Sárkányok háza: Tűzcseppek

Criston testvérei

Johanna hatodik gyermekének születése után sárkánybarlanggá változott a Viharvég várának nagyterme – a Fehér Sárkány testvéreinek nemes gyülekezőhelyévé. Criston Cole látta vendégül fivéreit, ott volt valamennyi gyermeke, nem is beszélve három legifjabb bátyja, Lionel, Igon és Dickon ivadékairól. Utóbbiak ugyanúgy hatan voltak, mint az övéi, és mind fiú. Cristonnak öt fia és egyetlen leánya volt, egytől egyig a sárkány vérei, igazi kis Targaryenek. A népes társaságban egyetlen nő foglalt helyet: Criston hitvese, a nemrég szült Johanna, férje oldalán. Criston legújabb szövetségese a dorne-i Mors Martell volt, és Viharvég királya úgy vélte, kifejezetten előnyös házassági szerződést sikerült kicsikarnia a Martell királyból – a Cole- és a Martell-ház csakis erősítheti egymást. Mors Martell szintúgy erős szövetséget remélt a frigytől: míg nagyapja tárnokmesteri, apja pedig pohárnokmesteri, sőt lovagi címig vitte, miközben több terület várnagya is volt, addig Mors mindössze egyetlen birodalom, Dorne királyságát tudhatta magáénak. A szegénységtől persze ez is olyan messze volt, mint Deres Királyvártól, de Mors Martell ezt mégsem érezte elégnek. Úgy okoskodott, ha fia, Maron egybekel Viharvég Fehér Sárkányának leányával, akkor a családnak nyitva áll az út fölfelé. Legnagyobb örömére Criston Cole-nak cseppet sem volt ellenére az ötlet – és rögtön nyilvánvalóvá lett, hogy a két családnak sem. A házassági szerződés tehát egykettőre megköttetett. A viharföldek ura hat gyermeke közül egyelőre csak Lelia számára tudott méltó párt találni. Három nagyobb fia esetében még volt bőven ideje, elsőszülöttje, az immár fegyvernöki címét is továbbvivő, tizenhét esztendős Elston tunyasága azonban zavarta: a fiú nem igazán törte magát, jobban izgatta udvari előmenetele, mint a házasodás kérdése. Sőt, a lovakhoz is jobban értett, mint a lányokhoz, ami nem is volt olyan különös: a Cole család tagjai általában jóval több időt töltöttek nyeregben, mint asszonyok társaságában – s úgy tűnt, nemzeni is csak fiúkat tudnak, a teremben jelen lévő egy szem Lelián kívül, a többi gyermek valóban fiú volt. A feleségek abszolút háttárbe szorultak a Fehér Sárkány rokonságában, ahogy aznap Viharvég várában is: eleve csak a három legifjabb fivér hozhatta magával asszonyát, a többinek ugyanis egész egyszerűen nem volt hitvese. Igon és Dickon feleségei jobbára egész nap két-három éves csöppségeik után szaladgáltak a dajkákkal karöltve, Lionel meg holtfáradt tekintettel figyelte, ahogy hét-nyolc éves kölkei hol egymással, hol idősebb unokafivéreikkel hadakoznak a fakardjaikkal. Triston, aki után Ronnel elsőszülöttje a nevét kapta, a westerosi szentély főseptonjaként nem is gondolhatott házasságra. A hatodik fiú, Loren és a sorban a nyolcadik Albin évekkel korábban elestek az ádáz Starkok elleni csatározásokban, még Viserys király idejében: Loren harminckét-, Albin huszonkilenc esztendősen halt meg – mindketten örökösök nélkül, Fowler és Greyjoy özvegyeket hátrahagyva. Loren halálával az amúgy másodszülött Crispian lépett elő a Fehér Sárkány legerősebb szövetségesévé, ő azonban, bár ötvenhatodik évét taposta, egyedül érkezett aznap Viharvégbe.

Igazi örömünnepre gyűlt össze Criston rokonsága: hatodik gyermeke, Axel Cole születését ünnepelték. Criston felesége, Johanna csaknem két héttel korábban szült, de a férfi mindenképpen meg akarta várni az ünnepléssel valamennyi rokonát. A mindig boldog asszony méhe egyik nap, miközben a szolgálókkal vesződött, hirtelen bevérzett, Johanna pedig megszült, és megint fiút tartott a karjaiban. Azt suttogták, csoda, hogy a sárkányasszony méhe ilyen jól bírta el azt a nagy testet, amelyet hónapokig a szíve alatt hordott. Nem kisebb méltóság, mint Ser Otto Hightower elhangzott beszéde Viserys koporsója felett. Johanna pedig nem volt más, mint Aemond Targaryen tulajdon nővére –, és aznap, bár a lakoma késő éjszakáig húzódott, senki egyetlen rossz szót sem szólt róla. Aznap valóban tiszteletben tartották a nevét és a származását – még ha elsősorban a férje és a gyermekei kedvéért tettek is így. Furcsa hangulatban teltek az órák: egyedül a legidősebb és a legifjabb Cole-sarj mulatott őszinte szívvel, mindenki más teljesen közönyösen viselkedett. Crispian jelesül megállás nélkül ivott és lakmározott, csaknem olyan önfeledt hangulatban, mint visítozva kergetőző unokaöccsei. Aztán mire az est leszállt, és a szolgálók a vacsora maradékait is eltakarították, Crispian víg kedélye is tovatűnt. A sok bortól addigra komorrá vált, és úgy fürkészte Criston gyermekeit, mintha csupa ellenséget méricskélne gyanakvó tekintetével. Addig nem is nagyon szólalt meg, amíg az asszonyok és a gyerekek vissza nem vonultak szálláshelyeikre. A csarnokban végül csak a tizenegy Cole testvér maradt, rajtuk kívül pedig a házigazda hat gyermeke, Elston, Tyler, Florian, Justin és Lelia, meg persze Johanna karjában az újszülött Axel Cole-Targaryen. A furcsa, feszélyezett hangulat továbbra sem oldódott: Crispian undorral szemlélte öccse káprázatos öltözékét, azt a bokáig érő, fekete-vörös ujjast, amelyre aranyszállal hímeztek lángok és kígyók közt tekergődző, pompás sárkányokat.