Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

A terv 2.0

Yoongi pov

Bevallom életemben már sok vicces dolgot láttam. Javarésze azokból fakadt, hogy rengeteg buliban megfordultam már, ahol nagyobbnál nagyobb gyökerek voltak, akik nem győzték egymást szivatni. Mégis, azt hiszem innentől kezdve abszolút benne lesz a top háromban azaz arc, amit Taehyung produkált, amikor rájött, hogy csapdába csaltam.

Az egész olyan volt akár egy lassított felvétel. Lassan leguggolt a padra, miközben csapdába esett kezét végig húzta a radiátor cső mentén, ami szerencsére majdnem a földig ért, így nem kellett negyven percen keresztül szoborrá meredve felfelé tartania a kezét. Nem fogok hazudni, valahol azért nekem is van szívem. Ezenfelül pedig úgy gondolom, hogy a maci arcú nem sok mindenről tehet, inkább csak a körülmények áldozata Jungkook féltékenységének.

Ahogy leült a padra és jobb kezét egy szintbe hozta saját magával, nagyot rántott a csövön, de az meg sem mozdult. Még úgy háromszor újra próbálta a dolgot, mielőtt ténylegesen feladta volna. Alapból is hatalmas barna szemei most még nagyobbaknak tűntek, ahogy hitetlenkedve rám meredt és realizálta a dolgot.

- Azonnal engedj el! – kiabált rám hevesen, mire ösztönösen hátrább léptem egyet. Az istenit neki, nem gondoltam volna, hogy a kis tejbetök ilyen kis heves is tud lenni.

- Nem. – Zártam rövidre a témát. Komótos léptekkel az öltöző másik sarkába mentem, ahol a táskámat hagytam. Erre külön nagy figyelmet fordítottam még a szünetben, hogy véletlenül se legyen a cuccom újdonsült foglyom közelében.

- Sikítani fogok, ha nem engedsz el. És amint meghallja valaki, és meglátja, hogy bezártál ide, akkor kurvára nagy bajban leszel! – fenyegetőzött tovább, de nem igazán hatott meg a dolog. Táskámba nyúlva előszedtem egy vastag, fekete ragasztószalagot, majd az áldozatom felé fordultam.

Azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom, hogy egyik pillanatról a másikra fehérebb lett, mint én egy téli napon.

- Akkor most elmondom a szabályokat – mondtam kimértem, miközben egyre közelebb lépkedtem hozzá. – Együtt fogjuk tölteni ezt a csodás egy órát, amíg JK meggyőzi a kis szöszi haverodat, hogy tőle jobb parti nincs ezen a kis kerek bolygón. Nem foglak bántani semmilyen formában, erre a szavamat adom, egyszerűen csak teszek egy kis szívességet az én faszarcú barátomnak, hogy végre farokra húzhassa a szöszke törpét, és befejezze a folyamatos hisztijét a haverod segge után, amit már amúgy kurvára unok. – Ahogy befejeztem a monológomat letéptem egy darabot a ragasztó szalagból. Taehyung eközben a padon ült, lábát maga alá húzta, miközben hátát a falnak préselte, hogy kisebbnek tűnjön. Ha nem ilyen helyzetben lennénk, azt mondanám, hogy egészen aranyos. Szinte mosolygásra késztet.

Lehajoltam, hogy jobban szemügyre vegyem az arcát, persze mindezt csak azért tettem, hogy még véletlenül se tegyem a ragasztót túl közel az orrához. Hiába szeretem a kölyköt, azért mégse rohadnék életem végéig a sitten, mert ő nem kapott meg egy segglyukat, a bamba arcú meg figyelmetlenségből megfulladt.

Ahogy tanulmányoztam a velem szemben lévő arcát egy pillanatra tényleg elmosolyodtam. Még soha senkinek nem láttam ilyen aranyos anyajegyeket az arcán. Az egyik majdnem az orra tetején volt, de mégis egy kicsit alatta, míg a második az alsó ajkában, végül az utolsó jobb oldalt a szeme alatt. Szinte már bájos volt.

