Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Csicska

Taehyung pov

Mire leértem a földszintre a telefonom rezegni kezdett. Jimin kishíján leszedte a fejemet, hogy mégis hol a francban vagyok. Nem mentem vissza, totálisan elegem volt ebből a rohadt labirintusból, így végül a főbejárat előtt találkoztunk.

A szőke már nyugodtabb volt, nem sírt, nem kiabált, de azért látszott rajta, hogy megviselte ez az egész, ami teljesen érthető volt. Ami Chan bácsit illette, valószínűleg holnapután haza engedik, addig megfigyelés alatt tartják, ezen kívül pedig vár rá egy jó hosszú gyógytorna, hogy mindenféle maradandó károsodás nélkül helyre álljanak az idegek és az izületek. Ezek után Jimin még elmesélte, hogy több, mint tízszer ígértette meg édesapjával a munhahelyi váltást, és amint kijött a kórházból első dolga lesz, hogy felmondjon.

Még magyarázott valamit arról a hazafelé úton, hogy így már nyugodtabb a lelke, de nem hiszi, hogy sokat fog ma valamit aludni, de bevallom alig figyeltem rá, és emiatt utólag még bűntudatom is támadt. Csak is kizárólag egyetlen egy valakire tudtam gondolni.

Min Yoongira.


Yoongi pov

Elmondani nem tudom, hogy milyen szinten baszott szét az ideg, miután megláttam anya közelében Taehyungot. Igazából bárkire azonnal harapnék, aki anyám közelébe megy, de ez, hogy pont ez a kis vakarcs tudott ide kóvályogni, már csak hab volt a tortán. Kurva élet, hogy holnapra az egész kibaszott iskola tudni fogja, és oda lesz az álcám, miszerint a szüleim elváltak.

Miután elköszöntem anyától és haza értem, még akkor is kurva ideges voltam. Szívem szerint szétzúztam volna valamit, mondjuk többek között ennek a hülye gyereknek a fejét, de helyette azt tettem, amit mindig, hogyha zaklatott voltam; elszívtam egy jó cigit.

Ezúttal kicsit több anyagot sodortam bele a szokottnál, de úgy éreztem, hogy most igazán szükségem van rá. Nem tudhattam, hogy mit hoz a holnap, és valamivel elő kellett majd állnom, hogyha valaki betalál azzal, hogy hé Yoongi, anyád kajak kómában fekszik?

A kurva isten megbassza.

A fű egy kicsit csillapított kedélyeimen, ennek hatására hamar el is álmosodtam, és olyat tettem, amit nagyon rég nem; korán feküdtem le aludni.

Másnap reggel meglepő módon pár perccel kipattantak szemeim az ébresztő előtt, így még volt időm otthon nyugodtan kávézni egyet, ami szintén nem mostanság történt, illetve kiélvezni a maradék időmet a suliig, amíg én is abban a hitben élhetek, hogy sosem történt meg a baleset, ami az egyetlen nőt, aki életemben igazán fontos volt, örökre egy ágyhoz kötötte.

Két dologban voltam csak igazán biztos; A halálban és abban, hogyha ma valaki betalál az iskolában, annak folyni fog a vére. Három évvel ezelőtt valószínűleg idesoroltam volna a Reszkessetek betörőket karácsonykor is, de két évvel ezelőtt sehol nem adták a tévében.
Mérhetetlenül csalódott voltam akkor.

Mielőtt beszálltam volna imádott Bentleymbe felhívtam a kölyköt, aki meglepő módon ébren volt, és indulásra készen állt akárcsak én. Azt mondta mesélnivalója van, ezért olyan izgatott, szóval ha van rá mód, akkor úgy tapossam neki, mint a Harry Potterben a Kóborgrimbusz.

