Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Első benyomás

Taehyung pov

   Nagyot sóhajtva tettem le az utolsó dobozt a szoba közepére. Nem volt belőle sok, úgy hat darab, ezenkívül négy zsáknyi ruha és ágynemű. Szememet végig futtattam a bézs színű falakon, az egy személyes ágyon, a fekete szekrényen és az egyszerű kis íróasztalon, amihez tartozott egy szék.
Az új szobám.

Anyáék azt mondták csak ideiglenesen kell a nagybátyámhoz költöznöm és hamarosan vissza térhetek Daeguba, maximum ezt a tanévet kell csak kibírnom, legyek türelemmel, minden rendben lesz.

Nagy büdös francokat, tudtam hogy itt ragadtam örökre.
Az elején mérges voltam, nem tagadom. Kiabáltam és sírtam, de amint lecsillapodtak a kedélyek és tudatosult bennem, hogy Jiminékhez költözök, megnyugodtam és elfogadtam a dolgot. Mindig is kedveltem a nagybátyámat Chant, aki Jimin édesapja volt. Valahogy sokkal családiasabbnak éreztem a velük lévő kötelékemet, mint ami a saját szüleimmel volt.
Jimin majd kiugrott a bőréből, amikor Chan bácsi elmesélte neki, hogy határozatlan időre hozzájuk költözöm, állítólag a következő napon már elment festéket venni, hogy a vendégszoba kifogástalan állapotban legyen, mire megyek. Még videóchaten is felhívott, hogy milyen bútorokat szeretnék a szobámba, amit szégyenlősen fogadtam. Betolakodónak és koloncnak éreztem magamat. Bár többször voltam náluk látogatóba akár két hétig is, mégis aggódtam, hogy unokatestvérem kezdeti lelkesedése majd alábbhagy, netalán elkezdem őt valamivel idegesíteni, vagy ne adj isten nem tudok majd rendesen beilleszkedni.
Egy részem mindenképpen rettegett és viszolygott ettől az egész szituációtól.

- Elhoztad a gitárodat is? – hallottam meg egy cincogó hangot magam mögül, mire ugrottam egy kisebbet. A szőke csak halkan kuncogott a reakciómon.

- Nem – feleltem, miközben szomorúan elmosolyodtam. – Pár hete elszakadt az egyik húrja és utána még egy. Azt hiszem vennem kéne egy újat.

- De hiszen imádod azt a gitárt! – döbbent le Jimin. Teljesen igaza volt, azt a gitárt a tizedik születésnapomra kaptam Chan bácsitól és azóta nem telt el úgy hét, hogy ne játszottam volna rá. De az elmúlt nyolc év sajnos megérződött rajta.

- Valóban, de már régi és nehezen játszok rajta – mondtam, mire unokatestvérem is megejtett egy halvány mosolyt.

- Van pár utcára egy klassz kis zene bolt, elmegyünk majd valamikor suli után – lelkesedett fel a szőke és felderült arcától én is jobb kedvre kaptam. – Na, mutasd mit segítsek kipakolni!

A hétvége végig a szobám rendezésével telt, az ember azt hinné, hogy alig hoz magával pár dobozt, aztán mégis túl soknak érzi. Vasárnap késő délutánra teljesen kész lettünk, és meg kell hagyni, azt hiszem egész jó munkát végeztünk. Elégedett voltam az új kis birodalmammal.
Vacsorára Chan két nagy húsimádó pizzát hozott, amit mind az állatok úgy tömtünk Chimmel az arcunkba.

- Szóval, mit kell tudnom a suliról? – kérdeztem, miközben elvettem még egy szeletet. Jimin egy pillanatra abba hagyta az evést és összehúzva szemöldökét gondolkodóba esett.

- Hát... kezdett bele, de még harapott egy utolsó falatot. – Azt hiszem nem tudok mondani semmi extrát. Szerintem tipikus gimnázium vagyunk. Nyilván itt is megvannak a klikkek, mint mindenhol.

- Fogadok a suli nagymenői közé tartozol – mondtam nevetve.

- Nem mondanám – húzta el a száját unokatestvérem, majd félretolta a tányérját. – Ami azt illeti, azt hiszem őket jobb is elkerülni.

- Piszkálnak? – Alapból egy nyugodt, béke párti személynek mondanám magamat, de éreztem ahogy felszökütt bennem a pumpa már csak a gondolatra is, hogy valaki Chimet bántja.