Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Újrakezdés

Yoongi pov

Nem tudom meddig maradtam végül Taheyung ölelésében, de miután realizáltam a helyzetet, hogy lényegében egy teljesen idegen srácnak kiöntöttem a lelkemet és a legféltettebb titkomat, kelletlenül, de elhúzódtam. Nem akartam, hogy érzelmesnek gondoljon vagy gyengének, ezért jobbnak láttam, hogyha újra felveszem az érzéketlen, faszkalap maszkomat, amit oly sikeresen hordtam az elmúlt években.

- Nem akarok elkésni tesiről – vetettem oda flegmán, ahogy az ajtó felé indultam, majd vissza se nézve ott hagytam a sötét hajút. Le volt szarva a tesi, JK nagybátyja bármikor leigazolta volna nekem, ha meg nem, akkor egy mozdulatomba került volna, hogy én szerezzek igazolást.

Nem sok idő telhetett el, a többiek éppen csak túl volt a bemelegítésen, én meg úgy döntöttem, hogy összeszedve a két lökött barátomat meg még néhány nyomorékot az osztályból beállok kosarazni. Imádtam a kosárlabdát, a kedvenc sportom volt egészen kicsi korom óta, de amióta anya balesete megtörtént már csak hobbiból játszottam a tesi órákon, hogy ne kelljen a bordás falon lógnom, vagy kötelet másznom.

Habár mindig is úgy gondoltam, hogy profi kosaras vagyok, még úgy is, hogy az utóbbi három évben eléggé elhanyagoltam a dolgot, valahogy aznap mégsem ment a dolog. Feszültnek és zavarodottnak éreztem magamat, tekintetemmel folyton a Bambi szeműt kerestem, és gyakran hajlamos is voltam rá, hogy több ideig bámuljam őt, mint kéne.

- Na, meg volt? – Jött mellém vigyorogva legjobb barátom az óra végén, miközben fejével Tae felé intett.

- Miről beszélsz? – kérdeztem értetlenkedve.

- Tudom ám, Yoongiah! – bökött oldalba nevetve a kölyök, de a kellemetlen érzéstől késztetést éreztem arra, hogy arcon basszam egy szívlapáttal.

  - Ne bökdöss! – vágtam rá azonnal. – És hagyd abba, hogy faszságokkal traktálsz, tényleg csak beszélgettünk.

- Aha – húzta el az utolsó betűt a magasabbik, de arcán még mindig ott ült az az én aztán mindent tudok vigyor, holott lófasz fogalma nem volt semmiről, mint mindig.

- Hagyd már – állt mellém Namjoon. – Mondta, hogy nem volt semmi, szerinted pont a mi Yoongink nem dicsekedne el egy ilyennel?

Nem lehetett belekötni a dologba, Nam egyszerűen csak túl jól ismert minket, teljesen igaza volt ebben. Úgy látszott ez a kölyköt is meggyőzte, mert egy időre befogta az idegesítő pofáját. Imádom őt, tényleg a legjobb barátom, de néha úgy érzem, hogy az agyi kapacitása megegyezik egy kőével.


Aznap nem kerültem kontaktba többet Taevel, de őszintén szólva a legkevésbé sem bántam. Furán éreztem magamat a közelében, néha azt vettem észre, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről, vagy hogy bármelyik pillanatban megfulladok, mégsem tudtam megmagyarázni ezt az egész helyzetet. Valahol arra gondoltam, hogy a tudatalattim csak pánikol, amiért elmondtam még valakinek a titkomat, és valahol aggódom, hogy az ígérete ellenére a Bambi arcú mégis csak elkotyogja valakinek, elvégre mégis csak együtt él Jiminnel, arról nem is beszélve, hogy folyamatosan össze vannak nőve.

Nem akartam mást csak hazamenni, és elszívni egy jó cigit, talán ezúttal egy kicsit több anyagot beletekerve, hogy teljesen lenyugtassam magamat, és hogy jobban is aludjak valamivel. Viszont bármennyire is szerettem volna ezt, helyette utamat a kórház felé vettem az iskolából, hogy egy kicsit anyával lehessek.

