Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Reggeli dráma

Yoongi pov

Azt hiszem szinte azonnal elaludtam Taehyung karjai között. Borzasztóan kimerített az előző éjszaka, amit anyám mellett töltöttem, miközben szétbaszott az ideg, és reszketett minden porcikám a félelemtől, hogy esetleg most tényleg elveszítem őt örökre. De Tae ölelése valahogy megnyugtatott, nem éreztem magamat szomorúnak, sem zavartnak, ahogy körém fonta a karjait, és szorosan magához húzott. Bár tényleg nem feszengtem az összebújás következtében, és még csak meg sem mozdultam egész éjjel, mégis volt egy kis hátulütője a dolognak; szexuális álmok. Idejét sem tudom, hogy mikor volt utoljára erotikus álmom bárkivel is, de most szinte magamon éreztem, ahogy Tae többször végig simít mesztelen felsőtestemen, miközben apró csókokat hagy a nyakamon, majd egy határozott mozdulattal a már ágaskodó farkamra markol. Halkan felnyögtem, ahogy a göndör hajú megszabadítva alsómtól finoman húzogatni kezdte kezét hosszomon, és bár már kezdtem félálomba lenni, szemeimet összeszorítottam, hogy még véletlenül se ébredjek fel, annyira jól esett a dolog.

Hiába volt minden próbálkozásom, amikor megéreztem a nedves, puha ajkakat a péniszemen, azonnal kipattantak a szemeim, és csak akkor realizáltam, hogy kurvára nem álmodtam az egészet. Fejemet megemelve találkozott álmos tekintetem Tae kihívó és kacér szempárjával, miközben serényen dolgozott szájával a farkamon. Ajkaimat elhagyta egy öblös nyögés, amikor a Bambi arcú teljesen torokra engedett, és már túrtam is a göndör tincsek közé, hogy még jobban élvezhessem partnerem munkáját. Egy pillanatra sem állt le, egyre csak gyorsított feje mozgásán, miközben kezével golyóimat masszírozta, míg én egyre hevesen kapkodtam a levegőt, majd a következő mélytorkozásánál a szájába robbantam egy újabb hangos nyögéssel együtt. Készségesen lenyelt minden cseppet, még egy aprót szívott is makkomon, majd elválva farkamtól felém mászott, és egy leheletnyi csókot lehelt párnáimra.

- Jó reggelt – köszöntött mosolyogva, míg én próbáltam rendezni a szívverésemet. Az kurva élet, hogy a reggel jó, hiszen még sosem kaptam ilyen intenzív és fantasztikus ébresztőt.

- Neked is – suttogtam magunk közé, ahogy fejemet visszahajtottam a párnák közé. Bassza meg, minden reggel így akarok ébredni! Tae kimászott mellőlem, majd nyújtózott egyet, de figyelmemet nem kerülte el ahogy alsója sátort képzett merevedése által.

- Gyere ide – szóltam neki rekedtes hangon.

- Elmegyek arcot mosni – intett fejével a fürdő felé. – Lassan indulnunk kell, ha nem akarunk elkésni.

- Nem akarod, hogy segítsek rajtad? – kérdeztem immár felkönyökölve az ágyban.

- Nem fontos – felelte egy halvány mosollyal, majd megfordulva a fürdőszoba felé vette az irányt. Na nem, biztos, hogy nem fogom őt ilyen állapotban hagyni!

Utána mentem a fürdőbe, és ahogy beléptem ő pont akkor engedte meg a vizet a csapnál. Kérdő tekintettel nézett rám a tükörből, ahogy lassan még közelebb lépdeltem felé, majd derekánál fogva magamhoz rántottam, miközben mellkasomat teljesen a hátának préseltem. Átnyúltam mellette, hogy elzárjam a csapot, miközben apró csókokat hagytam az immár csupasz vállán. Finoman felsóhajtott, miközben megkapaszkodott a mosdó szélébe, tekintetét egy pillanatra sem szakította el tőlem a tükrön keresztül. Ujjaimat lágyan végig húztam oldalán, mire egy aprót megborzongott, majd megszabadítottam az alsójától, hogy ujjaimat farka tövére kulcsolva verni kezdjem neki. Mélyen felnyögött, ahogy gyorsítottam kezem tempóján, miközben másik karommal még jobban magamhoz szorítottam, így fenekénél érezhette az én merevedésemet is. Csak egy pillanat kellett, és máris harcra készen álltam, elképesztő volt, hogy Tae mennyi mindent eltudott érni nálam.

