Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Szerelem

Taehyung pov

Láttam már filmekben, illetve sorozatokban, hogy az ember az első alkalmak után nagy boldogan ébred fel, minden rendben van, nem fáj neki semmi sehol, és boldogabb, mint valaha. Nos, boldognak én is az voltam, de a többit rohadtul megkellett cáfolnom. Ahogy fél álomban felkeltem, hogy másik oldalamra forduljak Yoongi ölelő karjai között, szinte rögtön tompa fájdalom hasított alfelembe. Sziszegve kaptam oda, végül pár pillanat és egy hosszú, mély levegő után, valóban a kívánt pózba fordultam. Azt hiszem ezt még szoknom kell.

Yoongi dünnyögött valamit, ahogy immár szemből öleltük át egymást, és akaratlanul is elmosolyodtam, annyira édes volt. Hosszú tincsei behullámosodtak, miután nedves hajjal feküdtünk le aludni, és lemertem volna fogadni bármiben, hogy az én fejemen is egy madárfészek csücsült, de minimum egy oroszlánsörény.

Bármennyire is nem akartam felébreszteni a cicafiút, nem bírtam ki, hogy ne simítsak végig arcán, annyira hívogató volt a már bosszantóan tökéletes porcelánbőre. Természetesen a múlt éjszakára gondoltam, minden egyes pillanatára, amiket egytől egyig imádtam, és bár sosem voltam eddig alul, biztosan állíthatom, hogy ez volt életem legjobb szeretkezése.

Szeretkezni fogok veled.

Lehunytam a szemem, ahogy még mindig hallottam szerelmem hangját, ahogy kimondja ezeket a szavakat, amik számomra a mindent jelentették. Eszembe jutott, amikor beszéltem a fekete hajúnak a szeretkezésről, és éppen nem röhögött arcon, ahogy azt mondta, hogy azt se tudja mi a különbség aközött és egy szimpla szex között. Nos, azt hiszem most már tudja. Teljesen más oldalát mutatta meg nekem, és ezt nem csak a fordított felállás miatt gondoltam így, hanem mert annyira érzelmes volt, olyan részét láttam, amit eddig szerintem még sosem mutatott meg senkinek. Elvarázsolt, és csak még jobban beleszerettem, nem volt már visszaút innen számomra. Ahogy említettem tegnap is, tökéletes volt minden értelemben.

Érdekes módon eszembe jutott az exem. Nevetséges, nem igaz? Itt fekszem a világ legcsodálatosabb ember karjai között, aki a mindenséget jelenti számomra, és az én agyam mégis Junwoon járt. Nem hiányzott, félre értés ne essék, pont, hogy akörül forogtak gondolataim, amikor Yoonginak azt mondtam, hogy nem ő volt nekem az első, mégis őt szerettem a legjobban. Fájt miután szétmentünk, főleg mert normál esetben nem kellett volna, azt hiszem soha nem is szakítottunk volna, ha a családom anno nem robbantja ki a cirkuszt. Több hétig ki voltam borulva, és zokogtam, amikor kimondtam neki, hogy nem megyek fel többet hozzá. Ő is sírt, többször kérlelt, hogy ne hagyjam el, hogy kibírjuk valahogy, vállalta volna a távkapcsolatot is, de én nem akartam őt tönkretenni. Mindketten fiatalok voltunk még, és bár én úgy éreztem utána, hogy soha többet nem fogok még valakit találni, akivel ennyire boldog leszek, neki megakartam adni az esélyt egy normális párkapcsolatra, ahol az emberek nem súgnak össze a háta mögött, hogy egy tolvaj fiával jár. Még akkor is szar volt, amikor Szöulba költöztem, még ha csak tompán is, de éreztem a hiányát, hiszen nem volt olyan könnyű elengedni másfélévet, aminek mindennapja csodásan telt. Azt hittem ő lesz az igazi számomra, hiszen konkrétan mindent megterveztünk előre, hogy érettségi után egy egyetemre megyünk, amivel alapjába véve semmi gond nem volt, mivel egy volt az érdeklődési körünk is. Arról is szó volt, hogy kibérlünk majd egy kis lakást valahol közel az egyetemhez, ami a mi kis szerelem kuckónk lett volna. Vállaltam volna részmunkaidős állást valahol, még csak véletlenül sem akartam a szüleim mocskos pénzéből, én más akartam lenni. Abban az egyben nem egyeztünk, hogy Junwoo macskát akart, én viszont inkább kutyapárti voltam, de abból is inkább a kistestű. Végül exem azzal az érvvel győzött meg, hogy ha már kistestű állatot akarok, akkor teljesen mindegy, hogy kutya vagy macska, legalább a macskát nem kell napi kétszer-háromszor sétálni vinni, ami amúgy sem volna túl praktikus a jövőbeli beosztásunkat tekintve. Persze mindez sosem valósult meg, legalábbis nem az én részemről. Mivel Junwoo idősebb volt tőlem egy évvel, így ő tényleg a megbeszélt egyetemre ment fotózást tanulni, míg én valamelyik művész szakra jelentkeztem volna, és bár még mindig megtehettem volna, tudtam, hogy sosem fogok odamenni. Egyrészt soha többet nem akartam visszamenni Daeguba, másfelől pedig már nem is éreztem szükségét. Nem sirattam már az exem, pontosabban az érzést, hogy talán elszalasztottam az igazit, és többet nem lesz esélyem a nagy, igaz szerelemre.

