Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Másnap

Yoongi pov

Volt már egy pár szar vasárnapi kelésem, amikor kurva másnaposan, vagy még aznaposan próbáltam életben maradni a szombat esti történtek után, de a mai nap az kegyetlenül bánatul indult. Szinte semmit nem aludtam a tegnapiak után annyira zaklatott voltam a történtek miatt, de amikor végre nagy nehezen elbóbiskoltam volna, arra ébredtem, hogy a kölyök valószínűleg a gyomra tartalmával küszködik, ami éppen készül visszajönni. Ja igen, mert hogy voltam olyan kurva fasza jó barát, hogy még a történtek ellenére is abban a szobában aludtam, ami amellett volt, ahol JK húzta a lóbőrt, mivel volt róla valami halvány sejtésem, hogy nem lesz éppen a legjobb állapotában, ha egyszer felébred.

Szememet dörzsölve téptem fel a szomszéd vendégszoba ajtaját, majd utamat egyenesen a fürdőbe vettem, ahol legjobb barátom éppen a vécé felé görnyedve szenvedett. Fintorogva elhúztam a számat, ahogy realizáltam, hogy nem bírta ki a budiig, és a padlóra is jócskán jutott a hányásból, és már előre láttam, hogy később első dolgom lesz hívni valami expressz takarító brigádot, mivel ha az én bejárónőm ezt meglátja, valószínűleg azonnal felmondana, és ő volt az egyetlen nő az életemben, akit egy kicsit is kedveltem anyán kívül.

Letérdeltem a kölyök mellé, majd finoman a hátára simítottam a kezem. Nem szoktam belemenni ilyesfajta érzelmi megnyilvánulásokba, és valószínűleg észszerűbb lett volna még tarkón is rúgnom a tegnapiak után, de nem volt hozzá szívem. Majd ha jobban lesz, akkor elküldöm a picsába.

Vagy húsz percig szenvedtünk, mire JK úgy érezte, hogy mindent kiadott magából, aztán egy gyors arcmosás után visszadőlt az ágyba, és reménykedtem benne, hogy mire legközelebb felébred már nem lesznek ilyen problémái, és nyugodt szívvel lebaszhatom.

Egy kicsit megkönnyebbülve éreztem magamat, bár a tudat még mindig bennem volt, hogy valami nagyon csúnyán elbasztam Taehyunggal annak ellenére, hogy egész jól alakult a kapcsolatunk. A végén végül olyan fél hét körül sikerült elaludnom, de tízkor valami csörömpölésre megint megébredtem. Lassan botorkáltam ki a szobából, majd utamat tovább vezettem a konyha felé, ahonnan többször hallottam a zajt.

- Mondtam már, hogy ne segíts! – Hallottam meg egy suttogó hangot, ami még így is nagyon ismerős volt. – Csak mindent tönkre teszel, ami a kezed ügyébe kerül! – Ezek után egy halk nevetést hallottam, és ebben bizony már felismertem Namjoon barátom hangját.

- Bezzeg az éjjel semmit nem tettem tönkre, pedig elég sok minden a kezem közé került, nem gondolod, Jinie?

Bassza meg, teljesen elfelejtettem, hogy ezek ketten is itt voltak tegnap este. Valószínűleg fingjuk nincs a történtekről, hiszen teljesen átaludták, vagyis inkább átkúrták az eseményeket.

- Jó reggelt! – Léptem be morcosan a konyhába, mire az előbb említett két személy azonnal szétrebbent egymástól.

- Jó reggelt Yoongi – köszöntött mosolyogva Jin, majd az egyik bögrémet az arcomba tolta. – Kávét? – Hálásan bólintottam a barna hajúnak, majd a telefonomat előkapva keresni kezdtem a takarító személyzet számát, miközben hagytam egy üzenetet Mianak, a házvezetőnek, hogy ma nem kell jönnie, cserébe ugyanúgy megkapja a mai bérét is. Rendes nő volt, tényleg kedveltem, sosem tette szóvá a dolgaimat, és ami a legfontosabb volt, hogy sosem kérdezett, szóval bőven járt neki ennyi. Miután gyorsan lebonyolítottam a mai takarítást, ami délre volt várható, úgy láttam ideje lesz felkelteni a kölyköt, ám előtte Namjoon még megállított.

- Minden rendben? - kérdezte, miközben többször is végig mért.

- Mire gondolsz? – Dobtam vissza a kérdést, ahogy kiittam az utolsó csepp kávét is a bögréből.

- Feszültnek tűnsz – állapította meg Jin a pultnak támaszkodva. Úgy voltam vele, hogy nem szívesen indítanám ezzel a dolgot, de ha már így rá kérdeztek, hát hazudni sem akarok nekik, szóval úgy döntöttem, hogy rövid leszek.

- Jungkook kidobta Jimint a szex miatt, ezért úgy gondolta megdugná Taet, amit én viszont nem láttam jó ötletnek, ezért kénytelen voltam megjelölni őt, hogy ne bassza el az esélyeit végleg Jiminnél, szóval megcsókoltam mindenki előtt, erre JK hiszti rohamot kapott, kiabált, elküldött a halál faszára, szerzett egy monoklit attól a sápadt fejűtől, majd hisztisen elvonult aludni. Természetesen mindezt valami kemény tudatmódosító hatására – hadartam el egy szuszra az egészet, majd amint megláttam a másik kettőnek a döbbent ábrázatát, és konstatáltam, hogy ez milyen jól sikerült, utamat tovább folytattam az emeletre, hogy kibasszam a kölyköt legszebb álmaiból.

Már éppen tettem volna a kezemet a kilincsre, amikor meghallottam Nam kiáltásait, ahogy Jint szólongatta, majd egy pillanattal később mellettem termett az említett személy, és kérdés nélkül feltépve az ajtót rontott neki a még félig hulla legjobb barátomnak.

- Te alávaló faszkalap! – ordította el magát, mire a fekete hajú nyöszörögve megfordult az ágyában. – Hogy merészelted megbántani az én kiscsibémet?!

Mire kettőt pislogtam Jin éppen JK-t rángatta le az ágyról, aki egy hangos puffanással ért földet. Bevallom őszintén, és bármennyire is gázt ez bevallani, de annyira sokkot kaptam a látványtól, illetve azt hiszem egy kicsit meg is ijedtem, mert el nem tudtam volna képzelni, hogy a Hercegnőnek van egy ilyen oldala is, hogy csak álltam ott meredten, mint fasz a lakodalomba és bámultam a történteket.

- Megmondtam, hogyha csak egyszer is megbántod... - Itt elcsattant egy pofon Jin részéről, mire a kölyök fájdalmasan nyöszörögve fordult a másik oldalára, miközben kezeit a fejéhez emelte védekezésképpen. - ... akkor kurva megbánod, basszameg!

A végső lökés az volt, amikor a barna hajú vissza cibálta Jungkookot az oldalára, majd egy jól irányzott láb lendítéssel telibe tökön rúgta. Annyira pontosan láttam magam előtt a dolgot, hogy még én is az ágyékomhoz kaptam, hát még a fekete hajú, aki kínjában felordított, majd hasra fordulva fetrengett tovább a földön, miközben a farkát fogta két kézzel.

- Na, ezzel akarjál megkúrni még egyszer valakit! – köpte oda az idősebb.

- Jin! A francba már, elég lesz! – Jelent meg abban a pillanatban Namjoon, majd a barna hajú két karjára fogva lökte arrébb a kölyöktől.

- Kurvára ne érj hozzám! – kiabálta le a szürke hajút Jin, akinek véleményem szerint teljesen elmentek otthonról az előbbi agybaszása végett. – Mondtam én, hogy valami balhé folyik kint, de téged nem érdekelt!

- Oh, mert aztán annyira megkellett téged győzni, hogy ne szállj le a farkamról, és rohanj ki a többiekhez! – vágott vissza Nam emelt hangon széttárt karokkal. A várva várt hatás nem maradt el, a barna hajú tenyere csak úgy csattant ezüst hajú barátom arcán, mire annak a feje azonnal oldalra bicsaklott a pofon hatására.