Belépve a kórterembe minden ugyanolyan volt, mint az utóbbi jó három évben. A virágokat kicseréltem a vázából, mert mint minden héten, most is frisset hoztam neki. Mindig is úgy gondoltam, hogy nagyon szomorú lenne, ha felébredne és azt látná, hogy hervadt bazsarózsák vannak az ágya mellett. Mert hogy felfog ébredni, jobban hittem ebben, mint a világon bármi másban, és biztos voltam benne, hogy egy nap amikor bejövök, akkor ott fog ülni az ágyában, miközben mosolyogva megkérdezi, hogy ugye eszel rendesen, kisfiam?

Megtöröltem a szememet, ahogy anyukám kezéért nyúltam, majd lágyan bekrémeztem azt. Volt egy kedvenc kézkrémje, amit mindennap használt, imádta az illatát, és szüntelenül megvoltam róla győződve, hogy ezért olyan puha a bőre. Minden héten megteszem ezt, amikor eljövök, hiszen utálná, ha felébredve azt látná, hogy a kezei szárazak és ki van rajtuk repedve a bőr.

Elakartam neki mesélni, hogy elmondtam a történetét annak a fiúnak, aki nem rég itt járt nála, és akivel olyan csúnyán összekiabáltam akkor, de nem sikerült. Tudtam, hogy nem haragudna érte, de furcsának éreztem volna, hogy valaki olyanról beszélek neki, aki nem JK, Nam vagy apa. Helyette pár órával később inkább csak hazamentem, váltottam pár üzenetet Taekhyeonnal, majd elszívtam egy jó cigit, hogy egy kicsit megnyugodjak, de úgy elálmosodtam egy óra után, hogy még a zuhanyzásra is alig tudtam magamat rávenni, cserébe legalább sikerült aznap is korán ágyba kerülnöm.


Taehyung pov

Furán éreztem magamat azokután, hogy Yoongi elmondta a történetét, és nem is értettem, hogy mi ütött belém, hogy csak úgy megöleltem. Annyira törékenynek, bizonytalannak és szomorúnak látszott, és a szívem majd belesajdult, hogy nem tudtam neki segíteni.

Hogy haragudtam e még rá? Ó igen, nem is kicsit! Akárhányszor eszembe jutott azaz önelégült feje a buliról, és hogy videóra akarta venni az együttlétünket, egyszerűen csak szétvetett az ideg, és ilyenkor nagyon szerettem volna neki behúzni egyet. Bár a terve valószínűleg így is, úgy is meghiúsult volna tekintve, hogy mindketten topok vagyunk, akkor is kurva szarul esett az egész.

A keddi eset óta feltűnően került engem, ha egy légtérbe kerültünk még csak rám sem nézett, pedig többször próbáltam vele felvenni a szemkontaktust, de úgy éreztem, mintha zavarnám őt. Voltak olyan gondolatok a fejemben, hogy ez is valami trükknek volt a része, hogy elmondta mi történt az édesanyjával, de utána inkább csak arra tudtam gondolni, hogy valószínűleg hosszú idő óta először nyílt meg valakinek ezzel kapcsolatban, és most össze van zavarodva.

Ahogy én is. Nem tudtam, hogy mi okozta ezt a zavart, vagy hogy miért volt rám Yoongi egész lénye ilyen hatással, de ismertem magamat, utáltam a feszültséget, és bár ez az egész tényleg elég merész volt még a cicafiútól is, nem akartam, hogy fenn maradjon ez a fura légkör. Világ életemben barátságos ember voltam, sosem voltak rossz akaróim, vagy olyanok, akik nem kedveltek, mindig is népszerűségnek örvendtem, és minekután úgy nézett ki, hogy drága unokatestvérem és Jungkook között nagyon alakul valami, végképp tenni akartam az ügy ellen valamit.