Újra végig simítottam a cicafiú arcán, miközben halványan elmosolyodtam. Szerettem őt, és hiába tartott ez az egész még csak bő egy hónapja, teljesen más volt, mint a Junwooval való kapcsolatom. Részemről össze sem lehetett hasonlítani a kettőt, hiszen az érzelmeim már most sokkal mélyebbek voltak Yoongi iránt, mint exem iránt valaha is, hiába gondoltam azt, hogy ez lehetetlen lesz, még a bizonytalanság sem tántorított el. Mert, hogy valamennyire mégis csak az voltam. Nem magamban nem bíztam, inkább Yoongi iránt voltak kétségeim, de ott sem az érzelmek terén. Szeretkeztünk, minden tökéletes volt, és talán ez furán hangzik, de éreztem a szeretet az ő részéről is, minden egyes mozdulatában odaadás és gyengédség volt, és tudtam, hogy minden erejével azon volt, hogy a legjobb legyen nekem. És ez így is volt, életem legtökéletesebb éjszakája volt, azzal az emberrel, akit mindennél jobban szerettem. Őszintén reméltem, hogy előbb vagy utóbb ezt partnerem is rendesen kezelni tudja majd, de még nem most. Nem erőltetek rá semmit, majd minden jön szép sorjában.

- Mióta bámulod a borzalmas reggeli fejemet? – dünnyögte résnyire nyitott szemekkel, miközben még közelebb vont magához derekamnál fogva.

- Ne mondj ilyet – pusziltam állára, - csodaszép vagy.

- Férfi vagyok, Tae – közölte ezt úgy, mint valami újdonságot.

- Képzeld én is – feleltem szemforgatva. – Egy férfi, aki seggbe lett rakva.

- Nagyon fáj? – támaszkodott fel egyből Yoongi, miközben aggódva méregetett.

- Jól vagyok – simítottam újra arcára, majd közelebb húzódva apró csókot leheltem ajkaira.

- Biztos? – kérdezte elválva tőlem. – Ha megbántad, vagy...

- Csitt! – nyomtam ujjaimat szájára. – Már megint hülyeségeket beszélsz. Mégis miért bántam volna meg?

- Mert alapból aktív fél vagy az ágyban.

-És?

- Mégis rávetted magad, hogy lefeküdj velem.

- Pontosan – bólintottam. – Én döntöttem így, és ezen semmi bánni való nincs. Na meg különben is – mélyítettem el hangomat, ahogy párnáimat beharapva simítottam végig Yoongi mesztelen felsőtestét. – Egyszer én is meglátogatom majd a te fenekedet, Cicafiú – kacsintottam még egyet a hatás kedvéért, mire a fekete hajúnak egy pillanat alatt szállt ki minden vér az arcából, és még fehérebb lett, ha ez lehetséges volt egyáltalán.

- Na azt aztán lesheted! – csattant fel azonnal, és idáig bírtam, muszáj volt felnevetnem annyira aranyos volt. A látszat kedvéért még hátrább is mászott az ágyon, mire kuncogva cibáltam vissza magamhoz, majd szájára tapadtam. Finoman csókolt vissza, de még így is éreztem, hogy ajkai szélén mosoly bujkált. Erősebben szorított, majd egy határozott mozdulattal kapott magára, így most ő feküdt alattam. Időközben nyelvtáncunk hevesebb lett, és éreztem, hogy ha nem cselekszem gyorsan, akkor elég hamar problémáim lesznek déli tájakon, mivel továbbra is mindketten pucérok voltunk.

