Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Újév

Yoongi pov

Az éjszakát végül mindenki nálam töltötte, volt hely bőven, szóval a legkevésbé sem érdekelt, bár utólag visszagondolva talán jobb lett volna mindenkit haza küldeni a faszba. Különösen egy bizonyos személyt, aki még az Újév eljövetelével sem lopta be magát túlságosan a szívembe. Érdekes módon fel sem keltem az ajtó nyitódásra, sőt még arra sem reagáltam, hogy Tae valamikor kimászott mellőlem. Arra ébredtem, hogy valaki a nevemet suttogja, de még annyira kómás voltam, hogy csak dünnyögve a másik oldalra fordultam.

- Yoongi! – Hallottam meg immár élesebben nevemet. Morogva megkérdeztem, hogy mégis mi kéne, de szememet továbbra is összeszorítottam, hátha még vissza libbenhetek az álomvilágba. – Hogy hívják Stallone dublőrjét?

- Hogy? – motyogtam vissza kábán, szinte fel sem fogtam a kérdést, pedig már a hang alapján óvatosnak kellett volna lennem, de hát köztudott dolog, hogy kávé előtt használhatatlan vagyok.

- PÓTSZILVESZTER! – kiabálta Jin teli torokból, nekem pedig rögtön kipattantak a szemeim. Az idősebb hahotázva tapsolta meg magát, miközben szégyenlősen magam elé kaptam az összes takarót, mivel csak egy boxer alsó volt rajtam.

- Húzzál ki innen a faszomba! – ordítottam rekedtes hangon az ajtó felé mutatva. Nem hiszem el, hogy ez tényleg megtörténik!

- Ahogy kéred! – vigyorgott rám ravaszul a barna hajú, majd megfogva bokámat egy határozott mozdulattal lecibált az ágyról, és az előbb rámutatott ajtó felé kezdett el vonszolni.

- Jin! – őrjöngtem tovább, ahogy próbáltam az ágy lábába megkapaszkodni. – Mi a fasz bajod van? Engedj már el, baszdszájba!

Pár pillanat múlva Namjoon lépett be a kölyökkel, hogy mégis mi ez a hiszti, mire a barna hajú végre elengedett. Idegesen vágtam magamat álló helyzetbe, miközben különböző kellemetlen jelzőkkel illettem a Hercegnőt, aki mindezen jót nevetve bújt a szürke hajú mögé.

- Nem értem most mit vagy úgy oda – nézett rám értetlenül. – Te mondtad, hogy húzzalak ki innen a faszba.

- Ohh, te kis agyterhelt, imkompetens... - kezdtem bele az újabb sértés áradatomba, de Nam elcsitított. – Mi van, újra a bűvkörébe zárt téged? – horkantottam fel gúnyosan, ahogyan a szekrényemhez másztam, hogy előkeressem a cicás pizsamámat. A csend feltűnően nagy volt, mármint túl nagy, az a fajta, amit nem mindig szeretek. Kérdő tekintettel fordultam vissza a három szerencsétlenhez, akik totál megkukulva bámultak mindenfelé. Adtam nekik még úgy fél percet, amíg magamra cibáltam pizsamámat, de mielőtt újabb kérdést tehettem volna fel, egyszerre robbant ki belőlük a nevetés. – Mi a fasznak örültök ennyire? – tártam szét karjaimat.

- Édes pizsike, Cicuskám – gügyögte Jungkook az arcomra simítva, amire rögtön rá is csaptam. – Hogy merednétek meg mindannyian – morogtam az orrom alatt, majd ott hagyva csapot-papot csuktam be magam mögött az ajtót.

- Ne tegyél bele annyi fahéjat! – Hallottam meg a földszinthez közeledve a szőke nyavalygását, de mielőtt újra kiborultam volna, fülemet megcsapta a számomra legédesebb hang.

- De Yoongi úgy szereti!

- Mindenki más meg majd megfullad – zsörtölődött tovább a törpe. Muszáj volt magamban elmosolyodnom, hogy a Bambi arcú még ilyen apróságokra is odafigyelt. Ha ez így van, akkor szeret igaz? Elvégre az ember nem törődik csak úgy hobbiból a másikkal.

Megálltam az ajtófélfának támaszkodva, és onnan figyeltem a további jelenetet, amiben a két unokatestvér további harcias eszmecserét folytatott a liszt, cukor és dió mennyiségével kapcsolatban. Jiminen egy sárga pizsama volt, amin valami nyelvnyújtós kutyák voltak, és ha lehet, csak még inkább hasonlított egy csibére ebben a színáradatban. Taehyung ellenben egy sötétszürke melegítőszettet viselt, aminek a nadrágja tökéletesen feszült a fenekére. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, hogy leszarva a körülményeket, egyszerűen csak felpakolom őt a pultra, és ott teszem magamévá, aztán ugyanezt megteszem a konyha összes többi szegletébe.

- Yoongi, jó reggelt! – szakított ki gondolataim közül a szőke, mire a göndör hajú is rögtön felém fordult. Szemei felcsillantak, és abban a pillanatban már meg is ajándékozott a világ legszebb mosolyával. A szívem hevesen dobbant a látottakra, majd egy pillanaton belül már fontam is karjaimat köré, miközben orromat a nyakába dugva mélyeket szippantottam jellegzetes illatából.

- Jó reggelt, Kincsem – motyogta a hátamra simítva, majd hátrább húzódva nyomott egy puszit ajkaimra. Halványan elmosolyodtam, és egy pillanatra még el is felejtettem, hogy pár perccel ezelőtt vérfürdőt akartam rendezni a szobámban.

- Na jól van, elég lesz! – Állt be közénk Jimin, hogy szétszedjen minket. – Én nagyon örülök, hogy boldogok vagytok meg minden, de gondolhatnátok a szinglikre is! Nem kell már az év első napján arra emlékeztetni, hogy mennyire siralmas is a szerelmi életem.

- Ne duzzogj már annyit! – borzolta össze mosolyogva Tae a szőke fürtöket.

-Ráadásul Jin újra Nammal van, és úgy tűik, hogy ezúttal komoly a dolog! Szerintetek mégis... - Jimin meglepetten nézett rám, ahogy belehajolva aurájába mutató és hüvelykujjam közé csíptem dús ajkait, amik így egy kacsa csőrnek tűntek.

- Vegyél vissza, Törpe – mondtam kissé nyűgősen, de ő még mindig csak nagyokat pislogva nézett rám. – Nem akarok több faszságot hallani kávé előtt, értsük? – Jimin tétován bólintott, mire elengedtem száját.

- Tessék, Kincsem. – Karolt át hátulról Tae, miközben a kezembe nyomta a morcos macskás bögrét, aminek szabályosan ítélkező tekintetét most a szőke felé fordítottam, csak hogy érezze a törődést. Orromat azonnal megcsapta a kávé kesernyés illata, mire megfordulva hálásan pillantottam a göndör hajúra.

- Köszönöm, Édesem – motyogtam ajkaira, majd még egy utolsó csók után a hátsó kert felé vettem az irányt, hogy nyugalomban elszívhassak egy cigit a koffeinadagom mellé. Természetesen legjobb barátom rögtön csatlakozott hozzám, illetve nem úsztam meg a Jin-Nam párost sem, akik kéz a kézben jöttek utánunk.

- Szóval, van egy kis bejelentenivalónk – kezdte az idősebb izgatottan. – Hivatalosan is együtt vagyunk! – mondta ki nagy boldogan, és készültem, hogy azért magamhoz híven mégis csak beszóljak valamit, de ahogy rá néztem Namjoonra, inkább csendben maradtam.

- Gratulálok – feleltem halvány mosollyal az arcomon, ami szélesebb lett, amikor a szürke hajú egy puszit nyomott a barna tincsek közé. Jin boldog vigyorral az arcán nyomta orrát Naméhoz, és még nekem is ellágyult a szívem attól, ahogyan egymásra néztek. Hirtelen eszembe jutott, hogy legokosabb barátom mennyit küzdött a Hercegnőért, és mennyi feleslegesen drámán voltak ezek ketten túl. – Hogy sikerült végül? – kérdeztem, ahogy még egyet szívtam cigimbe.

- Nos – simított Jin a tarkójára, - igazából ultimátumot kaptam.

- Megmondtam neki, hogy szeretem – mondta Nam. – És azt is, hogy ha most visszautasít, akkor az lesz az utolsó, én nem könyörgök neki többet.

- Helyes – néztem elismerően a szürke hajúra, majd rápillantottam a mellette állóra. – Jól döntöttél, Hercegnő. Az életben nem fogsz még egy ilyen pasit kapni, aki ennyire szeret téged a hülyeségeid ellenére. – Szeretném leszögezni, hogy tipikusan az az ember vagyok, aki nem szokott és nem is szeret a hibáiból tanulni. Természetesen itt is ez történt, így a pillanat egy törtrésze alatt esett nekem a barna hajú heves gesztikulálások közepette.

