Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Az elmúlt napok

Yoongi pov

Az ominózus keddi eset után igyekeztem lazára fogni a hetet, és nem foglalkozni többet JK faszságával, ami miatt egészen szerda délutánig fájt a fejem. Még aznap, illetve csütörtökön iskola után meglátogattam anyát. Csütörtökön a kölyök megpróbált még valamivel betalálni, de mielőtt belekezdhetett volna újabb nagy sikerű tervébe, ami valószínűleg csak egy újabb baromság lett volna, gyorsan leintettem azzal, hogy az aznapi délutánomat is anyával kívánom tölteni.

Amikor JK ezt meghallotta, arckifejezése először komorrá vált, majd szomorú mosolyra húzta piercinges ajkait.

- Kérlek csókold homlokon a nevemben, és mond meg neki, hogy nem sokára én is elmegyek hozzá.

Természetesen így tettem, és bár édesanyám nem tudta ezt kimutatni, biztos voltam benne, hogy mélyen örült ennek. Mindig is imádta Jungkookot, sokszor emlegette úgy, mint a fogadott fiát.

Pénteken szinte csak vegetáltam, hazaérve elszívtam egy jó cigit, miközben próbáltam ebben a pár napban kizárni a külvilágot, és egy kicsit magam lenni. Délután apám küldött egy üzenetet, amiben arról érdeklődött, hogy megy a sorom, illetve közölte, hogy biztosított nekem egy tisztességes összeget, hogy fedezni tudjam a szükségleteimet, de ezen kívül nem beszéltünk, és azt hiszem ez így volt rendben.

A hétvége hamar elérkezett, és őszintén megmondom már alig vártam, hogy végre faszra húzzak valakit. A Taehyungos keddi eset után mindenképpen egy srácot akartam magam alá gyűrni, de egyszerűen nem tetszett a felhozatal.

A buli Nam egyik haverjánál volt, valami Felix, aki nem rég költözött vissza Ausztráliából. Lepacsiztam vele, meg adtam neki két kurva drága whiskeyt, hogy ne nézzen lóbaszónak, bár ahogy elnéztem a villát, ami majdnem akkora volt, mint amiben én laktam, talán nem is lett volna rá szüksége. Mindegy, jobb a békesség.

Éjfél után JK lelépett egy vörös hajú, műmellű csajjal, Nam is el volt valahol egy kis tizedikes fiúval, míg én végül egy fekete hajú csajt néztem ki magamnak. Nem kellett sokáig fűznöm, fél óra múlva már az egyik vendégszobában szopta a farkamat, és rá egy órára már meg is kúrtam.

A csaj, akinek természetesen fogalmam sem volt a nevéről, addig pofázott az életéről, hogy minden kedvemet elvette az alvástól. A legrosszabb mégis az volt, hogy megpróbált hozzám bújni szex után. Minekután csak egy füves cigi és két dupla whiskey volt bennem meg egy sör, azonnal kipattantam az ágyból, és taxit hívtam, hogy hazajussak. Túl sok volt ez nekem ilyen józanon.

Másnap délben JK hívott fel, hogy bár vasárnap van, de este elmehetnénk egy kicsit szórakozni valahova. Először vonakodtam, de aztán beugrott, hogy ezt a múlthét vasárnap is eljátszottuk, és bár nem sült el olyan jól, mégis belementem. Nem volt mit tenni, hívott a májam.

Este nyolckor találkoztunk az Octagonba, ami Szöul egyik jobbik környékén volt. Voltam már itt párszor, és sosem okozott csalódást. Azonnal dupla whiskeyvel kezdtem, majd Nam megjelent pár eki tablettával mondván, hogy nem tudja jól érezni magát, ha ennyire búval van baszva a pofám, szóval hallgattam rá, és bevettem egyet. Én aztán nem akartam ellenezni az ő szórakozását.

Természetesen az egészet megbántam hétfő reggelre, amikor az ébresztőhangjával együtt borzasztó fájdalom nyílalt a fejembe. Ahogy megfordultam, hogy kinyomjam a telefonom, szörnyű hányinger fogott el. A legrosszabb az volt, hogy már megint nem voltam egyedül.