Végül erőt vettem magamon, és megtámaszkodva a mellkasán ülőhelyzetbe tornáztam magamat megszakítva ezzel szenvedélyes csókunkat, viszont még így is aprót nyögtünk mindketten, ahogy felkelve hátsófelem Yoongi már fél merev szerszámának ütközött.

- Azt hiszem lemegyek és csinálok kávét – mormogtam rekedtes hangom, de az alattam fekvő ezt nem így gondolta. Kezeit csípőmről fenekemre csúsztatta, majd jól bele is markolt gömbjeimbe, amit apró sóhajjal fogadtam.

- Nekem inkább máshoz lenne kedvem – mondta kaján mosollyal, miközben gyurmázni kezdte hátsórészem.

- Elhiszem, de nekem attól még sajog az alfelem – toltam el magamtól kutakodó ujjait, mire a cicafiú lebiggyesztett ajkakkal pillantott fel rám. Most ez komoly? Kiskutya szemek?

- Pedig olyan óvatos voltam, amennyire csak lehetett – sóhajtott fel tettetett csalódottsággal, mire szemforgatva hajoltam vissza hozzá.

- Na jó – adtam meg magamat egy ördögi mosoly kíséretében. – Ha annyira akarod, akkor lehetsz alul.

- Inkább csinálj kávét! – vágta rá egyből ledobva magáról, belőlem pedig újból kirobbant a nevetés.

Végül kölcsönvettem Yoongi fehér köntösét, amit eddig még nem is láttam rajta, és abban mentem le a konyhába. Nem volt kedvem most felöltözni, a Bambis pizsamámra meg már tényleg rá fért a mosás. Pár percen belül ölelő karokat éreztem meg derekamnál, illetve nedves ajkakat a vállamnál. Mélyet lélegeztem a cicafiú jellegzetes illatából, és egy kicsit még hátrább is nyomtam magamat testéhez, amit ezúttal csak egy alsó takart.

- Jiminnel akarod tölteni a ma estét? – utalt a szilveszterre, amit kis híján el is felejtettem.

- Igen, meg veled – feleltem egyértelműen.

- Én viszont JK-t és Namjoont is áthívnám.

- Engem nem zavar – rántottam vállat, ahogy két kiskanalat tettem a bögrékbe.

- És Jimint?

- Szerintem túléli, de mindjárt dobok neki egy üzenetet – mondtam, majd megfordulva nyomtam egy puszit a fekete hajú ajkaira, és utamat a nappali felé vettem.

Bánnád, ha a szilvesztert Jungkookkal kéne töltened, velem és Yoongival? – pötyögtem be a kérdést, majd el is küldtem a szőkének.

Szerelmem rögtön utánam csoszogott, majd ledobva magát mellém terpeszkedett el lábait az ölembe nyújtva.

- Kéne neked is egy normális bögre – bökött fejével a kezemben lévő egyszerű fehér tárgyra.

- Aha, valami olyasmi, mint ami neked van? – néztem vissza a morcos macskafejre, amiből kávéját itta.

- Na! – háborodott fel azonnal. – Ez a kedvencem.

- Pedig Jimintől van – jegyeztem meg gúnyosan, és mintha csak megidéztem volna unokatestvéremet, pittyent egyet a telefonom.

Jin is jöhet? Kidobta a pasija. – olvastam a választ magamba. Tétován Yoongi felé fordultam, nem voltam biztos benne, hogy megkéne zavarnom már korán reggel a lelkiállapotát még a tisztességes koffein adagja előtt.

Légysziiiii! – jött az újabb üzenetet. Aprót sóhajtottam, majd ujjaimmal finoman simogatni kezdtem a cicafiú lábszárát, mire az hümmögve csúszott még közelebb hozzám. Jaj, de fog ez nekem fájni.

- Szóvaaaal – kezdtem bele mondandómba, - ami a ma estét illeti, Jimint nem zavarja JK.

- Az jó – dörmögte a fekete hajú kinyújtva egyik karját, hogy végig simítson felkaromon.

- Jin is jöhet? – vágtam rá egy szuszra, mire szerelmem nyűgösen csapta fejét a másik oldalra. – Na, ne legyél ilyen.

- Jól van – sóhajtott fel végül úgy, mintha a világ minden összes baja az ő vállán lenne. – Úgy sem akartam dráma mentes szilvesztert.

- Isten vagy – mondtam rávillantva jellegzetes mosolyom, majd apró csókot nyomtam ajkaira.