- Mégis miféle hülyeségeim ellenére?! Tőlem tökéletesebb ember a világon nincs! Az én elbűvölő személyiségem, és... - A következő másodpercben Jin elhallgatott, ahogy kilépve párom egy még meleg hotteokot dugott a szájába, miközben barátságosan rámosolygott.

- Egyél Mr. Tökéletes, mielőtt kihűl.

Többen nevetésbe törtünk ki, persze a Hercegnő tovább folytatta a hisztit, én pedig megunva az egészet karon ragadtam Taehyungot, hogy a nappaliba vonszoljam. Bár volt rajtam dzseki, azért így is kissé átfagytam, és úgy láttam ezzel a göndör hajú sincs másképp.

- Befagy a seggem – jegyezte meg, ahogy a konyhába ment újabb adag hotteokért. Nem bírtam elmenni emellett csak úgy, így szorosan mögé álltam, majd finoman a vállába haraptam.

- Bármikor felmelegítem, csak szólj – duruzsoltam a fülébe, mire megfordult karjaim között, hogy beharapott ajkakkal végig mérjen. Farkam már most megmozdult a gatyámban, pedig még nem is történt szinte semmi.

- Tudod – suttogta fülkagylómba, majd bele is nyalt, nekem pedig muszáj volt felsóhajtanom, - már nem fáj annyira, szóval akár meg is próbálhatnánk.

Több sem kellett, morogva martam csípőjére, és már toltam is át nyelvemet szájába. Rögtön hevesen kezdtünk el csókolózni, és majdnem felsikítottam örömömbe, ahogy a nem olyan rég elképzelt ötletem megvalósulni látszott, ahogy Tae egy mozdulattal felnyomta magát a konyhapultra. Azonnal lábai közé másztam, majd elválva ajkaitól nyakára tértem át, miközben ujjaim már pólója alatt kutakodtak. Persze örömöm túl korai volt.

- Zavarunk? – rázott vissza a valóságba legjobb barátom hangja, és oda se kellett néznem, már tudtam, hogy vigyorog.

- Igen! – vágtam rá azonnal, mire ezzel egyidőben Tae nemet mondott. A kis kamus. Leakart szállni, de én két kezemmel lábai mellé támaszkodtam ezzel elzárva az utat számára. Felvettem legbájosabb mosolyomat, majd a négy fős társaság felé fordultam, akik alig pár méterre álltak tőlünk. – Azt hiszem egész jó házigazdátok voltam, elviseltem mindenki faszságát majdnem egy napig, szóval meghálálhatnátok azzal, hogy most magunkra hagytok minket – mondtam, majd még gyorsan hozzátettem a biztonság kedvéért. – Vagy akár maradhattok is, nem vagyok egy prűd személyiség, és nincs mit szégyellnem – pillantottam le nadrágomra, amin már igen csak képződött a sátram.

- Yoongi! – csapott vállamra a göndör hajú, de nem foglalkoztam vele, helyette örömmel néztem, ahogy mindenki nagy szedelődzködésekbe kezdett. – Köszi, hogy eljöttetek! Jimin, írj ha hazaértél! – A szőke még gyorsan vissza szólt egy okét, majd már csak az ajtó csapódást lehetett hallani. – Nem hiszem el, hogy ezt komolyan megcsináltad! – nézett rám szúrós szemekkel a Bambi arcú. Újra csípőjére martam, ahogy meredező férfiasságomat combjának nyomtam, majd visszatértem nyaka csókolgatásához.

- Adj két percet, és hidd el, hogy hálás leszel érte – suttogtam az illatos bőrbe, majd finoman megszívtam az érzékeny területet. Tae morgott még valamit a hajamba túrva, végül a két perc egyre csökkent, ahogy gatyájába nyúltam.




Taehyung pov

Azt mondják az idő repül, ha jól mulatunk, hát még ha az ember boldog is. Mire kettőt pislogtam, már túl voltunk a hónap felén. A téli szünet után mind visszamentünk a suliba, és ezúttal igyekeztem Yoongit többet nyüstölni a tanulás miatt. Persze az elején sokat morgott, mint mindenre is, ami nem tetszett neki, végül egészen meggyőző tudtam lenni. Úgy látszik mégis csak több előnye van passzív félnek lenni az ágyban, mint azt én gondoltam. Ami viszont teljesen sokkoló volt mindenki számára, az Jungkook. Nem tudom mi történt a nyuszi sráccal, de úgy tért vissza a szünet után, mint akit kicseréltek. Az egész azzal kezdődött, hogy csinált házit, a következő napon meg még jelentkezett is az órán, és kivételesen nem azért, hogy mosdóba kéredzkedjen. A következő sokkhatás egy héttel később jött, amikor a már szokásos kis hat fős társaságunk az ebédlőben ült, és JK konkrétan kitúrta Jint Nam mellől, hogy magyarázzon el neki egy matek egyenletet.

