Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Zavar

Taehyung pov

A hétvégi további részében nem maradtam Yoonginál, miután hazavitt minket sűrű elnézések közepette elköszöntem tőle, de rendes volt, azt mondta megérti, és próbáljak meg egy kis észt verni Jiminbe, mielőtt jobban elfajulnak a dolgok vele kapcsolatban. Nos, én igyekeztem mindent megtenni, de a tervem már ott kudarcba fulladt, hogy a szőke magára zárta a szobájí ajtaját, és azon kívül, hogy a falapon túl rám ordított, hogy idézem; hagyj békén a picsába, nem sok párbeszéd zajlott le köztünk.

- Legalább fürödni elmehetnél! – Kopogtattam be az ajtaján késő délután. Választ természetesen nem kaptam, de úgy fél óra múlva hallottam a szobája, majd a fürdőszoba ajtaját csapódni. Remek, talán estére már nem fog úgy kinézni, mint egy hajléktalan. Őszintén szólva nem értettem mi ez a lázadás unokatesómnál, azt meg végképp nem, hogy miért lök el magától, de úgy voltam vele, hogy az idő mindent megold, mint ahogy az általában lenni szokott.

Este elalvás előtt még dobtam egy üzenetet Yoonginak, mire meglepő módon a cicafiú pár perc múlva fel is hívott. Nem beszéltünk sokat, Jiminről érdeklődött, illetve az én hogy létem felől, majd mindketten megállapítottuk, hogy simán tölthettem volna a mai napot is vele, miután a szőke egésznap ignorált, de hát utólag már kár bánkódni. Szerettem vele lenni, igazán kedveltem Yoongi személyiségét, hiába nem indult olyan zökkenőmentesen a kapcsolatunk, és bár lassan még csak két hónapja ismerjük egymást, nem hiszem, hogy volt valaha olyan személy az életemben, akivel ilyen rövid idő alatt ekkorát fordult volna a kapcsolatom. Minden esetre tényleg örültem, hogy a fekete hajú az életembe lépett, és már alig vártam a következő hétvégét, hogy együtt töltsük. Persze nem eshettem túlzásba, tisztában voltam vele, hogy nem vihetek érzelmeket ebbe az egészbe, nem eshetek abba a csapdába, amibe Jimin is, bár elég nehéz volt úgy, hogy a cicafiú egyre törődőbb és kedvesebb oldalát mutatta meg.

A feszültség továbbra is megmaradt vasárnap köztem és a szőke között, nekem pedig kezdett ebből az egészből elegem lenni. Soha nem veszekedtünk, én nem bírtam a vitákat, Jimin pedig főleg nem volt azaz agresszív fajta. Néha persze összeszólalkoztunk, de legkésőbb egy óra múlva már nagy bocsánat kérések közepette ettünk valami édességet vagy szürcsöltük a kakaót. Nem volt ez ránk jellemző, de akárhányszor is kopogtattam unokatesómnál vagy nem felelt, vagy továbbra is arra kért, hogy hagyjam békén.

- Lenyugodtál? – kérdeztem hétfő reggel, ahogy a reggeli kávémat kortyolgattam.

- Eddig is nyugodt voltam – felelte Jimin flegmán. Mélyet sóhajtottam, már előre láttam, hogy ma sem lesz jobb a hangulat a tegnapinál.

Az út a suliig szótlanul telt, a szőke még az apjához sem szólt nagyon, aki tegnap este ért vissza a gyerekkori legjobb barátjától. Nem erőltettem inkább a dolgot, az utóbbi két napban sem mentem semmire, de ettől függetlenül eléggé rányomta a bélyeget a hangulatomra. Egy kicsit felvidultam amikor megláttam Yoongi arcát a becsengő előtt pár perccel, szívem szerint odarohantam volna, hogy megöleljem és megcsókoljam, de nem tehettem. Bár ő ezt már megcsinálta párszor itt a suliban, én nem voltam ilyen bátor, és féltem attól, hogy hogyan reagálna. Nem tudtam, hogy megitta-e már a reggeli kávéját, és ettől azért elég sok minden függött, ezt be kellett látni.

