Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Minden rendben

Yoongi pov

A létező összes pihe és szőr felállt a testemen, ahogy megéreztem puha ujjbegyeit tarkómon, ahogy még közelebb vont magához. Elmémet elöntötte a menta illat, mindenhol csak azt éreztem, teljesen elbódított, soha többé nem akartam enélkül élni. Sírt, éreztem a lehulló könnycseppeket a karomon, amikkel egyre szorosabban öleltem derekát, ami sokkal vékonyabb volt, mint legutóbb, amikor érezhettem őt. Meg is jegyeztem magamban, hogy amint helyre jövünk, a legjobb éttermekbe fogom őt elvinni, és ha kell, akkor mindent is megetetek vele az étlapról. Szégyen vagy nem, de én is sírtam, bár nekem csak halkan folytak könnyeim puha bőrére, ahogy még mindig nyakába temettem arcomat. Voltak terveim arra, hogy hogyan fogunk újra találkozni, de a legtöbbet keresztbe húzta az, hogy elhúzódtak az adás-vételi dolgok a házzal kapcsolatban, bár nem panaszkodhatok, így is jóval gyorsabban tudtam elintézni mindent, mint az átlag ember.

- Édesem – suttogtam újra nyakába, majd enyhítettem szorításomon a derekán, hogy végre szembe fordulhasson velem, és megláthassam azt arcot, ami az elmúlt hónapokban a reményem volt.

Lassan fordult meg, homlokát a vállamra döntötte, de bárhogyan is simogattam pofiját, egy istennek sem akart rám nézni.

- Kérlek nézz rám – kérleltem lágy hangom, mire megrázta a fejét. – Mi a baj?

- Csúnya az arcom. Jin szerint olyan fejem van, mint egy drogosnak, és még a rohadt kenőcsei sem segítettek.

Egy pillanatra ledermedtem ennek hallatán, és bármennyire is volt velem rendes a Hercegnő az elmúlt időszakokban, amikről talán Tae nem is tud, már most elkönyveltem magamban, hogy ezért még kapni fog tőlem. Még, hogy az én Bambi arcúm ne lenne gyönyörű!

- Akkor gondolom meg se akarsz csókolni – sóhajtottam nagyot csalódva, persze rájátszottam kissé, aminek meg is lett a hatása.

Taehyung rögtön rám kapta tekintetét, nekem pedig a szívem is majd kihagyott egy ütemet a látottaktól. Való igaz volt, hogy egy kissé megviseltebbnek tűnt az arca, szemei alatt sötét karikák húzódtak, illetve itt is látszott, hogy nem evett rendesen az utóbbi időben, mégsem láttam soha sem olyan szépnek, mint abban a pillanatban.

Finoman simítottam puha bőrére két oldalt, majd közelebb hajoltam hozzá, hogy orrunk összeérjen. Őzike szemeit lehunyta az érzésre, míg én hüvelykujjammal a szeme alatti kis apró anyajegyet simogattam.

- Gyönyörű vagy, Tae. Nem érdekel, hogy más mit mond, én sosem tudnálak nem annak látni – suttogtam ajkaira, de mielőtt ellenkezni kezdett volna, rájuk is hajoltam, hogy elhallgattassam.

Azt hiszem mindketten akaratlanul is belenyögtünk egymás szájába a rég nem érzett érzés miatt. Nem szerettem volna elhamarkodni a dolgot, ahogyan megijeszteni sem, de amikor elakartam húzódni, ő még inkább magához ölelt, majd nyelvével végig simított alsó párnámon, és csak akkor robbant igazán tűzijáték az agyamban, amikor ízlelőszerveink összesimultak. Megszorította a dzsekit a karomon, míg én a lehető legközelebb vontam magamhoz derekánál fogva, és azt kívántam bár így maradhatnánk örökre, pedig még csak most kezdődik igazán a közös életünk, persze csak ha ő is akarja.

Végül elhúzódtam tőle, ahogy realizáltam, hogy a hátsó kert földjén ülünk a kissé nedves gyepen. Hiába volt Tae mindenhogyan gyönyörű szememben, láttam rajta, hogy le van gyengülve, az kellett még a legkevésbé, hogy megfázzon nekem.

