Sárkányok háza: Tűzcseppek

Rhaenyra intelme

A velaryoni flotta hajói ünnepélyes lassúsággal úsztak be a westerosi kikötőbe, és Daemon herceg, aki nagyszámú kíséretével a fedélzetről figyelte az eseményeket, úgy érezte, az ő szép, Targaryen zászlós gályája, mely a legpompásabb díszítést kapta, napnyugtáig sem fog horgonyt ereszteni. Kínzó lassúsággal teltek a percek, Daemonnak pedig folyamatosan figyelmeztetnie kellett magát, hogy ha eljön a pillanat, muszáj lesz féken tartania indulatait: nem ronthat a zöldekre, nem vetheti rá magát az ellenségre, nem viselkedhet úgy, mint egy trónkövetelő, akit több mint tíz éve elüldöztek a szülőföldjéről. Rhaenyra Targaryen ugyanezekkel a gondolatokkal viaskodott: ugyanolyan lassúnak érezte az idő múlását, akárcsak a férje, és ugyanúgy kénytelen volt fegyelmezni magát. Ő most már egy birodalom királynője, az uralkodóval egyenértékű kormányzói főméltóság. Legszívesebben felrontott volna a trónterembe, hogy a Vastrónra ülve integessen a part felé Daemonnak, hogy itt van, hamarosan együtt uralkodhatnak. Ehelyett egyenes háttal ült a zöldek által a lehető legkényelmesebben berendezett szobájában, egy bársonypárnás karosszékben, és csak annyit tehetett, hogy kiküldte fiatal udvarhölgyeit, nézzék meg, miként harcolnak a Királyi Testőrség fekete lovagjai. Ő maga csak akkor emelkedett fel a trónusnak is beillő karosszékből, amikor udvarmestere jelentette, hogy a zöldek tanácsa hajlandó fogadni őt. Rhaenyra elhatározta: úgy vonul be Királyvárba, mint mindenki fölött álló királynő, aki nem behódolni, nem alkudozni, hanem rendet tenni érkezett. A Hightowerek embergyűrűjében sétált fel a palota lépcsőin, s onnan már a meghatározott rendben indultak el mindnyájan a trónteremben várakozó zöldtanács felé. Legelöl a septonok haladtak: Orwyle nagymester, Lyman Lannister Casterly-hegy ura és Smike mester, illetve Triston Cole, a Fehér Sárkány egyetlen olyan bátyja, aki a világi javak és a fehér köpeny helyett az elmélyült hitéletet választotta. Ők nyitották meg a sort a királynőnek, akit Eustace országbíró és Ser Larys Strong fogtak közre, s akit udvarhölgyeinek mindig üde koszorúja követett. Aztán jöttek a világi nagyurak: Lord Criston Cole feketerévi várnagy, Bartimos Celtigar kincstárnok, Jasper Wylde törvénymester, meg a westerosi udvari kancellária egyik legtehetségesebb jegyzője, a tizenegyéves Tyler Cole. Utóbbi fiú nemcsak a király leveleit, különféle okiratait volt hivatott megszövegezni, de azt is fejébe vette, hogy minden fontos részletet megfigyel, lejegyez, s hazatérve a Cole-birtokra majd részletesen megírja, milyen volt Rhaenyra Targaryen westerosi útja. Úrnők, nemesek, septonok, lovagok, világi méltóságok és szolgák kisebb hada indult hát meg a palotába. Westerosban ez a válogatott társaság valósággal kiragyogott a sokadalomból pompa, fény és kellem dolgában – a jóval finomabb megjelenésű, jellemzően méltóságteljes arcú, szőke hajú, könnyű hosszú ruházatot viselő sárkánykői királynő azonban egy csapat tagbaszakadt, vastag páncélú, borostás, földig érő nehéz ruhát viselő, vad Hightower hívet látott bennük. Rhaenyra H. u. 130. első napján vonult be Királyvárba, ahol hangosan ünneplő nép, csupa fény és pompa fogadta. A Hightower rokonság bölcsen távol maradt, nem akarván kockáztatni, hogy a frissen megkoronázott Aegon láttán a sárkány királynő valami őrültségre vetemedjen mindig vérszomjas sárkányaival. Viserys özvegye és fiai azonban még a szokásosnál is képmutatóbban viselkedtek: Alicent Hightower, aki címét tekintve fölötte állt a sárkány királynőnek, tiszteletteljesen fejet hajtott előtte, fiai pedig sorra járultak elé, hogy térdet hajtva köszöntsék. Az özvegy Alicent királyné, a királyi végrendeletnek megfelelően összeállított kormányzótanács feje, a Vörös Toronyban várta Rhaenyrát és kíséretét, hogy nagy lakomával, pihentető kényelemmel és hízelgő szavakkal altassa el Rhaenyra Targaryen esetleges haragját. Rhaenyra királynő hölgykoszorújára azonban még nekik sem lehetett egy szavuk se. A parton jóval kisebb társaság állt: Daemon herceg kevés lovagjával, köztük testőrségének kapitányával, Ser Erryk Cargyllal, aki csaknem meghalt Craghas Drahar csapásai alatt. Lyman Beesbury nagyúr, aki immár csaknem tizenhat éve küldözgette leveleit Rhaenyra királynőnek a westerosi állapotokról, nem volt jelen: ő a cellájában várt úrnőjére, hogy négyszemközt beszélhessen vele. Aegon dajkája, Johanna azonban nemigen várta a viszontlátást: közvetlenül Aemond mögött állt, szemében feszültség tükröződött. A Targaryen herceg udvartartásának Hightower tagjai, többségében életerős, jóképű ifjak, izgatottan súgtak össze. A szemből érkező királynő odahajolt Criston Cole-hoz, hogy a fülébe súgjon valamit. Senki más nem hallhatta, hogy Rhaenyra azt kérdezi a várnagytól: