Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Gátlások

Yoongi pov

Megint a nap sugaraira ébredtem, ám ezúttal nem a lemenő napéra, hanem a felkelőére, amik ezúttal is lágyan érintették az arcomat. A fasz ki van, ott van a redőny meg a sötétítő, de mindig elfelejtem lehúzni. Ahogy óvatosan nyitogatni kezdtem a szemeimet, és próbáltam valahogy tudatomhoz jutni, úgy kúszott be a menta illat az orromba. Mélyet szippantottam belőle, majd újra kinyitva pupilláimat realizáltam, hogy kiskifli-nagykifli pózba fekszünk a Bambi arcúval, ám most én voltam a nagy kifli. Teljesen hozzám volt préselődve, amíg én derekát öleltem át egyik kezemmel, addig a másik a feje alatt volt átbújtatva. Újfent enyhén zavarba jöttem, elvégre tényleg soha senkivel nem voltam még ilyen helyzetbe, teljesen idegen dolog volt nekem ez az összebújásdi, a legutóbbi alkalmakkor Taekhyeon volt az, aki párszor nálam aludt, de ő megtartotta a tisztes távolságot tőlem, amint ezt letisztáztam vele a legelső alkalommal. Bár most inkább úgy nézett ki, hogy én voltam az, aki hozzábújt a göndör hajúhoz. Finoman elhúzódtam tőle, majd óvatosan kimásztam az ágyból, hogy az ablakhoz lépve lehúzzam a redőnyt. Miután ezzel megvoltam, visszabújtam az ágyba, de ezúttal tartottam a távolságot a Bambi arcútól. Már majdnem visszaaludtam, amikor halk nyöszörgés ütötte meg a fülemet.

- Yoongiii – motyogta halkan Tae, majd pár pillanat múlva már meg is éreztem ujjait a vállamon. – Fázom.

- Takarózz be jobban – vetettem oda nem túl kedvesen, de alvótársam nem hagyta annyiban a dolgot.

- Gyere vissza – húzta meg a karomat erőtlenül, mire egy szemforgatás és egy halk basszameg után szembefordultam vele. Mint egy kiscica úgy bújt a karjaim közé, és kulcsolta lábait az enyémek közé.

- Ez egy kicsit kényelmetlen – suttogtam zavartan.

- Hallgass már – motyogta Tae, majd nyomott egy puszit az államra, és átölelte a derekamat. Még egy darabig feszengtem, furcsa érzés volt a gyomromban, amit sehova nem tudtam tenni, úgy éreztem, mintha ideges lennék vagy izgulnék, pedig az égvilágon semmi okom nem volt erre.

Mire legközelebb újra felébredtem a göndör hajú már nem volt mellettem. Felültem, hogy a telefonomért nyúljak, ami szerint nem sokkal múlt fél tíz. Komótosan megdörzsöltem a szemeimet, majd újra az ablakhoz mentem, ám ezúttal azért, hogy felhúzzam a redőnyt, illetve szellőztessek egy kicsit. Tae azon panaszkodott korán reggel, hogy fázik, nem tudom mi van vele, de én majdnem meggyulladtam még úgy is, hogy csak egy alsógatya volt rajtam. Megtámaszkodva az ablak párkányba bámultam Szöult. Mivel magasan laktam egyébként is, és a szobám is a legfelső emeleten volt, így egész szépen beláttam a városnak egy jó részét. Világéletemben itt éltem, és őszintén szólva soha nem is vágytam máshova. El se tudtam képzelni, hogy például Taehyung hogy tudott eljönni Daeguból ide, hogy aztán új életet kezdjen kiragadva őt az addigi baráti köréből és mindenből, amit ismert és szeretett. Persze az már más tészta, ha az embernek nincsen választása. Képzeletemből gondolataim főszereplője zökkentett ki, amint belépett a szobába két bögrével a kezében. Az én egyik alsógatyám volt rajta, illetve a pizsamafelsője, és ahogy próbált bejönni az ajtón, miközben egyensúlyozott a bögrékkel, hogy ne öntse ki annak a tartalmát, elkellett ismernem, hogy kurva aranyos volt.