Újabb csókokat hagytam rajta, ezúttal a hátán és a tarkóján, közben végig mozgattam a kezemet, neki pedig megszaporodtak a nyögései, miközben ujjbegyei szinte már fehérek voltak, ahogy két oldalról a mosdót szorította. Újra a tükörbe néztem, hogy szemügyre vegyem a kipirult arcot, a vágytól elködösült tekintetet, és a mellkast, ami egyre szaporábban mozgott. Egy hirtelen ötlettől fogva elengedtem a derekát, majd szabad kezemmel a tarkójánál lévő sötétbarna tincsekbe kaptam, hogy egy kicsit hátra húzzam a fejét. Levegő után kapott, ahogy lassítottam kezem mozgásán, miközben már teljesen hozzá préseltem a testemet. Egyszerűen megőrjített a közelsége, a személyisége, a szépsége, és az ahogy reagált az érintésemre. Annyira más volt, mint ezelőtt soha senki, és úgy éreztem, hogy még többet akarok belőle.

- Nézz rám – utasítottam még jobban a hajába kapva, miközben tekintetünk újra összekapcsolódott a tükrön keresztül. – Kibaszottul gyönyörű vagy – suttogtam a fülébe, majd finoman meg is haraptam azt. – Fogalmad sincs, hogy mit teszel velem...

Tae megszakította a szemkontaktust, ahogy az üvegen keresztül lejjebb nézett kezemre, ami továbbra is farkán dolgozott, majd egy eddigieknél is hangosabbat nyögött. Gyorsítottam, és nem telt bele egy percbe sem, hogy a göndör hajú a kezem közé élvezzen. Erősen megtámaszkodott a csapnál, ahogy előre görnyedt, lábai remegtek, de gyors reflexeimnek hála megtartottam őt.

- Yoongih... - nyögte erőtlenül, mire nyomtam egy apró csókot a hátára.

- Nem szeretek adós maradni – feleltem kuncogva.

- Nem maradtál volna az – mondta, miközben próbálta rendezni a légzését. – Azért keltettelek így, mert szerettem volna meghálálni, hogy ilyen lelkesen próbálsz ki velem számodra új dolgokat.

- Héj! – csattantam fel morcosan. – Úgy mondod ezt mintha valami rohadt szűz lennék!

- Természetesen nem így értem – felelte mosolyogva, majd szembefordult velem, és szorosan átölelt. Meglepődve fogadtam a hirtelen megnyilvánulást, de lenyelve a békát, én is visszaöleltem, miközben homlokomat a vállának támaszkodtam. – De azért létezik más is azon kívül, minthogy berakod valakinek.

- Fogd már be – morogtam az orrom alatt, mire újabb kuncogás ütötte meg a fülemet. Egy darabig még így álltunk, majd eltoltam magamtól Taet, miközben a mosdóhoz lépve kezet mostam, elvégre még mindig rajta volt a pár perccel ezelőtti akciónk nyoma.

Bár a reggelem csodásan indult hála a göndör hajú meglepetése miatt, azonnal morcossá és nyűgössé váltam, amint elkezdtünk készülődni a sulihoz. Annyira szerettem volna még visszamenni a jó meleg ágyba Taevel, még azt sem bántam volna, ha ezért újra kis kiflivé kell változnom, csak ne kelljen abba a tetves iskolába menni.

- Ne felejtsd el, hogy még be kell hozzánk ugrani – figyelmeztetett a Bambi arcú, miközben bekötötte a cipőjét.

- Tudom – feleltem sóhajtva. – Időben vagyunk még, szóval írj nyugodtan Jiminnek, hogy várjon meg minket, ne buszozzon feleslegesen.

- Tényleg? – pillantott fel rám meglepetten a göndör hajú, mire magától értetődően bólintottam. Tae ezekután felhívta az unokatestvérét, aki hálásan megköszönte az ajánlatot, cserébe már előre összepakolta a Bambi arcú iskolai cuccát, és készített neki váltás ruhát is.

- Te vagy a legjobb! – mondta Tae, majd letette a telefont.

- Na jól van, haladjunk – morogtam az orrom alatt egy nagy sóhajtás után miután bezártam az ajtót.

- Yoongi – szólított meg a mellettem álló, mire kérdőn fordultam felé, de mire észbe kaptam egy apró puszi landolt az orrom hegyén.

- Most ezt miért? – kérdeztem zavartan.

- Hogy fejezd be a hisztit.

Természetesen tovább morogtam és nyűglődtem, főleg amikor a kocsiban Taehyungot vártam, hogy átöltözzön. Behívott, de úgy voltam vele, hogy ha bemegyek akkor ott ragadok a nappali kanapéján, vagy segítek a Bambi arcúnak ruhát cserélni, amiből aztán teljesen más lesz.

