Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Érzelmek

Yoongi pov

Azt hiszem a legkevésbé sem túlzás, ha azt mondom, hogy ölni tudtam volna érte, hogy vége legyen ennek a napnak. Amikor felébredtem reggel az ismeretlen töltöttszájú maca mellett hasogató fejjel, akkor már kezdett gyanús lenni a dolog, hogy ez egy szar nap lesz. A negyedik órában, amikor röpdolgozatot iratott velünk a tanár a valószínűségszámításból gyanúm csak tovább fokozódott. Namjoon persze hibátlanra írta meg az egészet, míg én próbáltam összeszedni az összes agysejtemet, még azokat is, amiket a múlt éjjel elpusztított a vodka és a fű, ezáltal nagy nehezen, de kinyögtem egy hármast. Egész jó eredmény volt ahhoz képest, hogy a jobb oldalamon lévő kölyök csak a név kérdésre tudta a választ, de megesküszöm a Valentino cipő gyűjteményemre, hogy még azon is elgondolkodott. Végül mire végre valahára elindulhattam volna teljesen biztos lettem abban, hogy ez egy elbaszott szar nap.

Már csak egy karnyújtásnyira voltam hőn szeretett Bentleymtől, amikor is JK egyszer csak a hátamra ugrott.

  - Yoongi-ah! – kiabált rám az összes decibellel, ami csak létezik, és immár sokadjára éreztem aznap, hogy szétreped a koponyám. A kölyök pár másodperc után, ami éveknek tűnt számomra leszállt rólam, majd maga felé fordítva két oldalról a vállamra fogott és az arcomba hajolt.

  - Van egy tervem – suttogta ezt a három szót olyan szenvedéllyel és nézett rám csillogó szemekkel, mintha éppen a világot készülne megváltani. Természetesen ezt kizártnak tartottam azokután, hogy még a nyamvadt nevén is elgondolkodott a negyedik órában.

  - Hallgatom – adtam be a derekam, mivel tudtam, hogy úgy sem menekülök meg tőle egy könnyen, ha ellenkezek. Ha az ember ismer valakit tizenkét éve, akkor azt is tudja, hogy hogyan szabaduljon meg tőle a legkönnyebben. És én semmi mást nem akartam, csak békésen hazamenni és elszívni egy jó cigit a lehető leghamarabb.

  - Tudom, hogy mit kezdjek Jiminnel – mondta, miközben még mindig vállaimat szorongatta és mélyen a szemembe nézett. Azt hiszem ő az egyetlen személy, akinek ezt megengedem, kurva élet, hogy mást már állcsúcson pattintottam volna egy ilyen megnyilvánulásért.

  - Az jó – bólintottam egyet, de tekintetében láttam a könyörgést, hogy kérdezzek rá. Igazából mindegy volt, valószínűleg ha hirtelen beugranék a kocsiba és elhajtanék, akkor is utánam jönne motorral egy megafonnal a kezébe, hogy elmondja a nagy tervet. De ezt szerettem volna megúszni. – És mi az?

  - Szóval, mint tudod itt ez a csicska arcú hülye gyerek – kezdett bele a világmegváltásba, de legalább vállaimat már nem szorongatta, helyette baljával csak átkarolva magyarázott tovább. – És mivel nem akarok balhét azzal, hogy beverem a hülye fejét, amiért a Popóm mellé ült, ezért te fogsz nekem segíteni, mivel olyan csodálatos barát vagy.

  - Ma rá irattad a kávémra, hogy a világ legnagyobb buzija vagyok – néztem rá szúrós szemekkel, mire ő elnevette magát. Min Yoongi nem felejt egy könnyen.

  - Tudod, hogy azt csak szeretetből tettem – villantotta rám nyuszi mosolyát, mire a szívem azonnal megenyhült. Tudtam, hogy veszett ügy az egész, bármit kért volna tőlem, szó nélkül megteszem, és ezt tudta a kis rohadékja. – Szóval holnap elhívnám valamikor Jimint randizni, hogy elhitessem vele, hogy nem csak egy dugásra kell. Persze ehhez kettesben kéne, hogy legyek vele. Ergo, valahogy el kell tűntetni a közeléből azt a bánatképű Taehyungot.