Gondolataimból azonnal kiszakadtam, ahogy a barna hajú szabad kezével ráfogott az egyik csuklómra. Ösztönösen húzódtam hátra, hiszen semmit nem utáltam jobban, mint amikor valaki hozzám ér józan állapotomban, ám a srác nagyon erősen tartott. Mi a faszom, ennek vasmarka van?

- Nem lehetne, hogy ne tedd rám azt a szart? – kérdezte nagyokat pislogva. – Esküszöm, hogy kussolok.

Egy pillanatra elgondolkodtam, végül vonakodva, de bólintottam egyet. Szorításán azonnal enyhített, így könnyű szerrel téptem ki karomat a marka közül. Végre. Komolyan még egy perc és megütöttem volna.

Visszamentem a táskámhoz, de nem tettem el a ragasztó szalagot, csak magam mellé raktam a padra. Nem foglalkozva tovább a dologgal úgy döntöttem, hogy megpróbálom magamat hasznosan elfoglalni, így bele bújtam a kémia könyvembe.

Átlagosan fogalmam sincs az órákról, de miután JK már reggel fél hétkor ébresztett, hogy ugye nem felejtettem el, hogy ma milyen fontos dolgunk van, utána Nam következett, azzal, hogy ugye nem felejtettem el, hogy ma ötödik órában írunk kémiából, ami nagyon fontos, és reméli tanultam rá.

Természetesen kurvára elfelejtettem, hogy ma kémiából írunk, ebből kifolyólag nem meglepő módon egy betűt sem tanultam rá. Őszintén szólva az sem volt meg igazán, hogy mikor van kémia óránk. Új még nekem az idei órarend, elvégre még csak október közepe van.

Már percek óta elmerülve tanulmányoztam a különbséget az összetett és a komplex ionok között, amikor ideiglenes foglyom megszólalt.

- Szóval, ez az egész cirkusz tényleg csak azért van, mert Jimin még nem nyitotta szét a lábát a gyökér haverodnak? – Oda se nézve, csak bólintottam egyet. Őszintén reméltem, hogy ennyivel lezárjuk ezt a párbeszédet, de kivételesen tévedtem. – Tudod, ez egy kicsit beteg szerintem. Nem lehet, hogy a haverodnak van egy kis elmebaja? – Próbáltam a legjobb taktika mellett maradni, ezért nem válaszoltam neki, de nem vette a lapot, helyette tovább ragozta az előbbit. – Mármint érted, hogy értem. Eggyel több a kereke, vagy éppen kevesebb, van egy kis hiba nála a rendszerben, egy kicsit szellemileg vissza maradott, gyengeelméjű, agybeteg, dege...

- Mi a faszom vagy te, valami szinonima szótár? – Néztem fel a könyvemből, mire a másik csak meglepetten pislogott rám vissza, miközben ujjain számon tartotta az előbb felsoroltakat. Lehet, hogy inkább ő a gyengeelméjű.

- Nem, csak... - kezdte volna újra, de azonnal közbe vágtam.

- Nem azt mondtad, hogy bekussolsz?! – Száját már éppen szólásra nyitotta volna, de aztán becsukta. Helyes, szeretem, amikor engedelmeskednek. Természetesen megint tévedtem.

- Jó, csak próbálom megérteni, hogy a haverod miért nem hagyja annyiban ezt az egészet Jiminnel.

- Fogalmam sincs – mondtam sóhajtva, miközben tovább lapoztam az ionok rejtelmébe. Úgy sem fogja be, amíg nem válaszolok. Lehet tényleg használnom kéne azt a kurva ragagasztószalagot. – És őszintén szólva nem is érdekel. Nem az én dolgom.

Taehyung nem szólt semmit, csak tovább meredt maga elé, én pedig boldogan vetettem magamat vissza a kémia rejtelmébe. Nem ártana legalább egy kurva négyesre vagy legalább hármasra megírnom azt a szart. Ha Namjoon meglátja, hogy még egyszer róla próbálok puskázni, biztos lehetek benne, hogy kitekeri a nyakamat. A legutóbb is sípcsonton rúgott az asztal alatt, amikor észrevette.

- Te is ilyen vagy? – szólalt meg újra a sötéthajú, mire én csak kérdőn ránéztem. – Úgy értem, hogy te is ilyen megszállottá válsz, amikor valaki nemet mond neked? – A kérdésre hirtelen elnevettem magamat. Egyszerűen csak túl vicces volt.

