Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Felnőttkor

Yoongi pov

Eltelt egy hét, és eljött a felvételi értesítők ideje, illetve a bizonyítvány osztásé is. Tae két nappal ezelőtt fejezte be a végleges átköltözést hozzám, a vizsgák utáni hétvégén elkezdtük áthozni pár szükséges holmiját, azonban most tényleg mindene itt volt már.

- Nagyon vigyázz rá, fiam – veregetett vállon Chan bácsi, Jimin édesapja, akit továbbra is nagyon kedveltem, hiába nem töltöttem vele olyan sok időt. – A sajátomnak tekintem őt, és tudom, hogy az utóbbi hónapokban a poklok poklát járta meg, és még ha nem is mondtak el nekem túl sokat, nem vagyok vak, csak öreg.

- Így lesz, uram – hajoltam meg tökéletes derékszögben. – Köszönöm, hogy megengedi, hogy együtt élhessünk a hátralévő időnkben.

- Na jól van, azért az még nagyon sok idő fiam, ne mond úgy, mintha már annyi idős lennél mint én – kuncogott fel, majd körül pillantva egy kicsit közelebb húzódott hozzám. – Azt mond csak, van esetleg még abból a finom karácsonyi borodból? Ha néha erre jársz, hozhatnál egy üveggel.

- Ami azt illeti, véletlenül van egy a kocsimban – mosolyodtam el cinkosul, pedig az a véletlen kurvára direkt volt, arra az esetre, ha győzködni kellett volna a nagybácsit. – Hozom máris.

- De csak ha tényleg nem bánod!

- Ragaszkodom hozzá – kacsintottam a férfira, majd már mentem is ki a csomagtartóhoz. Chan bácsi nagyon boldog volt, gyorsan el is dugta az üveget, azt mondta ez a mi kettőnk kis titka marad, és én megígértem neki, hogy még a sírba is magammal viszem ezt az elképesztően fontos információt.

- Éppen ma húztam fel a Harry Potteres ágyneműt – jutott eszembe a karácsonyi ajándék, amit tőle kaptam, pedig akkor még teljesen idegenek voltunk egymás számára.

- Tényleg? – mosolyodott el lelkesen, látszott rajta, hogy mennyire meglepődött.

- Igazából a takarítónő volt, de igen – bólintottam. – Jobban szeretem, mint azt a sok drága selyem szart, tudja ez tényleg szívből van.

Nem viccelek, a férfi meghatódva helyeselt, mintha szemei is könnyesek lettek volna kissé, bár talán azt már csak képzeltem. Még jól megölelgette Taehyungot, elmondta neki, hogy ide bármikor visszajöhet, miközben Jimin mellém állt, és idiótán bámult.

- Mi van, csibe?

- Próbálok csúnyán nézni rád, hogy érezd, ha valami baja lesz Taenek, akkor megöllek – felelte fenyegetően, én pedig egyszerűen csak összeborzoltam a szőke tincseit.

- Jól van, most akkor úgy teszek, mint aki kurvára megijedt, aztán a következő találkozásunkkor ezt elfelejtjük, és megiszunk valamit, oké? – mosolyogtam rá halványan, mire ő is így tett, majd egy rövid ölelésbe vont engem. Finoman megveregettem vékonyka hátát, majd felkapva szerelmem utolsó dobozát a kocsihoz mentem.




- Mindennel meg vagy? – dőltem neki az immáron közös szobánk ajtófélfájának. Tae éppen egy képkeretet tett ki az egyik polcra, amin ők voltak Jiminnnel még fiatalabb korukba. A szívem egy pillanatra összeszorult, ahogy eszembe jutott, hogy nekünk még mindig nincsen közös képünk.

- Azt hiszem igen – villantotta rám jellegzetes mosolyát. – Minden rendben, Kincsem?

- Csak arra gondoltam, hogy nekünk még nincsenek közös képeink.

- Nem sokára lesznek – lépett hozzám közelebb, hogy derekamnál fogva magához öleljen. – Még túl sok is lesz. Annyi, hogy ki sem fog férni a falakra meg a polcokra – kuncogott nyakamba, majd finom csókot lehelt ajkaimra.

- Nem halaszthatjuk tovább – utaltam az emailre, amit tegnap kapott, és azóta sem nézett meg.

- És mi van, ha nem vettek fel? – húzta el a száját kelletlenül, mire felsóhajtottam. Az elmúlt húsz órában legalább százszor rágtuk már át ezt a kérdést.

- Akkor lehetsz a személyes asszisztensem – dobtam be egy újabb ötletem.

- Ó, és az jól fizet? – vonta fel egyik szemöldökét kacéran.

- Az attól függ, hogy mennyi mindent engedsz meg a főnöködnek – simítottam fenekére, majd jól bele is markoltam, mire apró nyikkanás hagyta el a száját.

- Bármit – vágta rá szinte azonnal.

- Akkor azt hiszem ezt pont neked találták ki – csókoltam a füle mögötti érzékeny területre. – De előbb nézzük meg, hogy egyáltalán szükséged lesz-e rá!

- Jól van – mormogta Tae maga elé, majd lehuppanva az ágyra elővette telefonját. Izgatottan ültem mellé, ahogy szabad kezére tettem az enyémet, míg államat a vállára támasztottam. Remegő kezekkel nyitotta meg a felvételi értesítő dokumentumot, és még a szemét is behunyta, amíg hatalmas vigyorral nem suttogtam a fülébe.

- Mondtam, hogy nincs miért aggódnod, Édesem. – Azonnal kipattantak íriszei, és boldog mosollyal az arcán olvasta az emailt, miszerint szeptembertől egyike azon tanulóknak, aki a szöuli média és technika egyetemére járnak. Ezen belül is műsor- és reklámkészítést fog tanulni, míg Jimin játék- és dokumentumfilmkészítésével fog foglalkozni, bár őt inkább az előbbi érdekli.

