Sárkányok háza: Tűzcseppek

Az előre kitervelt királygyilkosság

Aemond öles léptekkel mérte föl a tróntermet. Jelen helyzetben nem az érdekelte, hány lépés a hossza és a széle. Türelmetlen és feszült volt, nem tudott egy helyben megülni. Az ablakok alá egy asztalt tettek vérvörös brokátterítővel, csillogó kristálypoharak várták, hogy nemes bor csurranjon beléjük, egy ezüsttálcán aranyfoglalatú sárkányszarv rejtette még a legfinomabb italt. De a herceg most ügyet sem vetett minderre. Odakinn hűvös őszi napsütés melegítette a tájat. Fagyos lett a föld és a levegő. Bogarak másztak a várfalakon, mintha tudnák, hogy hamarosan eljön a tél. Hollócsapat szállt, sebes szárnycsapásokkal köröztek az egyik bástya fölött. Az ég sötétje mindig megnyugtatta a férfiút. Ismerős volt a látvány, amikor kitekintett a westerosi palota ablakán. Még nem volt az olyan régen, hogy itt töltötte gyerekkorát, igaz, akkor a Fenevadnak nevezett Vhagar mintha szétterjesztette volna hatalmas szárnyait nem csak a palota és Királyvár, de a Hét Királyság fölött is. Viserys Targaryen tényleg nagy király volt. De a vérei, akik az örökébe akarnak lépni... Csak én vagyok itt az egyetlen királynak alkalmas ember, gondolta Aemond. Ebben teljesen biztos volt. Halkan csapódott az ajtó. Bejött egy fehér köpenyes lovag: Ser Crispian Cole, a Királyi Testőrség parancsnoka. Neki elnézték a késést, hiszen egyenesen Lysből jött, mondták is, hogy bárkán ereszkedik alá. De mivel kevés eső hullott mostanában, ősz lévén eléggé megcsappant a tenger vízszintje, a parancsnok bárkája nehezen vergődött át a buckás zátonyszigeteken. Ott állt a másik oldalon, a terem árnyékos felében. Tudta, hamarosan megszólal a herceg, hát alázatosan leszegett fejjel várt. Nem is mert rá nézni. Bezzeg Deresben a Stark urak, nem is szólva a Lannisterekről, akik Aegonnal is dacoltak néha, bátran a szemébe néztek. Aemond hirtelen megtorpant, végignézett a lovagon. Crispiant nevéről ismerte, már régóta. Megállt előtte. A napfény az ablakból az arcukra ült, a herceg jól láthatta minden rezdülését. Tudta, a férfi nem fog örülni annak, amit mond, és úgy is lett.

- Szerencséd van, lovag! Ha a Falon túliak nyár végén megindulnak Westeros felé, elfoglalhatták volna Hantvéget, Fehérrévet, és magát Királyvárt, ezt a büszke birodalmat is. Most itt is a velaryonok, a Fekete Királynő meg Daemon herceg osztogatnák a parancsokat, és lehet, hogy egynémely fejek, amik most rám figyelnek, már rég karón száradnának, a varjak nagy örömére... Hát mit tettél te, hogy megszűnjön a veszély? Triarka hadakat gyűjtöttél és megindultál velük délre, mint a tűzvész. A király háta mögött összetrombitáltad földesúri seregeidet, fegyvert adtál a közemberek kezébe, hogy segítsenek móresre tanítani a Zöldeket. Megtettél-e mindent, hogy megóvd a két trónörököst? Tettél-e bármit is, hogy megbüntesd azokat, akik oly gyalázatos gaztetteket műveltek a birodalmat hűen szolgáló szövetségesekkel?

Crispian tudta a választ, hogyne tudta volna. Mégis, amikor a felséges torokból elhangzott a dühkiáltásként ható szó, összerándultak az arcizmai.

- Nem! Eszedbe sem jutott a büntetés. Ehelyett te, nemes jó lovag, ugyan mi mást is tettél volna, mint hogy a Triarkátus nevében országos gyűlést hívtál egybe! Mindez a király háta mögött történt, így nyugodtan hirdethettetek háborút a Hightowerek ellen, az, hogy Királyvárban béke volt és sok fegyverforgató férfi felesküdött a Targaryen-házra, neked mit sem számított. Te elmentél Lysbe, alig pár héttel az aljas cselszövés után, odahívtad a melletted álló Triarkákat, akiknek támogatására bizton számíthattál. A viharföldi liga nagyurai persze nem jöttek el, hisz ők sem bolondok, nem dugják a fejüket hurokba önként. Rátettétek kezeiteket Hódító Aegon kardjára és megesküdtetek roppant ünnepélyesen, hogy „csak az állam javát, a Hét Királyság és a Targaryen Korona érdekeit" lesztek hivatottak szolgálni. Elhangzott köztetek olyan beszéd is, amelyikben kijelentették: a birodalom érdekeit az uralkodóval szemben érvényesítik. Kérdem én: mit jelentett ez?! Aki mondta, miért mondta, akik helyeslőn bólogattak hozzá, azok vajon hogyan értették? Te akarsz lenni az újabb ellenség? Törvényes királynéd lovagja vagy, és hamarosan Királyi Segítő leszel. Ne szíts viszályt köztünk, mert azzal csak még nagyobb bajt hozol a fejedre és a családodra.