Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Játék

Taehyung pov

Hál istennek a hét nagyon gyorsan eltelt, és már csak fél napra voltam a várva várt hétvégétől, amit Yoongival fogok tölteni. Megbeszéltük, hogy szombat délelőtt értem jön, aztán vasárnap délután hazavisz. Egy kicsit izgultam, nem gondoltam volna, hogy komolyan gondolja ezt az egész töltsük együtt a hétvégét dolgot, hiszen nagyon meglepett, amikor hétfőn ebédszünetben rákérdezett. Azóta egyébként semmi olyan nem történt köztünk azon kívül, hogy együtt ebédeltünk, vagy néha váltottunk pár szót. Még mindig fasírtban voltak Jungkookkal, akinek már egész helyre állt az arca, viszont teljesen elszigetelődött az emberektől. Nem beszélt senkivel, egyedül ebédelt, az órákon meg csak csendben ült a szokásos helyén. Jimin eközben próbált még csak tudomást sem venni a létezéséről, de többször rajta kaptam, ahogy a szőke hajú lopott pillantásokkal illeti őt, mégsem tudtam hibáztatni. Azt hiszem komolyan belezúgott a nyuszi mosolyúba, az már pedig nem múlik el csak úgy magától. Ami Jint illette, kedden még eljátszotta a hattyúk halálát, hogy mennyire ki van Nam miatt, és hogy a sírás miatt valami szuper prémium, extra drága, csiganyálas szemmaszkot kellett használnia, de szerdára már úgy csinált mintha kutya baja se lett volna. Bár volt egy kis feszültség még így is az ebédszüneteknél, próbált mindenki úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

Péntek délután nagyot sóhajtva másztam ki a padból, ahogy kicsengettek az utolsó óráról, de mielőtt kiléptem volna a teremből, valaki a derekamnál fogva visszarántott. Nem is kellett ránézzek, már tudtam, hogy csak a cicafiúról lehet szó, amint bekúszott a jellegzetes, fűszeres dohány illat az orromba.

- Holnap délre érted megyek – jelentette ki határozottan, majd meg sem várva válaszomat hajolt az ajkaimra. Ezúttal gyorsan túltettem magamat a kezdeti sokkon, és boldogan csókoltam vissza. Hétfő óta nem éreztem a fekete hajú ajkait, és egészen mostanáig észre sem vettem, hogy mennyire hiányoztak.

Végül elvált tőlem, én pedig zavartan vettem észre, hogy konkrétan elálltuk az utat az osztályteremből kifelé, bár azt hiszem ez őt nem igazán izgatta. Finoman végig simított az arcomon, majd kilépve a teremből ott hagyott.

-Ezt még mindig szoknom kell. – Hallottam meg magam mögül unokatesóm morgását. Na igen, a szőke nem annyira lelkesedik a Yoongival való kapcsolatomért, már ha ezt lehet bármilyen kapcsolatnak is nevezni, de nem hibáztattam egy percig sem, elvégre csak aggódott, hogy nehogy én is úgy járjak, ahogy ő Jungkookkal.

Miután hazaértünk úgy döntöttünk, hogy este megnézünk valami Adam Sandleres vígjátékot, hogy egy kicsit kikapcsoljon az agyunk. Chan bácsi úgy belelkesült, hogy azonnal rendelt két családi méretű húsimádó pizzát, mondván, hogy még fejlődésben vagyunk, na meg ahhoz járt egy ingyenes két literes kóla is. Jimin végül a Nagyfiúk mellett döntött, igazi klasszikus, láttam már vagy tízszer, de bármikor megtudom nézni, ha nevetni akarok egy kicsit és kikapcsolódni. Jó kis nyugodt este volt, sokat nevettünk, undorítóra zabáltuk magunkat, a két literes kóla pedig túl hamar elfogyott. A film végeztével elcsomagoltuk a maradék pizzát, Chan bácsi pedig elment aludni, mivel másnapra kapott egy extra reggeles műszakot. Miután jó éjszakát kívántunk, mi még a kanapén maradtunk a szőkével, mivel annyit ettünk, hogyha fizettek volna se tudtunk volna megmozdulni.

- Tae – szólított meg komolyabb hangnemben unokatesóm, mire hümmögve felé fordultam. – Izgatott vagy a holnapi nap miatt?

- Egy kicsit – suttogtam magam elé, pedig nem volt ez teljesen igaz. Valójában nagyon is izgatott voltam, de nem akartam kimutatni.

- Ígérd meg, hogy vigyázol magadra – kérte Jimin újból rám pillantva, én pedig határozottan bólinottam egyet. – Nem akarom, hogy te is úgy járj, mint én. Tudom, hogy kedveled Yoongit, de bizonyos értelemben talán még rosszabb is, mint Jungkook. Ha tudnál róla minden pletykát, amit én tudok...

- Nem minden pletyka igaz, Jimin – vágtam közbe, és nem tudom miért, de éreztem, ahogy feszültté válok.

- Tudom, de lássuk be, hogy Yoongi nem egy szent.

- És mégis ki az? – kérdeztem vissza talán élesebben, mint kellett volna, de rögtön meg is bántam látva a szőke arckifejezését. – Sajnálom, csak nem értem, hogy mire szeretnél ezzel kilyukadni.

- Csak nem akarom, hogy sérülj. Lehet, hogy Yoongi most olyan oldalát mutatja, ami kedvesnek és gyengédnek tűnik, de attól még nem jó ember.

- Nem ismered őt – ellenkeztem újra.

- Ez igaz – bólintott tétován unokatestvérem. – Csak ne szeress bele, nézd meg én hogy jártam.

- Már miért szeretnék belé? – kérdeztem nevetve. – Csak szórakozunk egy kicsit egymással.

- Az jó – biccentett újra a mellettem ülő. – Csak ne láss bele többet.

A hangulat valahol itt meghalt, így pár perc után úgy döntöttem, hogy inkább felmegyek, hogy keressek valami tisztességes pizsamát holnapra, meg valami ruhát, amiben kicsit jobban nézek ki, mint a suliban, de amint felkeltem a kanapéról a szőke újra utánam szólt.

- Amúgy, azt hittem, hogy te szoktál felül lenni.

- Hogy tessék? – fordultam vissza meglepetten.

- Azt mondtad régebben, hogy te vagy a domináns egy kapcsolatban, de köztudott dolog, hogy Yoongi is az. Csak nem...?

- Nem! – vágtam rá azonnal. – Még nem feküdtünk le, majd elválik, hogy mi lesz.

- Szóval befogod adni neki a segged – nyugtázta Jimin nevetve, mire hozzávágtam az egyik díszpárnát a kanapéról. Azt hiszem életem végéig nyaggatni fog ezzel, pedig még én sem tudom, hogy mi fog történni.




Bár Yoongi delet mondott, teljesen biztos voltam benne, hogy késni fog, elvégre a suliba sem tud beérni soha pontosan, de azért igyekeztem elkészülni már fél tizenkettőre. Egy fekete farmert húztam egy fehér feszülősebb pólóval, rá pedig egy farmerdzsekit vettem. Már november közepe volt, és még nem volt az a kimondottan nagyon hideg, azért elég hűvössé vált már az idő. A cicafiú végül pontos volt, és délben megszólalt a csengő, nekem pedig a szívem a torkomban dobogott. Nem értettem, hogy miért vagyok ilyen izgatott, de igyekeztem arra fogni az egészet, hogy már régen voltam bárkivel is együtt, ha nem nézzük a múltkori dolgot Yoongival.

Izgatottságom csak még jobban fokozódott, ahogy elköszönve a szőkétől lementem a lépcsőn, majd ajtót nyitottam. A lélegzetem is elállt egy pillanatra, ahogy megláttam a cicafiút. Egy fekete nadrág-ing kombó volt rajta, és egy ugyanilyen színű lezserebb zakó, de az egészet feldobta egy hosszabb, vékony fehér sállal. Sötét, hosszú haját hátra fésülte, így látni lehetett a sok, apró kis karikákat a fülében, ez pedig elképesztően szexivé tette. Én meg csak álltam csövesen az ajtóban, és egy pillanatra el se akartam hinni, hogy ez a gyönyörű férfi tényleg velem akarja tölteni az egész hétvégét.

- Jól nézel ki – mondta féloldalas mosollyal, nekem pedig újra hatalmasat dobbant a szívem.

- Na persze – nevettem el magamat. – Te vagy az, aki úgy néz ki, mintha egy címlap fotózásról jött volna.

- Szóval jól nézek ki? – vigyorodott el még jobban, én pedig úgy voltam vele, hogy őszinte leszek.

- Kurva szexi vagy. – Azt hiszem erre a mondatra ő sem számított, mert egy másodperc alatt hervadt le a mosoly az arcáról, majd egy újabb pillanat múlva már meg is szűntette a köztünk lévő távolságot. Hevesen falta a párnácskáimat, én pedig alig győztem mindezt viszonozni, miközben ujjaimmal azonnal a selymes tincsekbe kaptam, hogy egy kicsit megtépázzam őket. Amúgy is túl tökéletesen nézett ki. Végül beleharapva alsó ajkamba egy kicsit meghúzta azt, majd elengedve tekintetét az enyémbe fúrta.

- Ne izgass fel, amíg nem érünk haza – búgta mély hangon, mire egy aprányit megborzongtam.

- Nem csináltam semmit – szabadkoztam azonnal, mire a cicafiú újabb féloldalas mosolyt ejtett.

- Dehogynem, már csak a létezéseddel is kurvára beindítasz. Kettőnk közül nem én vagyok a szexi – suttogta az utolsó mondatot a fülembe, majd finoman a cimpámba harapott, nekem pedig muszáj volt felsóhajtanom, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt. Mire legközelebb feleszméltem, már a kezemért nyúlva indult el a kocsihoz. – Haladjunk, mert lekéssük az ebédet.

- Ebédet? – kérdeztem vissza értetlenkedve.

- Aha, foglaltam asztalt. Gondolom még nem ettél.

 Nem mondtam semmit, csak aprót bólintottam. Igaza volt, valóban nem ettem ma még, csak egy bögre kávét ittam. Túlságosan is ideges voltam, így kihagytam a reggelit, de az legmerészebb álmomban sem jött volna elő, hogy Yoongi asztalfoglalással fog várni.
Nem mentünk túl messzire, úgy húsz perc volt az út kocsival, végül partnerem leparkolt egy világos színű, faoszlopos épület előtt, amiket hatalmas üvegablakok borítottak végig, és ahol egy apró táblán a Mingles név díszelgett. Életemben nem hallottam még róla, de hát nem is voltam túl ismert a környéken.

- Gyere – nyúlt újra a kezemért a fekete hajú, én pedig tétován, de elfogadtam azt. Oké, nem kulcsoltuk össze az ujjainkat, de akkor is kézenfogva mentünk be a helyiségbe, én pedig újra zavart lettem.

Isteni illatok ütötték meg az orromat, ahogy beléptem a hangulatosan megvilágított helyiségbe. Nem volt túl csicsázva, egy egyszerű helynek tűnt első ránézésre, pár asztallal és székkel, bár nekem túlságosan is letisztult volt az egész.

- Asztalfoglalásom van – közölte Yoongi tárgyilagosan a pincérrel, aki már rohant is oda hozzánk, majd már mutatta is az asztalunkat. Hátrább volt, egy eldugottabb kis sarokban két személyre, jó messze a nagy üvegablakoktól. Nem fogok hazudni, egy kicsit feszengtem, ahogy leültem a cicafiúval szembe, miközben folyamatosan csak azt ismételgettem magamban, hogy ez rohadtul nem egy randi.

A következő rosszullétem akkor történt, amikor kinyitottam az étlapot, és megláttam az árakat. Mi az isten? Ennyi pénzért egy hétig eszek máshol. Próbáltam nem kimutatni az aggodalmamat, ahogy fejben összeszámoltam, hogy nagyjából mennyi pénz is lehet nálam. Oké, ha nem számolnak fel pénzt a csapvízért, akkor talán megengedhetek magamnak egy salátát. Édes istenem, ha ezt tudom...

- Azt kérsz, amit akarsz – szólalt meg Yoongi az étlapot tanulmányozva. – Én fizetek.