- Jaj, Szivi – sóhajtottam fel még mindig nevetve, miközben ő értetlenül bámult rám. – Nekem soha senki nem mond nemet.

- Hát persze, hogy nem – felelte gúnyosan Taehyung. – Sőt, fogadok még sorban is állnak a csajok, hogy az ágyadba ugorhassanak.

- És a fiúk – javítottam ki gyorsan, de továbbra se néztem fel tankönyvemből, pedig már rég nem tudtam követni, hogy hol tartok.

- Fiúk? – kérdezett vissza, mire felpillantva bólintottam neki. – Biszex vagy? – Az újabb kérdésre újabb bólintás volt a válaszom. – Az király, és neked is bejön Jimin?

- Nem – vágtam rá azonnal. – És ha be is jönne sem számítana, JK megjelölte.

- Megjelölte? – horkant fel hitetlenkedve a barna hajú. – Mi, chipet rakott a fenekébe vagy mi?

- Megcsókolta mindenki előtt – jelentettem ki magától értetődően.

- Azt hiszem nem értem – ráncolta össze homlokát Taehyung, mire csak elhúztam a számat. Két napja van itt, persze, hogy nem érti.

- Tudod, a csajok minket nem érdekelnek – kezdtem bele mondókámba, de utólag vissza gondolva nem is értem minek kezdtem el magyarázkodni. – Több tíz csajt tudok neked mutatni, akit mindhárman megkúrtunk. De a fiúk, azok valahogy mások. Arra szabályunk van, őket egy kicsivel jobban tiszteljük. – Újra belenéztem a barna szemekbe, amik továbbra is érettlenséget tükröztek. – Ha valamelyikünk kinéz magának valakit, viszont többünket is érdekli, de egyikünk megjelöli az illetőt a többi előtt, akkor tudjuk, hogy az tabu, ergo nem nyúljuk le és dugjuk meg a másik tudta nélkül, vagy azzal. És JK ezt megtette Jiminnel úgy jó egy hónapja egy házi buliban. Pedig szegény Nam is lelkes volt vele kapcsolatban, de JK volt a gyorsabb. – A végére halványan elmosolyodtam, ahogy vissza gondoltam Nam csalódott arcára, amikor meglátta a kölyköt és a kis szöszkét smárolni. Komolyan mémbe illő volt a feje.

- Betegek vagytok – húzta el a száját Taehyung, mire én csak megvontam a vállamat. Ez van, ezt kell szeretni, különben is pont leszartam a véleményét. Nálunk ez az egy szabály volt, és rajta kívül kábé az egész iskola tudta, hogy ez hogyan működik nálunk.

- Egyébként én meleg vagyok, mint a radiátor cső, amihez hozzá bilincseltél – szólalt meg újabb pár perc elteltével, és tényleg újra elgondolkoztam, hogy beragasztom a száját. - Valahogy sosem jöttek be a lányok, pedig próbálkoztam.

- Nem duglak meg – jelentettem ki határozottan. Azért mindennek van egy határa. – Nem vagy az esetem.

- Nem is azért mondtam! – csattant fel a Bambi szemű, mire újra késztetést éreztem a mosolygásra. – Csak hogy tudd, te sem vagy az én esetem!

Erre a mondatra egy pillanat alatt csaptam össze a könyvemet és tettem le magam mellé. Semmit nem utáltam jobban, mint amikor egy frissen jött kis csicska játssza az eszét és próbálja előadni magát.

- Akkor tisztázzunk valamit, Szivi! – kezdtem bele mondandómba, miközben felálltam és nyújtóztam egyet. – Csak azért mert te voltál a helyi fain gyerek nálatok a bivalybasznádi gimiben, attól itt még egy csicska vagy – folytattam, miközben elindultam felé. – És ha nekem úgy tetszene, akkor az én csicskám lennél, de kurva nagy szerencsédre nekem nem úgy tetszik a dolog!

