Sárkányok háza: Tűzcseppek

Az Első Hetek Tanácsa

Rhaenyra a nevelt lányára emelte tekintetét. Lelia rendkívül szerényen öltözött erre az alkalomra. Tizenkét esztendős volt, de mint legutóbb a Sárkányok Házának rendelete is megírta, immáron a tizenkét esztendős Targaryen hercegnők bármikor asszonnyá tehetők, és volt is erre sok példa a Hét Királyságban. Rhaenyra azonban még kicsit korainak tartotta fogadott lánya számára a házasságot. Vagy ha mégis, akkor egyelőre csak jelképeset tudott volna elfogadni. Már csak azért is, mert ez volt az egyetlen dolog, amivel kapcsolatban vitába kellett szállnia Daemon herceggel. Ehhez azonban nem volt kedve. A kislány világosbarna fürtjei megcsillantak a terembe beszűrődő napfényben. Azelőtt Westerosban tartották a királyi tanács ülését, most mégis Sárkánykőn gyűltek össze. Rhaenyra nem kívánt régensként a Vastrónon ülni, a forma szerint ez az elsőszülött fiának járt. De sokan nevetségesnek tartották azt is, hogy egy Cole ivadék kerüljön a trónra Ifjabb Aegon mellé, aki csak tisztavérű Targaryennel köthet házasságot. Egy Cole parancsoljon a Targaryeneknek? Ennek még a látszatát is kerülni akarták. A nyári hőség tombolt Sárkánykőn, ám az ablakokat mégis zárva tartották, nehogy kihallgassa valaki, miről is folyik a szó odabent. Rhaenyra tekintete a saját tükörképére tévedt. Tisztában volt vele, hogy hatalma törékeny. S ha ennek látható jelét tapasztalta, mindig elborult a kedve. Negyvennyolc tavaszt látott, nem titkolhatta, ezért úgy tett, mint aki nem foglalkozik az idővel. Tudta, amit tudott, bár igyekezett nem gondolni rá. Aki a hatalmat akarja, annak Ifjabb Aegon közelében kell lennie, a gyermeket kell irányítania. De Aegonhoz bárki, még Daemon is csak rajta keresztül férkőzhetett. A királynő fölvetette a fejét, körülnézett. Vagy húsz ember ült körülötte, némelyiknek hosszú haja a válláig ért, miként Daemonnak is. Sokuknak volt szakálla is, amelyiknek meg sima volt az arca meglett kora ellenére, az csak udvari főméltóság lehetett. Mint Munkun nagymester, a fehérrévi fősepton, aki már régebben is az udvarban volt. Daemon közeli barátja, és a herceg gondoskodott a szövetségeseiről. Vagy tízen vannak már a sárkánykői udvarban, legtöbbjüket Rhaenyra királynő emelte fel. Miként annak idején Johanna hercegnőt is. Az asszony tekintete körbejárt. Munkun nagymester hivatalból volt ott, hiszen ő a királynő főkancellárja. A férfi hűséges szemét le nem vette Rhaenyráról. Ahogyan Rhaenyra többi híve is, akikből akadt még bőven a teremben. Ott volt Roland Westerling, a szirti nagyúr. Sok napja halasztotta indulását északra a Tengeri Kígyó, Corlys Velaryon, hogy a mai napon itt lehessen. Nem hiányzott a tanácsból a szűztavi Manfryd Mooton nagyúr, Thaddeus Rowan és a Völgy Szüze, Jeyne Arryn úrnő. Ezek a kormányzó urak fontos posztokat töltöttek be, és Rhaenyra vagy kinevezte őket, vagy helyükön hagyta a régi időkből ott lévőket – de sohasem tett semmit Daemon beleegyezése nélkül. Ott volt a fehérrévi lovag is, Ser Torrhen Manderly, aki már Viserys idejében is szolgálta a Targaryen-házat. A terembe ugyan nem léphetett be, de a folyosón várakozott Royce Caron, aki szép érdemeket szerzett az udvarban, és már tavaly is a „királynő lovagja" címet viselte. Valahol a folyosón lebzselt Marq Merryweather is. Apja egykor Viserys udvarmestere volt. Igazság szerint a Merryweatherek azért jutottak egyre feljebb a ranglétrán, mert Marq nagyúr anyja volt Alicent fiainak a dajkája. Munkun nagymester kényes helyzetben volt. A Targaryenek mindenkori kancellárja a westerosi septon, ősi szokásjog alapján. Már Hódító Aegon óta így volt ez. De Rhaenyra nemrégen pont őt, a fehérrévi főseptont nevezte ki az Első Hetek Tanácsának élére, talán mert Daemon herceg barátja volt. A septonok javarészt gazdag hadurak, nemesek fiai voltak, így Munkun is. Ser Derrick Fossoway viszont lovagi sorból emelkedett fel. Sokak szerint Ser Derricknek ezért sem járt volna semmilyen tisztség. Ámde most Ser Derrick is ott ült a tanácsban, ahol a fehérrévi főseptonnak, a tanács sárkánykői fejének mindenkor saját széke volt. Ugyanakkor ő volt a királyi kancellária vezetője is, ezért senki sem vonhatta kétségbe ittlétének jogát. Mellette ültek a birodalom nagybírói, azaz a herceg, az országbíró és a tárnokmester. Az egyik a hatalmat képviselte, a másik a jogot, a törvényeket, a harmadik meg a pénzt. A tárnokmester felelt az ország kincseiért, az országbíró meg afféle főbíró volt, aki felett már csak a herceg állhatott. Daemon arcán nem látszottak érzelmek. A herceg talán azért sem mutatta ki, mi mozgatja belülről, mert a jelenlévők többsége valósággal megrémült volna attól. Itt és most nem mutathatta ki, és főleg nem beszélhetett tervéről. Márpedig meg akarta valósítani, főleg olyankor, ha érezte: fogytán az idő.