Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Féltékenység

Taehyung pov

Miután hazaértem a nap hátralevő részét Jiminnel töltöttem, aki nem sok mindent kérdezett a Yoongival töltött időről, csupán annyit, hogy jól éreztem-e magamat, de amikor belementem volna egy-két részletbe közölte, hogy nem akarja hallani. Semmi szexuálisat nem akartam neki elmondani, csak hogy étterembe mentünk, és mindenképpen mesélni akartam neki arról az isteni kimchibe tekert libamájról, de elég hamar offolva lettem a témáról. Azt hiszem még mindig félt engem, ő pedig még túlságosan is Jungkook traumája alatt volt, ami miatt nem hibáztattam. Azt mondta idő kell neki, én pedig nem erőszakoskodom.

Megnéztünk egy filmet, még egy kicsit beszélgettünk semmiségekről, aztán aludni mentünk. Nehezen jött álom a szememre, az összes gondolatom a cicafiú körül forgott, hogy mennyire intenzívnek éreztem azt a bő egy napot, amit vele töltöttem. Teljesen zavarban voltam az éttermes szituáció miatt, annyira randi feelingje volt az egésznek, de lehet, hogy Yoongi így bánik minden alkalmi partnerével, én meg csak túl gondoltam a dolgot. Elképesztően tetszik neki ez a buja oldala szex közben, és az ahogy játssza a nagy alfahímet, de mégis elbizonytalanodik tőlem, teljesen megőrjít. Tudtam, hogy még sosem nyalták ki, nem mondta, de amennyire ragaszkodik ehhez az idióta bottom-top elvekhez, biztos voltam benne, hogy én voltam neki az első, ahogy ő is nekem az ujjazással. Kezdetekben nem volt rossz, inkább kellemetlen, hiszen még sosem voltam alul, az más volt ha én csináltam, tudtam, hogy élvezik a partnereim, de nem gondoltam abba bele soha, hogy valaki nekem csinálja. Ennek ellenére rohadtul élveztem, és talán nem leszek ellene a jövőben sem, hogy Yoongi többször csinálja ezt nekem. Persze valamit valamiért.

Elborzadva néztem bele a tükörbe másnap reggel, a nyakam még rosszabb állapotban volt, mint legutóbb, és azért az se volt semmi. Gondolkodtam, hogy felveszek egy sálat vagy egy kendőt, mint legutóbb, de feleslegesnek tartottam, miután a cicafiú olyan hevesen reagált erre az akciómra. Így hát felkapva egy melegebb őszi dzsekit indultam Jiminnel a suliba, teljesen szabadon hagyva a nyakamat. Lassan november vége lesz, szóval ideje lesz előszednem a téli kabátomat is.

- Mindjárt szülinapod van – szólalt meg a kis szőke mellőlem, ahogy leszállva a buszról a már ismerős épület felé mentünk. Elképesztő, hogy még nincs két hónapja, hogy itt vagyok, és mégis mennyi minden történt már velem. Bár a javarészéhez inkább Yoonginak van köze.

- Azért addig még bő egy hónap van – feleltem mosolyogva.

- Yoongival leszel? – nézett rám kérdőn unokatestvérem, és mintha enyhe félelmet is láttam volna a szemeiben.

- Dehogy, már mégis miért lennék vele? – kérdeztem zavartan, miközben összeráncoltam a szemöldököm. – Azt se tudja, hogy mikor van a szülinapom.

- Azt mondtad, hogy most hétvégén is vele leszel – mondta szemlesütve a szőke, mire megtorpantam.

- És ez téged zavar? – kérdeztem aggódva.

- Én csak féltelek – suttogta közénk Jimin, miközben eleresztett egy szomorú mosolyt.

- Héj! – Fogtam puha pofijára, ahogy küldtem felé egy bíztató mosolyt. – Yoongi nem Jungkook. Persze vannak neki is hibái, de nem egy díjnyertes balfasz, mint Jeon. És különben is, tudok magamra vigyázni.

- Tudom, csak akkor is aggódom – húzta el a száját a szőke, ahogy újra a suli felé indultunk. – De nem szólok bele, mert örülök neki, hogy Junwoo után nyitsz más felé is, tudom mennyire megviselt, csak kérlek légy óvatos.