Utolsó szavamra megálltam előtte és lehajoltam, hogy egyszintbe legyen az arcunk, amin újra rémületet fedeztem fel. Szabad kezét jobb kezemmel a falhoz szorítottam, miközben jobb lábammal combjai közé furakodtam, éppen nem érintve ezzel férfiasságát. Arcommal egyre közelebb hajoltam az övéhez, mire ő szemét összeszorítva elfordította fejét. Hirtelen ötlettől vezérelve másik kezemmel belemartam sötét barna hajába, és egy pillanatra megkellett jegyeznem, hogy valami elképesztően puhák a tincsei ujjaim között.

Fejét hátra húzva hajoltam nyakához, amin finoman végig húztam az orromat, miközben mélyeket szippantottam menta illatából, ami borzongásra késztetett. Még soha senkin nem éreztem ezt az illatot, mégis be kellett vallanom, hogy különös érzésem lett tőle.

A következő pillanatban orrom helyett nyelvemet húztam végig az említett területen, mire fülemet megcsapta egy halk sóhaj, ami felbátorított arra, hogy bele harapjak a puha, illatos bőrbe.

Taehyung azonnal felnyögött, miközben háta ívbe feszült, jobb kezével a bilincset rángatta, míg a ballal az én markom között vergődött. Szívtam egy aprót a nyakán, majd még utoljára finoman megharaptam a fülcimpáját.

- Csak hogy tudd, Szivi; én mindenkinek az esete vagyok – duruzsoltam elmélyített hangon a fülébe, miközben egy kicsit előrébb nyomakodtam combjai között. – És ha akarnám, akár itt és most meg is dughatnálak a második napodon. De mint már mondtam. – A hatás kedvéért itt teljesen neki nyomtam térdemet a péniszéhez, amit nem volt nehéz kivenni a vékony anyagon keresztül. Nem azt mondom, valószínűleg rendesen sorban állt a teremtőhöz, amikor az a farok méreteket osztogatta. – Nem vagy az esetem.

Egy pillanat alatt engedtem el a kezét és léptem el tőle. Jobb keze ernyedten lógott a bilincs fogságában, haja csapzott volt, arca kipirult, miközben enyhén szaporán vette a levegőt. Kétségem sem volt felőle, hogy felizgult, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy engem nem izgatott fel valamennyire maga a látvány. Rég volt már dolgom fiúval, de azt hiszem a most hétvégi bulin lesz rá esélyem.

Felpillantottam az órára, ami jelezte, hogy alig kettő perc van a csengőig. Jobb lenne most eloldoznom a szerencsétlent, mielőtt valaki meglátja, hogy mi történt itt.

Már éppen megvalósítottam volna az előbbi tervemet, amikor hirtelen kivágódott az öltöző ajtaja. Nem hazudok, a szar is belém állt arra a napra úgy megijedtem, hogy esetleg lebuktunk, de aztán meghallottam a kölyök idegesítő, vidám hangját.

- Yongiiiaaahh! – kiáltotta fel boldogan, majd elővéve nyuszis mosolyát átkarolt, és boldogan meredt a még enyhén csapzott harmadik félre. – Hát ne csináld már ezt szegény Taehyungival! – mondta tettetett felháborodással, mintha nem ő tervelte volna ki az egészet.

Szúrós szemekkel néztem rá, miközben latba vettem, hogy vajon hány féleképpen is tudnám megnyúzni a nyilvánvalóan agyilag sérült vadbarmot, aki tekintetemet látva gyorsan arrébb állt és kezeit védekezően maga elé emelte.

- Az egész az én hibám, Yoongiah – kezdett bele a kölyök, mire én csak bólintva nyugtáztam, hogy meg volt a bevezető, most jön a magyarázkodás. Tizenkétév alatt jobban kiismertem a srácot, mint saját magamat. – Ez a drága lélek itt – mutatott a barna hajúra, akinek egyre zavartabb lett az arca. – Az unokatesója az én kis barackseggűmnek. Ergo semmi köze hozzá sem romantikus, sem szexuális értelemben. Nem jelent ránk veszélyt – fejezte be az előadását JK egy újabb nyuszi mosollyal megkoronázva az egészet.