- Ez volt az utolsó alkalom, hogy alád feküdtem, Kim Namjoon – sziszegte a fogai között az idősebb, én pedig próbáltam egyre inkább láthatatlanná válni, nehogy a végén még én is fizikai erőszak áldozata legyek. – Menj a faszomba az összes többi suttyó, degradált haveroddal együtt! – Azzal akárcsak egy forgószél, Jin szélsebesen kiviharzott a szobából, majd pár pillanat múlva a bejárati ajtó csapódását is hallottam. Nos igen, teljesen elfelejtettem, hogy a kis szöszke és Jin legjobb barátok a suli kezdete óta.

Elmélkedésemből JK ébresztett fel, ahogy még mindig kínlódva forgolódott a földön, miközben többször is megjósolta a halálát rövid időn belül, illetve alhasi fájdalmakra panaszkodott. Nam átlépve a földön fekvő kölykön, kezeit az arcába temetve leroskadt az ágyra, én pedig elkeseredetten realizáltam, hogy még csak el sem kezdődött a mai nap, de már a faszom ki van mindenből és mindenkiből.

Jimin pov

Komótosan nyitogattam íriszeimet, ahogy a napsugarai finoman érintették pofimat, ami a tegnap esti sírástól még mindig meg volt dagadva. Az emlékképek azonnal megrohamoztak, ahogy elmém kezdett kitisztulni, és szinte azonnal vissza is csuktam szemeimet, miközben sűrűn fohászkodtam a mindenséghez, hogy vissza tudjak aludni. Természetesen a tervem kudarcba fulladt. Még egy darabig fetrengtem az ágyon, és már éppen készültem volna felkelni az ön sanyargatásból, amikor egy nem várt hangot hallottam meg a földszintről.

- Hol van az én kiscsibém? – Jött a feldúlt hang, amiben azonnal felismertem Jint. Ezekután még hallottam Tae mély hangját, majd pár pillanat múlva kicsapódott a szobám ajtaja, és megpillantottam egy borzasztóan ingerült Jint, és egy elképesztően zavarodott Taehyungot.

- Minden rendben? – kérdeztem feszülten, és magam sem tudtam miért, de éreztem ahogy görcsölni kezd a gyomrom.

- Hogy minden rendben van-e? – kérdezett vissza a barna hajú hitetlenkedve. – Nem, semmi sincs rendben! Fél órája jövök Yoongitól, mert ébresztőnek azt kaptam a pofámba, hogy az a senkiházi csótányképű tegnap kidobott téged! És én erről persze semmit sem tudok! – A végére szinte már zengett a ház legjobb barátomtól, és hirtelen nem is tudtam eldönteni, hogy a másnaposság, vagy az elmúlt másodpercek okozták a fejfájásomat.

- Namjoonnal voltál, én csak nem akartalak zavarni, és... - kezdtem bele, de ő persze azonnal félbevágott.

- Na, az meg a másik fele, ne is említsük azt a parasztot! Ő az élő bizonyítéka annak, hogy attól mert még valaki okos, még simán lehet egy faragatlan bunkó! Befejeztem vele, már a tegnapit sem kellett volna! – kelt ki magából teljesen Jin, én pedig hirtelen nem is tudtam, hogy sírjak, nevessek, vagy csak ugorjak ki az ablakon. - És mi ez a sztori, hogy Yoongi megcsókolt téged? – fordult legjobb barátom unokatestvérem felé, aki zavartan a tarkóját vakargatta, én pedig realizálva a hallottakat valahol itt csatlakoztam Jinhez a felháborodottságba.

- Hogy mi van? – Pattantam ki azonnal az ágyból, majd szélsebesen Tae elé léptem, aki próbált hátrálni, de az ajtóm ezt megakadályozta. – Te csókolóztál Yoongival?

- Nem beszélhetnénk meg ezt később? – nyögte kellettlenül unokatesóm falfehéren, mire Jinnel szinkronba rávágtunk egy erőteljes nemet. – Jól van, de akkor legalább menjünk le a nappaliba, aztán mindenki elmesél mindent, oké?

A terv jónak hangzott, így tíz percen belül mind a kanapén ültünk egy bögre forró teával a kezünkbe, ami valamelyest csillapított a felpaprikázott hangulaton. Még szerencse, hogy apa ma reggel gyógytornán volt a kórházban, szerintem infarktust kapott volna a reggeli akció után.

- Na, kikezdi? – törtem meg a csendet felnézve a bögrémből.

- Mondjuk te – vágta rá Tae. – Nekem sem mondtál sokat, csak ott hagytál a francba, én meg túlságosan is spicces állapotomban voltam ahhoz, hogy ellenkezzek.

- Te hagytad Jimint egyedül hazamenni? – Támadt unokatestvéremnek legjobb barátom, mire azonnal lecsitítottam őket.

- Én mondtam, hogy maradjon, szerettem volna egy kicsit egyedül lenni.

- Bár ne hallgattam volna rád – morogta Tae a bögréjébe, mire tehetetlenül felsóhajtottam.

- Szóval, miután ti elvonultatok Felixszel – intettem fejemmel unokatesóm mellé. – Mi még egy darabig ott beszélgettünk, szereztünk magunknak piát, aztán rövid időn belül mindenki szétszéledt. Jin szobára vonult Nammal, gondolom Yoongi is így tett azzal a gyerekkel, aki vele volt, bár most hogy tudom, hogy megcsókolta Taet, így egy kicsit megvagyok zavarodva, de mindegy. Nyilván mi sem maradtunk tétlenek, Jungkooknak külön kulcsa volt az egyik szobához, így odamentünk, és hát elég hamar belekezdtünk a dolgokba. – Itt egy pillanatra némán maradtam, ahogy felidéztem a tegnap esti emlékeket, és éreztem, ahogy gyomromba újra belemar a görcs, ahogy elmémben újra élem az egészet. – Nos, mint tudjátok még nem feküdtünk le, és őszintén szólva még nem is álltam volna rá készen, na meg nem egy nyamvadt házibulin akarom odaadni a szüzességemet valakinek.

- Ugye nem kényszerített semmi olyanra? – kérdezte Jin aggódón, de azonnal megráztam a fejemet.

- Igazából nem, mármint persze bepróbálkozott, de azonnal leállítottam. Utána kiakadt, hogy már kurva régóta vár rám, és unja, idézem; hogy csak egymás farkát nézegetjük, mint az óvodában, pedig többről volt szó, de mindegy. Persze próbáltam neki normálisan elmagyarázni a dolgokat, mire jött azzal, hogy ő már hetek óta nem kúrt meg senkit, de ezt most megunta, mert neki egy lyuk sem ér meg ennyit. – A végére már elvékonyodott, majd el is csuklott a hangom, de nem néztem rá a többiekre, csak lehajtottam a fejemet, miközben próbáltam visszafojtani a sírásom.

Nem is tudom, hogy mégis mit képzeltem, hogy majd pont egy ilyen kis semmilyen fiú, mint én, majd megtudja szelídíteni a nagy Jeon Jungkookot. Borzasztóan fájt az összes szava, amiket tegnap a fejemhez vágott, minden egyes mondatával úgy éreztem, hogy kést vág a szívembe. Tudtam, hogy nem lesz vele egyszerű, de annyival másképpen viselkedett velem, azt hittem tényleg megtud változni, és tud várni még egy kicsit, minekután már mindent megengedtem neki, csak a tényleges szexet nem. Sikerült magába bolondítania ezalatt a rövid idő alatt a szép szavaival, és a gyengéd érintéseivel, és én marha persze mindent elhittem, és kurvára bedőltem neki, miközben az egész csak egy hazugság volt. Azt hiszem életemben még nem éreztem magamat annyira megalázóan, amikor csak egy lyuknak nevezett.

Feleszmélve két-kér kar ölelt át mindkét oldalról, és én hálásan bújtam annak a két embernek az ölelésébe, akik a legközelebb álltak hozzám. Nem mondtak semmit, és én is csak némán pityeregtem egy kicsit, végül összeszedve magamat Taehez fordultam.