Szerdán még hagyni akartam a dolgokat, ugyanis úgy nézett ki, hogy a helyzet változatlan marad, ám ebédkor Nam és Jungkook odaültek hozzánk. Utóbbi azonnal levágta magát Jimin mellé, majd egy finom homlokpuszi után, amitől a szőke azonnal zavarba jött, lapátolni kezdte magába az ételt.

- Hihetetlen, hogy milyen falánk vagy – jegyezte meg unokatestvérem, mire a tetovált karú csak legyintett egyet.

- Formában kell maradnom, különben a végén még lecserélsz – kacsintott rá Jungkook, mire ha lehet Jimin még vörösebb lett.

Ezekután semmiségekről beszélgettek, hogy milyen bulit terveznek a hétvégére, és hogy nekünk is elkéne mennünk a szőkével, aztán szóba jött a pénteki kémia témazáró, közben néha próbáltak engem is belevonni a társalgásba, de nekem csakis egy dolog körül járt minden gondolatom; hol van Yoongi?

- Valószínűleg a szokásos helyén – felelte Nam, mire értetlenkedve meredtem rá. – Most mi van, te kérdezted.

Megtettem volna? Kimondtam hangosan, amit gondoltam?

- Miért érdekel annyira Yoongi? – vigyorgott rám ravaszul Jungkook.

- Semmi, csak... mindjárt jövök! – Azzal székemből kipattanva otthagyva mindent és mindenkit indultam el az első emeleti fiú mosdóba.

Nem tudtam pontosan mit jelentett Yoongi szokásos helye, de mivel a legutóbb is itt találtam meg, így feltételeztem, hogy most sem lesz másképpen, és nem is kellett nagyot csalódjak. A fekete hajú az utolsó fülkében volt, mint a múltkor, de mint azon a napon, most sem zárta be az ajtót.

- Beszélhetünk? – vágtam ki az ajtót, mire ő egy kisebbet ugrott ijedtében. Jobb mutató és hüvelykujja között egy égő sodort cigit tartott, és nem kellett hozzá zseninek lennem, hogy kitaláljam nem szokványos dohány volt benne.

- Ebből rendszert fogsz csinálni? – kérdezte összeszűkült szemekkel, majd mélyet szippantott a fűből.

Nem fogok hazudni, eléggé bevoltam szarva. Ha valaki bejön, vagy megérzik a fűnek szagát, akkor nem csak Yoongi, de én is kurva nagy szarban leszek, arról nem is beszélve, hogy az életben nem magyaráznám ki a dolgot.

- Csak beszélgetni szeretnék a tegnapról – feleltem halkan, de a szememet nem tudtam levenni a cigiről. Faszért nem jöttem korábban.

- Elmondtam mindent az utolsó szóig – rántotta meg a vállát a fekete hajú, mintha csak egy kis semmiségről lenne szó.

- Akkor miért vagy feszült? – szegeztem neki a kérdést.

- Mert láttad, hogy mennyire elvagyok baszva – mondta, majd újra az ajkaihoz emelte a bűzrudat, de egy gyors mozdulattal kikaptam a kezéből, és a földre dobva eltapostam. - Megőrültél, baszdmeg? Ez nem olcsó cucc, Szivi! – pattant fel kiabálva, de egy pillanatig sem hatott meg a dolog.

- Mi bajod van? – kérdeztem újra, ezúttal határozottabban, de ő csak elfordította a fejét. Nem volt mit tennem, közelebb léptem hozzá, de nem annyira, hogy belemásszak az intimszférájába. A végén még félreérteném, mint legutóbb. – Hogy érted, hogy elvagy baszva?

- Menj el, Tae – suttogta továbbra sem nézve rám.

- Mondtam már, hogy nem mondom el senkinek.

- Tudom – vágta rá azonnal, és tekintetét végre rám szegezte. – De akkor is zavar, hogy tudsz rólam egy ennyire mély dolgot. Mármint, ez olyasvalami, amit tényleg senki nem tud. Nem is értem igazából, hogy miért mondtam el neked.

- Milyen volt? – kérdeztem mélyen a sötét szemekbe nézve, de ő csak értetlenül összeráncolta a szemöldökét. – Édesanyád. Milyen volt?