Mosolyogva bólintottam egyet, ahogy megígértem, hogy vigyázni fogok, bár egy pillanatra összeszorult a gyomrom, ahogy meghallottam az exem nevét. Nem azt mondom, hogy nem vagyok túl rajta, elvégre minden kapcsolatot megszakítottam vele, és igyekeztem nem is gondolni rá, de azt hiszem rosszul érintene, ha újra beszélnénk, vagy látnám őt. Nem tehettem róla, de eszembe jutott tegnap is, amikor odaakartam bújni Yoongihoz, és ő nem engedte. Akaratlanul is arra gondoltam, hogy Junwoo mennyire bújós volt, hogy imádta az öleléseimet, míg a cicafiú tartózkodott az ilyesfajta megnyilvánulástól. Ugyanígy rosszul esett, hogy elköszönésnél semmi nem történt, persze nem vártam semmi olyat, és nem is vethettem semmit a szemére, mert nem volt komoly ami köztünk volt, de egy apró puszi akkor is jól esett volna.

Nagyot sóhajtva rogytam le a helyemre az első padba. Már megint mindent kurvára túl gondolok. Természetesen vetettem egy pillantást hátra, de még csak Namjoon ült a helyén. Minden egyes ajtó nyitásnál izgatottan kaptam oda a fejemet hátha Yoongi az, de helyette egy még nagyobb meglepetés ért. Jungkook jött be becsengetés előtt, arca szinte már tökéletes állapotban volt, és szigorúan maga elé nézett, hogy még véletlenül se vegye fel a szemkontaktust senkivel se. Éreztem, amint a mellettem ülő élesen beszívja a levegőt, és enyhén megfeszül, de nem hibáztattam érte. A rohadék túl nagy sebet ejtett a szívén, és bár Jimin valóban naiv volt, azért Jeon is kurvára messzire ment.

Amint elkezdődött az óra enyhén gyomorgörcsöt kaptam, hiszen Yoongi rohadtul sehol nem volt, és már egy jó ideje nem késett az órákról. Jimin egyszer megemlítette, hogy mindig azért késik hétfőnként, mert vasárnap bulizik, aztán persze még az egyéjszakás partnerét is ki kell dobnia otthonról, vagy hazamennie, ha esetleg ő marad másnál...

Nagy levegőt kellett vennem, miközben próbáltam kiűzni a különböző rosszindulatú gondolatokat a fejemből, miszerint a cicafiú tegnap még elment buliba, miután én ott hagytam, és valaki máson dolgozott egész éjjel, mivel én nem hagytam magamat. De hát basszameg, megegyeztünk, hogy amíg tart nálunk ez a valami, addig nem kezdünk ki mással.

Persze, és Yoongi pont arról híres, hogy betartja a szabályokat, és megmarad egy valakinél, amikor fingja sincs még csak a párkapcsolat definíciójáról sem. Biztos nem, elvégre olyan tarka a nyaka, hogy senki nem állna vele szóba. Kivéve, ha sálat tekert magára, és csak gyorsan lehúzott gatyával elintézett valakit a mosdóban, amíg...

- Basszameg! – sziszegtem magam elé, és abban a pillanatban nyílt is az ajtó.

Természetesen gondolataim főszereplője lépett be rajta álmos fejjel, halkan elmormogva egy jó reggeltet a matek tanárnak, aki azonnal belekezdett egy lebaszásos monológba, de miután a cicafiút a legkevésbé sem érdekelte a dolog, így nemes egyszerűséggel hátra ment, és egy kisebb hangzavarral levágta magát a helyére. Bevallom nem sokáig tudtam őt megnézni, ugyanazt a hosszú, fekete szövetkabátot viselte, mint amikor értem jött, de most nem volt rajta sál, így tudtam egy pillantást vetni a nyakára, ami hasonló állapotban volt, mint az enyém. Próbáltam a hangot magamban lenyugtatni, hogy biztosan nem ment el így szórakozni, de az csak nem kussolt el, és folyamatosan olyanok jutottak az eszembe, hogy mi van, ha nem minden foltot én csináltam. Valahol az óra vége felé szinte felnevettem kínomban, ahogy realizáltam, hogy én most komolyan féltékeny vagyok Yoongira? Volt már pár alkalmi kapcsolatom, ahol csak szex volt, és sosem érdekelt különösebben, hogy mit csinál a másik fél, mivel nem volt komoly a dolog, erre most meg itt őrlődöm egy tanóra közepén, miközben a hányinger kerülget. Nevetséges az egész, csak magamat baszom fel felesleges hülyeségekkel.