Ösztönösen arrébb húzódtam barátom öleléséből, mert már tudtam mire megy ki a játék. Mindezek mellett kaptam egy kisebb sokkot is, hogy JK ennyire messzire elmegy azért, hogy seggbe rakja a kis szöszkét. Ez tényleg nem ismeri a nem szót.

- Mikor? – kérdeztem nagyot sóhajtva. Már csak túl akartam lenni ezen az egészen, venni egy jó meleg fürdőt a jakuzzimba és tekerni egy baráti cigit. Tényleg túl sokat kér az ember?

  - Holnap – vágta rá azonnal és vigyora még szélesebb lett, ha ez lehetséges. Újabb fáradt sóhaj hagyta el a számat. Kurva jó, akkor a holnapi napot is baszhatom. – Miért teszel meg ennyit egy lyukért? – kérdeztem rá arra, ami valóban érdekelt. JK nem válaszolt azonnal, pár pillanatra elgondolkodott, mintha meglepődött volna a kérdésemen.

  - Nem tudom, Yoongi – mondta, miközben ő is távolabb lépett és kezeit zsebre dugta. – Ő az egyetlen, aki kikosarazott, és ez elképesztően bosszant. Teljesen letiporta a férfi büszkeségem. Ott smároltunk abban a kurva buliban, tekergette ott nekem magát abban a szűk bőrgatyában, éreztem hogy teljesen fel van izgulva, és akkor egyszer csak ott hagyott álló fasszal. Tudod milyen szar érzés volt? Megkellett utána basznom valami részeg picsát, aki annyira szar volt, hogy utólag már a kotont is sajnálom rá! – adta elő az egészet JK olyan hangsúllyal és dilemmával, mintha csak egy számon múlt volna a lottó főnyereménye. Hevesen bólogattam minderre, és bár fogalmam sem volt az általa leírt borzalmas érzésről, úgy láttam jobb, ha nem megyek ebbe bele.

  - És mit akarsz tőlem pontosan? – kérdeztem a lényeget, mire a kölyök hirtelen újra az intimszférámba hajolva kezdett el magyarázni borzasztó lelkesen.
- Szóval, a terv a következő! Holnap a harmadik óránk tesi lesz. – Itt egy újabb sokkot kaptam, ahogy realizáltam, hogy JK életében először nézett rá részletesebben az órarendünkre. Ez tényleg komolyan gondolja a dolgot a szöszivel. – Neked csak annyi a dolgod, hogy lefoglald azt a csicska gyereket arra az órára, amíg én meggyőzöm Jimint arról, hogy milyen jó kisfiú vagyok.
- Gondolom az már rám marad, hogy mégis hogyan foglaljam le a srácot.
- Amit csak akarsz. Okos gyerek vagy te, Yoongi. Kötözd meg, zárd be valahova, akár meg is dughatod, bánom is én! Csak ne legyen semmiképpen a Popóm közelében.
Őszintén szólva egy pillanatra elgondolkodtatott a dugás opció, de aztán gyorsan elhessegettem. Nagyon ritkán kezdtem férfiakkal, és bár ez a Tae gyerek szépnek tűnt így első látásra, nem akartam belemenni vele ilyesmibe.
Legalábbis egyelőre.
- Extra tejszínhabbal kérem a holnapi kávémat és kókusz sziruppal – mondtam halálosan komolyan az elvárásaimat, mire JK csak rám villantotta nyuszi mosolyát és a nyakamba ugrott.
- Te vagy a legjobb, Yoongi!
Tudom, bassza meg. Tudom.

Hazaérve tartottam magamat az ütemtervemhez és tekertem egy jó cigit. Nem akartam magamat totál kárra szívni vagy ilyesmi, még csak egy sört sem ittam meg mellé, egyszerűen csak lazulni akartam egy kicsikét.

Mint mindig, most is egyedül voltam. Apa valahol külföldön intézte a cég dolgait, azt hiszem ezúttal Thaiföldön volt, próbált tovább terjeszkedni, ami egész szépen sikerült neki tekintve, hogy már Japánban is volt pár felhőkarcolója. Két kezemen megtudnám számolni, hogy hányszor találkoztam vele az elmúlt három évben, amióta... nos, amióta megtörtént az.