A második óra után muszáj volt nekem is kerítenem egy kis koffeint, így egyenesen a büfébe mentem, ám amikor kértem egy dobozos jegeskávét, gondolataim főszereplője egyenesen mellém csapódott, majd közölte, hogy legyen inkább kettő, azzal már fizetett is.

- Meghívtalak volna én – néztem rá mosolyogva, mire ő nevetve vállat vont. Szerettem látni a mosolyt az arcán, máris sokkal jobb kedvem volt. – Megakarlak ölelni – mondtam ki meggondolatlanul, mire Yoongi nagy szemeket meresztett rám. Persze realizálnom kellett volna, hogy valószínűleg még tényleg kávé előtt volt, mivel most kért egyet, de nem bírtam magamban tartani, ahogy megláttam őt. Annyira nem így képzeltem el a hétvégét, csak vele szerettem volna lenni, és mivel általában véve egy vidám figura vagyok, így eléggé lehúzott ez az egész szar Jiminnel, és most semmi másra nem vágytam, csak egy kis pozitív feltöltődésre, amit legkönnyebben a fekete hajú adhatott meg.

- Gyere! – Fogott rá a cicafiú a kezemre, majd húzni kezdett maga után.

Visszamentünk az első emeletre amellé a kis beugró mellé, ami az egyik szertár mellett, ahol jó pár nappal ezelőtt vadul csókolóztunk, miután a partnerem szerint féltékeny voltam. Amint behúzott maga mellé, már lökött is a falnak, de ahelyett, hogy ezúttal megint hevesen ajkaimra tapadt volna, egyszerűen csak szorosan magához szorított, miközben fejét a nyakamba fúrta. Azonnal visszaöleltem, egyik kezemet a tarkójánál lévő puha tincsekbe túrtam, míg a másikkal a hátát szorítottam. Mélyeket lélegeztem illatából, és azt kívántam bár ez a pillanat örökké tartana, bárcsak itt maradhatnánk, és nem kéne visszamennünk az órákra.

- Hiányoztál – mormogta a nyakamba a fekete hajú, mire teljesen ledermedtem. Hogy mégis mi a francot mondott?

- Tessék? – kérdeztem vissza hitetlenkedve. Továbbra is befeszülve álltam ott, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy a nagy Min Yoongi tényleg kiejtette ezeket a szavakat a száján.

- Semmi – húzódott el egy szempillantás alatt kerülve a szemkontaktust, majd már fordult is volna ki a folyosóra, de még időben kapcsoltam, és karja után nyúlva visszarántottam magamhoz.

Ezúttal ő volt az, aki meglepetten pislogott fel rám kezét a derekamon pihentetve, mire finoman végig simítottam az arcán, majd egy lágy csókot leheltem a homlokára. Utoljára exbarátomnak adtam homlokpuszit, mivel tisztában voltam vele, hogy ez a gesztus a mély érzelmek jelentésével bír, de úgy voltam vele, hogy ezt most Yoongi bárkinél jobban megérdemli. Végül elválva homlokától finoman megböktem az orrát a sajátoméval, majd rávillantottam jellegzetes mosolyomat.

- Te is nekem – suttogtam magunk közé, és még a félhomályban is láttam, ahogy porcelán bőre elvörösödik. Szóra nyitotta a száját, majd be is csukta, teljesen zavarban volt, ami egész szokatlan volt tőle, így inkább megcsókoltam. Ezúttal nem téptük egymás párnáit, inkább csak ráérősen, finoman ízlelgettük a másik ajkait.

- Aludj ma nálam – bökte ki Yoongi, miután pihegve elvált tőlem.

- Hétfő van – közöltem vele tárgyilagosan, mire kérdőn pislogott fel rám.

- Nem értem ez most hogy jön ide. A múltkor is hétköznap voltál nálam.

- De Jimin... - kezdtem bele, mire a cicafiú leintett.

- Engedd meg, hogy beszéljek vele.

- Rendben – bólintottam tétován, bár nem voltam benne biztos, hogy ez az évszázad ötlete, minden esetre bíztam a fekete hajúban. Még egy apró csókot lehelt az ajkaimra, majd összefűzve ujjainkat indultunk vissza az osztályba mindenki szeme láttára.