Jött a második óra, és a hang még mindig nem kussolt a fejemben, sőt talán még hangosabb is lett, mint eddig volt. Yoongi rám sem bagózott, csak feküdt a padon, felém se nézett, míg a másik kettő is ugyanúgy meredt maga elé. Jungkookot még megértem, mert még csak beszélő viszonyban sincs a cicafiúékkal, na de Nam? A harmadik órára sem lettem okosabb, de addigra már teljesen felbasztam magamat, és leforgattam vagy száz lehetséges opciót, amiért a fekete hajú szarik a fejemre, és mozdulatlanul fekszik tovább. Valószínűleg túl itta vagy szívta magát a tegnapi bulin, esetleg kimerítette az éjszakai ribanca, vagy a jó ég tudja mije. Jimin mindeközben próbált puhatolózni, hogy mi újság, de miután a harmadik kérdésénél majdnem leharaptam a fejét, inkább annyiban hagyta a dolgot.

Végül a negyedik óra után Nam kiment az osztályból, én meg összeszedve az összes bátorságomat mentem a hátsó padhoz. Jungkook érdeklődve pillantott fel rám, mire elővettem a legcsúnyább nézésemet, hogy éreztessem vele; még mindig utálom. Yoongi eközben az egyik karját előre nyújtva feküdt csukott szemekkel a padon. Nem finomkodtam, addigra annyi feszültség felgyülemlett bennem, így csak nem törődően megráztam a vállát, mire felháborodva morgott egyet továbbra se nyitva ki a szemét. Újra próbálkoztam, ám ezúttal végre megszólalt.

- Mondtam már, hogy hagyjál a faszomba!

- Nekem aztán biztos nem! – vágtam rá azonnal, mire a cicafiúnak azonnal kipattantak a szemei, és felém fordult. Észre sem vettem, amikor bejött, bár nem is tudtam olyan jól megnézni, de önmagához képest elég szarul festett. Nyúzott, kialvatlan arca volt, miközben sötét karikák húzódtak a szeme alatt. Nos, ezek szerint tényleg nagyon elfajulhatott a tegnap este.

- Tae – suttogta halkan ahogy felült, majd megpróbálta elrendezni selymes, hosszú tincseit, amik most kuszán álltak a fején.

- Köszönöm a kedves fogadtatást – mondtam, miközben rávillantottam egy hamiskás mosolyt, amivel igyekeztem azt üzenni neki, hogy bassza meg. Yoongi feszülten pillantott a mellette ülő Jungkookra, aki csak továbbra is bámult maga elé, de elég nyilvánvaló volt, hogy bárhol máshol lenne a világon most szívesebben, mint itt.

- Gyere – kelt fel a cicafiú a helyéről, majd megkerülte volt legjobb barátját, és a karomra fogott. – Beszéljünk valahol máshol.

A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy a hosszú ujjakra néztem, amik most körül fonták a csuklómat, és úgy ráncigáltak ki egészen az udvarig. Akárhányszor hallottam ezt a beszélnünk kell, vagy arra utaló mondatot, sosem lett jó vége, így nem csoda, hogy a gyomrom kétszer annyira görcsbe rándult, amíg kiértünk a suli hátsó udvarához, ahol Yoongi végül elengedett, és idegesen pillantott körbe.

- Nem egyszerű nekem erről beszélni, Tae – kezdett bele a mondandójába feszülten, de nem bírtam ki, hogy ne vágjak közbe. Engem biztos nem fog kidobni a suli kellős közepén.

- Hagyd csak, megértem. Szerintem sem vagyunk egymásnak valóak – mondtam olyan lekezelően, amennyire csak tudtam, majd sarkon fordultam, hogy ott hagyjam a fekete hajút, de az hirtelen visszarántott a karomnál fogva.

- Te meg mégis mi a faszomról beszélsz? – kelt ki magából, miközben indulatosan méregetett.

- A tegnap estédről. Tudtam, hogy nem bírod ki, Jiminnek igaza volt, nem lehetsz különb a legjobb barátodnál.

- Neked teljesen elmentek otthonról? – kiáltott rám a velem szemben álló, mire jó páran felénk fordultak. – Te azt hiszed, hogy bulizni voltam, vagy mi?

- Nyilván – feleltem szemforgatva. – Különben mi a faszért késtél el ma, és nézel ki úgy, mint a mosott szar?

- Anyám vérkeringése összeomlott az éjjel baszdmeg! – sziszegte közénk úgy, hogy csak én haljam, mire a szemeim kétszeresre nőttek. Hogy mi van?!

- Yoongi...

- Az éjjel hívtak a kórházból, én meg rohantam be, és ott virrasztottam mellette egész éjjel. Azért jöttem csak be, hogy lássalak, mert lemerült a kurva telefonom, és már nem volt időm hazamenni, de annyira kurva fáradt voltam, hogy elaludtam már az első órán – mondta idegesen, majd beletúrva a hajába távolabb lépett döbbent valómtól. – De kurvára köszönöm a bizalmad meg a kibaszott jóindulatodat is! – Azzal sarkon fordult, hogy ott hagyjon, de gyors reflexeimnek hála még a karja után tudtam kapni. – Mi van?