Miután tegnap kiküldték az értesítőket, csináltunk egy csoportos videóhívást, ahol Taen és Jinen kívül mindenki elmondta az eredményeit. Boldog voltam, hogy a szőke is ugyanoda jelentkezett, így legalább ugyanolyan gyakorisággal láthatják egymást, és nem lesznek teljesen egyedül, nem kell mindkettőnek a nyafogását hallgatnom, hogy mennyire baszottul hiányzik neki a másik. Namjoon is itt marad, hiszen felvették a fővárosi állami egyetemre, ahol majd mérnöknek fog tovább tanulni. Őszintén szólva nem nagyon lepett meg, mindig is volt esze az ilyesmihez, és már most biztos voltam benne, hogy hatalmas sikere lesz majd a szakmában. Mint kiderült Jin nem jelentkezett sehová, pedig anno mindenkinek azt mondta, hogy mindenképpen néz magának valami tovább tanulást. Igazából ebben nem hazudott, csak arról nem volt szó, hogy egy másfél éves mesterséf tanfolyamra megy, ami mellett ugyanúgy betud majd segíteni a szülei éttermébe, ahogyan azt eddig is tette. És akkor jött a legnehezebb rész; Jungkook. Állítása szerint én és a szülei voltak az egyetlenek, akik tudták, hogy hová jelentkezett, és bármennyire is nem akartam egy önző geci lenni, titkon őszintén abban reménykedtem, hogy majd nem veszik fel.

- Felvettek! – ordította a kamerába megvillantva nyuszi mosolyát, mire mindenki hatalmas hangos gratulációkba kezdett, csak az én arcomon ült szomorúság, ahogy a szívem összefacsarodott.

- Ezt nem mondod komolyan? – hajolt Jin a kamerába, majd Nam arrébb nyomta őt, hogy ő is lássa a többieket. – Mégis hogy a faszba, amikor az utolsó féléven keresztül halálszar jegyeid voltak?

- Ja, nem az egyetemre, oda végül nem jelentkeztem, nem mondtam? – kérdezte értetlenül, mire rajtam kívül mindenki egyszerre felelt egy nagy nemet. – Szóval én is egy tanfolyamra megyek, mint Jin, csak én a testtetoválás művészetét és rejtelmeit fogom kitanulni.

Egyszerre kezdett el mindenki gratulálni a kölyöknek, és dicsérni, hogy ez milyen menő, és mennyire büszkék rá. Én is az voltam, félre értés ne essék, de attól még kurvára fájt, mert tudtam, hogy mindez mivel jár.

- Akkor majd ha meg van a papírod, rávarrhatod Nam hasára, hogy Jin tulajdona, meg egy nyilat is lefelé – mondta a Hercegnő, mire párja inkább elfordult a kamerától, miközben mindenki hangos nevetésbe kezdett.

- Jól van, még kedvezményt is adok, franc se bánja – mosolygott tovább legjobb barátom, végül Jimin volt az, aki ledobta a bombát.

- És hova mész, Kook? – kérdezte beletúrva szőke hajába, mire az említettnek lefagyott a mosoly az arcáról. Na igen, büszke voltam rá én is, örültem, hogy végre van valami, ami érdekli, de mint mondtam, meg volt ennek is a hátulütője.

- Japánba – mondta ki végül nagy nehezen, mire mindenki elcsendesedett hirtelen. Tae kérdő tekintettel fordult felém, mire aprót bólintottam jelezve, hogy igen, én tudtam róla.

- Japánba? – kérdezett vissza a törpe, akinek olyan hangja volt, mint aki menten elsírja magát.

- Igen – bólintott aprót JK. – Egy év az alapképzés, még egy, ha magasabb fokozatra vágyom, illetve abban már a testékszer lyukasztás is benne van.

- Az kettő – mondta szerelmem megvillantva csodálatos matematikai képességeit.

- De vannak ott is szünetek, szóval minden évszakban hazafogok jönni egy jó hosszú hétre vagy hétvégére – próbálta menteni a menthetőt a fekete hajú. – Na meg Japán nem a világ vége srácok, ne csináljatok úgy! Eljöhettek ti is bármikor!

- Persze – vettem át most én a szót. – Az a fontos, hogy te boldog legyél. És tényleg mi is eltudunk hozzád ugrani egy hétvégére, vagy valami.

- Látjátok? – emelte feljebb a hangját a kölyök. – Yoongi felajánlotta, hogy fizeti a repülőjegyeiteket!

- Kerülj csak a kezeim közé, és mindjárt nem mész te sehová! – vettem fel a szokásos stílusomat, mire mindenki nevetni kezdett, csak Jimin maradt néma, ahogy szomorkás mosollyal az arcán nézett a kamerába.

- Nekem mennem kell, még apának nem is mondtam el a jó hírt - mutatott maga mögé, de figyelmemet nem kerülte el, ahogy egymásután többször pislogott. – Akkor majd találkozunk a bizonyítvány osztáson, gratulálok még egyszer mindenkinek! – Azzal már le is tette a telefont. Taere pillantottam, aki aggódva elhúzta a száját, majd miután mi is elköszöntünk a többiektől szólt, hogy felhívja Jimint. Nem tudom pontosan, hogy mit beszéltek, nem faggattam páromat ezzel kapcsolatban, de az biztos, hogy a szőkének nem volt jó kedve.

- Már megint elgondolkodtál – bökött oldalba a Bambi arcú.

- Csak a tegnapon gondolkodtam, és Jungkookon – vallottam be az igazat.

- Biztosan nagyon fog hiányozni – simított végig arcomon.

- Igen – bólintottam. – Jimin hogy van?