- Tudom – értett velem egyet, mire szemforgatva vállon csaptam. Természetesen azonnal felháborodott, de nem foglalkoztam a hisztijével, csak csodáltam, hogy még ilyenkor is mennyire édes tud lenni.



Yoongi pov

Jó pár órával később leadtam egy nagyobb pizza rendelést, hiszen mégis csak illik ezeket a csöveseket megkínálni valamivel, ha már nálam akarják rontani a levegőt, meg ide jönnek élősködni. Természetesen Tae felajánlotta, hogy főz valamit, de miután újabb megjegyzéseket tettem arra, hogy most már teljesen bottommá változott, finoman elküldött a faszba, és a fejemre koppintott egy fakanállal. Komolyan, mintha a feleségem lenne, már csak a kis kötényke hiányzott róla. Nevettem a gondolaton magamban, aztán egy pillanatra mégis csak eltűnődtem rajta; mi van ha tényleg az lenne? Persze itt nem házasodhatnánk össze, de mehetnénk Amerikába vagy Angliába, ahol engedélyezik, vagy ahová csak Tae szeretne. Akkor nem lógnánk ilyen bizonytalanul a levegőben, és nem kéne folyamatosan azon aggódnom, hogy vajon melyik nap mondja azt a Bambi arcú, hogy az lesz az utolsó. Elvégre még nem definiáltuk a kapcsolatunkat, és azt hiszem egyelőre nem is tudnám, mégis szeretnék tisztába lenni Taehyung érzéseivel, de félek, hogy nem tudnék mit kezdeni velük utána. Szar volt ez a kettős érzés, hiszen agyam egyik hátsó zugában élénken élt továbbra is a kis vágyálom, ahol együtt éltünk a kis kertes házban, amit már olyan szépen elgondoltam magunknak. Talán tényleg megfontolhatnánk egy háziállat örökbefogadását, és én mindennap mellette kelhetnék, nem lennék magányos soha többet. De továbbra is ott volt az én mumusom, amit nem tudtam elengedni, és továbbra is szorongatott. Elveszíteném egy idő után, nem volt kőbe vésve, de szinte a zsigereimben éreztem, hogy valamilyen utón-módon ugyanoda jutnék ahová apám is, és rettegtem ettől az érzéstől, mert bárhogy is próbálkoztam, nem eresztett.

Dúdolva jelent meg gondolataim főszereplője, kezében három üveg pezsgővel, amiket gondosan lerakott a nappaliban lévő kávézóasztalra. Pár perccel később egy tálcával tért vissza, amin hat pezsgős pohár volt, majd azokat is szépen az üvegek köré rendezte. Felkeltem a kanapéról, majd két lépéssel átszelve a köztünk lévő távolságot, szorosan öleltem őt magamhoz hátulról. Fejemet a vállába hajtottam, miközben mélyeket szippantottam bódító menta illatából, hogy valamennyire csillapítsam nyugtalanságomat.

- Minden rendben, Kincsem? – nyúlt hátra végig simítva arcomat. Elképesztő, hogy egy mozdulatomból megérzi, ha valami nem stimmel velem.

- Persze – vágtam rá, majd nyomtam egy puszit arcára, amit kuncogva fogadott. Csak azt akarom, hogy maradj velem örökre, tettem hozzá magamba, hiszen annyira fasza gyerek már nem voltam, hogy ezt a szemébe mondjam. Nem, sosem lennék annyira tökös.

Szembe fordult velem teljesen, ezúttal mindkét kezével simított arcomra, míg én derekánál fogva húztam magamhoz közelebb. Lágyan illesztette ajkát az enyémhez, éreztem a hideg fémet az orcám bal felén, ahogy hozzámért az órája fémcsatja, aminek a párja az én csuklómon virított. Amióta megkapta tőlem, még egyszer se vette le, és minden alkalommal megmelengette a szívemet, ahogy kettőnk kezére néztem.

Szinte abban a pillanatban szólalt meg a csengő, amikor a Bambi arcú elvált tőlem. Szemei lelkesen felcsillantak, és már rohant is ajtót nyitni, míg én nyűgösen kezeimbe temettem arcomat. Mégis mi a fasznak jön ide mindenki? Miért is egyeztem én bele? Tae miatt persze. Ez volt az ő különleges képessége; bármit kért tőlem, nem tudtam rá nemet mondani.