- Na jó! – csapta le az asztalra Yoongi a pálcikáját, majd áthajolt az asztalon legjobb barátja arcába. – Nem tudom mi a fasz bajod van, de ez itt nem szokás! Elteszed kurva gyorsan a matek könyvedet, vagy feldugom a seggedbe!

- De ha egyszer nem értem, Yoongiah! – csattant fel hisztisen a tetovált karú.

- Mert nincs mivel felfognod – folytatta tovább párom, mire én is rászóltam már.

- Inkább példát vehetnél róla!

- Ne kelljen már a szünetben is ezt hallgatnom! – ágált ellen a cicafiú.

- És ne lopd el a pasimat! – szólt közbe Jin is, ami nem javított a helyzeten. Pár percig még ment a csetepaté, amikor is Jimin megkocogtatta Jungkook vállát.

- Tényleg nem érted?

- Nem – nyűglődött tovább a fekete hajú. – És holnap dolgozatot írunk.

- Gyere át ma suli után, elmagyarázom – felelte a szőke hajú úgy, mintha mi sem lenne természetesebb. Hirtelen síricsend telepedett közénk, azt hiszem mindannyian ledöbbentünk, de unokatestvérem úgy csinált, mintha ez teljesen rendben lenne. Megtörölte a száját, majd felkapva a tálcáját elnézést kért. – Megígértem Woojinnak, hogy még összefutok vele a szünetbe – mondta, azzal már ott sem volt.

Vetettem egy pillantást Jungkookra, aki vörös fejjel, totális zavarban rakta el a könyvét, majd visszahajolt az ebédje fölé. Ami ezt a Woojint illeti, a téli szünet után unokatestvérem bevállalt valami kiselőadást az egyik eggyel alattunk lévő osztályba, ahová ez a srác is járt. Az óra után egy csomó kérdése volt Jiminhez az előadásával kapcsolatban, és hamar összhangba kerültek. Persze amikor kérdőre vontam a szőkét, azonnal hárított, és bár azt mondta, hogy már egész jól túl van a nyuszifiún, egy ideig most nem akar kapcsolatot kezdeményezni, szeretne inkább magával foglalkozni. Persze JK tudta, hogy létezik ez a gyerek, többször is rákérdezett Yoonginál, aki mindig hozzám jött információért, én pedig igyekeztem úgy csinálni, mint aki nem tud semmit. Ettől függetlenül nagyot nőtt a szememben párom legjobb barátja, hiszen már készen álltam egy újabb drámára ezzel kapcsolatban, azonban ez nem következett be, egyszerűen csak hagyta, hogy Jimin élje az életét.

Közeledett január harmadik hete, amikor is megbeszéltük, hogy ideje most már tényleg elmennünk a téli fesztiválra, ami pár napon belül bezár. December tizenötödike óta volt nyitva, de valahogy sosem tudtunk rá menni. Akkoriban történt csak Yoongi édesanyjának a halála, aztán jöttek az ünnepek, utána meg a suli, és olyan gyorsan elszaladt ez az időszak. Mivel az utolsó napokban mentünk, így már nem sok minden volt elérhető, javarészt csak a ,, Téli Fények Parkja", de én már csak az árusok miatt is szívesen mentem. Egy kicsit olyan volt, mint egy karácsonyi vásár, amiről a körülmények miatt sajnos szintén lemaradtunk.

Jin mindenáron pillecukros forró csokit akart, így ők Nammal külön váltak egy időre. Öröm volt nézni, hogy milyen boldogok voltak ketten, és hogy gond nélkül kürtölték világgá, hogy mennyire szeretik egymást. Csúnya dolog, vagy nem, de egy kicsit féltékeny voltam rájuk. Bár abszolút egy párként viselkedtünk, továbbra sem mondtunk ki semmit egymásnak Yoongival. Mindenhová együtt mentünk kéz a kézben, szó nélkül vállalt fel és csókolt meg akárki előtt, és továbbra is szenvedélyesen szeretkezett velem, mégsem mondtunk semmit egymásnak az érzelmeinkkel kapcsolatban. Még mindig türelmes voltam, de néha nagyon rá kellett harapjak a nyelvemre, hogy ne ordítsam a képébe, hogy szeretem. Nem tudtam ő hogyan állt ehhez, hiszen már tényleg együtt éltünk, édesemnek szólított, mindenki más előtt a párjaként hivatkozott rám, és nem is értettem, hogy mi a francért gondolom túl a dolgokat, és miért nem fogadom csak el, hogy jól van ez így.