- Hogy tessék? – kérdeztem vissza meghökkenten, mire a cicafiú letette az étlapot, hogy rám nézzen.

- Mondom azt kérsz, amit akarsz. Ma én fizetek mindent.

- Értettem elsőre is – feleltem még mindig zavartan, mire a velem szemben ülő értetlenül összevonta a szemöldökét.

- Akkor meg minek kérdeztél vissza?

- Mégis miért akarsz te fizetni? – vágtam vissza egyből.

- Mert én hoztalak el. Most én fizetek, legközelebb majd te viszel el valahová, és akkor te fizetsz – mondta magától értetődően, nekem meg kihagyott a szívem egy ütemet, ahogy meghallottam a legközelebb szót.

- Én... oké, én nem ismerem ezek a kajákat – vallottam be feszengve. – Életemben nem voltam még ilyen helyen.

Vártam, hogy Yoongi kinevessen, vagy tegyen valami gúnyos megjegyzést, ahogy azt szokta, de legangyobb meglepetésemre, csak lágyan elmosolyodott, majd átnyúlva az asztal felett finoman végigsimított a kezemen.

- Ha kellemetlen, akkor mehetünk máshová is.

- Jaj, dehogy! – Emeltem fel ellenkezve kezeimet. – Csak nem tudom, hogy mit rendeljek, kicsit elvagyok veszve.

- Oké, akkor rendelek mindkettőnknek. Bármi allergia, vagy valami amit nem szeretsz?

- A csípőset.

- Oké – bólintott a fekete hajú, majd intett a pincérnek, aki már rohant is felvenni a rendelésünket. – Előételnek két adag fehér kimchibe töltött libamájat szeretnénk, főételnek pedig szójapasztában pácolt bárányt. Italnak meg csak hozzon két pohár édes, vörös bort a legjobb fajtából.

- De hát vezetsz – vágtam közbe, de a cicafiú csak legyintett egyet.

- Egy pohártól semmi bajom nem lesz.

- De hát még csak fél egy van – ellenkeztem tovább.

- Ugyan, valahol már este van, valakinek meg biztos szülinapja van, szóval gondolj erre. – Nem ellenkeztem tovább, a pincér pedig nagy meghajlások közepette magunkra hagyott. Az első pár percben kínos csend állt be közénk, fogalmam sem volt, hogy hogyan kéne viselkednem, miközben folyamatosan ócsároltam magamat, amiért már megint túl gondolok mindent, de az istenért is, az egésznek annyira randi szaga van!

- Minden rendben van? – kérdezte Yoongi aggódva, mire tétován bólintottam egyet. – Biztosan? Feszültnek tűnsz.

- Csak nem tudom hogyan kéne viselkednem – vallottam be az igazat, de ha lehet, a fekete hajú csak még furcsábban nézett rám.

- Mégis hogy kéne? Csak eljöttünk kajálni, mert a házvezetőnőm szabadnapos, én meg nem tudok főzni.

- Komolyan nem tudsz főzni? – kérdeztem vissza hitetlenkedve, mire a cicafiú zavartan félrenézett, de enyhe pír jelent meg az arcán.

- Jól van na, az a csajok dolga!

- Héj! – csattantam fel durcásan. – Még én is tudok főzni.

- Talán mert titkon bottom vagy – vetette oda Yoongi nevetve, én pedig szívem szerint nyakon vágtam volna őt.

- Vagy csak nem vagyok teljesen életképtelen – vágtam vissza gúnyosan, mire azonnal az arcára fagyott a mosoly.

- Nem is vagyok életképtelen!

- Na persze, aranyfióka...

- Hogy mégis minek neveztél?

- Kedves egészségükre! – Lépett hozzánk a pincér a két pohár borral, majd ahogy távozott, apró kuncogás tört fel mindkettőnkből.

- Aranyfióka, mi? Olyat kapsz te ettől az aranyfiókától, ha hazaértünk, hogy...