- Kincsem, Jiminék megjöttek! – hallottam csilingelően mély hangját az előszobából, mire ha lehet, még ingerültebb lettem. Valahol mélyen őszintén reméltem, hogy a Hercegnő mégsem jön, vagy ha igen, akkor legalább több órás késéssel.

- És akkor azt mondtam neki, hogy azok voltak élete legszerencsésebb percei, amikor hozzám érhetett! – Lépett be a nappaliba Jin, miközben hevesen gesztikulált. Eddig bírtam, bunkóság vagy nem, már nyúltam is felbontani az egyik pezsgőt. Kurva élet, hogy én ezt nem élem túl csak kellő mennyiségű piával. – Na meg, hogy tegye össze a két kezét, hogy egyáltalán szóba álltam vele! Komolyan, hogy manapság minden férfi egy méretes faszparaszt! Áhh, szia Yoongi! – vetett rám egy bűbájos mosolyt. – Az ott az enyém? Köszönöm, igazán ráfér most az idegeimre, teljesen kivagyok! – Meg sem várva válaszomat már ki is kapta a poharat a kezemből, azzal jó nagyot kortyolt az arany színű nedűből, majd visszafordult Taehez, aki bocsánatkérően pillantott rám.

- Szia Yoongi – totyogott hozzám Jimin egy lefedett tálcával a kezében, fején a tőlem kapott sapka virított. Azt hittem ez a srác már nem tud jobban elcsibésedni, de tévedtem. – Ezt apa küldi, köszönöm a meghívást – mosolygott rám kedvesen, majd finoman átölelt pár pillanatra. – És köszi, hogy elviseled Jint – suttogta a fülembe, majd hátrább lépett.

- Még semmi nincs kőbe vésve, Törpe – néztem rá szúrós szemekkel, majd egy újabb pohárért nyúltam.

- Inkább egyél – vigyorgott rám, majd levette a fóliát a tálcáról. Különböző színű gyeongdanok voltak rajta az egyik felén, míg a másikon vörösbabos bungeoppangok sorakoztak. Az illatától egyből összefutott a nyál a számban, de amint a tálca felé nyúltam, a szőke egy mozdulattal visszatette rá a fóliát. – Akkor megegyeztünk? Valamit valamiért – mondta ravasz mosollyal, nekem pedig még a vér is meghűlt az ereimben.

- Te tényleg Taehyung rokona vagy – feleltem egy elismerő mosollyal, majd egy bólintás után a kezembe vettem egy bungeoppangot.

Úgy fél órával később újra megszólalt a csengő, de ezúttal én mentem ajtót nyitni. A pizza már megjött addigra, és nem akartam, hogy az én barátaimnak a göndör hajú nyisson ajtót. Nem csalódtam, először Nam lépett be széles vigyorral az arcán, de szinte rögtön meg is torpant, ahogy meghallotta Jin rikácsoló hangját, ahogy még mindig azt az egyetemista fazont szidta.

- Mond, hogy ez valami vicc – pillantott rám szúrós szemekkel a szürke hajú, mire zavaromban megvakartam a tarkómat.

- Nem volt más választásom! – sziszegtem idegesen a nappali felé pillantva. – Taehyung Jiminnel akart lenni meg velem, de ő meg nem akart jönni Jin nélkül.

- Az igen – csattintott egyet nyelvével Namjoon. – Szóval mostantól az van, amit a kis szépfiú mond?

- Yoongi szerelmes – énekelte hamis hangon mögötte legjobb barátom, és én már most elfáradtam mindkettőjük faszságától.

- Pofa be – vágtam rá egyből.

- Ez édes, Cicuka – cukkolt tovább Jungkook az államra fogva, de rögtön ellöktem a kezét.

- Tarkón baszlak egy pillanat alatt – figyelmeztettem vészjósló hangon a két isten barmát, mire azok elhallgattak. Helyes, én is így gondoltam.

- Van piád, csöves? – érdeklődött kedvesen a kölyök.

- Nincs – vágtam rá egyből.

- Hogy-hogy nincs? -háborodott fel rögtön a fekete hajú. – Dúsgazdag vagy, baszdmeg.

- Kincsem ne legyél bunkó – jelent meg a semmiből Tae két pohár pezsgővel a kezébe. – Jó, hogy itt vagytok – vetette jellegzetes mosolyát legjobb barátaimra, akik zavarukban megszólalni sem tudtak. – Éhes vagyok – nézett rám őzike szemeivel, mire azonnal ellágyult a szívem.