Sóhajtva kaptam oda orrnyergemhez és kezdtem el finoman masszírozni, ahogy realizáltam, hogy a környezetem tele van tudatlan idiótákkal. Komolyan, legalább járt volna utána ennek az egésznek, mielőtt megcsinálja a cirkuszt.

Már éppen ezt a pofájába vágtam volna a magasabbiknak, de aztán rájöttem, hogy felesleges. Ez JK, az ilyen dolgokat puszta idő és energia pocsékolás magyarázni neki.

- De semmi baj, Yoongiah! Néha én is tévedhetek – vigyorgott rám újra, majd odalépett a Bambi szeműhöz, hogy eloldozza.

- Te folyton tévedsz, baszdszájba magad – vetettem oda jó kívánságaimat, mire a kölyök felháborodott.

- Mégis miből van ez, geci? – rángatta meg a lila bilincset, mire Taehyung felszisszent. – Bocsáss meg, Tae-Tae. Ugye hívhatlak így? Annyira illik hozzád. – A sötét hajú csak lassan bólintott, miközben valószínűleg arra gondolhatott, hogy inkább vissza menekül oda, ahonnan jött. Én annyiban hagytam a dolgot, hozzá szoktam már az évek alatt JK skizofréniájához.

A kicsengőt meghallva gyorsan odaadtam a nyuszifiúnak a kulcsot, amit meglepett arccal fogadott. Valószínűleg sosem jött volna rá a kis kulcslyuk céljára a bilincsen, és tényleg nem akartam, hogy más is meglásson minket.

Egy pillanat múlva a Bambi szemű már szabad is volt, fájdalmasan dörzsölte jobb csuklóját, de mielőtt elmenekülhetett volna, JK egyik karjával magához vonta, miközben bele vigyorgott az arcába.

- Szóval, Tae-Tae. Kérlek ne haragudj az előbbiért, sajnos csak fél információkkal voltam tisztába veled kapcsolatban. – Itt lekellett harapnom a nyelvemet, hogy ne köpjem oda a kölyöknek, hogy kurvára semmivel nem volt tisztában, ahogy az lenni szokott. – De most hogy kiderült ez a szörnyű félreértés, szeretném ha barátok lennénk. Biztos neked is szörnyen rossz lehet újfiúként egy idegen helyen. De majd én segítek neked mindenben! – vigyorgott még szélesebben a fekete hajú, miközben csillogó szemekkel pásztázta a másik döbbent arcát, majd lopva rám pillantott. – Yoonginak meg kérlek nézd el ezt az egészet, szegény néha nagyon eltudja ragadtatni magát.

Azt hittem hirtelen nem kapok szikrát. Ez a gecifejű tényleg képes engem beállítani a fő faszkalapnak, miközben az egész az ő faszsága?
Úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy lelépjek, mielőtt tönkreteszek egy több mint tíz éves barátságot azzal, hogy betöröm a képét a kölyöknek.

- Természetesen kiengesztelünk azzal, hogy elhívunk Yoongi jövőheti házibulijába! Lesz ingyen pia, meg csöcsök és seggek, drogok, de csak a finomabb kategóriából, azért nem vagyunk mi sem olyan elvetemültek – nevette el magát a végére JK, mire én továbbra is dermedtem álltam az öltöző közepén és éreztem, hogy lassan agyhúgykövet kapok. – Yoongi sem bánja, ugye? – fordult ezúttal felém nyuszi vigyorral a fiatalabb, de még mindig annyira sokkban voltam, hogy a legtöbb amire képes voltam az az volt, hogy középső ujjamat felemelve távoztam a helyiségből.

Mielőtt becsaptam volna magam után az ajtót még hallottam, ahogy JK utánam kiált egy én is szeretleket. Azonnal szükségem volt egy cigire, fejfájást kaptam ettől a sok faszságtól.


Sziasztok nyuszifülek!
Lassan beindul a sztori, aki még itt van és olvassa a sztorit, annak érdekelne a véleménye, hogy mit gondol JK és Yoongi kapcsolatáról? Ezen felül mindenféle építő kritikának örülök.
Remélem jól vagytok, el sem hiszem, hogy beléptünk a nyár utolsó hónapjába. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem borzasztó gyorsan telik ez az év:')
Legyen szép hetetek, puszikállak titeket! :*