- Nagyon köszönöm a fuvart, Yoongi – mondta Jimin, ahogy beült a hátsó ülésre. Unokatestvére persze még mindig kurvára sehol nem volt, bár még volt időnk bőven beérni.

- Igazán nincs mit – feleltem semlegesen. Ölnék egy kávéért, kettőért még a börtönt is vállalnám.

- Jól el van intézve mindkettőtök nyaka – jegyezte meg a szöszke a semmiből. – Azért egy sálat vagy valamit vehetnétek fel.

- Jó így – vágtam rá azonnal, mert kezdett idegesíteni ez a reggeli beszélgetés. Nem volt koffein a szervezetembe, a törpének meg túl sokat járt a szája. – Legalább mindenki tudja, hogy ki kihez tartozik.

- Badarság – morogta Jimin az orra alatt, de pont olyan halkan, hogy azért meghalljam. Előszőr úgy voltam vele, hogy annyiban hagyom a dolgot, de az egom csak nem bírta ki, hogy ne szóljak vissza.

- Nézd, szöszi – fordultam hátra, mire az előbb említett meglepetten kapta felém a fejét. – Tae nagyfiú már, én meg nem vagyok egy nyomorék balfasz, mint Jungkook, és az unokatestvéred ellenben veled nem egy naiv hülye gyerek, aki azt hiszi, hogy a helyi fuckboyból majd mesebeli Disney herceg lesz az ő két szép szeméért. Szóval azt tanácsolom neked, hogy tedd túl magad Jungkook faszságán, és inkább keress egy rendes srácot, akinek nem csak a szája meg a farka nagy.

A szőke meglepetten pislogott felém, előszőr eltátotta a száját, én meg már vártam a lebaszást, hogy mekkora egy érzéketlen csicskahuszár vagyok, de ekkor Tae kitépte a Bentley ajtaját, és mosolyogva ült be mellém.

- Mehetünk? – nézett ránk felváltva, mire egy apró bólintás után beindítottam a kocsit, Jimin pedig beletörődve az előbb hallottakba visszadőlt az ülésre.

Az út aránylag csendesen telt, hűen magamhoz nem kezdeményeztem beszélgetést, Tae néha próbálkozott a szőkénél, de az csak tőszavakban válaszolt neki, végül a göndör hajú feladta. Volt még bő tíz percünk az óra kezdéséig miután leparkoltam, gondolom mondanom sem kell, hogy szinte mindenki minket bámult, ahogy kiszálltunk. Pontosabban inkább a két unokatestvért, hiszen Namon és a kölykön kívül még senki nem ült a suliból a kocsimba, legalábbis nem mások szeme láttára. Nagy ívben szartam rá egyébként, az viszont jobban lázba hozott, hogy miután bezártam a kocsit megpillantottam Jungkookot a szokásos helyén, ahol régen mindig engem várt. Kezében egy kávét szorongatott, és egy pillanatra megfordult a gyomrom, majd Taere pillantottam, aki kérdőn nézett vissza rám. Vállat vontam, és megragadva karját húzni kezdtem magam után miszerint ignorálom a kölyköt, de a tervem meghiúsult azzal, hogy elém állt. Oldalra léptem egyet, mire ő is ezt tette újra az utamba állva, majd amikor a másik oldalra léptem, akkor ő is így tett. Ezt még megismételtük úgy hatszor, valószínűleg úgy nézhettünk ki, mint két csövesbánat, akik valami keringő félét gyakorolnak, végül a mellettem ülő megunva az egészet, kitépte a karját a mancsomból, és kettőnk közé állt.

- A picsába is, beszéljétek már meg! – kiáltott ránk. – Komolyan mint az óvodások, felnőtt emberek vagytok! Te meg ne legyél már ilyen makacs – mutatott rám, mire a szőke vállon ragadta.

- Te most komolyan Jungkookot véded miután úgy bánt velem? – rivallt rá indulatosan.

- Nem védem! – csattant fel a göndör hajú. – De az a ti dolgotok, az ő dolguk viszont nevetséges!

- Ezt azért így nem mondanám – morogtam az orrom alatt.

- Jaj, ugyan már! – szólalt meg végre a kölyök is. – Azt sem tudom, hogy mi a fasz bajod van!

- Amúgy tényleg, mi bajod van? – nézett rám a Bambi arcú is.

- Na jó, hagyjatok békén – léptem hátrább, de Jungkook utánam nyúlt.

- Nem, eddig hagytalak hisztizni, de most kurvára beszélni fogunk, basszameg! Menjetek – biccentett a két másik felé. – Ez nem tartozik rátok.