Yoongi pov

A tervem az volt, hogy ebéd után beszélek a törpe fejével, hogy most már szedje össze magát, értem én, hogy szerelmi csalódás, meg lófasz hideg vízzel, de a picsába is, vannak ennél sokkal rosszabb dolgok is a világon. Például, ha szopás közben lefogaznak, nos az igazán kellemetlen tud lenni. Tae szerint egész hétvégén ki sem mozdult a szobájából, és olyan mintha kifordult volna önmagából. Ha engem kérdeztek csak lázadni próbál, vagy lehet pont így dolgozza fel a történteket, amit igazából pont kurvára le se szarok, de az már jobban bassza a csőrömet, hogy a Bambi arcút elszomorítja, és ha megcsinál még egy ilyen bulit, mint szombaton, Isten lássa lelkemet, hogy nem állok jót magamért.

Az ebédidő szerencsére hamar eljött, egy asztalnál ültünk mind; Jin, Nam, Jimin, Tae és jó magam. A szőke legjobb barátja mellé ült le, aki Namjoonnal szemben foglalt helyett, aki próbálta őt ignorálni amióta meglátta az új kibaszott menő, egyetemista motoros csávóját, akiről amúgy Jin pofátlanul áradozott. Komolyan egy-egy alkalommal már viszketett a tenyerem, hogy jól arcon vágjam a barna hajút ezzel elrontva az ő hatalmas „szépségét". Ha engem kérdeztek amúgy, a srácban semmi extra nem volt, nem tudom miért volt úgy oda magáért, azt meg végképp nem értettem, hogy mindenki más mit látott benne, de ezzel kapcsolatban inkább kussba maradtam, elvégre nem az én dolgom volt.

Jimin nem igazán evett, inkább csak turkálta az előtte lévő bibimbapot, de miután meguntam az egészet, finoman a mellettem ülő combjára simítottam, ezzel jelezve, hogy most fog megtörténni amit ígértem, majd felkeltem, és átnyúlva az asztal felett a szőke karjára fogtam.

- Beszélhetnénk? – kérdeztem határozottan, ahogy lenéztem a törpe riadt tekintetébe. Őszintén szólva arra számítottam, hogy majd kirántja a karját a markomból vagy elküld a faszomba, de helyette minden ellenállás nélkül bólintott egyet, és kirúgva maga alól a széket kelt fel az udvar felé indulva. Még küldtem egy bíztató mosolyt Taehyung felé, majd követve az unokatestvérét én is a kijárat felé vettem az irányt.

Jimin már az egyik padon ült maga elé meredve amikor a hátam mögött csukódott az ajtó. Határozott léptekkel mentem oda hozzá, majd helyet foglaltam mellette. Pár pillanatig nem szólaltam meg, én is csak bámultam magam elé, ahogyan ő, miközben próbáltam összeszedni a gondolataimat. Alapból rossz voltam az ilyen lelkizésekbe, még szarabb az érzelmekkel kapcsolatban, és igazából nem is nagyon érdekelt, hogy mi a szőke kínja, de nem akartam többet szomorúnak látni Tae őzike arcát.

- Na mi van, kitomboltad magad? – csaptam bele a dolog közepébe nem túl együttérzően, de hát ez vagyok én.

- Csak mond mi kéne – vetette oda foghegyről, mire felvont szemöldökkel fordultam felé. A szőke hátra dőlve állhatatosan fúrta tekintetét az enyémbe, én pedig egy pillanatra megzavarodtam. Oké, ez nagyon nem az a Jimin, akit én ismerek. Most vagy skizofréniával küzd a csibe vagy a Bambi arcúnak igaza volt, és tényleg kifordult önmagából. Talán az első verzióval jobban járunk.

- Mi bajod van Taehyunggal?

- Semmi – vágta rá olyan gyorsan, hogy tudtam ez csak kamu lehet.

- Ne hazudj, mert arra elbaszott allergiás vagyok – sziszegtem a fogaim között. Még csak két perce ülünk itt, de már kezdett fogyni a türelmem.

- Nézd, az hogy mi van közted és az unokatestvérem között, nem érdekel. Én próbáltam figyelmeztetni Taet veled kapcsolatban, de nem hallgat rám, igazából le se szar, amióta te a képbe vagy, de...

- Na állj meg egy pillanatra – szakítottam félbe felemelt kézzel. – Mi az, hogy próbáltad figyelmeztetni velem kapcsolatba?

- Jaj ugyan már, Yoongi – nevetett fel gúnyosan, miközben szemeit az égre emelte, majd egy fél oldalas mosollyal újra vissza fordult hozzám. – Azt hiszed, hogy teljesen hülye vagyok?

- Kérlek, erre hadd ne kelljen válaszolnom – feleltem legalább ugyanannyi gúnnyal a hangomban, ha nem többel.

- Nyilván csak kihasználod őt, ahogy Jungkook is tette velem. Nem vagy különb tőle, bár nem tudom, hogy melyikőtöknek volt ez a beteg ötlete, de őszintén szólva már tényleg leszarom. Bár azért érdekelne, hogy ez valami fogadás volt köztetek? – kérdezte eltűnődve, míg én elképedve bámultam rá vissza szóhoz sem jutva. – Hm? Ez a melyik uncsitesó a könnyebb vérű, kit lehet előbb megdugni, vagy ki jobb az ágyban? Mi volt a tét, Yoongi? Az imádott csillivilli, puccos faszom kocsid? Vagy a gyémántos rolex a csuklódon, ami többet ér, mint a ház, amiben lakom? Hah?

- Nagyon vigyázz a szádra, kicsi Jiminie! – Kaptam a dzsekijéhez közelebb húzva magamhoz, egészen belemászva az aurájába. – Csak azért mert most itt megpróbálod eljátszani a helyi fasza gyereket, az nem azt jelenti, hogy azzá is tudsz válni egy fél nap alatt, csak mert valaki egy kicsit rátaposott a szívedre. Az élet ilyen, majd jön más, lehetőleg próbálj meg nem belehalni a nyálas érzelmeidbe.

- Engedj el! – sziszegte a fogai között, de ahelyett, hogy teljesítettem volna kérését, csak még közelebb húztam magamhoz.

- Soha többet meg ne halljam, hogy Jungkookhoz hasonlítasz, vagy hogy tele tömöd faszságokkal Taehyung fejét, mert esküszöm megmutatom neked, hogy milyen az, amikor az igazi helyi fasza gyerek megtanítja, hogy hol a helyed. Világos voltam, basszameg? – kérdeztem ingerülten, ahogy már másik kézzel is a szőke dzsekijét markoltam. Teljesen összeállt a kép, hogy partnerem miért volt velem olyan furcsa a múlthéten, de ha tudtam volna, hogy ez a kis mitugrász duruzsol a fülébe, hát leütöttem volna a picsába, mint a taxi órát.

- Igen, csak engedj már el, baszdmeg! – kiabálta erőteljesebben, mire egy kisebb lökés kíséretében elengedtem a törpét. Azonnal hátrább húzódott, majd dzsekijét megigazítva kelt fel a padról.

- Ami azt illeti – szóltam utána. – Az unokatesód ma nálam alszik, és te ehhez kibaszottul jó pofát fogsz vágni, mert nem érdemli meg, hogy egy magadfajta hülye gyerek lehozza őt az életről, mert nem tudod kezelni az érzelmeidet, mint valami hormon zavaros tini picsa.

- Szart se tudsz Taehyungról – morogta vissza a szőke. – Kedveled őt egyáltalán?

- Mit érdekel az téged? – kérdeztem széttárt karokkal. – A hétvégén le se szartad a fejét, holott ő vagy százszor keresett, próbálkozott, de te vagy ignoráltad vagy elküldted a faszba, és akkor még ő szar alak? Ráadásul még én is szó nélkül érted mentem, miután megcsináltad a szombat reggeli balhét, jut eszembe, kurvára jössz nekem egy kávéval!

