Sárkányok háza: Tűzcseppek

Közeleg a sárkány

Viserys Targaryen tavasz végén indult el Királyvárból. Fényes kíséretét udvari és városi méltóságok, főseptonok, lovagok és fegyvernökök adták – válogatott társaság egy veszélyes útra. Ser Arryk Cargyllon kívül Ser Lorent Marbrand, Bar Emmon, és a lovagi tornák során korábban már bizonyított követ, egy személyben Intéző, Ser Gwayne Hightower is az uralkodóval tartott Deresbe. A díszes társaságból Harwin Strong Királyi Segítő, Harrenhal ura, Ser Steffon Darklyn várnagy, egyúttal királyi zászlótartó, és persze Westeros fehér sárkánya, Ser Criston Cole sem hiányozhatott – utóbbi két testvérével, Lionellel és Crispiánnal, legjobb embereit maga mellé véve indult el, hogy saját szemével láthassa a Starkok fészkét, melyről az uralkodó már olyan sokat áradozott az elmúlt néhány esztendő során. Az ő közvetlen kíséretében lovagolt, a király kifejezett parancsának eleget téve, Ser Ryam Redwyne is, aki azonban csak egy darabig kísérhette el a tanítványát. Az indulás előtti napokban hatalmas feszültség lett úrrá mindenkin. Hiába háborúztak már a szélrózsa minden irányában, ilyen messzire még sosem kísérték el az urukat. Ez most valami egészen másnak ígérkezett, mint bármi, amiben korábban részt vehettek. A lovak patáira is új vas került, és Criston epésen megjegyezte, hogy ez az első olyan útja a király társaságában, ami nem vérontással végződik majd.

- Legalábbis remélem - fűzte még hozzá, de fanyar tréfájával nem keltett osztatlan sikert: csak Ser Gwayne és Ser Ryam nevetett.

Mire a király több ezer lovasból álló kísérete indulásra készen állt, Aemond herceg már nem volt Királyvárban. Atyja előre küldte Orwyle nagymesterrel és dajkájával, hogy míg ő a nemeseivel szép lassan végighömpölyög a Királyi Úton, a fia és kísérete már a Köves Parton várja a Theon király által értük küldött gályákat. Alicent fájdalmas szívvel búcsúzott el a gyermekétől, habár szomorúságából igyekezett semmit sem kimutatni. A formális búcsúceremónián ugyanolyan egyenes háttal, felszegett fejjel állt a trónteremben, mint más alkalmakkor – csupán kipirult arca és könnyes szeme árulkodott róla, hogy nem sokkal korábban, szobája magányában képtelen volt úrrá lenni a zokogásán. A kíváncsian figyelő tekintetek előtt azonban ismét keményszívű királynévá lett. Előre begyakorolt, ünnepélyes beszédét követően leguggolt a fia elé, és leemelte nyakából a régi aranyláncát, amit még az anyjától kapott odahaza, Óvárosban. A finom láncon türkizköves ezüstgyűrű függött.

- Vedd ezt a talizmánt, fiam - akasztotta a láncot Aemond herceg nyakába -, és ne válj meg tőle soha! Amíg ezt viseled, nem árthat neked sem rontás, sem méreg, sem fegyver. Hightower őseid hagyatéka.

Ezt követően a király bólintott az oldalt várakozó udvari testőrnek. Egy díszes, fekete bőrkötésű könyvet hoztak: az uralkodó és felesége közös ajándékát az elutazó hercegnek. A különleges képeskönyv hosszú évek munkájának gyümölcse volt, egy rendkívül drága, egészen egyedülálló legendárium Hódító Aegon és a sárkány királyok – köztük Sárkánykő uralkodói – életéről, melynek rövid szövegeit Aemond nevelője, Orwyle nagymester írta. A Targaryen-ház sárkány királyainak legendái – állt a könyv címoldalán, melyet most Strong nagyúr átnyújtott Viserys királynak, aki pedig jelentőségteljes mozdulattal a fiának adta. A kétszáz fólión összesen ezernél is több képet felsorakoztató mű nem volt éppen kis ajándék, Aemond szinte el sem bírta a súlyát. A közelben álló Ser Arryk szerencsére résen volt, gyorsan átvette a fóliánst, mielőtt az a herceg gyenge kezéből a földre esett volna. Aemond végül a fivéreitől búcsúzott el: a kis Daeront homlokon csókolta, s amikor Aegon szorosan átölelte, kis híja volt, hogy ő is el nem sírta magát. Tőle egy faragásokkal díszített, szép fadobozkát kapott.

- A fakatonáim - mondta a bátyja. - Már nincs rájuk szükségem, neked adom őket. Van köztük négy új csontfigura is: két király és két sárkány. Jussak eszedbe, ha velük játszol!