Nem hibáztattam őt egy pillanatig sem. Világ életében imádta a munkáját, és bár minket jobban imádott anyával, nem csodálkozom, hogy a történtek után a munkájába menekült. Nem ivott, nem szívott, nem kezdett el indokolatlan hülyeségeket csinálni, nem csajozott, egyszerűen csak dolgozott, mintha az élete múlt volna rajta. Mindig azt mondta, hogy két nagy szerelme van ezen a világon; a munkája és anya. És ha az egyiket elveszíti az ember, akkor próbálja a másikkal pótolni.

Éreztem, ahogy szemeim könnyesedni kezdtek, ezért a következő slukkot próbáltam jó sokáig lent tartani, hátha elmúlik a sírás utáni vágyam. Azt hiszem azóta nem sírtam, amióta megtörtént az. Illetve ha pontosítani akarok, párszor még bőgtem az elkövetkezendő napokban, aztán egyszer csak mintha elzárták volna. Mintha a könnycsatornáim kiapadtak volna. Az utána lévő félévben ismerkedtem meg a fűvel, és bár egy időben borzasztóan függője voltam a dolognak, most már beérem heti négy-öt szállal, ami éppen csak annyira tompít el, hogy az érzelmeimet ne hagyjam elszabadulni.

Néha napján borzasztó késztetést érzek a sírásra, hogy törjek, zúzzak és bömböljek, mint egy öt éves, akinek elvették a játékát, de olyankor csak rágyújtok egy jó cigire és elnyomom ezeket a dolgokat. Nem akarok érezni semmit, nem akarom, hogy mások lássák, hogy mennyire elvagyok baszva, hogy mennyire üres az életem az elmúlt három év óta. Pont ezért, csak elfojtok magamban mindent, próbálom adni azt a Yoongit, aki általában egy érzéketlen seggfej, de azért mindig kapható a bulikra és egy jó dugásra. És meg kell hagyjam, egész jól játszom a szerepemet, mivel JK-n és Namjoonon kívül tényleg senki nem lát másnak.

Az elején apa és a kölyök még erőszakoskodott, hogy menjek terápiára, beszéljek szakemberrel, próbáljak meg valakitől segítséget kérni, de nem akartam. Nem akartam, hogy az emberek megmentsenek, nem akartam a szánalmukat, és végképp nem akartam mély érzelmeket. Én így dolgoztam fel a történteket, nekem teljesen megfelelt ez a felszínes élet, nem akartam többet. Sosem mondtam el senkinek sem mi történt a nyuszifiún és Namjoonon kívül, a suliban úgy tudják, hogy mire visszamentem a tizedik osztályba már elvált szülők gyermeke voltam.
És ez nekem tökéletesen megfelelt.

Sóhajtva nyomtam el béke pipámat az utolsó slukk után. Éreztem, ahogy kicsit letompultam és kiüresedett az elmém. Ilyenkor minden rendben volt, számomra ez jelentette a megnyugvást. Befeküdtem az ágyamba, és ezúttal különösen hálás voltam Miának, a házvezetőnőnek, hogy amíg én a suliba szenvedtem a gyökerekkel, addig ő ágyneműt cserélt nekem. Rendes nő, tudja a dolgát, megcsinál mindent, cserébe nem kérdez semmit, nem beszél sokat, és istenien főz. Bár minden nő ilyen volna. Ha húsz évvel idősebb lennék, talán rámennék, bár a férje valószínűleg nem díjazná.

Gondolataim a másnap körül kezdtek el forogni, hogy mégis hogyan valósítsam meg JK briliáns tervének a rám eső részét. Talán tényleg bekéne zárnom valahová azt a Tae gyereket, vagy csak oda kötöznöm az öltöző egyik szekrényéhez. A másik dolog, amit hamar realizáltam, hogy abban az egy órában, amíg a nyuszifiú próbálja majd elcsábítani a szöszke seggét, valószínűleg végig az új gyerek mellett kell majd rohadnom, hogy ha esetleg próbálkozna valamivel. Ergo, szereznem kellett egy igazolást a harmadik órára. Nagy problémám nem volt ezzel, hiszen csak csúsztattam egy kis pénzt az asztal alatt, és máris volt igazolásom bármire. Elképesztő számomra, hogy az embereket mennyire megmozgatja a pénz.