-Majd jól lesz – küldött felém egy bíztató mosolyt. – Jó is, hogy mondod, megírom neki, hogy nem szabadul meg tőlem az egyetemi évek alatt sem.

- Nagyon büszke vagyok rád, remélem tudod – vontam magamhoz még egy ölelésre, majd homlokon csókoltam. – A pasim egyetemre megy.

- Az enyém meg nem – húzta el kelletlenül a száját, mire finoman a bordái közé csíptem. – Na!

- Cégvezető leszek, azért remélem beéred azzal is.

- Csak ennyi? – játszotta a flegmát. – Hát nem is tudom...

Orromat a nyakába fúrva haraptam bele illatos bőrébe, mire kicsúszott egy halk sikoly a száján. Ölemből az ágyra dobtam őt, majd nevetve felé másztam, amit ő is jellegzetes mosolyával fogadott. Lehajoltam, hogy megcsókoljam, de előtte tekintetemmel végig pásztáztam az arcát, amit hullámos fürtjei kereteztek, és újra megállapítottam magamba, hogy enyém a világ leggyönyörűbb férfija.

- Szeretlek – mondtam, ahogy végig simítottam a szeme alatti anyajegyen. Tekintete ellágyult, ahogy ő is két keze közé fogta az arcomat, majd lejjebb húzott magához.

- Én is szeretlek, Kincsem – suttogta ajkaimra, majd megszűntette a maradék távolságot, ami köztünk voltunk.




Másnap délben volt a ballagás, amire természetesen elmentem, hiába nem tartoztam már az osztályba. Bevallom egy részem kissé rosszul érezte magát, ahogy láttam az osztálytársaimat ünnepi ruhában, kezükben a bizonyítványukkal hatalmas mosollyal az arcukon. Szerettem volna én is ott lenni, de egyszerűen lehetetlenség volt annyi hiányzás után, és bár nem került volna sokba perkálnom egy kicsit, mégis tisztességesen akartam ezt csinálni.

Jimin konkrétan sokkban volt, ahogy kijelentették, hogy évfolyam első lett a vizsgákon, még Namot is lebaszta, hogy ez mégis hogyan történhetett, amikor ő a jobb tanuló.

- Mondtam, hogy elbasztam az utolsó előtti kérdést. Fáradt voltam, na – vont vállat, ahogy szúrós pillantást vetett a mellette álló párjára.

- Én boldog vagyok a harminckettedik helyezettel – kuncogott Jin. – Úgy sem megyek egyetemre, a séf képzésen meg a kutyát sem érdekli, hogy honnan jöttél, amíg feltudsz aprítani egy kiló hagymát két perc alatt.

- Pucoltan? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Dehogy, te buta. Mégis minek látszom, amatőrnek? – vágott vissza a barna hajú, amire inkább nem válaszoltam. Abszolút nem voltam otthon a konyhai dolgokban, és bármikor is megkellett pucolnom egy hagymát, mindig az volt a vége, hogy sírtam egy egész Niagarát.

- Azért második lettél Nam, az sem rossz – bökte oldalba Jungkook az imént említettet.

- Már meg van a helyem az államin, szóval bánom is én – mosolygott ránk a szürke hajú. – Inkább az a nagyobb szó, hogy te benne vagy a top ötvenben.

- Ne is mond – villantotta ránk nyuszi mosolyát a kölyök. – Anyám sírva is fakadt, valahol a mosdóban van.

- Apám kinyírna ilyen eredménnyel – kontrázott rá a szőke.

- Ezt is neked köszönhetem – karolta át JK a törpét, mire az szomorúan lesütötte szemeit. Nem kérdeztem rá többször páromnál, de sejtettem, hogy most megint össze fog törni egy időre, remélhetőleg most majd jobban kezeli.

- És te? – fordultam Tae felé. – Elégedett vagy a tizenegyedik hellyel?

- Nem igazán – húzta el a száját. – Szerettem volna benne lenni a top tízben, de hát ez van, valaki túlságosan is lefárasztott a tanulási időszakokban.

- Na persze – sóhajtottam fel kelletlenül. – Én voltam az, aki egy nap háromszor is letámadott mondván, hogy túl stresszes, igaz?

- Mintha annyira nagyon könyörögni kellett volna – vágott vissza párom. – A negyedikre se mondtál volna nemet, ha nem fájt volna a segged.

- Tae! – szóltam rá erőteljesebben, de már késő volt. Barátaink döbbenten néztek ránk, teljesen meghűlt a levegő köztünk, majd egyszerre törtek ki visító nevetésben.

- Jaj, Yoongiah! – csapott vállon a kölyök, ahogy magához vont. – Hát tudtam én, hogy végül csak felnyársaltak!

- Faszom bele, Tae mond meg nekik! – próbáltam ellökni magamtól legjobb barátomat, de az sokkal erősebb volt nálam.

- Mit? – villantott rám pimasz mosolyt szerelmem. – Hogy szinte könyörögtél nekem, hogy dugjalak meg az ebédlő asztalon?

- Fú te! – indultam meg felé, de JK továbbra is erősen fogott, miközben még jobban szakadt a nevetéstől. Az kurva élet, hogy ezért kapni fog, ha hazaértünk.

- Nem baj Yoongi – lépett mellém Jin, majd belém is karolt. – Mi nem ítélünk el az alávetett szerepért, bármikor megtudsz velünk ilyet beszélni, nem szégyen ez! Nekem például nem jön be a top rész, hát most van ilyen.

- Persze haver, nem gáz ez – bólogatott Nam is, de mindegyiküknek még mindig ott ült az az idióta vigyor a pofáján.

- Arról bezzeg nincs szó, amikor a fürdőkádban úgy vonaglottál rajtam, mint egy kiéhezett prosti – szegeztem tekintetemet a Bambi arcúra. – Vagy amikor meg se vártad, hogy rendesen kitágítsalak olyan türelmetlen voltál! – Jól van, lehet ezt így is csinálni, kikiabálni a suli területén, hogy kinek nagyobb a fasza.

- Az utóbbit te is csináltad már több alkalommal is! – mutatott rám felháborodva szerelmem.

- Tae, ez komoly? – fordította Jimin maga felé az unokatestvérét elhűlt arckifejezéssel. – Nekem azt mondtad, hogy sosem tudnál alul lenni a szexben.

- Hidd el törpe, egész jól megy neki – kacsintottam a szőkére, majd miután a kölyök is elengedett beletúrtam hosszú tincseimbe. – Nem panaszkodott eddig legalábbis.

- Hát ez kurva jó – nevetett fel JK. – Szóval ez nálatok ilyen megosztó dolog?

- Az - vallottam be, hiszen már úgy is kurva mindegy volt. – Mikor mihez van kedvünk.

- Akkor már megszűnt a székrekedésed, igaz? – karolt át újra ez a balfasz, mire a többiek újra nevetni kezdtek.

- Te is megszűnhetnél már igazán – morogtam oda a kölyöknek.

- Már nem sok idő, Yoongiah – mosolygott rám szomorúan eszembe juttatva, hogy valóban már csak pár hét és megy Japánba.

Egy kicsit mintha meghalt volna a hangulat, álltunk ott némán, aztán jöttek a szülők könnyek között gratulálni a fiaiknak. Tae lelkesen fogadta Chan bácsi ölelését és kedves szavait, de láttam rajta, hogy bántja az, hogy az ő szülei nincsenek itt. Mellé lépve átöleltem kecses derekát, majd apró puszit nyomtam az arcára.

- Itt vagyok – suttogtam a fülébe, ami mosolygásra késztette őt.

- Tudom – nyúlt kezemért, majd rá is szorított. – Más nem is kell.



- És van valami tervetek estére? – kérdezte Nam apukája, ahogy mosolyogva ránk nézett. Szépen mindenki bemutatkozott egyesével, bár Jin szülein kívül én már mindenkit ismertem.

- Tényleg, elmentek valahova ünnepelni? – fordult felénk Jungkook édesanyja, aki egy kicsit mindig is a második anyám volt, bár az utóbbi időben nem nagyon találkoztunk, néha telefonon váltottunk pár szót, ha a kölyökkel felhívtuk egymást.

Síri csend borult ránk, azt hiszem egyikünk sem készült semmi ilyesmivel, mindenki túlzottan is stresszes volt a vizsgaidőszak miatt, nem is beszéltünk erről. Aztán eszembe jutott valami.

- Igazából van – szólaltam meg, mire mindenki rám kapta a tekintetét. – Nálunk fogunk sütögetni, miután mindenki hazament és lepakolt, meg persze aludni is. Azt hiszem nem árt kicsit kiereszteni a gőzt.

- Komolyan mondod? – villantotta meg nyuszi mosolyát a kölyök. – Jaj Yoongiah, te vagy a legjobb!

Persze mindenki hirtelen nagyon boldog lett, már jöttek is az ötletek, hogy mit kéne sütni, na meg hogy mennyi piám van otthon, én meg igazán nem bántam a dolgot. Jungkook nem sokára elmegy, és a legtöbben mind külön utakra tévedünk majd. Persze fogjuk tartani a kapcsolatot, ebben teljesen biztos vagyok, de akkor is, szerettem volna még egyszer egy közös estét a többiekkel, mielőtt belevágjuk magunkat a nagy betűs életbe.

- Nem bánod? – pillantottam szerelmemre, aki jellegzetes mosolyával nézett rám vissza, majd arcomra simított.

- A legkevésbé sem, nagyon örülök neki – mondta boldogan, mire az én ajkaim is felfelé görbültek.

Ezekután megbeszéltünk egy tisztességes időpontot, amikor még világos van, de nincs az a fullasztó meleg, és a többiek is rendesen eltudnak készülni, így végül a délután hat óra mellett döntöttünk egységesen. Jungkook öt körül elindul majd Jiminért, aztán felveszi Namot és a Hercegnőt, és onnan jönnek majd hozzánk.

- Tényleg ez lesz az utolsó, hogy én veszem a kaját! – emeltem fel újra mutatóujjamat, mire mindenki bólogatott, mint a kisangyal, pedig még én sem hittem el a mondandómat.

Az ünnepség után rögtön vásárolni mentünk a Bambi arcúval, majd jó egy órával később készen is álltunk a sütögetésre. Temérdeknyi marha és disznóhúst vettünk, na meg szalonnát, kész kimchit, sárga retket, és természetesen rizst. Hazaérve párom rögtön neki is akart állni a rizs főzésnek, de leintettem, hogy még rengeteg időnk van, teljesen felesleges most megcsinálni, hogy aztán estére kihűljön.

- Akkor feltakarítok – mondta, miután elkezdte kigombolni az ünnepi ingjét, ami csak úgy vonzotta a tekintetemet.

- Mia tegnap volt itt – nyaltam meg a számat, hogy megnedvesítsem kissé ajkaimat.

- Örülök, hogy jár ide. A múltkor beszéltem vele, azt mondta megijedt, amikor megtudta, hogy eladjátok a házat. Azt hitte már nem lesz rá szükségetek, pedig már több éve dolgozik nálatok.

- Aha – tudtam le ennyivel a dolgot. Kedveltem a takarítónőnket, volt pár év, amikor szerintem csak ő tartott engem életben, nélküle valószínűleg megevett volna a kosz, és ha nem volt rohanós napja, akkor még főzött is nekem, de most kurvára nem róla akartam társalogni.