- Hozok tányérokat – mondtam derekára simítva, majd a konyha felé vettem az irányt. Bár mind pasik voltunk, azért mégsem akartam, hogy mindenki dobozból zabáljon, azt meg főleg nem, hogy összekenjék a nem rég vásárolt kanapét és fotelokat. Mire visszamentem a nappaliba, már mindenki elhelyezkedett, bár azért az látszott, hogy Jungkook és Nam a lehető legtávolabb próbáltak ülni Jimintől és Jintől, de nekem oly mindegy volt, csak ne basszák el a hangulatot.

- Kaphatok kést és villát? – pillantott fel rám Jin, ahogy kezébe nyomtam az egyik tányért.

- A pizzához? – rökönyödtem meg egy pillanatra, de bár ne tettem volna. Egy tizedmásodpercen belül látóteremben már csak a barna hajú görbe ujjai voltak, és hirtelen megijedtem, hogy még a szememet is kinyomja velük.

- Ezek profin manikűrözött körmök, haver! Ha csak véletlenül is alájuk megy a paradicsomszósz, akkor azt nem fogom tudni kiszedni, csak kis körömkefével, de az meg tönkreteszi a...

- Majd én hozok! – pattant fel Tae, és ezúttal én küldtem neki hálás pillantásokat.

Miután kitaláltuk, hogy ki melyik pizzából eszik, és sikeresen megmentettük Jin agyon ápolt körmeit, végre tölthettem magamnak egy rendes pohár pezsgőt. Bár inkább bor és whiskey párti voltam, most ez is jól esett. A második üveg után a hangulat oldódni kezdett, és szerencsére a feszengés teljesen megszűnt. Jin is befejezte a hisztijét az exéről, annyit még hozzátett, hogy nem volt neki való, miután Nam érdekes módon rákérdezett. Egy idő után előkerült a play stationöm, amit már vagy egy éve nem használtam, Jimin viszont rettentő boldog lett, mert így Taevel kitudták próbálni azt a Marveles videojátékot, amit tegnap vett neki a szőke a szülinapjára. Leplezetlen izgalommal ültek a hatalmas tévé elé, majd összedugva a kábeleket szinte sikongatva és egymást ütögetve vették kézbe a kontrollereket. Muszáj volt elmosolyodnom, ahogy rájuk néztem. Elmondhatatlanul édesek voltak, persze pulzusom akkor lett igazán szapora, amikor az én Bambi arcúmra néztem. Őzike szemei elkerekedve meredtek a képernyője, szája kissé el volt tátva izgalmában, miközben enyhén dülöngélt előre-hátra törökülésben.
Gyönyörű volt.

- Kimegyünk egy cigire? – zökkentett ki gondolataimból Jungkook, mire aprót bólintottam.

- Elszívok egy cigit – simítottam Tae vállára, de mint aki meg se hallotta, hogy mit mondok, csak bólintott egyet rám sem nézve. Újra elmosolyodtam, ahogy nyomtam egy puszit a göndör tincsek közé, majd követtem legjobb barátomat az elülső kertbe. Fázósan húztam össze magamon a dzsekit, azért mégis csak december utolsó napja volt. A kölyök jó fej volt, meg se kellett kérnem, már nyújtotta is felém a cigis dobozt. – Kösz – mondtam, majd az öngyújtóért nyúltam, és pár pillanat múlva már éreztem is a jóleső füstöt a tüdőmbe.

- Mi van, leszoktál? – kérdezte gúnyosan a fekete hajú, mire vállat vontam.

- Így is mondhatjuk.

- Tae miatt?

- Minden miatt.

- Örülök, hogy itt van neked – mondta a kölyök szembe állva velem. – Megváltoztál Yoongiah, de a jó értelemben. – Nem válaszoltam, csak hümmögtem, hiszen nem tudtam, hogy mégis mit mondhatnék erre. – Szereted, igaz? – Éppen szívni akartam még egy slukkot, de kezem azonnal megmeredt a mozdulatban. – Ezek szerint igen.

- Ez bonyolult – vágtam rá azonnal.

