Sárkányok háza: Tűzcseppek

A Falon túli király

Nagy Qarlon, akit nőies vonásai és bézs szőke csimbókokban vállára omló haja miatt Bájos Qarlonnak is neveztek, húsz esztendős kora óta viselte a Kilenc Szabad Város királyi címet – azóta, hogy apja sárkánytűz áldozata lett, és bátyját is idő előtt elragadta a halál. Kezdetben kifejezetten jó viszonyt ápolt unokatestvérével, a szabad népek közül való Farkas Gormmal, de amikor Qarlont tették meg Rideghon kormányzójává, baráti kapcsolatuk ellenségeskedésbe csapott át. Az elmérgesedett viszonyon az sem változtatott, hogy Szarvas Úr Falon túli király halálát követően mindkettejüket ugyanazon a napon koronázták királlyá. A két egykori barát azóta folyamatos harcban állt egymással, nemcsak a rideghoni, de a Kilenc Sziget trónjáért is. Hol Qarlon hadserege rontott a Gormot támogató területekre, hol Farkas Gorm követői mészárolták le a szabad városok lakóit. Igazán nagy csatára, döntő erejű ütközetre egyszer sem került sor az évek alatt. Az évente megújuló dühvel folytatott harc sokkal inkább abban merült ki, hogy a felek egymás tartományait pusztították, párthíveit gyilkolták. A sok ajándék, a temérdek pénz, egyéb diplomáciai trükk is feleslegesnek bizonyult és nem könnyítette meg a háborúskodó felek helyzetét. A két koronás fő a trónkövetelés mellett az őket támogató uralkodó házból valók segítségében bízott leginkább. Farkas Gorm első számú támogatója Jon Stark volt, az északi fattyú, aki azonban Rodrik Stark unokatestvéreként nem szerette volna, hogy a vadak és szigetlakók viszálya miatt romoljon meg a Stark dinasztia fiainak jó kapcsolata – meg aztán pénze sem volt arra, hogy Deresből seregeket küldjön Farkas Gorm mellé. Hanem Qarlon király nagyobbik lánya, Ygritte már egy éve volt Rideghon királynője. Erre akart építeni Jon Stark, amikor útnak indult a Falon túlra. Erre, és még egy dologra: az utódlásra.

A Nap Tornya trónterem üres volt és sötét. A szolgák ugyan meggyújtottak több tucat gyertyát, de a nagy ablakon a meleg idő miatt zárva voltak a spaletták, így Rodrik dolgozószobája, személyesebb hangvételű kihallgatásokra használt kis trónterme sejtelmes derengésbe burkolódzott.

- Bort? - kérdezte a Stark király, aki maga töltött meg két ónkupát a sötétvörös nedűvel.

Az ajtó túloldalán álló strázsákon kívül senki sem tartózkodott a vár ezen fertályában, az északi uralkodó maga szolgálta ki vendégét.

- Nem félsz, Ifjú Farkas? - kérdezte Qarlon, ahogy elvette a kupát Rodrik kezéből.

Először azon volt, hogy elutasítja, mert nem akarta a mézsört vörösborral keverni, de aztán valahogy mégis megkívánta az italt.

- Mitől kéne félnem? - foglalt helyet kis emelvényen álló trónusán a Stark király. - Csak ketten vagyunk itt. Az ott - bólintott a bejárattal szembeni ajtó felé - egyenest a hálótermembe vezet. Befelé csak az őrökön át vezet út.

- Na és mi van - mosolygott Qarlon, miközben leült egy kecskelábú székre -, ha valójában azért jöttem, mert Deres koronájára fáj a fogam? Ha most tőrt rántanék, senki sem állhatna az utamba.

Rodrik felkacagott. Őszintén, teli szájjal nevetett.

- Bocsáss meg - emelte kupáját bocsánatkérőn -, de mit sem látnék szívesebben, mint azt, hogy te rám rontasz.

- Erősebb vagyok, mint amilyennek látszom - felelte a Kilenc Szabad Város királya, és remélte, hogy a kerek képére kiülő szégyenpír nem látszik a félhomályos szobában.

- Atyám, Rickard Stark okított, még ifjúkoromban - magyarázta Rodrik. - Nem szoktam vele dicsekedni, de pontosan megtanított rá, miképp bánjak a karddal és a tőrrel. Tudom, mit tennék, ha döfnél vagy vágnál, ha a gyomrom vagy épp a torkom felé közelítenél a gyilokkal. Rövid úton eltörném a karod, és ellened fordítanám a saját fegyvered. Gondolom, nem ezért tetted meg ezt a hosszú utat. Én elindultam azon a veszedelmes ösvényen, mely a koronához vezet, épp ezért jól tudom, hogy a vadak földjén semmire sem mennél, ha engem eltennél láb alól - kacagott, és nagyot kortyolt a borból. - Farkas Gorm mindig gondoskodna róla, hogy ne legyen érvényes Rideghonban az uralkodáshoz való jogod. És mivel az északi fattyú a tulajdon unokaöcsém, számíthatnál rá, hogy hiába mégy a Falon túlra a koronáddal... Meg aztán királyok még sakkjátékban sem ütik le egymást. De ha jól sejtem, neked korántsem Deres koronájára fáj a fogad.