- Hogy van? – kérdeztem remegő hangon, miközben vagy százszor elküldtem magamat a búdba. – Anyukád hogy van?

- Mi a faszt érdekel az téged – vetett rám egy féloldalas gúnyos mosolyt, majd kitépve csuklóját az ujjaim körül végleg ott hagyott.

Nos, előfordult már párszor életem során, hogy úgy nagyon utáltam magamat, és ez a helyzet sem volt más. A következő órára nem is tudtam figyelni annyira pörgött az agyam ezerrel, miközben folyamatosan azon morgolódtam, hogy mégis hogy lehetek ekkora balfasz. Megkellett volna hallgatnom Yoongit ahelyett, hogy neki támadok, és ha csak belegondolok, hogy azért hagyta ott az anyját, aki isten tudja milyen állapotban, hogy engem láthasson... Utálom magamat egyszerűen.

Az ebédszünetben bárhogy is forgott a fejem a fekete hajú után, egyszerűen nem találtam. Megijedtem, hogy esetleg hazament, vagy ami még rosszabb, valahol éppen egy füves cigivel roncsolja magát, így csak aggódva turkáltam az ebédemet, miközben Jin éppen az új fiújáról mesélt, akivel még csak nem rég találkoztak, és egyetemre jár, nagyon okos és művelt, nem úgy mint egyesek. Az utolsó pár szót a szokásosnál hangosabban ecsetelte, de valószínűleg ehhez köze volt annak, hogy Namjoon akkor sétált el mögöttünk Jungkookkal.

- Idenézett? – kérdezte Jin izgatottan, mivel ő háttal ült a legtöbb asztalnak. Elnézést kértem, ugyanis pont leszartam a dolgot, a fejemben még mindig csak Yoongi járt, és hogy lehetséges, hogy mindent elbasztam vele kapcsolatban.

- Nem tudom – vont vállat Jimin mellettem. – Rád figyeltem.

- De hát miért rám figyelsz, amikor beszélek hozzád? – csapott az asztalra Jin indulatosan, mire muszáj volt elkuncognom magamat ezen az idióta kijelentésén.

- Ha meg nem figyelek rád, akkor meg az a bajod! – csattant fel a szőke teljesen jogosan, ha engem kérdeztek.

- Neked igen is tudnod kéne, hogy mikor figyelj rám, és mikor másra! – folytatta tovább az idősebb a vitát, mire lemondóan sóhajtottam egyet. Istenem, annyira szeretnék most Yoongival lenni...

-Egyáltalán létezik ez a srác, akiért most odavagy? – kérdezte gúnyosan Jimin, mire Jin mérgesen horkantott egyet.

- Persze, hogy létezik!

Meguntam a dolgot, így elnézést kérve felálltam az asztaltól, és otthagytam őket. Nem akartam bunkó lenni, de semmi szükségem nem volt még több feszültségre. Utamat a már jól ismert fiú mosdó felé vettem, majd az utolsó fülkében meg is találtam a keresett személyt. Az ajtó ugyan zárva volt, de lehajolva láttam a márkás, fekete Valentino cipőjét.

- Nyisd ki az ajtót, kérlek – kopogtam be finoman, miközben mély hangom elég kétségbeesetten hatott. Választ nem kaptam, így tovább folytattam. – Nézd, tudom, hogy egy igazi nagy seggfej voltam, nem kellett volna úgy neked esnem, csak megijedtem, érted? Tudom, hogy nincs semmi komoly köztünk, csak annyira jól éreztem magamat a hétvégén veled, és tudom, hogy megállapodtunk, és megkéne bíznom benned, de akkor is megijedtem, és... basszameg, nem lehetne, hogy inkább beengedj, vagy ki gyere, hogy ezt ne egy budiban beszéljük meg? – Válasz továbbra sem érkezett, én meg már kezdtem komolyan aggódni. Mi van ha belőtte magát valami szarral? – Yoongi? – Kopogtam be újra immár erősebben, mire meghallottam a túloldalról egy amolyan istenes, recsegős fingot.

- Haver, húzz már el innen a nyálas szarjaiddal, éppen kulázok, ha nem tűnt volna fel! – kiabált vissza egy számomra teljesen ismeretlen hang, mire riadtan löktem magamat hátra az ajtótól. Most ugye ez csak valami elbaszott vicc?