- Na menj a picsába! – csattant fel még Jimin búcsúzólag, majd sarkon fordulva magamra hagyott. Nos, azt hiszem ez egész jól ment.





- Mikorra menjek érted? – búgtam Taehyung fülébe, ahogy derekánál fogva közelebb húztam magamhoz, és orrommal finoman cirógatni kezdtem a puha, érzékeny bőrt a nyakán.

- Hat? – pillantott le rám kacéran, nekem meg máris beindult a fantáziám, hogy mit fogok csinálni vele ma este.

- Ott leszek. – Nyomtam egy gyors csókot a szájára, majd a kocsim felé vettem az irányt. A visszapillantóból még láttam a göndör hajú jellegzetes mosolyát, ahogy a parkoló mellett állt, feltételeztem a kedves unokatestvérét várta, és én már alig vártam, hogy hatot üssön az óra.

Hazaérve egy nagy sóhajjal dobtam le magamat a kanapéra, ahogy a telefonom böngésztem, hogy mégis mit vacsorázzak aznap este a Bambi arcúval. Nem tudtam, hogy mit preferálna jobban, ezért előzetesben írtam neki egy üzenetet miszerint étterembe menne vagy maradjunk megint a házhoz rendelésnél. Bár életem javarészében puccos helyekre jártam enni, főleg amióta úgymond egyedül éltem, most mégis abban reménykedtem, hogy partnerem az utóbbi javaslat mellett dönt, mert minél előbb kettesben akartam vele lenni. Nem tudtam, hogy mi ez a különös érzés, ami az utóbbi időben úrrá lett rajtam, ha Taehyungról volt szó, de igyekeztem ignorálni a dolgot, elvégre utáltam az érzelmekkel foglalkozni, és ha engem kérdeztek nem is voltam jó benne.

Csupán meggondolatlanságból csúszott ki a számon a mai hiányzol is, amikor a göndör hajú megölelt, és bár a végén jól sült el az egész, azóta már vagy százszor felpofoztam magamat gondolatba emiatt. Nem akartam, hogy a Bambi arcú többet lásson ebbe bele, mint kéne, hiszen kurvára tisztában voltam azzal, hogy nem tudnám neki megadni azt a kellő tiszteletet és szeretetet, amit ő és egy rendes párkapcsolat igényelne. Én nem akartam olyan lenni, mint amilyennek az az ostoba Jimin beállít, én nem voltam Jungkook, aki csak játszadozott mással, leígérve neki a csillagokat, meg minden lófaszt, aztán amikor megunja az egészet, akkor lelép a picsába. És tudtam, hogy én is ezt tenném, bármennyire is próbálkoznék, mert én ilyen vagyok, és ez nem változik. Egy idő után úgy is más után néznék, mert beleunnék ebbe az egészbe, és mindezek mellett kibaszottul rettegnék attól, hogy mikor veszíteném őt is el, ez pedig árnyékot vetne mindkettőnkre. Pont ezért egy kicsit visszább kéne fognom magamat, de egyszerűen nem megy, mert már az is teljesen megőrjít, ha meglátom vagy megérzem az illatát, és a hétvégén is úgy éreztem, hogy belepusztulok abba, hogy nincs mellettem. Nem, ez határozottan nem normális, nyilvánvalóan megbolondultam, ami számomra nem meglepő egyébként, mindig is benne volt a pakliba. Valószínűleg csak valami kezdeti fellángolás, amit túl gondolok, mint a sok hülye picsa minden helyzetben, de akkor is majd kiugrott a szívem már csak a tudatra is, hogy fél órán belül indulhatok Taeért, hogy együtt töltsük az egész éjszakát. Elrejtettem magam elől az érzelmeimet, letagadtam őket a picsába, pedig semmi mást nem akartam, csak összebújni a göndör hajúval, magamhoz vonni őt a kecses derekánál fogva, míg ő finoman a hajamat túrja, ahogy azt mindig is szokta, és újra elidőzni a gyönyörű arcán, és megpuszilni az apró anyajegyeket rajta, amiket úgy imádtam, hogy az szintén nem volt normális számomra.