- Gyere, menjünk be – simítottam gyengéden csuklójára, hogy felhúzzam őt. Szó nélkül hagyta, de mielőtt beléptünk volna a házba a teraszajtón keresztül, megtorpant.

- Mi ez a hely, Yoongi? – nézett rám bizonytalanul, míg én nagyot sóhajtva vakartam meg tarkómat. Gondoltam, hogy legalább leülünk, mielőtt neki kezdek itt a nagy mesélésekbe.

- Megvettem ezt a házat, ezért volt szükségem még arra az egy hétre, illetve nyolc napra, mert ezt intéztem, hogy tudjunk hova menni – daráltam le egy szuszra. Tae már nyitotta a száját, gondolom volt vagy ezer kérdése hirtelen, de gyorsan közbevágtam. – Bemehetnénk, kérlek? Ígérem, hogy mindent elmondok, csak üljünk le, oké? – cirógattam meg finoman kézfejét, mire ő lassan bólintott.

A hátsó ajtón belépve egy amerikai konyhás nappaliba érkeztünk. Bal oldalt volt a konyharész szépen felszerelve minden szükséges eszközzel, míg jobb oldalt a nappali volt egy négy személyes szürke kanapéval, vele szemben a falon egy plazma tévével, ami alatt egy kandalló volt beépítve. Tae szerette a karácsonyt, úgy gondoltam örülne neki, ha idén zoknikat is akaszthatna a kandalló köré, mint az amerikai filmekben. A kanapé mellett egy ugyanolyan színű fotel is volt, illetve még egy kávézó asztal volt a tévé és az ülőalkalmatosságok között. A falak világosbarnák voltak, míg a nagy ablakokat függönyök takarták el, amik ugyanolyan szürkék voltak, mint a szófa. A két helyiség között volt hely a lépcsőnek, ami az emeletre vezetett, illetve volt egy elkerített előszoba rész fogassal és cipőtárolóval.

Szerelmem amúgy is hatalmas őzike szemei csak még nagyobbak lettek, már amennyiben ez lehetséges volt, ahogy körülnézett a helyiségben. Természetesen elmosolyodott, amint meglátta a kandallót, azt hiszem hasonló gondolatai támadtak neki is, mint nekem.

- Ezt tényleg megvetted? – kérdezte halkan lágy görbülettel az arcán. Lassan bólintottam, ahogy finoman rászorítottam a kezére. Olyan messzinek tűnt ez az álomkép, el sem hittem, hogy végre itt vagyunk. – És az otthonod?

- Ez az otthonom – vágtam rá határozottan.

- De mi lett a szüleid házával?

- Apa jelenleg is azon van, hogy eladja. Nem akartam oda visszamenni többé, és Dr. Hwang sem javasolta. Az a ház csak a rossz dolgokra emlékeztet, hogy mit veszítettem, és mennyire silány életet éltem, miközben próbáltam a pénzzel pótolni mindent. Csak a kocsimért mentem vissza, illetve még pár holmiért.

- Például? – pillantott rám Tae kérdőn.

- Gyere – húztam a lépcső felé. – Megmutatom.

Az emeleten egy hosszabb folyosó volt, ahonnan rögtön balra nyílt a hálószoba, hatalmas szürke franciaággyal, beépített szekrényekkel, illetve pár polccal. A színek megegyeztek a nappaliéval, nem akartam lecserélni vagy átfesteni, úgy voltam vele, hogy ha majd a Bambi arcú változtatni akar, akkor azt megbeszéljük. Jobbról a fürdő volt, ami sokkal nagyobb volt, mint ami a régi szobámból nyílt. Egyben volt a vécével, ezenfelül beépített mosdója volt hatalmas tükörrel, és három tárolós szekrénnyel, illetve itt volt a mosógép és a szennyeskosár is. Itt a fekete és a fehér színek uralkodtak, mégsem volt komor hangulata, és ami a legfontosabb volt, hogy sarokkáddal rendelkezett.