- Lófaszt – horkantott fel epésen legjobb barátom. – Én vagyok a fiatalabb kettőnk közül, de most komoly leszek. Elfogadsz tőlem egy őszinte tanácsot? – Tétován bólintottam, hiszen JK tényleg nagyon határozottnak tűnt, és ez rohadtul nem vallott rá. – Csak pár hetet töltöttem Jiminnel, de azt hiszem azokban az időkben voltam a legboldogabb. Mindig boldoggá tett, és a legszarabb pillanataimban is megpróbált felvidítani. Szinte minden percben érdeklődött a hogy létem felől, és igyekezett a legapróbb dolgokkal is örömet szerezni, ha éppen arra volt szükségem. Se előtte, se utána nem tette ezt meg senki, hiszen kurvára senkit nem érdekel az, hogy hogyan érzem magam, csak a farkam mérete, és én azt hittem, hogy ez a normális. Persze nem az – mosolyodott el szomorúan. – Szóval légy velem őszinte, Yoongiah! Boldog vagy vele?

- Igen – feleltem halkan a földet bámulva.

- Mit éreznél, ha most azt mondaná, hogy hazamegy, és nem találkozik veled többet? – kérdezte tekintetét az enyémbe fúrva. – Sőt, mondok jobbat! Talán mégis csak megtetszett nekem, és szerintem még esélyem is lenne nála. – mosolyodott el ördögien a fekete hajú, nekem pedig egy pillanat alatt lepte el az agyamat a vörös köd. Nem érdekelt, hogy csak most békültünk ki, leszartam az elmúlt tizenkét évet, még az sem jutott eszembe, hogy kétszer olyan erős, mint én, egy másodperc alatt kaptam a dzsekije után.

- Ha csak hozzáérsz, én esküszöm, hogy...

- Csigavér, Lancelot! – fogott csuklómra nevetve. – Csak vicceltem – jelentette ki, mire enyhítettem szorításomon.

- Haha, kurva vicces vagy, hülye gyerek – vetettem oda flegmán, majd újabb cigarettáért nyúltam.

- Ezt már észrevettem, hogy hihetetlenül véded őt.

- Ez csak a szokásos birtoklásivágyam – feleltem zavartan.

- Nem, Yoongiah, tizenkét éve ismerlek, ez sokkal több annál, és ezt te is tudod – bökött mellkasomra. - Nem költöztetted volna magadhoz csupán önzésből, és láttam az órát is a kezén. A tiédnek a párja, ilyet nem gyártanak minden sarkon.

- Oké – dobtam el a csikket rápillantva a kölyökre. – Elég volt a hegyibeszédből, mond azt a kurva jó tanácsot.

- Ne félj az érzéseidtől. Tudom, hogy ijesztő lehet elkötelezni magad, főleg a mi előéletünket ismerve, de ha eltaszítod magadtól, azt egy életre bánni fogod, nekem elhiheted. Ha tényleg boldoggá tesz, és nem tudsz nélküle még csak egy napot sem elképzelni, akkor ne halogasd, mond meg neki, hogy szereted.

- Mióta lettél te a Dalai Láma? – néztem hitetlenkedve a velem szemben állóra, aki most meggyötört arccal szívott egy utolsót cigijéből.

- Nem csak a szerelem, de a bánat is megváltoztat – mondta mindent tudóan. – Én elbasztam a lehetőségemet a boldogságra, te ne tegyél így, oké?

- Miért nem beszélsz vele? – böktem fejemmel az ajtó felé. – Még nem késő, Jungkook. Te voltál neki az első nagy szerelme, azt mondják az okosok, hogy az nem múlik el csak úgy.

- Jó ez így – ült ki arcára egy újabb szomorkás mosoly. – Fog találni valaki mást, aki tényleg maradéktalanul boldoggá teszi, és nem lesz egy balfasz.

- És ez így neked is jó lesz? – pillantottam rá tétován.

- Megleszek, Yoongiah – veregette meg vállamat, azonban mielőtt még bement volna kíváncsi vigyorral fordult felém. – Na és mond csak, végül melyikőtök tört meg előbb? – Felnevettem a kérdésre, hiszen ez már inkább legjobb barátomra vallott, mint az előbbi nagy kamu prófétáskodás.

- Ami azt illeti, éppen tegnap feküdtünk le először – vallottam be zavartan, mire JK elismerően füttyentett egyet.

- Az igen, jó sokáig vártatok. Na, és? Ki volt felül?

- Ezt most nem mondanám el inkább – mondtam eltűnődve. Minden numerámmal eldicsekedtem legjobb barátomnak, ez volt a megszokott, de Taeről nem akartam neki beszámolni, ő más volt.

- Ahaaaa – nyújtotta el a szót. – Szóval seggbe lettél rakva.

- Hogy mi? Nem, ezt egy szóval sem mondtam! – ágáltam ellen azonnal.