- Nekem ne mond meg, hogy mit csináljak! – csattant fel egyből a szőke Jungkook arcába lépve, aki meglepődve hőkölt hátra. Nem tudom mikor beszélhettek utoljára, de egy pillanatra mintha bánat suhant volna át a kölyök arcán, ahogy az előtte állóra nézett, aki majd felrobbant a dühtől.

- Jimin...

- Ne szólj hozzá! – állt mellé Tae is. – Attól, hogy még bíztatom Yoongit, hogy ne hagyjon kárba veszni egy több mint tíz éves barátságot, kibaszottul rühellek! Még mindig tartozom neked egy öklössel...

- Ami köztünk volt Jiminnel az kurvára nem tartozik rád! – Lépett közelebb a göndör hajúhoz Jungkook, nekem pedig enyhe dejavum volt, mintha csak megint a legutóbbi házibulimon lennénk.

- Oh, tényleg? – horkantott fel gúnyosan a Bambi arcú. – Nem te voltál az, aki napokig vígasztalta és mellette volt éjjel, mert minden este sírva aludt el!

- Tae! – kiáltott fel a szőke, de mintha az előbb említett meg sem hallotta volna.

- Kurvára fogalmad sincs, hogy mekkora kárt okoztál benne, Jeon – mérte végig mint egy darab szart, és kezdtem úgy érezni, hogyha nem lépek közbe, akkor itt bajok lesznek. – Talán Jimin úgy érzi, hogy sokat vesztett veled, de szerintem a lehető legtöbbet nyerte. Sokkal jobbat is kaphat, mint egy beképzelt, egomániás faszkalapot mint amilyen te vagy! – köpte az utolsó szót a kölyök arcába, mire síri csend lett. Csak ekkor vettem észre, hogy szinte a suli javarésze körénk gyűlt és minket hallgatott tisztes távolságból, mint valami elbaszott gengszter filmbe. Faszom, kurvára nem így indult a ma reggelem.

- Kotródj innen Taehyung, amíg jó kedvemben vagyok – fröcsögte Jungkook, és nekem itt telt be a pohár.

- Szerintem meg inkább te húzz el – álltam be kettőjük közé, miközben a hátam mögött Tae kezére fogtam.

- Ahhh, ez aranyos – döntötte oldalra a fejét a fekete hajú. – Látod Yoongiahh, inkább hálásnak kéne lenned nekem, ahelyett, hogy itt cirkuszolsz. Ha akkor nem csinálom meg a balhét, még mindig csak sóvárognál Tae-Tae után.

- Fogd be – sziszegtem egyre mérgesebben, és éreztem, hogy már ez az egész nekem is túl van a tűréshatáromon.

- Vagy mi lesz? – vonta fel kérdőn a szemöldökét a kölyök. – Megütsz újra? Csak tessék, az elsőnél jobban úgy sem fog fájni. Azt mondják a rossz dolgokból az első a legszarabb mindig, szóval ne aggódj Jiminie – fordult hirtelen a szőke felé. – Utánam már csak jobb lesz.

- Nektek tényleg teljesen elment a maradék eszetek is?! – száguldott felénk Namjoon a semmiből, ahogy teljes erővel átverekedte magát a tömegen. – Mindjárt becsengetnek, és az egész suli arról hangos, hogy itt mindjárt valami tömegverekedés lesz!

- Ahhoz minimum két ember kell – szólt közbe Jungkook, majd rám pillantva megvetően végig mért. – És én sosem tudnám megütni a legjobb barátomat.

- Kár, hogy nem vagyunk még csak barátok se – vetettem oda flegmán.

- Jó, ezt azért te sem gondolod komolyan – mondta Nam leintve minket, de a kölyök nemes egyszerűséggel arrébb rakta, pedig azért a szürke hajú nem volt egy kis darab.

- Jól átgondoltad ezt, Yoongi? – kérdezte az arcomba hajolva. – Én nem könyörgök neked még egyszer, ha most tényleg azt mondod, hogy ennyi, akkor befejeztük.

- Felőlem – vontam vállat, mire Taehyung megszorította a kezemet. A levegő mintha megfagyott volna, Jungkook hátrább hőkölt, majd döbbenten rám meredt.

- Yoongi – kiáltott rám feszülten Nam, de én álltam a kölyök tekintetét. Nem fogok megalázkodni, és úgy tenni, mintha minden rendben lenne csak azért, mert vett egy kávét. Talán átgondoltam volna, ha nem áll bele Taebe, de ezt elbaszta megint.