Egy sötét barna hajú, dús hajú srác feküdt mellettem. Átlagos testalkata volt, cserébe gyönyörű bronzos bőre volt. Ahogy felkeltem, ő is felébredt, így rám emelte hatalmas barna szemeit, ami miatt egy pillanatra megmagyarázhatatlan dejavut éreztem.

- Jó reggelt – köszönt rám mosolyogva, és el kellett ismernem, hogy nagyon szép fogai voltak. – Azt hiszem nem tudod ki vagyok.

- Bocsánat – mosolyodtam el kínosan. – Nagyon szétcsaptam magamat az este.

- Semmi gond – mondta, miközben kikelt az ágyból és öltözködni kezdett. – A teljesítményedre nem hatott ki, fantasztikus voltál.

Próbáltam felidézni az elmúlt éjszakát, és volt pár képkockám, ahogy a srác alattam nyögött, illetve egyszer még meg is lovagolt. Nos, elnézve a lepedőt azt hiszem nagyon jól szórakoztunk.

- Taekhyeon vagyok amúgy, örülök, hogy velem töltötted az éjszakát, Yoongi – mondta kedvesen, mire magára kapta a pólóját. – Azt hiszem sietned kell, ha még beakarsz érni a suliba.

- Nem fontos – legyintettem nevetve. – Folyton kések, már megszokták.

- Áh, szóval te ilyen notórikus késő vagy – állapította meg Taekhyeon még mindig mosolyogva, és valahogy úgy éreztem, hogy az én arcomról sem tudom lekaparni a vigyort. Bár alig három perce kelt ki a srác az ágyamból, mégis volt benne valami, ami tetszett, és ez nálam szinte sosem fordul elő.

- Igen, azt hiszem így is mondhatjuk – értettem egyet, majd kiszálltam az ágyból, hogy keressek magamnak valami tiszta ruhát. A szekrényemhez léptem, majd előszedtem az aznapi szettemet, ami egy fekete szakadt nadrágból, fekete garbóból és egy hozzáillő szintén fekete baseball dzsekiből állt. Ahogy magamra kapkodtam ruháimat, és megfordultam tegnapi partnerem ott állt velem szemben és különös tekintettel méregetett.

- Őszinte leszek veled, Yoongi. Eléggé olyan egyéjszakásos srácnak tűnsz, aki mindennap mást visz az ágyában, és ehhez nincs is semmi közöm. Nem fogok hazudni, nekem te vagy az első egyéjszakásom. – Itt egy pillanatra ledöbbentem, mert amennyire visszatudtam emlékezni a dolgokra a srác egyáltalán nem tűnt amatőrnek. – Nem rég szakítottam az exemmel hosszú idő után, igazából egy faszság az egész és nem is szívesen untatnálak vele. Viszont, nagyon élveztem ezt az éjszakát, és nem bánnám, ha megismételnénk.

Egy pillanatra ledöbbentem, mielőtt agyam kapcsolni kezdett volna. Még túlságosan is reggel volt ehhez, nem volt a szervezetembe egy cseppnyi koffein sem, cserébe rengeteg agysejtemet elpusztítottam a múlt éjjel, amik hirtelen nagyon hiányozni kezdtek.

Viszont tényleg volt valami a srácban, ami tetszett. Először is nagyon ritkán kezdtem fiúkkal, borzasztóan válogatós voltam velük kapcsolatban, pont ezért nem sokszor volt olyan, akire rábólintottam. A másik problémám az volt, hogy életem során még soha nem tettem be kétszer ugyanabba a lyukba, bár soha nem is volt rá esélyem tekintve, hogy egyéjszakás partnereimnek általában a nevét sem tudtam, bár őszintén szólva nem is nagyon akartam.

Kapcsolatot nem akartam, még csak a gondolatától is undorodtam, és igazából nem is ismertem a velem szemben állót, de úgy voltam vele, hogy amennyire élveztem az elmúlt éjszakát, talán mégis csak meg kéne ismételnem vele a dolgot csak talán kevésbé szétcsapva.

- Bocsi, nem akartalak ilyennek traktálni, nyilván van száz másik jelentkező helyettem, én csak... - kezdett bele a barna hajú, de azonnal közbe vágtam.

- Oké, miért ne – rántottam vállat lazán, de hogy azért mégse tűnjek egy világi tajparasztnak, amit egyébként nem értek miért érdekelt, lágyan rámosolyodtam a másikra.

- Ohh, bevallom ez most meglepett – nevette el magát Taekhyeon, majd előszedte a telefonját. – Ez esetben megadom a számomat, ha nem bánod.

Miután meg volt a számcsere eléggé furcsán éreztem magamat. Életemben nem csináltam még ilyet, mindig elküldtem a futó kalandjaimat, vagy éppen azok léptek le maguktól. Miután a srác hívott magának egy taxit, abban maradtunk, hogy majd keressük egymást, de fennállt bennem a gyanú, hogy ez egy amolyan persze, majd hívlak, vagy valami, aztán az életben nem beszélünk többet egy büdös szót sem. Lehet csak illedelmes akart lenni, vagy zavarban volt, amiért ez volt az első egyéjszakás kalandja, ráadásul azt mondta, hogy nem rég szakított az exével hosszú idő után, szóval valószínűleg még azután sír a kis lelkivilága, én meg valami búfelejtő remény vagyok a számára.

Édes faszom, mégis mi a gyászért agyalok ezen ennyit?

Mielőtt elindultam volna, még gyorsan arcot és fogat mostam, hajamat megigazítottam, sötét tincseim elől az állam alját verdesték, de hátul már bőven elértek a tarkóm alá is. Egyelőre nem tervezem levágatni, azt hiszem szeretem ezt így ahogy van.

Fújtam magamra még némi parfümöt, hogy ezúttal Nam ne dögöljön meg tőlem, ha már zuhanyozni nem volt időm, bár a rohadékja kurvára megérdemelte volna azokután, hogy tegnap csak rám tukmálta azt a kurva ekit, bár engem sem kellett félteni.

A kölyök nyolc után tíz perccel hívott, hogy ő is nem rég indult el, széthasad a feje, és lehányta az ő futó kalandja blúzát, de jó fej lesz, és kávéval fog várni a suli előtt. Nyugtázva a dolgot beültem imádott kocsimba és útnak indultam.

Ezúttal műanyag poharamon a Világ Legkegyetlenebb Köcsögje címszó állt, amit sehova sem tudtam tenni. JK kurva szarul festett, azt hiszem ő tegnap nem állt meg a fűnél és ekinél, igazából csodálkozom, hogy ilyen állapotban egyáltalán ki kelt az ágyból, és volt benne annyi, hogy kocsiba üljön és elvezessen idáig. Komolyan a csávó simán elmehetett volna valami háttér statisztának a Zombielandbe, még a sminkeseknek sem kellett volna hozzá érnie.

- Olyan szarul nézel ki, hogy mindjárt hazamegyek inkább. Nagyon bánat fejed van – mondtam neki, mire válaszul arcomba tolta a középső ujját. Egyszerűen oda vagyok ezért a szeretet nyelvért.

- Szopd le a faszom Min, elvetted a tegnapi jelöltemet – vágott vissza kedvesen a kölyök, mire én csak kérdőn felvontam a szemöldökömet. – Az a jó seggű, kreol bőrű srác, akit feltételezem megdugtál az éjjel, először én néztem ki magamnak.

Nos, máris értelmet nyert a kávémon álló kedves kis üzenet. Komolyan érdekelne, hogy hogyan veszi rá a Starbucks személyzetét, hogy ilyeneket írjanak rá a becses nevem helyett, illetve meglepődve fogadtam a dolgot, miszerint ugyanaz a személy tetszett meg mindkettőnknek. Ez borzasztóan ritka dolog volt.

- Megjelölted? – kérdeztem, miközben lassan beértünk az iskolába. Ha igen, akkor nagy szarban leszek. Még az is kevés lesz kifogásnak, hogy szarrá csaptam magamat és alig emlékszem valamire.

- Nem – húzta el morogva a száját a magasabbik.

- Akkor meg pofád lapos, Jeon! – vágtam rá azonnal, mire ő tovább morgott, hogy már pedig ő látta meg hamarabb azt a segget.

- Igazából számot cseréltünk – bukott ki belőlem hirtelen, mielőtt a kölyök benyitott volna az osztályterembe. Azt hiszem nem is vagyunk rosszak, még ki sem csengettek az első óráról és mi már itt vagyunk.

- Mi van? – döbbent le a másik, mire én csak bólintva erősítettem meg az előbbieket, igazából magam sem értem, hogy miért. – Mi a fasz, Yoongi?? Nálad az ilyen nem szokás! – fakadt ki teljesen a fiatalabbik, mire én csak megunva az egész beszélgetést elé léptem és benyitottam a terembe.

Hamar kiderült számomra, hogy az első óránk matematika, ahogy megláttam Taehyungot a tábla előtt állni, miközben valami egyenletes faszsággal küzdött. Egy pillanatra tekintetem Jiminre tévedt, aki látszólag nagyon jót mulatott unokatestvére szenvedésén.

- Mr. Jeon és Mr. Min! – szólított fel minket a matektanárnő, mire ösztönösen megborzongtam. Utáltam ezt a kurva tantárgyat és a hozzá tartozó tanárt is. – Örülök, hogy méltóztattak befáradni az órámra. Esetleg valamelyikük szeretne segíteni Mr. Kimnek?

Már nyitottam volna ki a pofámat, hogy én faszán megvagyok mindenféle másodfokú ikszes szorzó meg gyökös faszság nélkül, amikor a mögöttem álló hülye gyerek akkorát taszajtott rajtam, hogy azt hittem leszakad a májam, már ami még volt belőle.

- Yoongi nagyon szívesen segít, tanárnő! Ő nagyon fain az ilyenekben, én meg nem szívesen akadályoznám Tae-Taet – villantotta ezer wattos nyuszi mosolyát állítólagos legjobb barátom a középkorú nőre, mire az rám nézett, bennem pedig hirtelen a szar is megállt. – De én addig itt maradok az első padban, és nagyon figyelek, hogy legközelebb én is kiállhassak a táblához érdemben felelni. – Azzal se szó, se beszéd, simán ott hagyott a seggarcú a szarban, és már rohant is, hogy elfoglalhassa a helyét Jimin mellett, akinek nagyon gyorsan változott meg az arcszíne céklavörösre.

Realizálva a helyzetet, hogy beszoptam a méteres lófaszt, ránéztem Taehyungra, aki nem győzte a segélykérő pillantásokat lőni felém. Fasza, szóval tényleg lefőtt a kávé. Maradtam volna inkább otthon a gecibe.

- Szóval a kérdésem Mr. Min a következő: hogyan vezetné vissza ezt a harmadfokú egyenletet másodfokúvá, hogy aztán megkapja az eredményt?

Ránéztem a táblára, és bár azóta nem sírtam amióta megtörtént az, éreztem, hogy most nagyon közel állok hozzá, amint megláttam, hogy több a betű, mint a szám a feladványban. Hát nem matekórán vagyunk, könyörgöm? Meg mégis milyen harmadfokú egyenletről zagyvál ez itt? Én a másodfokút is alig értem meg.

Komótosan léptem a tábla elé, miközben leraktam a kávémat Jiminék padjára. Taehyung hirtelen nagyon lelkesen adta a krétát a kezembe, amit eddig szorongatott, pedig csóró ha tudná, hogy velem csak többen vagyunk ezen az órán.

- Szóval mit kapunk, ha x(x2 – 5x + 6)=0? – kérdezte a tanárnő, mintha nem tudnám leolvasni a táblát. Igazából baszott mindegy volt, mert semmiképpen sem értettem az egész baromságot.

Félig hátra fordulva néztem kétségbeesetten legokosabb barátomra, aki csak reménytelenül fogta a fejét a hátsó padban. Kösz Nam, fain vagy te is.

Újabb pillantással ajándékoztam meg Taehyungot, aki véleményem szerint továbbra is a sírás és a pánikolás szélén állt, szóval rá sem számíthattam. Ekkor egy elfojtott nyögés hallatszott a közelből, mire mindenki Jiminre kapta a tekintetét, akinek szó szerint főtt a feje.

- Valami gondja van, Mr. Park? – húzta fel kérdően a szemöldökét a középkorú nő.