- Én, én... - kezdtem el szabadkozni, de igazából nem is tudtam, hogy mit mondjak. Újabb hangos fingás hallatszott ki a túl oldalról, mire jobbnak láttam menekülőre fogni a dolgot. Azonban amint megfordultam, ott állt velem szemben az igazi Yoongi. Arca egy kicsit jobban nézett ki, egyik tincse füle mögé volt tűrve, és szenvtelen vigyorral bámult engem.

- Mióta állsz itt? – kérdeztem zavartan, és őszintén reménykedtem, hogy csak most jött.

- Az első fülkében voltam, hallottam mindent. – Ó hogy bassza meg az a...

- És miért nem szóltál? – csattantam fel. Komolyan, legalább egy bút vagy bát kinyöghetett volna mielőtt teljesen hülyét csinálok magamból.

- Mert így sokkal viccesebb volt – mondta nevetve, mire finoman a vállára csaptam. – Héj, egyelőre én vagyok itt a sértett fél!

- Sajnálom – suttogtam lehajtott fejjel. – Egy barom vagyok, csak...

- Féltékeny voltál? – kérdezte közelebb hajolva, nekem pedig azonnal az egekbe szökött a pulzusom.

- Hogy tessék? Én...

- Megbeszéltük, hogy a tiéd vagyok – mondta határozottan, miközben tekintetét az enyémbe fúrta. – Te pedig az enyém, ameddig tart ez az egész. Én nem vagyok Jungkook, én nem foglak átbaszni, Tae. De soha többet ne kételkedj bennem, vagy különben hagyjuk egymást a picsába.

- Sajnálom tényleg. Nem fogok, csak ne haragudj rám. És ami...

- Elhúznátok már végre a faszomba? – kiabált ki az ismeretlen srác a budiból, mire egy halk kuncogás után magára hagytuk végre a szerencsétlent. Kimentünk a folyosóra, ahol Yoongi az egyik szertár melletti kis sarokba húzott be. Bárki jön erre, semmit nem fog látni belőlünk.

Nem bírtam ki, muszáj volt a párnáira tapadnom, érezni akartam az ajkait itt és most, azt is leszarom, ha az egész suli látja. Meglepetten fogadta a közeledésem, de egy pillanat múlva derekamra fogva felvette ő is a tempót, amíg én a puha tincsek közé nyúltam. Nem tudom meddig csókolóztunk, de végül elváltunk a levegőhiány miatt. Homlokomat az övének döntöttem, majd legnagyobb meglepetésemre adott egy apró puszit az orromon lévő anyajegyre.

- Szeretem az anyajegyeidet. Illenek hozzák, és olyan cukik, mint te – mondta mosolyogva, mire az én ajkaim is felfelé görbültek, miközben fülig pirultam.

- Zavarba hozol – suttogtam kellemetlenül, mire ha lehet a cicafiú vigyora még szélesebb lett.

- Persze, mert titkon bottom vagy.

- Yoongi! – csaptam rá azonnal a mellkasára, de ő szorosan visszafúrta fejét a vállamba. Csak ekkor esett le, hogy mi éppen ölelkezünk, vagy is azt csináljuk, amit ő elvileg annyira utál, és nem bír elviselni. Nem szóltam egy szót se, csak hagytam, hogy megtörténjen, elvégre nekem is jól esett. – Hogy van anyukád? – törtem meg végül a csendet.

- Stabil az állapota – mormogta a cicafiú a vállamba, mire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaimat. – Senki nem tudja, hogy mi történt vele az éjjel, elvégre azt hittük, hogy jobban van, de ilyen eddig még nem fordult elő.

- Minden rendben lesz – szorítottam még jobban magamhoz, miközben egyik kezemmel a fejbőrét masszíroztam ahogy még mindig a vállamon pihent.

- Remélem. Kibaszottul megijedtem.

- Tudom – suttogtam magunk közé. – Mész ma hozzá? – kérdeztem, mire Yoongi bólintott egyet. – Bemehetek veled? – Bár pár pillanat ezúttal eltelt, de egy újabb bólintást kaptam válaszul. – Jól van, ott leszek veled, ameddig szeretnéd.

- Köszönöm – suttogta a fekete hajú, mire lejjebb hajolva nyomtam egy puszit a sötét tincsek közé.



Sziasztok nyuszifülek!
Igyekeztem a résszel, remélem tetszik, bár ez most nem lett olyan izgi szerintem, de ilyen is kell, hogy meglegyen a teljes történet :'D
Tudom, már éppen minden jól alakult, de nehogy már dráma nélkül hagyjuk a párosunkat...
A következő részre hétvégén lehet valamikor számítani, addig is próbáljatok túlélni, én már most nagyon fáradt vagyok:')
Vigyázzatok magatokra, puszi mindenkinek! <3