- Amit csak kívánsz, Életem, de a gyorshajtási bírságot kifizeted, vagy tarkón rúglak – mondtam neki jó kívánságaimat, majd rányomtam a telefont. Fiatalabb tőlem, vagyis a hyungja vagyok, ehhez képest a büdös életben nem kaptam tőle egy fikarcnyi tiszteletet sem. Bezzeg elvárások, na azok aztán vannak.

Már messziről láttam JK-t, aki a szokásos helyemen várt a sulinál, ahová mindig parkolok. Egyszer egy faszkalap ideállt a csöves Fordjával, majd miután közöltem vele, hogy ez az én helyem, ő pedig vissza magyarázott, hogy nincs rá írva nevem, ergo nem értette, amit mondok, nos finoman elmagyaráztam neki a dolgokat újra, csak ezúttal az öklömmel tettem. Soha többet senkinek nem jutott eszébe a helyemre parkolni.

Az első dolog, ami azonnal feltűnt, ahogy kiszálltam a kocsimból az az volt, hogy a kölyök üres kézzel várt engem.

- Yoongiiaaahh, jó reggelt! – kiabált rám már idegesítően vidáman, és már rohant is felém, hogy megöleljen, vagy minimum átkaroljon, de még időben elkaptam a karját.

- Hol a kávém? – sziszegtem határozottan, mire a magasabbik lesápadt és azonnal heves magyarázkodásokba kezdett.

- Jaj Yoongiaah, hát az úgy volt, hogy tudod reggel...

- Leszarom, hol a kávém? – Lettem egyre ingerültebb, mire a nyuszifiú feladta a dolgot és lemondóan sóhajtott egy drámait. Aha, kezdődik...

- Sajnálom, hyung – kezdett bele JK, és itt már tudtam, hogy most következik a Hattyúk halála epizód. Ha nagy ritkán hyungnak hívott, akkor jött a szívszorító magyarázkodás valami teljesen indokolatlan kifogással. – Teljesen őszinte leszek, egyszerűen csak elfelejtettem. – Nos, úgy látszik ezúttal tévedtem. – De nagyon jó indokom van rá! – csillant fel újra a kölyök szeme.

Úgy látszik mégsem tévedtem.

- Jimin felhívott tegnap este, és közel két órán keresztül beszélgettünk – mesélte hatalmas beleéléssel a magasabbik, mire nekem azonnal tarkómig szaladt a szemöldököm. Jimin felhívta őt telefonon? Mi a fasz?

- Minek? – Adtam hangot értetlenségemnek. Én eddig a szöszkét csak menekülni láttam előle, bár a múltkor JK említett valami szopást a tanterembe, amíg én Taehyunggal baszódtam az öltözőben.

A névre azonnal összeszorult a gyomrom. A tudat, hogy pár percen belül be kell mennem a pokolba, másnéven a suliba, és valószínűleg már mindenki tudja az igazat, hogy mégis mennyire igazán elbaszott a családom, egyszerűen csak megőrjített.

- Képzeld a hülye apja tegnap levágta az egyik ujját munka közben – folytatta a kölyök a sztorit, miközben halkan elnevette magát. – Komolyan hogy lehet valaki ilyen balfasz. Na mindegy, csórikám persze nagyon kiborult, és hát kellett neki valaki, aki ápolgatta a kicsi, törékeny lelkivilágát, megnyugtatta, és nyálas, kamu faszságokat mondott neki.

- Nem erre van neki az a nyomorék unokatestvére? – kérdeztem vissza foghegyről, miközben beléptünk a hatalmas épületbe. Mély levegő, csak semmi pánik, csak ne ess szét, ne ess szét...

- Na látod, ez érdekes – mondta JK eltűnődve. – Azt mondta Tae nagyon szótlan volt miután hazamentek, zaklatottnak tűnt, és korán lefeküdt aludni, még csak nem is vacsorázott, pedig szeretett volna vele beszélgetni a történtekről. Kétszer kopogott be hozzá, hogy megtudja mi baja van, de Tae nem nagyon mondott neki semmit, szóval Jimin most miatta is aggódik egy kicsit. De ki a faszom bánja, így legalább közelebb kerülhettem ahhoz a baracksegghez – kacsintott rám a végén a kölyök, mire én csak küldtem felé egy bíztató mosolyt és elmotyogtam pár jó szót.

Szóval Taehyungot felzaklatta a tegnapi dolog. Bár nem is csodálkozom, valószínűleg elég rendesen ráijeszthettem, de leszarom. Amit viszont sehová sem tudtam tenni azaz, hogy Jimin nem tudja mi történt. Ezek szerint a Bambi szemű nem csiripelt még neki, és nem tudtam, hogy ez most jót vagy rosszat jelent rám nézve.

Belépve a terembe az összes szem ránk szegeződött, és egy pillanatra belém fagyott a szar, mert szinte biztos voltam benne, hogy az emberek már tudják, hogy mi történt velem és a családommal valójában. Aztán amikor odapillantottam az első padsorra, és a középső üresen állt, majd meghallottam a sugdolózásokat, rájöttem, hogy csak megvannak lepődve, amiért ilyen korán beértünk. Általában a második órára is éppen csak beérünk, nem hogy még az első óra előtt húsz perccel.

- Mi a fasz van veletek, betegek vagytok? – köszöntött minket Nam, ahogy hátra mentünk a szokásos helyünkre. Na igen, nem vártam még tőle sem más reakciót.

- Túl aludtam magam – feleltem egyhangúan.

- Olyan nincs – nevette el magát a szürke hajú, ami egy kicsi mosolyt nekem is csalt az arcomra. Igaza volt, nálam nincs olyan, hogy túl sok alvás.

Pár perc múlva megjelent Jimin Taehyunggal az oldalán. A kölyök mellettem azonnal heves csápolásba kezdett, mire a szöszke félénken, de egy halvány mosollyal együtt vissza intett neki.

- Most már biztos, hogy megdugom! – jelentette ki magabiztosan JK, mire én csak a szememet forgattam. – Láttad, hogy vissza integetett?

- Komolyan geci, mint egy tizenkét éves kislány. Azért ugye nem ázott el a bugyikád? – morogtam a pulcsimba, mire Nam újfent nevetni kezdett.

- Csak féltékeny vagy – közölte JK szárazon, mire én kérdőn pillantottam felé. – Mert te nem kaphatod meg Tae-Taet.

- Ki a faszt érdekel az a majom? – kérdeztem vissza pökhendin, és éreztem ahogy a név hallatán újra idegbaszást kapok.

- Ugyan már, Yoongiaah! – kezdte el a kiselőadást a nyuszifejű. – Ne mond nekem, hogy nem akasztanád be neki! Láttad, hogy csináltatott nyelvpiercinget? El kell ismerni, hogy kurva szexi. Szerinted milyen lehet vele egy szopás, vagy egy...

- Befejezted? – mordultam rá egy kicsit indulatosabban a kelleténél a fiatalabbikra, mire egy pillanatra még Nam is összerezzent. – Ha annyira odavagy érte, akkor dugd meg Jimin után, vagy vágd őket partiba, csak hagyjál már a faszságaiddal!

Úgy nézett ki a dolog bevált, mert a kölyök az első szünetig befogta a pofáját. Lehet egy kicsit túl durva voltam vele is, de bőven elég nekem, hogy a fejem most tele van Taehyunggal a tegnapiak miatt, nem akartam még mástól is őt hallgatni.

Az első szünetben a nyuszi fiú kirángatott a teremből mondván, hogy vesz nekem a büfében egy kávét engesztelésképpen, amiért a reggelit elfelejtette. A lépcső alján mielőtt befordulhattunk volna az említett helyiségbe szó szerint belefutottunk Jiminékbe.
Faszom, már csak ez hiányzott.

- Hogy vagy, Szépségem? – lépett JK közelebb a szöszkéhez, miközben egyik kezével a fiú másik kezéért nyúlt, majd finoman simogatni kezdte.