Miután levette az ingjét, Tae éppen az övéért nyúlt, de ráfogva a csuklójára magamhoz húztam. Először meglepetten pillantott fel rám, majd meglátva a vágyat szemeimben, az ő tekintete is megváltozott, még azt a kacér mosolyát is felvette, amitől mindig megborzongtam.

- Mit szeretnél, cicafiú? – búgta közénk, ahogy kinyújtva nyelvét végig nyalt alsó ajkamon.

- Van egy kis problémám – húztam kezét a nadrágomon lévő dudorra. – És azt hiszem te tudnál nekem segíteni.

- Csak hiszed? – vont magához közelebb, miközben pólóm alá simított. – Az kevés.

- Hát, ha ezúttal megvárod, hogy rendesen előkészítselek – suttogtam a fülébe mielőtt végig nyaltam volna rajta.

- Meglátjuk mit tehetek – kacsintott rám, majd egy hosszú, szenvedélyes csók után térdre ereszkedett, én pedig rögtön az eszemet vesztettem.



Két menet után végül összekészülődtünk, így is öt óra múlt, mire rendbe szedtük magunkat. Míg én lementem, hogy előszedjem az alig pár órája vásárolt cuccokat a sütögetéshez, addig Tae leellenőrizte a biztonság kedvéért a vendég és a fürdőszobát, hogy elég tiszta-e, majd neki állt a rizs főzésnek. Úgy beszéltük meg, hogy Jin és Nam lesz a vendégszobában, Jimin és Jungkook pedig lent a nappali kanapéján. A nagyobbik kanapé amúgy is kihúzhatós, de a szőke ragaszkodott ahhoz, hogy ő elkucorog a kis kanapén, csak adjunk neki egy tisztességes takarót majd, mert ő még nyáron is megfagy. Így párom szedett elő plusz ágyneműt, illetve keresett törülközőket is, míg én jót mulattam magamba, hogy végre elköltöztem abból a baszom nagy házból, ahol egy emeletnyi vendégszoba volt kurvára feleslegesen, erre tessék; problémánk van az alvóhellyel. Tipikus.

Tettem még ki székeket a teraszra, hogy biztosan elég legyen a hely, még jó, hogy anno több összecsukhatós ülő garnitúrát vettem, amiket eddig a garázsban tároltam szeretett autóm mellett, így legalább már ezzel nem volt problémánk.

Hat óra után nem sokkal csengettek, és mivel párom éppen a tányérokat szedte elő, így rám hárult a feladat, hogy kinyissam az ajtót. Négy vigyorgó fejjel találtam magamat szemben, és szinte mindegyikük szorongatott valamit a kezében.

- Mondtam, hogy ne hozzatok semmit – léptem arrébb, hogy betudjanak jönni, mire a kölyök már kezdte is szívni a véremet.

- Jaj Yoongiah, neked soha semmi nem jó! – karolt át szokásosan. Esküszöm, ha nem ő lenne az, már rég fizettem volna valakinek, hogy ássa el élve. – Ha üres kézzel jövünk, akkor élősködők vagyunk, ha nem, akkor meg az a bajod.

- Jól van már, csak ne magyarázz! – hessegettem el magamtól, majd mindenkit a nappaliba vezettem.

- Azta, ez sokkal otthonosabb, mint a másik ház – jegyezte meg Jin mosolyogva, mire halkan megköszöntem.

- Végre nincs annyi felesleges tér – jegyezte meg Nam is, majd a kezembe nyomott egy üveg jó féle bort. – Ahogy te mondanád, hogy nehogy lóbaszónak tarts minket – felnevettem ezen a mondaton, hiszen valóban előszeretettel használtam ezt a szót.

- Sziasztok! – lépett be párom is mosolyogva a teraszról, majd mindenkit megölelt köszönésképpen.

- Apa küldött mochit – súgta Jimin, de nem elég halkan, mire azonnal odakaptam a fejem.

- És ezt csak most mondod? – kiáltottam rá, mire pimaszul elvigyorodott.

- Csak kaja után Yoongi, különben nem fogsz rendesen enni – felelte ciccegve, mire sértődötten keresztbe fontam karjaimat.

- Mi vagy te csibe, a nevelőm?

- Apának mond – vont vállat a szőke, én pedig nem veszekedtem tovább. Kedveltem az öreget, nem ellenkeztem volna vele, amióta ismerem jobb volt hozzám érzelmileg, mint a saját apám, ha az elmúlt éveket nézzük.

- Én sütöm a húst! – csapott le Jin a grillezőre, mi pedig nem ellenkeztünk sőt, Tae még egy kötényt is szerzett neki az egyik fiókból. – Van még egy ilyen? – mutatott a Hercegnő a spatulára, mire zavartan megvakartam a fejemet. Fingom nem volt a konyhai berendezésemről.

- Van a fiókban valami hasonló – makogtam elgondolkodva.

- Jaj Yoongi, a ló nincsen hason – kuncogott fel a barna hajú, mire zavartan összehúztam szemeimet. – Érted, ugye? Hason-ló – tagolta el a szót Jin, és ha abban a pillanatban Jungkook nem kap a karom után, kurva biztos, hogy megfojtottam volna a Hercegnőt.

- Nem kell a színjáték, Yoongi – vigyorgott rám a legidősebb. – Tudom, hogy imádsz, ne is tagadd!

Mélyet sóhajtva annyiban hagytam a dolgot, inkább felbontottam a Nam által hozott bort, majd miután töltöttem mindenkinek, elhelyezkedve a teraszon vártuk, hogy kész legyen a vacsora. Javarészt tényleg a Hercegnő főzött, de azért néha Tae vagy Jimin is odament segíteni. Még hogy ez nem ilyen bottom dolog, bár inkább nem tettem megjegyzést, ne hogy még több dolog derüljön ki a szexuális életemről, ha már az összes barátom tudja, hogy belettem hátulról járatva.

Nem bírtuk megvárni, hogy minden is elkészüljön, így ahogy Jin leszedte az első darab húsokat, mint a hiénák úgy vetettük rá magunkat. Nem ültük körbe tisztességesen az asztalt, ahogyan azt illett volna, helyette félig teli szájjal próbáltuk túl ordítani egymást, ahogy nevetve beszélgettünk. Idővel előkerült még két üveg bor az én jóvoltomból, illetve Jungkook is hozott pár üveg sojut, amire Jiminnel ketten le is csaptak, így este nyolc-kilenc felé már nagyon jó hangulata volt mindannyiunknak.

- És arra emlékszel, amikor először berúgtunk, Yoongiah? – vigyorgott rám legjobb barátom, mire két kezembe fogtam az arcomat.

- Ezt hallani akarom – bújt hozzám közelebb szerelmem, mire megadóan sóhajtottam. Úgy látszik ez ma egy ilyen nap. Először a szexuális életem, most meg az első részeg élményem. Fasza.

- Szerintem lehettünk úgy tizennégy évesek – kezdett bele JK elmerengve. – Elmentünk egy házibuliba, azt mondtuk, hogy tizenhatéves gimis másodikosok vagyunk. Persze előtte még életünkbe nem voltunk ilyen helyen. Medencés buli volt, mi meg látni akartunk pár dolgot.

- Akkor láttam életembe először csöcsöket élőben – jegyeztem meg bele kortyolva a boromba.

- Szintén – mondta a kölyök nevetve. – Na mindegy, és hát gondoltuk iszunk egy kis sojut, hiszen azt már nagyjából ismertük, de persze azonnal csicskának lettünk titulálva, így legurítottunk pár whiskeyt is. Ki is néztem egy szőke csajt, őszintén szólva már alig emlékszem rá, de az meg volt, hogy akkor nagyon elszántam magamat, hogy elvesztem a szüzességem lesz, ami lesz.

- És sikerült? – kérdezte Jin érdeklődve, de Nam már magában kuncogott, hiszen ismerte már jól a történetet.

- Hát, a melleit végül is megfogtam...

- Aztán tele okádtad a takarót – vágtam közbe, mire mindenki szakadni kezdett a nevetéstől.

- Ez most komoly? – nézett a nyuszifiúra Jimin nevetve.

- Na, elmondtad a legjobb részt! – csattant fel legjobb barátom, de neki is ott ült a vigyor az arcán.

- Nem, mert az az volt, amikor összehajtogattad a takarót, és mintha mi sem történt volna, egyszerűen csak visszaraktad az ágynemű tartóba! – mutogattam a fekete hajúra, mire ha lehet, mindenki még nagyobb hahotázásba kezdett. Alaposan rá kellett fogjak párom derekára, mert annyira röhögött, hogy majd kiesett az ölemből.

- Jesszus, Kook – csapta vállon az említettet a szőke.

- Mert az sokkal jobb volt, amikor részegen hintáztál, elhánytad magad, azt még bele is estél arccal előre – jegyezte meg sértetten a kölyök. Visítva nevettünk a kínos emléken, próbáltam elbújni Tae vállába, de ő a hajamnál fogva ráncigált el onnan, ahogy már könnyei hullottak a sok nevetéstől.

- Jól van na, nem éreztem a gravitációt – feleltem védekezően, de mindhiába.

- Csak a hányás szagot az orrodban utána két napig – tette hozzá még JK, mire intettem, hogy elég lesz, bár egy fintort így is megengedtem magamnak, ahogy eszembe jutott ez a kedves emlék.

- Namról valami kínos sztori? – fordult felénk Jin, mire ördögien összenéztünk legjobb barátommal.

- Ne! – nézett ránk szigorúan a szürke hajú, de már mindegy volt.

- Egyszer lehugyozta Kai kutyáját – kezdtem bele a nosztalgiázásba, mire legokosabb barátom próbált eltűnni a föld színéről.

- Azt mégis hogy? – kiabálta Jimin, ahogy mindenki Namra nézett.

- Hogy is volt? – vigyorgott rá Jungkook.

- Nem az én hibám volt! – emelte fel védekezően a kezeit. – Ott voltunk egy házibuliban nála, de mindkét budiban éppen okádtak, szóval kimentem a kertbe, hogy könnyítsek magamon, neki is kezdtem, és hát tudjátok mi van; ha egyszer elkezd csorogni a cucc, akkor azt már nem tudod visszatartani. Na, és ahogy neki láttam, a semmiből elfutott előttem az a rohadt kutya, én meg véletlenül lehugyoztam.

Vége volt, tovább szakadtunk a nevetéstől, aztán még szóba jött az, amikor Nam egy másik házibulin megrágta a tulajnak az egyetlen tujáját viccből, illetve egyszer neki látott kivágni a fát mondván, hogy fázik, és rakjunk tüzet. Rengeteg ehhez hasonló élményt meséltünk el, a végére már mind a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Egy pillanatra körül néztem a társaságon, és ott akkor tudatosult igazán bennem, hogy mennyi szép emlék fűz ehhez a két gyökérhez, és hogy mennyire hiányozni fognak nekem ezek. Na nem a féktelen bulik, hányások eltűntetése, meg kimentés a detoxból, egyszerűen csak az, hogy így mi hárman együtt legyünk és ökörködjünk. Puha ujjakat éreztem meg az arcom jobb felén, mire mosolyogva kaptam a tekintetem Taehyungra, aki csillogó szemekkel nézett vissza rám. Igen, elmúltak a vad bulis időszakok, amikor mindennap más mellett ébredtem, de cserébe jön egy másik. Felnőttünk, külön utakra megyünk, de ez nem azt jelenti, hogy szétfogunk hullani, egyszerűen csak más életminőségbe kezdünk. Jinék összeköltöznek, és ha engem kérdeztek, szerintem nagyon boldog életük lesz együtt, ahogyan nekünk is Taevel. Nyár végétől átveszem a cég koreai részét apámtól, és igyekszem majd magamat mindenben odatenni, miközben rendes párja leszek a szerelmemnek. Természetesen eszembe jutott az is, hogy idővel gyűrűt húzzak az ujjára, de még nem most. Először legyünk együtt ténylegesen, mint egy rendes pár, szokjunk össze, éljük meg, amit meg kell, aztán majd egy szép napon úgy is felteszem neki a nagy kérdést, hiszen nem is tudnám már nélküle elképzelni a mindennapjaimat. A nagyobbik kérdés itt inkább Jungkook és Jimin volt.

Szomorúan néztem rájuk, ahogy egymás mellett ülve mosolyogva néztek a másikra. A kölyök teljesen megváltozott Szilveszter óta, mintha csak kicserélték volna. Tanult rendesen, maga mögött hagyta a vad énjét, és ami a legmegdöbbentőbb volt számomra, hogy voltak céljai. Azt hiszem ez volt az, ami igazán hiányzott belőle és belőlem is. Nam sokat baszogatott minket ezért, de egyszerűen csak leszartuk a dolgot. Én mindig is tudtam, hogy egyszer apám cégénél kapok majd valamilyen helyet, JK meg csak a mának élt. Elképesztő, hogy a szerelem mennyire megtudja változtatni az embert, és hogy mennyi jó dolgot tud kiváltani belőled az, hogy ha szeretnek és támogatnak.

- Mi a helyzet Woojinnal? – dobtam be a bombát, hiszen már régen hallottam a csibe pasija felől.

- Ó – nézett maga elé a szőke, ahogy ujjaival babrálni kezdett, - szakítottunk.

- Mi van? – pattant fel hirtelen az ölemből Tae. – Nem is mondtad!

- Nem volt fontos – vont vállat halvány mosollyal az arcán a törpe.

- De jól vagy? – fogott Jin a kis vékony vállra, mire Jimin bíztatóan bólintott egyet.

- Mikor is történt ez? – szekírozta tovább párom.

- Nem olyan régen, úgy három hete.

- Három hete?! – kiáltott fel a Hercegnő és a Bambi arcú egyszerre, mire muszáj volt a fülemhez kapnom. Faszomért ilyen hangosak ezek.

- Miért nem mondtad? – támadt újra Tae.

- Mert tényleg nem volt fontos, oké? – tárta szét karjait a szőke. Nem firtattuk tovább a témát, de muszáj volt egy lopott pillantást vetnem a kölyökre, aki nem tűnt túl meglepettnek a számunkra új információ miatt.

Fél órával később elvonultunk mi ketten, hogy elszívjunk egy jól megérdemelt cigarettát. Semmi komoly, csak sima dohány, úgy két hetente egyszer azért néha még rágyújtok, elvégre szerelmes lettem, nem pedig valami elbaszott szent.

- Tudtad? – fúrtam tekintetem a fekete szempárba.

- Igen – biccentett legjobb barátom, majd nagyot szívott a koporsószögből. – Én voltam az egyetlen, akinek elmondta.

- És akkor most mi lesz?

- Nem értelek – húzta össze a szemöldökét zavartan.

- Ne már – forgattam meg szemeimet. – Jimin szabad végre, miért nem beszélsz vele?

- Japánba költözöm pár hét múlva, és ha minden jól megy, akkor két évig ott is leszek minimum.

- Nem ez volt a kérdésem.

- De ez az indokom a miértedre – vágott vissza. – Különben is, jobb ez így.

- Nem értem, hogy miért jó ez nektek – sóhajtottam fel kelletlenül. – A vak is látja, hogy teljesen odavagytok egymásért.

- Nem szeret engem – közölte hirtelen JK, mire döbbent tekintettel néztem rá. – Miután szakított azzal a hülye gyerekkel, és eljött hozzám, nálam volt egy ideig.

- És? – másztam egyre közelebb a kölyök arcába. – Lefeküdtetek, vagy mi?

Jungkook szólásra nyitotta a száját, de ekkor beszédünk főtárgya jelent meg egy tálca mochival a kezében. Nagy lelkesen kínálgatta a különböző ízű édességet, és én életemben először nem tudtam neki örülni. Végül aznap este nem tudtam meg, hogy akkor mi történt köztük, mivel már nem kerültem kettesbe kontaktba a kölyökkel. Az biztos, hogy idiótábbak voltak, mint Namjoon és Jin mielőtt összejöttek volna.

Úgy éjfélre mindenki is kidőlt. Jungkook még hisztizett, hogy használni akarja a jakuzzit, és a lelkére kötöttem, hogy csak abban az esetben, ha reggelre nem fogok benne sperma darabkákat találni.

- Mégis minek nézel te engem, Yoongiah? – kérdezte felháborodottan.

- Elvetemült vadfasznak – vágtam vissza foghegyről, majd bementem a nappaliba, hogy segítsek Jiminnek kihúzni a kanapét, amíg Tae megmutatta a vendégszobát Jinéknek.

- Biztos, hogy jól vagy, csibe? – néztem rá aggódva, miután elrendeztük az ágyneműket.

- Hiányozni fog – biccentett a hátsó kert felé, ahol JK éppen a medencét próbálta beüzemelni.

- Tudom, nekem is – vallottam be az igazat. – Nézd, én tudom, hogy semmi közöm hozzá, de ha van valami, amit elakarsz neki mondani, akkor azt tedd meg minél előbb.

- Japánba megy.

- Édes istenem – nyögtem fel, miközben arcomat a kezeimbe temettem. – Úgy mondjátok ezt, mintha a világ végére menne, ahol se wifi, se telefon, se lófasz, csak galamb posta, és ti írástudatlanok lennétek!