- Annyira szép – motyogta maga elé Tae, miközben finoman megérintette a kád szélét.

- Tetszik? – öleltem át hátulról, majd egy finom csókot nyomtam a vállára.

Ezután még megmutattam neki a vendégszobát, ami a folyosó végén volt, és nagyjából olyan volt, mint a hálószoba, csak kisebb, kevesebb bútorral.

- Sokkal jobban tetszik, mint a régi – mondta a göndör hajú, ahogy belépett a hálóba, de szinte rögtön meg is torpant. – Istenem! – kiáltott fel, és már rohant is az ágyhoz.

- Ki van mosva – feleltem mosolyogva az ajtónak dőlve.

Könnyes szemekkel szorította magához Bambis pizsamáját, és nem telt bele egy percbe sem, már át is vette. Mosolyogva lépett a tükörhöz, hogy megnézze magát, mintha most hordaná először. Ajkaim nekem is felfelé görbültek a látványra, azonban nem tudtam elmenni amellett, hogy tényleg mennyit fogyott. Még ha csak egy pillanatra is láttam őt póló nélkül, azonnal szembe tűnt, hogy kurvára nem foglalkozott saját magával ez idő alatt. Hirtelen öntött el a bűntudat, ahogy realizáltam, hogy amíg én a gyógyulásommal voltam elfoglalva, addig ő szinte tönkrement. Gyengének tűnt és kimerültnek, akár csak egy szárnya szegett madárka.

- Yoongi – zökkentett ki gondolataimból, - fáradt vagyok.

- Azt elhiszem – értettem egyet, ahogy én is az ágyhoz lépkedtem, hogy felvegyem a tőle kapott morcos macskás pizsamámat. – Gyere, aludjunk egy kicsit.

- Biztos? – nézett rám tétován, mire rögtön bólintottam.

Felhajtottam az ágytakarót, de ő továbbra is csak állt a tükörnek háttal, és engem bámult. Értetlenül néztem rá vissza, majd lassan odaléptem hozzá, hogy csuklójánál fogva magamhoz húzzam.

- Mit szólnál hozzá, hogy ha most pihennénk egy nagyot, aztán rendelnénk valamit vacsorára? – mosolyogtam rá bíztatóan az arcára simítva, azonban ajkaim hamar legörbültek, ahogy megláttam az első könnycseppeket a szemében. – Édesem...

- Nem is vagy itt, igaz? – vágott közbe élesen. – Csak álmodom, valójában nem vagy itt és én sem. Nem sokára felkelek egyedül, és...

- Héj, héj, héj, héj! – fogtam két kezemmel arcára, miközben aggódó pillantásokkal fürkésztem őt. – Mégis miről beszélsz? Persze, hogy itt vagyok, nem megyek sehova, ígérem!

- Most olyan valóságos, jobban mint máskor – simított végig bal profilomon. – Még a hajad is rövidebb lett, pedig mindig hosszú az álmaimban.

Megrökönyödve néztem rá, ahogy realizáltam a hallottakat. Nem akartam picsogni, egész jól leszoktam már róla, de akaratlanul is könnyek gyűltek a szemembe, ahogy bele gondoltam, hogy vajon hányszor álmodhatott tényleg erről a pillanatról? És minden alkalommal szembesülnie kellett vele, hogy ugyanúgy egyedül van, hogy nem vagyok mellette. Hirtelen öleltem magamhoz, olyan szorosan, hogy még én is majdnem belefulladtam. Azt akartam, hogy érezze, hogy ez a valóság, hogy tényleg itt vagyok neki, és ezen most már semmi sem változtathat.

- Annyira sajnálom – suttogtam vállába, ahogy legördültek első könnycseppjeim. – Én csak azt akartam, hogy minden kész legyen az új életünkre.

- Fáradt vagyok – motyogta maga elé, ahogy tétován visszaölelt. Hátrább húzódva az ágyhoz mentem vele kézen fogva, majd miután kényelmesen elhelyezkedett, csak azután feküdtem be én is mellé. Alaposan betakartam saját magunkat, majd szoros ölelésbe vontam őt.

- Minden rendben lesz – mondtam, miután a göndör tincsek közé pusziltam.

- Nem merek elaludni – közölte remegő hangon. – Félek, hogy felkelek, és nem leszel itt.

- Itt leszek – vágtam rá határozottan. – Aludj csak, Édesem. – Lágy csókot nyomtam homlokára, majd addig simogattam hátát, amíg mély álomba nem szenderült.




Órákkal később ébredtem fel egyedül, már félig besötétedett. Hirtelen ültem fel az ágyban, miközben tekintetemmel szerelmemet kerestem a szobában, de az üres volt. Eszembe jutott, amikor azt mondta, hogy fél, hogy ébredésnél nem leszek itt vele, hogy csak képzeli az egészet, és egy pillanatra én is elgondolkodtam, hogy talán velem is csak az elmém játszott alig pár órája. Persze rögtön elvetettem ezeket a gondolatokat, ahogy az ágy másik oldalára dőlve orromat megcsapta a jellegzetes menta illat. Talán csak a mosdóba ment ki, vagy a konyhában van.

Halk neszt hallottam a földszintről, ahogy kiléptem az ajtón, így utamat rögtön az amerikai konyhás nappali felé vettem. Taehyung a kanapén ült, lábait maga alá húzta, miközben egy bögrével a kezében a kandallót nézte. Fejét azonnal irányomba fordította, amint leléptem az utolsó lépcsőfokon, majd halvány mosolyt villantott rám.

- Szomjas voltam – motyogta, ahogy mellé telepedve karjaimba húztam őt. Készségesen dőlt mellkasomra, míg én hátát kezdtem el simogatni.

- Ott voltam, amikor felébredtél – mondtam ki a nyilvánvalót, mire halkan felkuncogott.


- Még mindig úgy érzem, hogy álmodok – suttogta, ahogy felnézett rám, és végig simított arcomon. – Tetszik a hajad.

- Nem sokkal rövidebb, mint volt – mosolyodtam el. Miután kijöttem a pszichiátriáról, tincseim már a kulcscsontomat súrolták, most a fülem alá értek, hátul talán egy kicsivel hosszabb volt, de tény és való, hogy Tae hosszabb hajjal ismert meg.

- Mindenhogy szép vagy – mondta rám villantva jellegzetes téglalap vigyorát, mire a hajába pusziltam, és közelebb húztam magamhoz.

- Mondod te, aki gyönyörű.

-Jaj, nem igaz! – temette kezei közé arcát. – Jinnek igaza van, hogy...

- Az első dolgom lesz kitépni a Hercegnő nyelvét, ha találkozom vele – közöltem határozottan.

- Ne tedd – simított fel lágyan mellkasomon. – Mind vigyáztak rám, amíg nem voltál itt – halkult el hangja a mondat végére, mire nagyot sóhajtottam.

- Szeretném, ha beszélnénk róla – mondtam a göndör tincsek közé túrva. Istenem, annyira hiányzott már ez az érzés.

- Tudom, én is – pillantott rám. – De nem ma. Most csak élvezni akarom, hogy visszakaptalak.

- Nem megyek többet sehova, megígérem – cirógattam meg finoman arcán a puha bőrt, majd lejjebb csúsztam, hogy egymás ajkaira tudjunk hajolni.

Addig feküdtünk végül a kanapén, amíg be nem sötétedett teljesen. Szinte egy másodpercre sem váltunk el egymás szájától, miközben minden pillanatban áramütés cikázott végig a gerincemen, ahogy megéreztem az apró kis fémgolyót a nyelvemen, ami szintén borzasztóan hiányzott. Csókunk nem volt követelőző, sokkal inkább érzelmes és lassú, egyszerűen csak élveztük egymás szeretetét. Derekára simítottam, majd onnan húztam feljebb, hogy teljesen rám feküdhessen, azonban mindketten felnyögtünk, ahogy merevedő vágyaink egymásnak simultak. Hátra csaptam a fejemet egyenesen a kanapé karfájának, miközben megszorítottam a Bambi arcú derekát, míg ő vállamba fúrta a fejét, és hevesen szuszogott.

- Yoongi – suttogta nehezen véve a levegőt, - ne haragudj, de...

- Cssshhh – simítottam a puha tincsei közé, miközben homlokon csókoltam. – Nem fogok erőltetni semmit, és különben is más terveim vannak, de még nem most, nem ezért vagyunk itt – kacsintottam rá, majd hátrább húzódva a konyhába mentem, hogy csináljak egy kávét.

Mosolyogva néztem cicás bögrémre, amit még a kiscsibétől kaptam, és hirtelen nagyon szerencsésnek éreztem magamat, amiért úgy nézett ki, hogy végre minden a helyére állt. Persze próbáltam mindenféle különböző gusztustalan dologra gondolni, hogy azért mégse álló sátorral mászkáljak egész este. Nem tehettem róla, természetes volt, hogy Taenek már csak a jelenléte is ilyen hatással volt rám, és hát nem lehetett elmenni amellett a tény mellett sem, hogy már hónapokkal ezelőtt volt, hogy utoljára szeretkeztünk. Viszont tényleg nem ezzel akartam kezdeni, bármennyire is vágytam rá titkon. Biztos voltam benne, hogy a faszságaim miatt Tae traumatizálódott, ami miatt a legkevésbé sem hibáztattam, így főleg nem akartam sietni. Na meg, bizonyítani akartam a szerelmemet minden téren, úgy éreztem készen álltam rá, de még nem most. Előttünk áll az egész élet, lesz időnk bőven mindenre.

- Szóval, ez az új otthonod – zökkentett ki gondolataim közül a Bambi arcú, ahogy a konyhapultnak támaszkodva mosolyogva nézett rám. Azonnal viszonoztam ajkai görbületét, ahogy tettem egy kis kókuszszirupot a kávémba, majd elé lépve megtámaszkodtam két oldalt ezzel elzárva az útját.

- Nem akarok ennyire hirtelen lenni, illetve utaltam már rá az elmúlt órákban, de azt szeretném, ha ez a közös otthonunk lenne – mondtam ki leghőbb vágyamat, mire Tae szemei elkerekedtek.

- Most csak viccelsz, ugye?

- Halálosan komoly vagyok – feleltem határozottan, ahogy derekánál fogva magamhoz öleltem. Orrommal finoman érintettem az övét, miközben nagyot sóhajtottam. – Én tudom, hogy eléggé furán indult az egész kapcsolatunk, és hogy sohasem beszéltünk az érzéseinkről, ami javarészt az én hibám, de szeretném most pótolni ezeket a dolgokat. Nem akarok többet egy napot sem távol lenni tőled, Édesem.

- Kincsem... - suttogta ajkaimra, majd tarkómra fogva szűntette meg a távolságot köztünk. Csókunk nem tartott sokáig, de megint éreztem pár sós könnycseppet, amik végig gördültek Tae arcán. Elválva egyesével pusziltam le az összeset, végül orra hegyére is nyomtam egy csókot, ahol a kedvenc anyajegyem volt.

- Viszont szeretném, ha csak érettségi után költöznél ide. Az már nem sok idő, alig másfél hónap, addig meg bármikor átjöhetsz.

- Miért? – kérdezte ijedten.

- Egyrészről, nem gondolom jó ötletnek, hogy rögtön együtt éljünk. Kell egy kis idő mindenhez, és nem akarom, hogy... - Itt egy pillanatra megálltam, ahogy mély levegőt véve erőt vettem magamon, hogy kimondjam a legnagyobb félelmemet. – Nem akarom, hogy még egyszer csináljak valami hülyeséget, én csak...

- Tudom, hogy nem te voltál – vágott közbe élesen, mire meglepetten kaptam rá tekintetemet. – Sosem bántanál, ezzel tökéletesen tisztában vagyok.

- Tae, nem mondhatod ezt azután, amit tettem. – Léptem tőle kicsivel hátrább. - Így is kurva szerencsés lehetek, ha nem haragszol rám életem végéig, és hogy egyáltalán itt vagy.