- Jobban, sokat segített a tegnapi – hebegte Jimin zavartan, miközben feje egyre vörösebbé változott. Édes istenem, miért kell ezt nekem végig néznem? – Még nem is köszöntem meg...

- Ugyan, nagyon szívesen tettem – szólt közbe a kölyök olyan lágy hangsúllyal, amit még soha sem hallottam tőle. Kurva élet, hogy ezt otthon tükör előtt gyakorolta a köcsög arcúja. – Mondtam már, hogy bármiben számíthatsz rám, és nagyon boldog voltam, amikor tegnap megláttam, hogy te hívsz, és hogy...

- Elmegyek hányni – búgtam oda Namjoonnak, aki csak tétován bólintott. Tényleg nem volt kedvem ehhez az egészhez, ráadásul komplett fizikai fájdalmat éreztem, amiért szemtanúja voltam annak, hogy legjobb barátom hogyan manipulálja a szőkét. Bár fingom nem volt, hogy ez miért érintett meg engem akár egy hajszálnyit is.

Visszamentem az első emeletre, majd bevágtam magamat az ottani fiúvécének az utolsó fülkéjébe. Az égvilágon senki nem használta, mert maga a budi törött volt, de arra hogy leüljek és mondjuk elszívjak egy jó cigit...

- Beszélhetünk? – vágta ki az ajtót hirtelen Taehyung, mire majd összeszartam magam. Bevallom erre nem számítottam.

- Mi a fasz, ember? – támadtam neki azonnal. – És ha éppen szarok?

- Komolyan itt akarod azt a szart a suliban elszívni? – bökött Bambi fejével a zsebem felé, amiben egy füves cigi lapult. Feltételeztem, hogy valamelyik csövesbánatnak eljárt a szája. – Nem tűnsz pedig hülye gyereknek Yoongi, mégis lehetne...

- Lófaszt se tudsz rólam, Szivi – vágtam vissza élesen, majd löktem rajta egy kisebbet. – És ha most megbocsátasz. – Nyúltam a fülke ajtajáért, de ez a kis görcs elébe állt.

- Igazából, azt hiszem ez nem teljesen igaz, hogy lófaszt sem tudok rólad – mondta Taehyung, mire nekem azonnal ökölbe szorult a gyomrom. Megölöm...

- Ha megtudom, hogy bárkinek is... - kezdtem bele, de ő azonnal közbevágott.

- Fenyegetsz, Cicafiú? – kérdezett vissza olyan hangsúllyal, hogy egy pillanatra elszállt minden magabiztosságom. Nem vagyok én egy csicska gyerek, nem úgy neveltek, de az amilyen megfontoltan hozzám lépett, és belehajolt az arcomba, miközben egy szikrányi érzelem sem volt az arcán, bevallom megijesztett. – Pedig pont, hogy inkább kedvesnek kéne lenned velem.

- Mi a faszt akarsz? Pénzt? – tértem a lényegre, miközben próbáltam nem mutatni a félelem legapróbb szikráját sem. Hadd maradjon csak a poker face.

- Ti gazdagok elképesztőek vagytok – horkantott fel gúnyosan Taehyung, miközben még eggyel közelebb jött, én pedig hátrább, de mivel egy kurva kicsi iskolai budi fülkéjéről beszélünk, nem volt már hova tovább hátrálnom, így szó szerint rá estem a vécére, aminek szerencsére le volt hajtva a fedele. – Azt hiszitek, hogy pénzzel bárkit megvehettek, elérhettek bármit, minden meg van bocsájtva, és játszhatjátok továbbra is az önelégült faszkalapot.

- Vigyázz a szádra, Szivi! – kiabáltam rá élesen, mire a következő pillanatban két kezem a falnak volt szorítva, miközben egyik lába befurakodott combjaim közé, arca pedig olyan közel volt hozzám, hogy orraink szinte súrolták egymást.

