Sárkányok háza: Tűzcseppek

A sárkánykeltető

Criston Cole és kompániája szeles, esős időben kelt át a Feketevíz-öblön. A Folyóvidék őszbe borult, a madarak gyors szárnycsapásokkal útra keltek, az idő kezdett hidegebbre fordulni. Az alkonyvölgyi borzalmakat messze maguk mögött hagyták, s a végén még valami jó is kisült a dologból: Rosbyban, pár nappal az indulásuk előtt Cristonnak sikerült szert tennie egy megtermett, erős északi hátaslóra. Úgy gondolta, ha ez nem felel meg Rodriknak, akkor egyetlen ló sem lesz az soha, és szerezhetnek neki egy bikát vagy egy bölényt. A lovascsapat Kőtáncnál fordult rá a nagy országútra, amelyet évszázadok óta koptattak a vonuló seregek, a kereskedőkaravánok, az átutazók és a magányos vándorok. Az út eleinte egyenest északra vitt, majd néhány óra lovaglás után kétfelé ágazott. Bal oldali ágán lehetett továbbmenni a Csatorna, Hullámtörő és Sárkánykő irányába, ahol aztán szintén kettéágazott, és vagy északra vitt, a Karom-sziget felé, vagy délre Alkonyvárba, Viharvégbe, a Viharföldekre és még messzebb, valahova az istenek háta mögé. Criston Cole és csapata az első nagy elágazásnál balra fordultak. Jól tudták, ha ezt az utat követik, az majd szépen elviszi őket egészen Hullámtörőig, ahonnan meg aztán Varjúpihenő, Alkonyvölgy, Rosby és végül Felwood érintésével visszajutnak a viharföldi királyságba – hacsak nem lesz olyan szerencséjük, hogy Hullámtörőn felkéredzkedhetnek egy hajóra, ami szépen lecsorog velük egészen Alkonyvárig. A Hullámtörőn keletre kanyarodó országút egy jelentős várost is érintett, ahova Cristonnak feltétlenül el kellett látogatnia. Két dolog volt abban a városban: egy velaryon vár és egy titkos sárkánykeltető. A keltető mellett pedig egy harminc esztendeje épülő gazdaság. Criston többször is elátkozta már az ötletet, hogy éppen télen kellett útra kelniük. A fagyok fokozatos beálltával ugyanis minden jeges lett, és csúszós, ők pedig napokig repedeztették a jégpáncélt, mire a hatodik nap késő délutánján Hullámtörő határába értek. Ott aztán elébük sietett az egyszemélyes fogadóbizottság: Ser Addam Velaryon lovag egy gyönyörű barna hátaslovon nyargalt le a hegyről, a házát hirdető kék-ezüst ruházatban, fehér sárkánnyal ékesített ezüstös gyapjúköpönyegben.

- Hozott Isten a birtokomon, Criston! A legjobbkor érkeztetek! - kiáltott oda nekik köszönés gyanánt. - Két nap múlva vissza kell indulnom a Lépőkövekre. Így még éppen eltölthetünk egy kis időt együtt. Jártatok már Hullámtörőn?

- Nem - válaszolt Criston. - Ez az első alkalom...

A velaryont követve igyekeztek a sárkánykeltetőhöz vezető ösvényen. Az elmúlt évek során Ser Addam többször is elmesélte, hogy s mint volt az a híres eset, amikor ő és Laenor lovagi párbajban elnyerték ezt a helyet, aztán pedig erővel voltak kénytelenek megvédeni. Criston jól meg akarta nézni magának a nagy velaryoni sárkánykeltető birtokát. Amerre a szem ellátott, mindenhol sárkánytojások lepték el a hegyoldalt: ez volt Addam, Alyn és Laenor birodalma. Hamarosan feltűnt előttük egy nagy kőház, körülvéve kisebb-nagyobb melléképületekkel: ez volt a vár, ahonnan a birodalmat irányították. Borostás, látszatra is jómódú férfi sietett az érkezők elé, jókora lobonccal, karcsú alkattal, amit csak még jobban kihangsúlyozott a deréktájt szorosra húzott ruhaöv. Laenor csípőre tette a kezét, megvárta, míg vendégei leszállnak a nyeregből, aztán bájos asszony csatlakozott hozzá. Criston megrökönyödött, de ez csak egy pillanatig tartott. Addam már az úton felkészítette rá, hogy Daemon herceg asszonya nemcsak telt kebleket, hanem igencsak furcsa humorérzéket is növesztett az elmúlt másfél év alatt, és kifejezetten szereti Hullámtörőt.

- Azt hittem, meghaltál.

- Én is azt hittem rólad - felelte Johanna a tőle telhető legkomolyabb hangon.

Nézték, nézték egymást szigorúan, de nem bírták túl sokáig: egyszerre fakadtak sírva, aztán úgy borultak össze, mintha soha nem is váltak volna el egymástól. Szorongatták, simogatták a másikat, közben képtelenek voltak visszatartani kibuggyanó könnyeiket. Mindkettejüket megrohanták a réges-régi, boldog emlékek, a jók és a fájdalmasak egyaránt.