-Csináltam kávét! – mondta olyan diadalittas mosollyal, mintha minimum valami Nobel díjat kapott volna. Annyira édes volt, ahogy arca még kicsit pufi volt, és göndör tincsei is szanaszét álltak, hogy akaratlanul is felfelé görbültek ajkaim, amint odaléptem hozzá, hogy elvegyem az egyik bögrét.

- Köszönöm – motyogtam halkan magunk közé, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve egy apró puszit leheltem a szájára. Először meglepetten pislogott felém, és őszintén szólva még én is ledöbbentem, hiszen ez olyan romantikus dolognak tűnt, de végül letudtam annyival, hogy csak hálás vagyok az éltető fekete nedű miatt.

- Csukd be az ablakot, mert befagy a seggem! – morgott le, és már mászott is vissza az ágyba, hogy magára húzza a takarót.

- Ha szeretnéd, akkor feltudok ajánlani valamit, amivel melegen tarthatod – villantottam rá egy kacér mosolyt, majd visszaléptem az ablakhoz, hogy becsukjam azt.

- Valamit valamiért, Yoongi – kacsintott rám csábítóan, és egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon mit kéne tennem azért, hogy ténylegesen megdughassam. Valószínűleg ő is ugyanezt várná el tőlem, és bár meglepően jólesett a tegnap esti akció, azért nem szívesen mennék tovább.

- Jól aludtál? – kérdeztem hanyagolva inkább a témát, ahogy bemásztam mellé az ágyba.

- Aha – bólintott, majd beleivott a kávéba. – Ne haragudj, ha túlságosan is tapadós voltam, rég nem aludtam már senkivel, és rossz szokásom, hogy nagyon bújós vagyok.

- Te vagy az első, akinek ezt engedtem – csúszott ki a számon hirtelen, mire Tae őzike szemei döbbenten meredtek rám.

- Ez most komoly? – kérdezte sokkoltan, válaszul pedig bólintottam egyet. – Még soha senkivel nem bújtál össze?

- Zavar, ha valaki hozzám ér a szexen kívül, főleg ha ölelkezni akar. Az nekem már túl érzelmes – feleltem zavartan magam elé bámulva. Kurva szar vagyok az érzésekbe, nem is tudom, hogy hogyan magyarázhatnám el neki. – Kellemetlenül érzem magam tőle.

- Sajnálom – kezdett el szabadkozni a göndör hajú azonnal. – Többet nem csinálom, nem tudtam, hogy zavar.

- Semmi gond – legyintettem, miközben próbáltam lazának tűnni. – Eltudom viselni, csak furcsa volt.

- A jó vagy a rossz értelemben? – nézett rám a Bambi arcú kérdőn.

- Nem tudom – mondtam pár másodperccel később. – Nem tudom, hogy mi a kettő közt a különbség.

- Értem – motyogta Tae a bögréjébe. Ezután csendben ültünk tovább az ágyon a kávénkat iszogatva, egyikünk sem szólalt meg, és életemben most először kezdtem magamat kínosan érezni a göndör hajúval. Úgy éreztem, mintha mondtam vagy tettem volna valami rosszat, mintha elbasztam volna valamit, vagy megbántottam, de közben meg az egészet olyan indokolatlannak találtam. Egyáltalán mi a faszért gondolkodok ilyeneken? Soha a büdös életben nem érdekeltek az érzelmek, erre tessék, még húsz sem vagyok, de már kezdek szentimentális lenni. El kell szívnom egy jó cigit.

- Vidámparkba akarok menni – szólalt meg váratlanul a mellettem ülő.

- Mármint most? – kérdeztem riadtan. A faszba bele, azért mégis csak november van, meg nekem rá kell készülnöm a sok sikítozó hülye gyerekre, meg társaira.

