebb állóba, ha megkapják a jelet. Voltak ott Brackenek is, nem sokan. Csak amikor Alicent királyné udvarmestere elment, és Aegon király megjelent, akkor lett ott több testőr. Hiszen Aegon sem jött egyedül. Ser Crispian odabent annyit mondott a királynéknak és Gwayne Hightowernek:

- Ellenfeleink elszámították magukat. Nem igazán járatosak a birodalom ügyeiben, ha azt hitték, hogy elég úrnőjüket megkoronáztatni, és ezzel már legyőztek minden ellenállást, hát most ezért megfizetnek.

Az összeesküvők mind ott voltak a királynéknál. Bartimos Celtigar és Jasper Wylde törvénymester. Aegon pedig lépre ment, hiszen alighogy megkapta az üzenetet – Aemondtól érkezett egy futár fontos levéllel, az özvegy királyné pedig szeretné, ha őfelsége is jelen lenne a levél felbontásánál – máris szólította testőreit és átment a palotába. Megtette ezt már számtalanszor, kedélyesen elbeszélgetve a két nővel. Most sem szimatolta meg a bajt, amikor megérkezett az előszobába. Ser Crispian éppen kilépett az ajtón, lovagias meghajlással üdvözölte a királyt, aki meg is kérdezte tőle: