Sárkányok háza: Tűzcseppek

Második ezen a néven

A gyász egyetlen éjszaka elteltével ünnepbe fordult. A harangok kongása másnap reggel már nem a régi király lelkéért, hanem az új uralkodó dicsőségére szóltak. A koronázási jelvények időben megérkeztek Királyvárba, ahol pedig a fősepton előhozatta a kincstárból a koronázási palástot, melyet Viserys király és Alicent királyné tizennyolc esztendővel ezelőtt adományozott a Hit Harcosainak. Minden megvolt ahhoz, hogy megkezdődhessen Aegon Targaryen felavatása sárkány királlyá. A fényes menet a városkaputól indult Baelor szentélye felé, melyben először vettek Viserys Targaryentől végső búcsút. A menet élén a nagymester haladt aranyhímzéses ruhában, ékköves, aranyhímzett süvegben, kezében magasba tartott sárkány ereklyével. A westerosi királyság hitéletének vezetőjeként övé volt a kizárólagos jog, hogy királlyá avathasson egy arra érdemes férfit. A hetvenkét éves Orwyle életében ez volt az első, és egyben az utolsó ilyen alkalom, mindent meg akart hát tenni annak érdekében, hogy az Alicent királynéval részletesen egyeztetett ceremóniába a legkisebb hiba se csússzon. A Targaryen Koronát, a jogart, a sárkánygyűrűt, a királyi zászlót, a felövezéshez szükséges aranyhüvelyes kardot és a gondosan összehajtogatott palástot a Királyi Testőrség lovagjai vitték. A mögöttük haladó Aegont négy septon fogta közre, őket pedig lovagok, fegyvernökök, a birodalom nemeseinek színe-java követte. Aemond herceg és díszes kísérete, illetve az anyakirályné és csodás hölgykoszorúja külön kiemelt helyet kapott a menetben. Hódító Aegon lovagjai a sárkányőrök magasba tartott kardjai mögött sorakoztak fel. Aegon Targaryenen zaklatottság és kimerültség lett úrrá: az elmúlt napok terhe mind ott ült a vállán. A szentélyben az első sorból nézte, amint halott apjára rátolják a szarkofág súlyos fedelét, miközben tudta, hogy pár lépéssel odébb, a kincstárban már ott várnak a kellékek, melyekkel őt másnap Viserys örökébe helyezik. Ezek után az éjszakát, mint ahogy az egy méltó trónörököshöz illik, virrasztással és önvizsgálattal töltötte. Az elmúlt napok eseményei, az állandó utazás és a történtek súlya ólomnehezékekként ültek a lelkén. Íme Aegon herceg, apjának legidősebb élő fiúörököse, amint éppen beteljesíti sorsát. Fehér selyemtunikát viselt, mely csaknem bokáig ért. Öv nem fogta át a derekát, testét nem ékesítették cifra főúri díszek. Teljes megjelenésében ártatlannak, tisztának tetszett – így járult a szentélyben a Hetek Istenének színe elé. Aegon immáron egészen más világba csöppent, mint egykor az apja. Viserysnek még hosszú évekig kellett küzdenie pusztán azért is, hogy a királyságok java része elfogadja őt uralkodónak: húsz keserves év alatt érte el, hogy a Hét Királyság uralkodójaként is megkoronázzák, s akkor még mindig hátra volt egy harmadik beavatási szertartás, amit az elsőszülött fiával végre a Targaryen Koronával végezhettek el, a szokásjog valamennyi elemét betartva. Aegon útját most már nem keresztezték hasonló akadályok: nem állítottak vele szemben ellenkirályt, senki sem akadt, aki hangos szóval ellenezni merte volna felkenését. A Sárkányok Házának törvényei szerint őt megillető jogon követi atyját királyi trónján: bármiféle zökkenő nélkül folytathatja Viserys Targaryen művét.

A díszlet megváltozott Viserys temetése óta: az oltáron már ott állt az égő olaj, s a sárkányőrök melléje helyezték mind a koronázás kellékeit – legvégül a Targaryen Koronát. Az oltár mellett aranyozott királyi trónus, egyelőre üresen állott. Lassan mindenki elfoglalta kijelölt helyét, s mire a trónörökös az oltár elé járult, a harangok utolsó kondulása is elhalkult. Orwyle nagymester megkezdte a ceremóniát. Vaskos szertartáskönyvét ezúttal nem egy veréb, hanem maga a westerosi fősepton tartotta előtte, abból olvasta fel a rítus ősi szavait. Amikor a nagymester kérdésére a nemesek egyszerre kiáltották, hogy Aegont kívánják elfogadni új királyuknak, az ifjú szíve megdobbant. Hangos szóval ismételte a jól betanult szavakat:

- Esküszöm, hogy Westerost és minden lakosát jogaiban és szabadságában megvédelmezem, s hogy az ország határain kívüli birodalmakat nem száműzöm a Hét Királyságból, hanem megvédelmezem, és tehetségem szerint a függetlenségre törekvőket visszaszerzem!