- Hagyd – intette le a kölyök a szürke arcút. – Rendben van, megértettem. Azt hiszem félreismertelek, Yoongiahh. Nem gondoltam volna, hogy végül lószart sem fog jelenteni neked tizenkét év barátság – mondta szomorú mosollyal az ajkán, majd Nam kezébe nyomva a kávét egyszerűen sarkon fordult, és zsebre tett kezekkel elindult a saját kocsija irányába.

Körbe pillantva végig néztem a kisebb tömegen, akik körénk gyűltek, és már ordítottam volna el magamat, hogy húzzon el mindenki a halálfaszára, amikor erős motor hangot hallottunk közeledni. Mindenki a hang irányába kapta a fejét, ahogy nem sokkal mellettünk megállt egy baszomnagy narancssárga Hyosung. A sofőr nem állította le a motort, viszont a mögötte ülő ahogy leszállt heves integetésbe kezdett, de mindenki továbbra is állt ott, mint fasz a lakodalomba, mivel fogalmunk sem volt róla, hogy ki az. Ekkor a sisak lekerült, és megpillantottuk Jin mosolygós arcát. Őszintén szólva a rózsaszín motoros dzsekiből már gyanakodhattam volna. A barna hajú visszafordult a sofőrhöz, majd felhúzva annak a sisakját nyomott egy csókot a szájára, majd elköszönve tőle felénk vette az irányt. A tömeg oszlani kezdett, már csak mi maradtunk ott, így vetettem egy gyors oldal pillantást Namra, aki feszülten szívta be a levegőt, de egyébként semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni az arcáról.

- Sziasztok – lépett felénk levakarhatatlan mosollyal a Hercegnő. – Mi volt ez a tömeggyűlés az előbb?

- Ez meg ki a fasz volt? – mutatott a motor irányába Jimin.

- A pasim, akiről meséltem – felelte Jin magától értetődően.

- Ezek szerint tényleg létezik – suttogta maga elé Tae. Namjoon morgott valamit a csengőről, majd sarkon fordulva elviharzott a suli felé.

- Szóval ki ez pontosan? – csapódott a szőke legjobb barátja mellé, ahogy mi is az osztály felé vettük az irányt. Jin azonnal nagy mesélésekbe kezdett, de én nem vettem róluk tudomást, csak hátul kullogtam Taehyunggal az oldalamon, aki a kezemért nyúlva összefűzte ujjainkat. Nem ellenkeztem semmit, csak hagytam hadd tegye, igazából most jól esett.

- Jól vagy? – kérdezte halkan, mire egy aprót bólintottam. Megálltam a terem előtt, majd egy apró csókot leheltem a göndör hajú szájára, végül a szokásos helyem felé mentem.

Alig tudtam koncentrálni az órákon, igazából azt se tudtam, hogy milyen nap van, és az sem segített, hogy Nam is kussban ült mellettem egésznap, miközben letargikusan meredt maga elé, valószínűleg Jint siratta lelkiekben. Sóhajtva bámultam a magam melletti üres helyre, és azonnal rám jött a hányinger, ahogy realizáltam, hogy a kölyökkel ezúttal talán tényleg vége a barátságunknak. Oké, az elmúlt hetekben valóban megszűnt minden kontakt közöttünk, de amíg nem lett így kimondva végérvényesen, addig ez nem tudatosult bennem. Keserűség terjedt szét a számba, ahogy végigfutott az agyamon a gondolat, hogy talán túl makacs voltam, esélyt kellett volna adjak neki, legalább meghallgatni, de azonnal elborult az agyam, ahogy Taehez lépett. Egyszerűen csak nem tudom türtőztetni magamat, ha valaki a Bambi arcút inzultálja, de már akkor is félig idegbaszásba vagyok, ha csak úgy néznek rá.

Egy újabb sóhaj után fejemet a padra döntöttem. Olyan jól indult a ma reggelem, fasz se gondolta volna, hogy így elbaszódik, és itt még nem is tudtam, hogy az igazán nagy szar még el se ért engem teljesen.



Sziasztok nyuszifülek!
Tudom, hogy a Jikook verzióhoz ígértem mára új fejezetet, de már megint elkapott az ihlet:') Ettől függetlenül igyekszek még ma hozni oda új részt, de remélem örültök ennek is.
Akinek már elege van a folyamatos drámából, annak szólni szeretnék, hogy még lesz egy pár, de előbb vagy utóbb minden a helyére kerül😊
Remélem jól telt a hétvégétek, a következő részre úgy péntekig lehet számítani, bár ki tudja, lehet megint megszáll valami 😉
Vigyázzatok magatokra, sok puszi mindenkinek!!! <3