- Voltak dolgok, amiért haragudtam rád – felelte szemlesütve. – De nem amiatt, ami akkor történt. Tudom, hogy nem vagy rossz ember, Yoongi – simított végig jobb profilomon, ahogy szomorúan elmosolyodott. – A világ rossz, és a dolgok, amik történtek veled, azok borzalmasak, de ezek mind rajtad kívülálló dolgok, ezekért nem okolhatod magadat örökre. Ha megígéred, hogy tényleg velem maradsz, és innentől kezdve beszélünk az érzéseinkről, akkor rendben leszünk, ebben teljesen biztos vagyok.

- Honnan tudod mindezt?

- Onnan, hogy szeretlek, Kincsem – vetette rám jellegzetes mosolyát, nekem pedig majd kiszakadt a szívem a helyéről. – Elakartam már egy jó ideje mondani, de nem akartam, hogy azt érezd, hogy rád erőltetek valamit, amiben nem vagy biztos. Csak szeretném, hogy tudd, hogy így érzek már hosszú idő óta, és ez nem szűnt meg ezalatt a közel három hónap alatt sem, még csak nem is gyengült. – Teljesen sokkos állapotban bámultam rá, az agyam mintha nem fogta volna fel az előbb hallottakat, csak folyamatosan pörgette újra ezt az egy kis szót a tudatomban. – Nem kell vissza mondanod, ha...

Nem bírtam ki, elhallgattattam. Szorosan húztam magamhoz, ezúttal nem voltam gyengéd, éhesen faltam ajkait, ahogy próbáltam minél közelebb tudni magamhoz, hiába volt lehetetlenség. Annyira szerettem őt, minden porcikáját, még abba is szerelmes voltam, ahogy levegőt vett, és kibaszott mázlistának éreztem magamat, hogy életem hátralévő részében szerethetem őt.

- Nagyon szeretlek – mondtam ki végül, ahogy egy pillanatra elváltunk egymástól. Döbbenten nézett rám, majd újra rám villantotta mosolyát, amiért szintén majd megvesztem. – Nem véletlenül írtam a kis levél aljára, hogy örök szerelemmel, te buta – kuncogtam el magamat. – Sosem voltam még szerelmes Tae, ezt te is tudod. De megígérhetem, hogy innentől kezdve mindennap azon leszek, hogy a lehető legszebbé tegyem a napjaidat, a legnagyobb szeretetben, amit csak adhatok, oké?

- Oké – bólintott mosolyogva. – Akkor mostantól hivatalosan is a párom vagy?

- Hát – húztam el a számat, - nem így akartam én ezt, randira akartalak vinni meg minden, és tisztességesen megkérdezni ott.

- Aha, szóval te előbb kérdezed meg az összeköltözést, mint azt, hogy hivatalos legyen a dolog? – nevetett fel csilingelő hangján, mire megforgattam szemeimet.

- Jól van, igaz. Igen, a pasim vagy, és erre kibaszott büszke vagyok. Végre egy jó dolog, amit elértem az életben.

- Elpirulok – hajtotta fejét a vállamra, és most rajtam volt a sor, hogy nevessek. Szorosan magamhoz öleltem, majd finom puszit nyomtam a homlokára. Mosolyogva nézett fel rám, és csak még inkább erősödött bennem a tudat, hogy tényleg életem végéig csak őt akarom látni.

Szerettem őt mindennél jobban, és ő is engem. Abban a pillanatban egyszerűen csak minden rendben volt, mintha az Univerzum helyreállt volna azzal, hogy újra visszakaptam őt.



Sziasztok nyuszifülek!

Új hét, új rész, remélem mindenkinek szép hétvégéje volt 😊
Közeledünk a történet végéhez, tényleg már csak pár rész van vissza, ami egy kissé keserédes érzés számomra, hiszen imádom írni ezt a könyvet, de túl sok ötlet van a fejemben :')
Remélem mindenki értette azt a célzását Yoonginak, hogy minden téren kiakarja majd mutatni a szerelmét 😉
A következő rész péntekig jön, addig is vigyázzatok magatokra, puszi mindenkinek! <3