- Ismerős a helyzet? Csak most éppen nem te dominálsz. Mond csak Yoongi – hajolt közelebb a fülemhez. – Milyen érzés elveszíteni a kontrollt egy kis csicska ellen? – duruzsolta mély hangján a hallójáratomba, majd a végén finoman megharapta a fülcimpámat, mire felnyögtem. Mi a fasz van velem?

Mondani akartam valamit, szívem szerint megfojtottam volna egy kanál vízben, és elküldtem volna a picsába vissza ahonnan jött, de egyszerűen leblokkoltam. Még soha senki nem próbált meg ledominálni engem, és szembe szegülni sem sokan mertek.

- Milyen érzés az – nyomta neki teljesen térdét a péniszemnek, és ingerelni kezdte. – Hogy nálam van a legnagyobb titkod? Hogy elmondhatom akárkinek? Hogy most az egyszer nem az van amit te akarsz? – Ahogy eljutottak tudatomig a szavai, rántottam egyet a karjaimon, hogy szabadulhassak és addig verjem ennek a gyökérnek a képét, amíg lélegzik, de mindhiába volt, azonnal visszanyomott a koszos, hideg csempének.

- Ne ellenkezz velem, Cicafiú, nem éri meg, nekem elhiheted. – Valahol itt volt vége az eszemnek. Taehyung mondandója végével teljesen neki nyomta térdét lüktető tagomnak, majd a nyakamra hajolva megharapta azt. Nem vagyok egy hangos típus, de nem bírtam ki, hogy ne nyögjek fel, ezúttal hangosabban, mint az előbb.

Alig pár másodpercig tartott az egész, aztán egyszer csak szabad lettem. Kótyagos fejjel néztem fel rá, immár a fülke ajtajának támaszkodott összefont karokkal, arcán az érdekes téglalap vigyor helyett egy ravasz mosoly ült, miközben tekintetével úgy méregetett akár egy vad a prédáját.

- Tisztelet – mondta ki határozottan ezt az egy szót. – Csak ennyit kérek, Yoongi.

- Miről beszélsz? – szóltam utána, miközben próbáltam magamat összeszedni. Soha nem estem még így szét józanul.

- Azt akarom, hogy vegyél ember számba, és ne faszfejeskedj velem – felelte magabiztosan, de mielőtt még kiment volna, visszafordult. – Nem tudom mi történt veled és a családoddal, de nem az én dolgom. Kussolok, mert veled ellentétben én tudom tisztelni a másikat, még ha az nem is érdemli meg.

Elmondani nem tudom, hogy mekkora kő esett le a szívemről. A gond csak az volt, hogy most hogy megoldódott ez a problémán, keletkezett vele egy másik is, ami éppen velem szembe állt gúnyosan mosolyogva.

- Azt hittem nem vagyok az eseted – bökött fejével a nadrágom felé, amin keresztül tökéletesen látszott izgalmi állapotom, majd nevetve kisétált a vécéből.

Pár perc múlva keltem csak fel, miután úgy éreztem, hogy kellően lehiggadtam. Ha ez a kis csicska tényleg azt hiszi, hogy nyert ellenem bármit is, hát kurvára tévedett. Ezt még nagyon visszafogja kapni.

Kilépve a folyosóra megrezzent a telefonom, először azt hittem, hogy a kölyök írt, vagy esetleg apám, de meglepődve vettem tudomásul, hogy tévedtem.

Taekhyeon volt az.


Sziasztok nyuszifülek!
Igyekeztem ezzel a résszel, amiben sokat segített az, hogy több csillagot és nézettséget is kaptam az elmúlt napokban, mint szoktam. Elmondani nem tudom, hogy mennyire hálás vagyok érte nektek! <3
A kövi részt igyekszem vasárnapig hozni, de lehet csak hajnal lesz belőle, még nem látom előre, hogy mennyi munkám lesz.
Addig is legyen csodás hetetek, és vigyázzatok magatakra! ;*