- Csak beütötte a térdét a padba, tanárnő. Itt elől nagyon szűk a hely – válaszolt JK a szőke helyett, mire az csak hevesen bólogatni kezdett. Természetesen figyelmemet nem kerülte el, hogy a kölyök egyik keze a pad alatt van. Kisírok a csávón, de tényleg.

- Szóval Mr. Min, mit kapunk, ha megoldjuk az egyenletet? – fordult felém újra a tanárnő, mire csak egy kisebb sóhaj hagyta el ajkaimat. Lényegében mindegy volt, fingom nem volt az egész dologról, és nem segített az sem a dolgon, hogy alig voltam magamnál a tegnap éjszaka után, illetve full az volt bennem, hogy irodalommal kezdünk. Faszom a kurva A és B hétbe, hogy fulladna bele egy csótány csokorba az, aki ilyen faszságokat kitalál.

Mivel úgy láttam úgy is minden mindegy, így elmondtam a számomra legreálisabb választ.

- Agyfaszt – mondtam teljes határozottsággal, mire az egész osztály visítani kezdett a nevetéstől, míg Nam is elmosolyodott egy pillanatra hátul, JK a padot csapkodta örömében, Jimin pedig majdnem leesett a székről. Még Taehyung is elnevette magát, és egy pillanatra újra láthattam azt az érdekes mosolyt az arcán. Ennek ellenére az én arcom komoly és elszánt maradt.

- Köszönöm az elmés válaszát, Mr. Min. Kapnak egy kettest – felelte a középkorú nő, mire csak értetlenül összeráncoltam a homlokom, bár örömöm túl korai volt. – Együtt. Osszák el két felé.

Fasza.

Felesleges lett volna ellenkeznem, így csak felkaptam a kávémat és a helyemre vonultam. Lehuppanva Nam mellé, aki kurvára nem volt rám büszke, vettem észre, hogy Taehyung végig követett, így most ő ült le a kölyök helyére.

- Mi a faszt akarsz? – kérdeztem borztasztó kedvesen, mire mutogatni kezdett JKre és a szőkére, de nem szólalt meg, ebből kifolyólag kurvára nem értettem, hogy mit akar. – Mi van?

- Gyunkook aszonta majadni akaj – nyökögte ki ezt az egy mondatot vörös arccal, mire csak még zavartabb lettem. Oké, ez nekem tényleg sok így ma reggelre.

- Te tényleg retardált vagy? – kérdeztem meg az egyetlen lehetőséget, ami eszembe jutott. Először szólásra nyitotta a száját, de hamar meggondolva magát gyorsan be is csukta. Éppen tettem volna fel a következő kérdésemet, miszerint nem csak retardált, de valószínűleg süket vagy minimum adhd-s, amikor rám nyújtotta a nyelvét.

Tekintetemet azonnal odavonzotta a vastag, megduzzadt nyelv, aminek a közepén egy kis ezüst golyó díszelgett. Bár a múlt éjszaka lettem kielégítve, egy pillanatra mégis elképzeltem, hogy milyen lenne vele csókolózni, vagy kapni egy jó szopást. Biztos izgató és szexi, ahogy a kis fémgolyó pluszba ingerel.
Istenem, már megint milyen hülyeségekre gondolok.

- Idióta – vetettem neki oda félvállról, majd fejemet a padra hajtva ignoráltam a továbbiakban az egész órát. Már most haza akartam menni.



Sziasztok nyuszifülek!
Sajnos megcsúsztam a hétvégi résszel, de igyekszem a következőt tényleg a hétvégéig hozni. Mit szóltok ahhoz, hogy Suga bevonul? Bevallom én nagyon elszomorodtam, amikor reggel felébredtem és ez volt az első dolog, amit megláttam, de valahol örülök is neki, mert szeretném, ha minél előbb túl lennének rajta, mindezek mellett pedig nagyon büszke is vagyok rá, hogy rögtön a turné vége után már jelentkezett is a katonai szolgálatra.
Ti hogy vagytok? Hogy viseltétek a múltheti vihart?
Legyen szép hetetek és vigyázzatok magatokra!
Puszikállak titeket! <3