- Csak nehogy fordítva legyen – kacsintottam rá kacéran, majd a poharamért nyúlva nagyot kortyoltam az alkoholból. Elkerekedtek a szemeim, ahogy megéreztem az első kortyot lefolyni a torkomon, az ízlelőbimbóim szerintem kisebb orgazmust kaptak. Életemben nem ittam még ilyen finom bort. – Úristen, ez nagyon finom!

- Ittam már jobbat is – felelte Yoongi szájhúzva, én pedig nem bírtam ki, finoman sípcsonton rúgtam az asztal alatt. – Aú, most meg mi bajod van?

- Semmi – vontam vállat. – Csak ismerkedek.

- Adok én majd neked valamit ebéd után, amivel ismerkedhetsz – morogta bosszúsan, mire muszáj volt újra elkuncognom magamat. Elképesztően élveztem ezt a macska-egér játékot, a kezdődő feszültségem pedig már régen tova szállt.

- Ami azt illeti – vettem elő a csábítós énemet, ahogy közelebb hajoltam az asztalnál, miközben kibújtattam a cipőből az egyik lábamat. – Úgy emlékszem a legutóbb te nem ismerkedtél meg elég rendesen az én lándzsámmal.

- Hogy a micsodáddal? – kérdezte Yoongi nevetve, de komolyra véve a szót, még közelebb húztam magamat az asztalhoz, majd lábfejemmel végig simítottam a cicafiú lábain, végül finoman megnyomkodtam férfiasságát az asztal alatt. A várva várt hatás nem maradt el, a fekete hajúban még a levegő is bent rekedt, ahogy megérezte a lábfejemet munkálkodni, miközben próbáltam finoman dörzsölni a nemi szervét gatyán keresztül.

- Na mi az, nagyon megnémultál. Minden rendben? – kérdeztem szenvtelenül, de a velem szemben ülő továbbra sem válaszolt, csak kipirult arccal és enyhén elnyíló ajkakkal bámult rám hitetlenkedve.

- A két kimchibe tekert libamáj. Kedves egészségükre, hozhatok esetleg még valamit? – kérdezte a pincér meghajolva, ahogy elénk tette a két tányért, de én továbbra sem álltam le. Még szerencse, hogy a terítő földig ért.

- A számlát! – vágta rá Yoongi szemrebbenés nélkül továbbra is engem nézve.

- Hogy tessék? – kérdezte ijedten a pincér. – De hát az étel...

- Csak csomagolja be! Dolgunk van, nagyon sürgős.

- Értem – felelte a férfi sajnálkozóan, majd elvéve a tányérokat már ott sem volt.

Diadalittas vigyor ült ki az arcomra, ahogy éreztem keményedni a cicafiú férfiasságát, de egy nem várt pillanatban határozottan eltolta a lábamat magától.

- Nagyon kifogsz kapni ezért, ha hazaértünk – sziszegte vészjóslóan, ahogy maga elé húzta a zakóját, hogy takarja valamennyire izgalmi állapotát.

- Már alig várom – feleltem kihívóan, pedig éreztem, hogy ezúttal tényleg nagy bajban vagyok. Két perc múlva Yoongi egy szatyorral tért vissza, amit idegesen a kezembe nyomott, majd sietős léptekkel a kijárat felé vette az irányt.

- Azt hittem éhes vagy – jegyeztem meg mosolyogva, ahogy beültünk a kocsiba, de ahelyett, hogy vissza vágott volna valami epés megjegyzést, ravasz mosollyal fordult felém.

- Úgy döntöttem, hogy inkább a desszerttel kezdenék – mondta, azzal beindította a Bentleyt. Helyes, akkor játsszunk!

Sziasztok nyuszifülek!
Meghoztam az új részt, igyekeztem gyorsan megírni, remélem nem érzitek nagyon összecsapottnak :"D
Szeretném kiemelni, hogy túl vagyunk a 2K-n!!!! Úristen, emlékszem már az 1K-nál is hihetetlenül boldog voltam, mert el nem tudtam volna képzelni, hogy eljutok valaha is idáig, amikor elkezdtem írni, de nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki olvassa és szereti ezt a kis történetet! <3 <3 <3
A következő részre péntekig lehet számítani, addig is vigyázzatok magatokra, és mint mindig, most is sok puszi mindenkinek! ;*