Sárkányok háza: Tűzcseppek

Criston és Johanna

Kellemes tavaszi idő köszöntött Westerosra, és hamarosan olyan jó hangulat támadt a várfalak mögött, mint egy királyi menyegzőn. A hadfiak lándzsával, csatacsillaggal és karddal feszültek egymásnak, alsóingre vetkőzve birkóztak, és azt próbálgatták, képesek-e puszta kézzel hárítani, ha a másik tőrrel támad rájuk. Később az íjászatot gyakorolták, és Criston megmutatta, hogyan tud öt vesszőt is gyors egymásutánban kilőni.

- Egy ízben lelőttem egy fácánt és mellé a két kövér nyulat is - dicsekedett, de az újoncokon kívül senki sem akart hinni neki.

Dél körül aranyozott hintó állt meg a várkapunál. A Targaryen-házból Daemon herceg érkezett Királyvárba. Mint kiderült, Rhaenyra hercegnő az előző nap levelet küldött a nagybátyjának Sárkánykőre, és bőséges lakomával várta. A gyakorlatozó hadfiak kitörő lelkesedéssel fogadták a herceget, és addig nem hagytak neki nyugtot, amíg nem csatlakozott hozzájuk a Lannister-portán elköltött vacsoránál, és nem mutatott nekik néhány régi, jól bevált mozdulatot a kardjával.

- Tudjátok-e, kik voltak a valyrok? - kérdezte aztán Daemon, s ahogy egy régi kőpadra ülve mesélni kezdett, a többiek mind elcsendesülve telepedtek köréje. - Még a mi őseink előtt jártak ezen a földön, erős várakat emelve. Itt is ők építettek először erődítményt, s amikor eleink birtokba vették a Hét Királyságot, a régi szigeterőd alapjaira építették fel a királyi várat. Valaha egy tűzhányón emelkedett a birodalom központja, a sárkányurak egész települése ott terült el, a hegyek körül. Aztán jött a tűzvész, és a régi Valyria a földdel lett egyenlővé. A bölcs Gaemon király idejében épült fel Sárkánykőn az alsó- és a felső birodalom, és a természet ottani adottságai miatt az egykori végvár kívül rekedt a kettős védműrendszeren - mutatott egy márványból készült maketten a hegyoldalon végigfutó, őrtornyokkal és kitörőkapukkal tarkított, roppant zárófalra. - Most már csak a Hosszú nyár földje áll épen, a birodalmon kívül.

Alighogy Daemon befejezte a történetet, az ifjak folytatták a mulatozást, a herceg pedig egy ideig szótlanul figyelte az egymást amúgy barátilag csépelő lovagokat.

- Isten hozott, ha jó szándékkal jöttél - sétált oda hozzá Ser Harwin. - Talán segíthetek.

- Sárkánykő hercege vagyok - mutatkozott be büszkén. - Rhaenyra hercegnő meghívottja vagyok és kardkészítőként járom az országot, de szívesen gyökeret eresztenék végre Királyvárban.

Ser Harwin is bemutatkozott, aztán kimérten nézett végig Daemon hercegen.

- Azt mondod, kardkészítő vagy? Ez itt a király székvárosa, barátom. Akad itt mesterségedbeli, sőt még a tengeren túl, Velaryonban is van legalább egy.

- De nem olyan, mint én - csillant fel a férfi szeme.

Azzal intett a batárjának, mire az két, újonnan kovácsolt karddal tért vissza. Az egyik klasszikus valyriai acél, a másik egy hosszúkás, fényezett darab.

- Ilyen erős kardot még nem fogtál a kezedben, efelől jótállok - adta át Harwinnak az egyiket. - A markolata kívül hársfa és csontenyvezett vászon. A szíjazása a legjobb bivalybőr.

- Mi olyan különleges ezekben? - méregette a kardot Harwin.

- Azt akkor sem árulom el, ha szegeket ütnek a csuklómba, és tüzes fogóval csipdesik a húsomat. Elég annyi, hogy ezek a birodalom legkiválóbb kardjai. Ezt itt ütőpajzsnak hívom - mosolygott büszkén. - Nem feltétlenül csatába való, inkább csak vitézi próbákra találtam ki.

Azzal odaintett a hozzá legközelebb álló Ser Cristonnak.

- Gyere csak ide, barátom, próbáld ki ezt a pajzsot!