- Te várnál Taehyungra két évet? – fúrta tekintetét komolyan az enyémbe, mire egy pillanatra eltűnődtem.

- Kettőt? – horkantottam fel nevetve. – Tizenkettőt is, csibe – feleltem magabiztosan, mire a szőke elkerekedett szemekkel nézett rám vissza.

- Miért?

- Mert szeretem őt – feleltem a legegyszerűbb, mégis legbiztosabb választ.

- Nem tudhatod, hogy megérné – tétovázott tovább, mire újra felhorkantottam.

- Hidd el törpe, tudja az ember – néztem rá elszántan. – Ha igazán szeretitek egymást, akkor ez nem is kérdés.



Miután eljátszottam a nagy bölcs dalai lámát Jiminnek, magára hagytam őt és legjobb barátomat, majd az emelet felé vettem az irányt. Persze nem bírtam magammal, és beordítottam Jinéknek, hogy ha összecuccozzák az ágyneműt, reggel ők cserélik le, és mossák ki, én biztos nem nyúlkálok más elhalt spermájába.

- Szűnj már meg, tesó – ordította vissza Nam, mire mosolyogva megráztam a fejemet, és ezúttal már a saját szobám felé indultam. Belépve megláttam Taet, ahogy magzatpózba édesdeden alukált az ágyon. Halkan megközelítettem, majd mögé bújva finoman a nyakába csókoltam, mire hümmögött párat.

- Legalább öltözz át, ha már fürdeni nem akarsz – motyogtam a fülébe, mire nyammogva szembe fordult velem, hogy átölelhessen.

- Délután zuhanyoztunk szex után.

- Akkor sem aludhatsz az utcai ruhádban.

- Vetkőztess le, ha valami nem tetszik, cicafiú – húzta kaján mosolyra ajkait, mire rácsaptam egy jókorát a hátsójára. – Na!

- Az előbb még azt sem tudtad, hogy merre vagy arccal, most meg már kínálnád a segged nekem.

- Nem is – nézett rám sértődötten. – Igazából a te fenekedet akarom, az enyém fáj a délutáni után.

- Meg is érdemled miután kiteregetted a szexuális életünket – jegyeztem meg kelletlenül.

- Írj apádnak – váltott hirtelen témát a Bambi arcú, mire döbbenten pislogtam felé. – Minden annyira jó most Kincsem, nem akarom, hogy ez feszélyezzen.

- Nem tudom, Tae – nyomtam két ujjamat a halántékomhoz, hogy megnyomogassam kissé. – Annyira kínos lenne.

- Tudom – simított felkaromra. – De nem lenne jobb túl lenni rajta minél előbb? Úgy sem kerülheted el.

- Tudom – sóhajtottam fel, ahogy telefonomra meredtem. Faszért van neki mindig igaza. – Átöltözöl végre?

- Írsz apádnak? – dobta vissza a labdát, mire megforgattam a szemeimet ma már sokadjára.

- Írok basszameg – vettem kezembe a készüléket, hogy bepötyögjek egy rövid, de annál tartalmasabb üzenetet. Ahogy kész voltam, kikapcsoltam a telefont, majd visszaraktam az éjjeliszekrényre. – Boldog vagy?

- Még nem – mért végig beharapott ajkakkal párom, mire nagyot nyeltem. Baszottul jól ismertem ezt a nézését, éppen most kattant át domináns módba, és elkellett fogadnom a tényt, hogy már pedig megleszek rakva a barátaim füle hallatára. – De viszonozhatnád a délutáni segítségemet – mondta, miközben lassan lehámozott magáról minden egyes ruha darabot az alsóján kívül, ami éppen sátorrá készült változni.

- Azt hittem fáradt vagy – húztam tovább az agyát mosolyogva. Mint egy ragadozó úgy vágta magát négy kézláb, és tigriseket megszégyenítő módra közeledett felém. Nagyot nyeltem, ahogy fölém érve teljesen maga alá gyűrt, majd lejjebb hajolva dörzsölte álló farkát az enyémhez.

- Már megint elfelejted Kincsem, hogy veled ellentétben én nem vagyok kispályás – búgta a fülembe, mire felmordultam.

- Nem rémlik, hogy délután bármi ilyenre panaszkodtál volna – markoltam meg erőteljesebben félgömbjeit, ő pedig halkan felsóhajtott.

Taehyung nem szólt vissza, helyette megszabadította saját magát a boxerjétől, majd combjai közé szorítva fejemet hosszú tincseim közé tépett.

- Inkább légy jó fiú és nyisd ki a szád. – Tettem, amire kért, annyira lázba hozott a vágytól éhes pillantásával, hogy még csak eszembe sem jutott ellenkezni.

Először csak makkját szopogattam, majd szépen elnyeltem a farka többi részét, ő pedig válaszul hátra csapta a fejét és élesen felnyögött. Aznap éjjel nem ő volt az egyetlen, aki ezt a hangot hallatta a házban.



Sziasztok nyuszifülek!
Hát elérkeztünk ehhez is, itt az utolsóelőtti fejezet :')
Eléggé keserédes ez nekem, de azt hiszem ezt már többször említettem nektek, hiszen imádom írni ezt a könyvet. Annyi mindent szerettem volna még megemlíteni, és nem akartam elvarratlan szálakat hagyni, hogy hivatalosan is ez lett a leghosszabb rész, méghozzá röpke 17 oldallal :")
Az utolsó részt valamikor a jövőhét közepéig hozom, pontosat nem tudok mondani, hiszen nekem is kicsit felkavaró lesz megírni, illetve utána még jövök egy köszönet nyilvánítással is, de ne búsuljatok, érkezni fog ezután a Jikook változat új része is végre 😊
Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek, aki itt van és velem együtt szereti a mi csodás Taegi párosunkat <3