- Yoongi tényleg megcsókolt? – kérdeztem kíváncsian, mire ő csak bólintott. – Mikor?

- Nem sokkal azután, hogy elmentél. Nos, ez egy másik sztori, ha akarod elmondom, de félek csak szarabbul éreznéd magadat tőle – felelte szomorúan.

- Mond el neki – szólt közbe Jin. – Megérdemli, hogy tudja, és igazából én sem tudom olyan részletesen a történteket.

- Rendben – bólintott újra unokatesóm vontatottan, majd elmesélte a történteket.



Nem fogok hazudni, ha azt mondom, hogy kaptam egy újabb kisebb sokkot még a tegnapiak után. Csak ültem ott csendben, ahogy Jin is, és bámultunk magunk elé, miközben Tae a bögréjébe bámult, amiben már rég kihűlt a tea.

- Megjelölt téged – mondtam ki a nyilvánvalót, mire unokatesóm felhorkantott.

- Ne mond ezt! – emelte fel a hangját szikrázó szemekkel. – Nem vagyok Yoongi tulajdona, azt csinálok amit akarok, csak azért mert megcsókolt egyszer, az még semmit nem jelent.

- Oh, dehogynem – vágta rá legjobb barátom azonnal, mire én egyetértően bólogatni kezdtem. – Te még nem tudod, mert csak nem rég jöttél, de ez igen is kurva sokat jelent.

- Leszarom – vont vállat a göndör hajú. – Yoongi megmondta; csak kényszerből tette az egészet, hogy Jungkook ne bassza el veled jobban a dolgokat.

- Annak már mindegy – feleltem szomorúan mosolyogva. Nem is tudom, hogy mi fájt jobban. Hogy a történtek után Kook még beakart próbálkozni az unokatesómnál, vagy hogy Yoongi is ugyanúgy megbántotta Taet.

- Kedveled Yoongit? – Fordult Jin Taehyung felé, mire az kérdőn nézett vissza rá. – Azt mondtad, hogy rosszul esett, hogy kiabált veled, és egy szarnak érezted magad, amiért azt mondta az egész csak kényszer volt.

- Ez... - kezdett bele unokatestvérem az ajkait rágcsálva, de hirtelen elnémult pár másodpercre. – Ez bonyolult, nem tudom. Azt hiszem inkább csak összevagyok zavarodva. Mármint, nem vagyok vak, Yoongi jó pasi, én pedig már elég régen voltam együtt bárkivel is, és azt hiszem ez az egész együtt így megkavarta a dolgokat a fejemben.

- Értem – bólintott Jin, de szerintem rohadtul nem értette, ahogy én sem, pedig nem voltam jobb helyzetben Taenél.

- Kínos lesz holnap suliba menni – motyogtam, miközben a kihűlt teámat kortyolgattam.

-Inkább vicces lesz – húzta ravasz mosolyra ajkait a göndör hajú, mire kérdőn pillantottam rá. – Semmi, csak tartozom még Jungkooknak minimum egy monoklival. – Nem tudtam erre őszintén szólva mit reagálni, valahol megtudtam érteni Tae álláspontját, bár a hallottak alapján már kapott egyet ettől az ausztrál gyerektől. Jin erre elnevette magát, majd olyat mondott, amire nem számítottam.

- Hagyd csak – legyintett lazán legjobb barátom. – Tőlem már megkapta a magáét.



Sziasztok nyuszifülek!
Na, megérkeztem ezzel is, aki esetleg sérelmezné, hogy miért nem részleteztem ki jobban a történteket Jikook téren, az ne aggódjon, majd ha odajut a sztori, akkor a Jikook változatban leírom rendesen 😉
Bár izgibb részeket ígértem, most még egy kis utóhatás következik, illetve azt hiszem ez most rövidebb is lett a szokottnál, de kérek még egy kis türelmet. A következő részt hétvégéig hozom a Jikook változattal együtt, addig kitartást mindenkinek, vigyázzatok magatokra! <3