Sárkányok háza: Tűzcseppek

A megbízás

Három nap múlva déltájban megérkezett Daemon. Criston megtudta, hogy közeledik. Alig kelt fel a nap, kora reggel, fáradt lovas vágtatott a kapuhoz. Daemon küldte előre, hogy jöttét jelezze Sárkánykő népének. Criston látta, hogy pár perccel a futár érkezése után mintha az egész birodalom felbolydult volna. Szolgálók kiáltozva loholtak, egymást szólongatták a vízhordók, a szakácsok, a konyhások. Thaddeus Rowan parancsokat osztogatott. A fegyveres lovagok gyorsan megszemlélték magukat, igazgatták a ruhájukat. A kapuban több lett az őr, és a falakon meg a figyelőtoronyban is négyen álltak már kettő helyett. Criston nem tudta, mitévő legyen, neki nem osztottak semmilyen feladatot, hát várakozott. Valahányszor Thaddeus Rowan megjelent a várudvaron, felállt, de a nagyúr tekintete mindannyiszor átsiklott rajta. Déltájban a házak kéményei ontották a füstöt, tömérdek állatból készítettek finom étkeket a szakácsok és kukták, a levegőben ínycsiklandozó, sülő hús illata terjengett. Criston a Targaryen-palota szolgáinak fekete színű ruhájában állt a kapu alatt, amikor megjelent a furcsa menet. A Viharföldek felől jöttek, át a Csatornán. A Bronzkapu volt a legközelebb annak, aki nyugat felől érkezett, és vagy a királynő palotája, vagy Daemon vára felé igyekezett. Criston éktelen visítást hallott, először azt hitte, kismalacokat hoztak, de később rájött, hogy ezek valamiféle sárkánysípok lehettek; később meg is pillantotta őket. Dobokat is vertek. Sárkánykő népe kiszaladt a házakból, minden utcából özönlöttek az emberek, és álltak a Caraxes szentélytől végig. Elöl ügetett egy lovas a herceg címeres zászlajával. A vörös-fekete alapon tekergő aranykígyó koronával díszített feje a pajzs tetején a Vastrónra tüzet okád, szinte vérszomjasan lehel rá. De Criston számára ez csupán egy villanás volt. Mert amit a címerhordozó mögött észrevett, attól elállt a lélegzete. Aranyköpenyes lovagok jöttek legalább hatvanan, és mind a Targaryen család színeiben. A nyeregtakarójuk fekete és vörös, rajtuk a díszítés ugyanaz az aranysárga, ami a kígyós családi címeren. A dobok és sípok szóltak, a lovagok a várhoz érve kétoldalt húzódtak, hogy utat nyissanak a menetnek, amit egyúttal védelmeztek is. Nehogy bármiféle ellenség megzavarja a bevonulást a várba! A lovasok mögött gyalogos katonák ballagtak. Íjasok és pajzsukat cipelő gyalogosok következtek. Majd ismét néhány lovas, és utánuk lóháton maga a herceg! De őt eltakarták az emberei, akik védelmezték egész úton mindenféle veszedelemtől. Criston nem sokat látott belőle, csak egy mélyen ülő szempár és tekintélyes arc villant meg. Mögötte megint lovasok jöttek, aztán nyolc nagy társzekér, mindegyiket hat ló húzta. Még jöttek katonák, de a lovasokkal együtt ezek a palota előtti téren telepedtek le. Néhány fazekas- és cserépedény árust hangos szóval, fenyegető tekintettel elzavartak az útból, hüvelyéből csak félig kihúzott kardjuk mutogatásával. Hamarosan két tábortüzet raktak: egyet a lovasok, egyet a gyalogosok – nem keveredtek össze sohasem, legfeljebb a csatákban. Thaddeus Rowan nem bukkant elő, Cristonért sem üzentek. Tudhatta, a hercegnek más dolga is van, mint vele foglalkozni. Már csak azért is, mert miután odabent nagy ebéd zajlott, több lovag ismét nyeregbe pattant, és hozták a herceg egyik itthon várakozó sárkányát is. A vörös-fekete nyeregtakaró az aranydíszítéssel arra is felkerült, és Daemon herceg már el is repült a királynő palotája felé. Valaki azt mondta a palota udvarán: a herceg most számol be Rhaenyrának és a kis Leliának arról, merre járt az elmúlt hetekben és mit intézett. Hallani lehetett, hogy a Keskeny-tengeren túl számos nagyúr fontolgatja, kitartson-e a királynő mellett. Valószínűleg azért kereste fel őket a herceg, hogy a királynő pártján megtartsa őket. Ilyenkor a királynői palotában, Rhaenyra legfőbb embereitől a herceg is megtudja, mi történt a Hét Királyság más részein, míg ő távol járt. Daemon majdnem észrevétlenül tért vissza a palotába. Csak néhány embere kísérte, a nap már lemenőben volt, Hullámtörő fölött tündökölt még az égen. Criston az udvar egyik sarkából látta, hogy bevágtat előbb a zászlós katona, aki mintegy élő jele volt annak, ki közeledik mögötte. A testőr katonák is nyeregből szálltak. Daemon odavetette a kantárszárat az egyik szolgának, és máris ment be a várba. Nemsokára megjelent egy szolga, és kiabált az udvaron.