- Tudtam, hogy egy nap megtörténik. – Lépett elém a kölyök, majd vállamra fogva mélyen az arcomba hajolt. – De ne aggódj Yoongiah, én nem mondom el senkinek, hogy megszelídítettek és felnyársaltak, mármint faszra húztak.

- Néha komolyan elgondolkodom, hogy mégis miért vagyunk mi barátok – tűnődtem el, de JK csak nevetett.

- Beborítana téged a fekete bánat nélkülem! – karolt át nyuszi mosolyával. – Na gyere, inkább szedd elő azt a fahordóban érlelt whiskeydet, amit anno Skóciából hoztál. Ne spúrkodjál, ha már egyszer gyújtósnak is nagy címletet használsz, basszameg.

Természetesen dünnyögtem és panaszkodtam egy sort, de szó sem volt arról, hogy ne osztanám meg velük bármimet is, ez egyszerűen már csak hozzám tartozott. Még a szememet is megforgattam, és fizikai fájdalmat idéztem elő, ahogy beléptem az említett üveggel a nappaliba. Taehyung boldogan kapta felém a fejét rám villantva téglalap mosolyát, és abban a pillanatban az sem érdekelt volna, ha ezek kiisszák a teljes pia készletemet. Perceken belül újabb poharak és jégkockák kerültek elő, végül Jiminen kívül mindenki ivott a tömény italból, a szőke inkább a pezsgőnél maradt. Egy pohár nekem bőven elég volt, bár Tae töltött magának egy második adaggal is, majd nem foglalkozva a többiekkel, nemes egyszerűséggel az ölembe mászott az egyik fotelba. Átkaroltam derekát, hogy közelebb húzhassam magamhoz, majd apró csókot adtam alkoholos ajkaira. Mindeközben Jimin tovább folytatta a videójátékot, ám most a kölyök ült mellette, akinek lelkesen magyarázta, hogy melyik gombokat nyomja a különböző kombókhoz. Aranyos volt, ahogy JK játszotta a tudatlant, pedig profi gamer volt évek óta, most mégis hagyta a szőkét érvényesülni. A kanapé felé pillantottam, ahol Jin a telefonján mutogatott képeket a szülei éttermével kapcsolatban, miközben az új fogásokról beszélt Namjoonnak, aki szinte itta a barna hajú minden szavát. Újra magamhoz öleltem a Bambi arcút, orromat a nyakába fúrtam, és mélyet szippantottam menta illatából. Sosem akarok nélküle élni, azt hiszem nem is tudnék.

Pár perccel éjfél előtt felmentünk a legfelső emeletre a teraszra, hogy onnan nézzük a tűzijátékot. Párom és az unokatestvére persze majd kiugrottak a bőrükből olyan izgatottak voltak, Jin pedig kis híján Nam nyakába ugrott ijedtében, ahogy felcsendült az első petárda. Kinevettük, mire levágott egy amolyan Hercegnős hisztit, de senki nem vette komolyan, még ő maga sem. Egyszerre számoltunk vissza, majd felkiabáltunk, hogy boldog újévet! Tae rászorított ujjaimra, amik össze voltak fűzve az övével, és én boldogan viszonoztam vidám mosolyát. Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy csak mi voltunk, mintha minden más megszűnt volna abban a minutumban létezni. Csak néztünk egymásra teljesen elveszve egymás tekintetében, miközben a különböző színű tűzijátékok megvilágították egy-egy pillanatra minden szegletét párom gyönyörű arcának, és még levegőt venni is elfelejtettem annyira szép volt. Az volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy nem csak boldog vagyok, hanem életemben először szerelmes is.




Meglepiiiii! Sziasztok nyuszifülek!

Annyira boldoggá tettetek a 6k nézettséggel, úgy éreztem, hogy igazán megérdemeltek egy meglepi részt, remélem örültök neki! Tudom, Jikookot kellett volna mára hoznom, de ahogy egyre inkább a végéhez érünk ennek a történetnek, úgy inkább ezzel foglalkoznék most, ettől függetlenül igyekszem holnapig hozni annak is az új fejezetét 😉
Köszönöm még egyszer a 6k nézettséget, elképesztően sokat jelent ez nekem, nem gondoltam volna amikor elkezdtem ezt írni, hogy ilyen sok embert érdekelni fogja. :')
A következő részt fogalmam sincs, hogy mikor hozom az ünnepek miatt, de sietni fogok vele! Vigyázzatok magatokra, puszi mindenkinek addig is! <3