- Dehogyis! – vágta rá azonnal Tae. – Csak most eszembe jutott, hogy valamikor elmennék vidámparkba.

- Voltál már a Lotte Worldben? – kérdeztem eltűnődve.

- Nem.

- Vedd rá Jimint, azt hiszem tetszene neked.

- Van ott óriáskerék?

- Nincs – ráztam meg a fejem ahogy letettem az üres bögrét az éjjeliszekrényre. – Ott a két torony közti hídra tudsz felmenni, elég magasan van az is.

- Az nem kell – rántott vállat a Bambi arcú úgy, mintha csak éppen oda indultunk volna. – Az óriáskereket szeretem. Megnyugtatnak, és olyan szép a kilátás, na meg...

- Na meg, mi? – kérdeztem vissza érdeklődve, de Tae csak makacsul hallgatott, még a fejét is elfordította tőlem. – Héj, kérdeztem valamit!

- Nem akarom elmondani! – csattant fel a göndör hajú hisztisen. Komolyan, mint valami elbaszott hét éves. Pont oda is való a sok hülye gyerek közé a vidámparkba.

- Jól van, de azért remélem nem fakadsz sírva, ha majd nem kapsz vattacukrot, Virágszál – feleltem gúnyosan, de ismét megint elbíztam magam, és nem számoltam Taehyung skizofréniájával sem.

A következő pillanatban már a csípőmön ült, miközben két térdével leszorította az ágyon pihenő karjaimat, egyik kezével hátra húzta a fejem a hajamnál fogva, míg a másikkal teljesen a matracba nyomott. Tekintete azonnal megváltozott, már sehol sem volt a kis cuki Tae, aki ügyetlenkedve jött be alig húsz perce az ajtómon, helyét átvette a csábító, domináns énje, ami az elmém legmélyebb bugyraiba rohadtul izgatott és érdekelt.

- Én tényleg nem értelek, Yoongi – búgta erotikusan a fülembe, ahogy nyakamtől végig húzta nyelvét a cimpámig. – Tudod, hogy utálom, ha inzultálsz, hát sosem tanulsz? – kérdezte, majd tovább folytatta a fülem kínzását, azután pedig áttért a nyakamra.

Egyszerre nyögtem fel a fájdalom és az izgalom miatt. Borzasztó érzékeny volt a nyakam, de közben fájtak is Tae harapásai a tegnapiak után. Eltudom képzelni, hogy amúgy is milyen állapotban lehet ott a bőröm, valószínűleg mint egy dalmata úgy nézhetek ki. A kis Bambi arcú ebben is kivételt képez, soha senkinek nem engedtem ezt, de hát vannak szabályok, amiket még szoknom kell, de ugyebár valamit valamiért.

Időközben a kis dög nekem dörgölte az ágyékát, ezzel megmutatva izgalmi állapotát, és kicsalva egy nagyobb nyögést tőlem. Nekem sem kellett sok, már csak az ahogy ilyenkor rám tud nézni megőrjít, annyira faszállító. Kiszabadítva karjaimat húztam magamhoz közelebb, hogy az ajkaira tapadhassak, mert elmondhatatlanul kívántam a csókját. Szintén kivétel ebben is. Ahogy faltuk egymás ajkát, úgy szépen megszabadítottam a pizsama felsőjétől, így mindketten már csak egy boxert viseltünk. Feljebb ültem az ágyon, hogy Tae rendesen az ölembe tudjon helyezkedni, majd derekáról lesimítva a fenekét kezdtem el finoman markolászni. Elképesztő segge volt, alig bírtam betelni vele. Elváltam párnáitól, hogy egy kicsit én is megkínozhassam a nyakát, de túlságosan is telhetetlenek voltunk, így két percen belül már teljesen pucéran simultunk össze, miközben egymás farkára markoltunk, hogy minél előbb a csúcsra juthassunk. Azt hiszem ez nagyjából egyszerre történt meg, közben végig csókolóztunk, de miután túl voltunk az orgazmuson, újabb álmosság tört rám. Zsepi után kutakodtam, majd egy gyors tisztítás után mindketten visszazuhantunk az ágyba. Tae automatikusan közelebb húzódott hozzám, de mielőtt átölelte volna derekamat, megmerevedett és inkább hátat fordított nekem.