Először nem felelt, csak lehajtott fejjel bámulta a kurva márkás cipője orrát, majd hosszú perceknek tűnő másodpercek múlva végül megszólalt.

- Nem tudom ez mennyire hangzik furcsán, de nekem ő volt a fénysugaram. Bármi történt a világon, ő mindig ott volt mellettem, megvédett vagy éppen támogatott, ha arra volt szükségem. Azt hiszem sosem láttam őt szomorúnak, és sosem láttam nála élet vidámabb embert. Teljesen mindegy volt, hogy mi történt, megvertek a suliban, egyest kaptam, vagy leszidtak valami olyasmiért, amiről nem tehettem, ha anya megjelent, akkor minden rendben volt. – Az utolsó szó után Yoongi teljesen elhalkult, csak szomorú mosollyal az arcán nézett még mindig maga elé.

- Fantasztikus nőnek hangzik – mondtam miközben én is eleresztettem egy halvány mosolyt.

- Igen, az volt. Kedvelted volna, mint bárki ezen a földön.

Őrült ötletem támadt, de úgy éreztem meg kell ezt kérdeznem a velem szemben állótól. Legrosszabb esetben hülyének néz, és elküld melegebb éghajlatra, de mindenképpen megakartam próbálni. Újra akartam vele kezdeni ezt az egészet, és ha mást nem is, de legalább valami barátság félét kialakítani vele.

- Szerinted megtudnál bennem bízni? – kérdeztem összeszedve minden magabiztosságomat, de a fekete hajú azonnal lelombozott.

- Saját magamban sem tudok megbízni, nem hogy benned.

- Értem – sóhajtottam egy nagyot, majd megpróbáltam máshonnan megközelíteni a dolgot. – Ha elmondom neked részletesen az én nagy titkomat, amiért itt vagyok, megengednéd, hogy megismerjem őt?

Yoongi egy tizedmásodperc alatt kapta fel a fejét, és nézett rám döbbent tekintettel. Először nem is tudott mit mondani, csak kinyitotta majd becsukta a száját, miközben hitetlenkedve méregetett.

- Ez nem vicces – szólalt meg végül fenyegetően. – Ő az anyám, a világon mindennél jobban szeretem, és...

- Tudom, felfogtam!  - Álltam hátrébb feltett kezekkel. - De olyan szépen beszéltél róla, hogy komolyan szeretném őt megismerni. Hátha ő is megkedvelne engem – mosolyodtam el a mondandóm végére, mire a fekete hajú gondolkodóba esett a száját harapdálva.

- Holnap bemegyek hozzá – suttogta maga elé, mire mosolyom még szélesebb lett. – De ez nem jelent semmit! Ha úgy döntök akár a kórházban, hogy mégse, akkor fogod magad és hazakúszol a faszba! – vette elő a szokásos arrogáns énjét, de ezúttal nem foglalkoztam vele, csak hevesen bólogattam.

Félrelökve az útból kikerült engem, majd szó nélkül távozott. A fű szag még mindig érződött, és valahol itt realizáltam, hogy ideje nekem is lelépnem, ha nem akarok benyelni egy fegyelmit Yoongi miatt.


Sziasztok nyuszifülek!
Egy kicsit rövidebb és uncsibb résszel érkeztem, és bevallom őszintén a következő rész sem lesz olyan hú de izgalmas, inkább érzelmesebb jelenetekre lehet majd számítani, na de majd az utána lévő... ott majd kicsit felpörgetem a dolgokat😊
Aki esetleg még nem látta, elkezdtem a Veled minden jó Jikook változatát is, az első rész már kint is van, hetente fogok oda részeket hozni, de természetesen ettől függetlenül itt tartom magamat továbbra is a heti két részhez.
Mindezek mellett szeretném megköszönni a több, mint 500 megtekintést! Nagyon sokat jelent nekem, és nagyon boldog vagyok, hogy ennyien olvassák az első történetemet még így is, hogy csak egy kis kezdő író vagyok ^.^
A következő részre szerdáig lehet számítani, addig is vigyázzatok magatokra! <3