A nagyobb problémám inkább az volt, hogy mit csináljak majd abban az egy órában. Valószínűleg aludni fogok, de lehet, hogy viszek egy jó könyvet, úgy is már régen olvastam, és volt egy pár kiolvasatlan kötet a polcomon. Igen, ez jónak tűnik. Valami ragasztó szalagot sem ártana szereznem, ha nem akarom, hogy a szépfiú végig ordítsa azt a negyvenöt percet. Utálom, amikor józan vagyok és az emberek hangosak. Talán vinnem kéne egy baráti cigit is, a suliban úgy is köztudott dolog, hogy drogos vagyok, bár sosem próbáltam a fűnél komolyabbat, számtalan alkalommal hallottam vissza, hogy pár alkalommal, hogyan szívtam kokót némelyik csaj melléről vagy seggéről. Nem ellenkeztem, ha ők mondják, biztosan úgy van.

Mielőtt végleg elaludtam volna, utamat a fürdőbe vettem, miután realizáltam, hogy a tegnapi buli előtt fürödtem utoljára, ami már több, mint egy napja volt. Jézusom, kész csoda hogy Namjoon ma kibírta mellettem. A kölyköt nem sajnáltam, annak teljesen mindegy volt.

Hajmosás közben a hetemet tervezgettem. Holnap segítek JK-nek, péntektől vasárnapig pedig bulizok, szívok, iszok és dugok, mint az elmúlt majdnem három évben. Szóval marad a szerda vagy csütörtök, amikor is elkéne mennem anyához. A múlthéten is csak egyszer voltam, pedig megígértem neki, hogy igyekszem kétszer menni. Nem mintha olyan borzasztóan elfoglalt lennék, csak nem egyszerű. Még mindig nem.

Hajamat megtörölve kiléptem a zuhanyzóból. A tükörképem akár a kéthetes kutyaszar. A szemeim vörösek voltak, alatta pedig karikák húzódtak, bőröm olyan volt, hogy lehettem volna én a férfi Hófehérke. Inkább elfordultam, és egy otthoni melegítőszett után kutakodtam szekrényembe.

Egy régebbi darab akadt a kezembe, ami egy fekete kopott Jordan volt , amit még anyától kaptam, amikor kezdtem a gimit és beválogattak a kosárcsapatba. Borzasztóan büszkék voltak rám apával és én is magamra. Aznap délután elmentünk a kedvenc éttermembe, hogy tele tömhessem magamat sushival, és utána anyával külön elmentünk vásárolni, hogy megvegye nekem a legújabb Jordan melegítőszettet. Szégyen vagy nem, majdnem sírtam örömömben, és amíg nem történt meg az szinte rongyosra hordtam. De utána abba hagytam a kosarazást, és kedvenc szettemet is száműztem a szekrény legmélyére. Valószínűleg a reggeli nagy kapkodásomba kerülhetett elő.

Szomorúan elmosolyodtam az előbbi gondolataim miatt. Bár próbáltam elfojtani minden érzelmemet, időnként mégis rám tört az az elképesztő hiány, amit anyám iránt éreztem. Nincs mese, holnap kibaszok ezzel a Tae gyerekkel, szerdán pedig elmegyek az egyetlen nőhöz, akit igazán szerettem életemben.

Sziasztok nyuszifülek!
Hoztam egy kicsit mélyebb és unalmasabb részt, de úgy éreztem kell egy ilyen ahhoz, hogy rendesen felépítsem a sztorit, és legyen egy kis betekintés Yoongi érzelmeibe, hogy ne tűnjön az egész egy katyvasznak, de ígérem a következő már izgalmasabb lesz.
Köszönöm, hogy itt vagy és olvasod az első történetemet, igazán hálás vagyok érte! ;*