Kezdeti fellángolás, csak magányos vagyok, és Tae rendesebb, mint eddig az összes egyéjszakás partnerem egy csokorba kötve, ez pedig egy kicsit összezavarja az amúgy is hibás fejemet. Másról nem lehet szó, egyszerűen csak kizárt dolog.

A gondolataimból a telefonom rezgése szakított ki, gondolataim főszereplője visszaírt, hogy szívesebben rendelne valamit, hogy az ágyban közösen elfogyaszthassuk azt, és ha szeretném akkor nézhetnénk valami vígjátékot is, illetve már alig várja, hogy menjek érte. Kész ennyi, a pulzusom megint az egekbe, és mint valami szűz kislány, remegő kezekkel írtam neki vissza, hogy jól hangzik, és nem sokára indulok érte. Nevetséges volt, hogy hogyan változott a hangulatom mellette, és szinte nem is kellett neki érte semmit se csinálnia, képes volt rá a puszta létezésével is elérni mindezt.

Mentem egy kört a házba, hogy megnézzem a bejárónő kitakarította-e a szobámat, illetve a jakuzzis helyiséget, amibe azóta cseréltettem vizet, de nem lett volna ellenemre, ha ma este újra mocskossá tesszük. A második emeletet hagytam a faszba, soha nem érdekelt, és isten igazából nem is értettem, hogy mi a francnak nekünk ennyi vendégszoba, akár hotelt is nyithatnék. Miután mindent rendben találtam még gyorsan átöltöztem, hogy azért mégse a sulis cuccomba menjek Taehyungért, egy kicsit elegánsabba vágtam magamat, de mielőtt felkaptam volna a kabátom újra rezgett a telefonom. Ezúttal hosszabb volt, mint egy sima értesítőnél, és meglepetten fogadtam, hogy apám hív. Egy jó ideje már nem beszéltünk, csak pár üzenetet változzunk, és ha jobban belegondolok akkor már fél éve is annak, hogy személyesen találkoztunk utoljára. Végül a zöld kis ikonra nyomtam, úgy voltam vele, ha csak valami faszság miatt hív, akkor gyorsan lerázom a picsába.

- Halló – szóltam bele nem túl kedvesen a telefonba, igyekeztem úgy hangzani, mint aki baromira elfoglalt, elvégre már alig vártam, hogy Taevel lehessek, ha már a hétvégénk olyan csúnyán meghiúsult.

- Szia, fiam. – Hallottam meg apám kissé ideges hangját a túlvonalról. El is halkult pár másodpercre, én meg már azt hittem, hogy letette, amikor is egy nagy sóhajtást hallottam a részéről, majd újra megszólalt, ám ezúttal remegő hangon. – Beszélhetnénk?



Sziasztok nyuszifülek!
Kicsit megcsúsztam a résszel, de végül ideértem vele, remélem tetszett nektek, még ha nem is történt benne sok minden, és nem olyan hú de hosszú.
Van egy jó hírem és egy rossz is, azt hiszem a kettő amúgy is párban jár. A rossz az, hogy a következő részt csak hétfő-kedd körül hozom, a jó az, hogy mindez azért történik, mert kaptam egy kihívást Mamzi75-től, hogy advent alkalmából írjak egy egy fejezetes BL novellát, és ezt szeretném még a héten megcsinálni, ugyanis hatalmas ihletem támadt rá 😊
A történetet egyébként majd ő fogja posztolni a saját oldalán, sok más elképesztően tehetséges írótársam is részt vesz a kihívásban, így tényleg mindenkinek ajánlom, de megfogom én is osztani Mamzi oldalát, ahol a történet található lesz 😊
Illetve hétfőn feltöltöttem a Jikook változat új részét is, de hol látom, hol nem, így elképzelhető, hogy a wattpad megint szórakozik, csak szeretnék szólni, hogy akinek szintén nem jelzi és érdekli, fent van az új fejezet 😊
Hétfőig természetesen abból is hozom az új részt 😉
Remélem jól vagytok, már csak a holnapot kell kibírni és jöhet a jól megérdemelt hétvége! Vigyázzatok magatokra, sok puszi mindenkinek! <3