- Minden oké? – kérdeztem zavartan.

- Persze, csak eszembe jutott, hogy nem szereted, ha hozzádérnek a szexen kívül – felelte, és mintha enyhe csalódottságot vagy szomorúságot fedeztem volna fel a hangjában.

- Sajnálom – suttogtam magam elé, a fasz se tudja miért. De tényleg, mégis mi a picsáért kérek én elnézést? Gyengének és sebezhetőnek éreztem magam ettől, mintha valami gát lett volna bennem, amit nem tudok legyőzni.

- Áhh ugyan – mondta a göndör hajú mosolyogva, ahogy visszafordult felém. – Viszont lassan mennem kéne, szeretnék még egy kicsit Jiminnel lenni ma, tudod még mindig ki van bukva.

- Nagyon? – kérdeztem vissza, miközben a velem szemben fekvő arcát tanulmányoztam. Hogy a faszomba lehet valaki ilyen kurva szép?

- Nem tudom – felelte sóhajtva. – Azt hiszem próbálja nem mutatni, de szerintem ez még egy darabig bántani fogja őt.

- Jungkook egy balfasz – mondtam ki az első dolgot, ami eszembe jutott.

- Kikéne békülnöd vele?

- Mi a fasznak? – vágtam rá azonnal értetlenül. Most komolyan Tae akar erre rábeszélni, miközben az unokatesója belebetegedett ennek a gyökérnek a faszságába?

- Mert a legjobb barátod már vagy száz éve. Hidd el nekem, megbánnád ha nem beszélnél vele soha többet.

- Majd még átgondolom – morogtam magam elé, ami annyit jelentett, hogy kurvára nem fogom átgondolni. Én biztos, hogy nem fogok odaállítani a kölyök elé, hogy hé te gyászkoporsó, nem gondolod, hogy megkéne beszélnünk a dolgokat? Persze, te egy díjnyertes barom voltál, jelenetet rendeztél az otthonomba, elbasztál mindent, szétokádtad az egyik vendégszobát, aztán még neked állt feljebb, én meg jól bemostam neked egyet, mert hát azért mégis csak van önbecsülésem, de tudod mit? Szarni rája, mostantól fain minden, a holnapi kávémat meg kókusz sziruppal kérem.
Aha, meg a nagy büdös lófaszt.

- Komolyan mondom, bár persze nem az én dolgom – folytatta Tae, miközben kikászálódott az ágyból és öltözködni kezdett.

Annyiban hagytuk a dolgot ezután, ő felöltözött, és én is magamra vettem egy otthoni melegítő gatyát meg egy pólót, természetesen nike-t, azért mégis csak adok magamra, a végén még azt hiszi valaki, hogy egy gyászkenet vagyok.

- Akkor holnap a suliban – mondta Tae egy halvány mosollyal az arcán, ahogy megállt az ajtóba, mire bólintottam egy aprót. Azt hiszem várt volna még valamit, talán egy csókot, vagy ölelést, a fasz se tudja, de képtelen voltam rá. Az egyik felem szerettem volna, míg a másik inkább ódzkodott ellene.

Becsuktam az ajtót, ahogy a Bambi arcú egy utolsó intés után távozott, és átkoztam magamat, amiért ilyen makacs vagyok és gátlásos.



Sziasztok nyuszifülek!
Jó későn, de meghoztam a részt, nagyjából meggyógyultam, bár még mindig nem érzem magamat száz százalékosnak. Talán ezért is nem lett a rész annyira izgi, illetve ez most jóval rövidebb, mint lenni szokott, de ígérem igyekezni fogok majd a következővel, ami a hét közepén várható.
Remélem jól vagytok, vigyázzatok magatokra, sok puszi mindenkinek! <3