- Tessék – nyomta a kezembe a műanyag poharat a fekete hajú, majd ajkaimra hajolva lopott egy csókot. – Gyömbéres puncs.

- Köszönöm – villantottam rá jellegzetes mosolyom, majd nagyot kortyoltam az italból, hogy átmelegítsen kissé. – A tiéd fahéjas?

- Elképesztő, hogy mennyire ismersz – görbültek fel ajkai a cicafiúnak, majd kezemért nyúlva tovább folytattuk utunkat a vásárba.

- Tényleg megeheted! – Hallottuk meg unokatestvérem hangját mögülünk, mire mindketten hátra fordultunk.

- De ez az utolsó, Jiminie! – nyomta vissza a szőke kezébe a kis papírdobozt Jungkook.

- De én négyet már megettem! – folytatta tovább az alacsonyabbik.

- Én meg ötöt! Ez a tiéd!

- De én neked adom!

- Akkor felezzük el! – ajánlotta fel az aranyközéputat JK, majd Jimin további hisztijei ellenére, ketté tépte az utolsó darab csokidarabos churrost, és a szőke szájába tolta.

- Én is ennék churrost – tűnődött el Yoongi, mire értve a célzást lehajoltam, hogy finoman arcon pusziljam, és megbeszéltem vele, hogy pár percen belül visszajövök ide.

- Vidd a kártyám! – nyújtotta felém a pénztárcáját, de én csak vetettem rá egy fintort.

- Dugd fel magadnak!

- Majd feldugok én neked valamit, ha... - Nem hallottam további megjegyzéseit, mivel kuncogva elszaladtam a churrosos bódé felé.

Szerencsére nem sokan álltak a sorban, így hamar én következtem, és nagy mosollyal az arcomon kértem meg az eladót, hogy sok fahéjas porcukrot tegyenek az édességre. Halkan dudorásztam magamban, miközben egyszer-kétszer ráleheltem a kezemre. A kesztyűmet otthon hagytam, és ezúttal nem volt itt a cicafiú, hogy felmelegítsen a lapát tenyereivel. Szerettem vele kimozdulni, bár igazából minden pillanatot imádtam vele tölteni, és külön boldoggá tett, hogy megalakult ez a kis baráti társaságunk, na meg Jiminre is hihetetlenül büszke voltam, amiért ennyire félre tudta tenni az ellentétjeit Jungkookkal.

Az eladó kiszólt, majd már nyújtotta is a kis papírdobozt a churrosokkal, és hirtelen izgatottság lett rajtam úrrá, már alig vártam, hogy visszaérjek Yoongihoz az édességgel. Nagy boldogan fordultam meg, azonban pár lépés után valaki megszólított. Teljes testem megfeszült a rég nem hallott hangra, elkerekedett szemekkel torpantam meg, még a kis doboz is meggyűrődött a kezembe.

- Taehyung! – Hallottam meg ezúttal közelebbről nevemet, majd pár pillanat múlva az illető a vállamra fogott, és az arcomba hajolt. – Azta, nem hiszem el, hogy tényleg te vagy az! – villantotta rám mosolyát, amiért egykor annyira oda voltam.

Ahogyan ő, úgy én sem hittem el ezt az egészet. Egyszerűen csak elképzelhetetlen volt számomra, hogy az exem, Junwoo álljon előttem.



Sziasztok nyuszifülek!
Siettem az újabb résszel, bár csak valamikor ünnepek utánra ígértem, mégis volt egy kis időm írni. Ezúttal nem lett túl hosszú, remélem azért mindenki örül neki 😊
Szeretném újra kiemelni, hogy milyen fantasztikusak is vagytok, ugyanis két nappal ezelőtt az előző résznél a 6K-hoz mondtam köszönetet, ami mostanra 6.3K lett! Csodálatosak vagytok, köszönöm szépen!
A következő részt már tényleg csak karácsonykor hozom, ez most amolyan kis bónusz volt. Addig is vigyázzatok magatokra, sok puszi mindenkinek! <3