Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Számolj

Yoongi pov

Hogy mennyire kaptam agyleállást egy egytől-tízes skálán, amikor megláttam apámat valami random nővel az alig pár hetes otthonom bejáratában? Nos, maradjunk úgy száznál, és akkor még egészen visszafogtam magamat.

- Szia fiam – mosolygott rám kínosan az öreg, míg én továbbra is döbbenten pislogtam. Tekintetemet rávezettem a mellette álló nőre. Középkorú volt, valamivel negyven alatt, talán pont egy idős lehetett anyával. Világosbarna haja laza hullámokban omlott könyökéig, csinos sötétkék kosztümöt viselt, barátságos arca volt, olyan, amit talán megtudnék kedvelni, ha éppen nem annak az ember szorongatná a kezét, aki szerint csak bosszúból lettem elmebeteg, ahogy ő fogalmazott.

Szerettem volna félretenni a sérelmeimet tényleg, hiszen rengeteget tanultam erről Dr. Hwangnál, de most éreztem csak igazán, hogy mennyire nem állok készen mindenre, és hogy még mindig szükségem van időre bizonyos dolgokhoz. Szóval azt tettem, amit minden normális tizenkilenc éves srác, aki alig egy hónapja szabadult a sárgaházból; nemes egyszerűséggel rábasztam az ajtót apám orrára, majd mint aki jól végezte a dolgát, megfordultam, hogy visszaehessek páromhoz.

Nem sokat kellett ehhez mozdulnom, alig pár lépésnyire állt tőlem karba font kezekkel, miközben aggódó pillantásokkal nézett rám. Kérdezni akart, láttam rajta, nekem pedig beszélnem kellett volna, hogy ne fojtsak magamba mindent, de most nem akartam. Most valami egészen másra vágytam.

Határozott mozdulattal ragadtam magamhoz Taehyungot, majd kissé erőszakosan nyomtam ajkaimat az övéhez. Meglepetten fogadta közeledésemet, ahogy csípőjére marva egyre inkább hátrább toltam őt, amíg feneke neki ütközött az étkezőasztalnak. Elködösült tekintettel nézett rám, ahogy elváltam tőle, majd egy gyors mozdulattal helyet cseréltem vele. Most az én fenekem nyomódott a bútornak, de ahogy megtámaszkodtam két kezemmel a falap szélén, úgy nyomtam fel magamat rá, így tökéletesen helyet foglalva rajta. Megragadva szerelmem pizsamafelsőjét húztam lábaim közé, amiket derekára kulcsoltam, és úgy csókoltam, mintha nem lenne holnap. Benyúltam pólója alá, majd finoman végig simítottam kreol bőrét, miközben másik kezemmel a göndör tincsek közé túrtam. Alsó ajkára haraptam, mire halkan a számba nyögött, és ha lehet, csak még közelebb vontam őt magamhoz.

- Kincshem – tolt el magától lihegve, ahogy homlokát az enyémnek döntötte.

Mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt, figyelmemet pedig nem kerülte el a sátor, ami éppen a lába között helyezkedett el. Ördögi mosollyal az arcomon nyúltam farkához, mire még hangosabb lett. Először csak a vékony nadrágon keresztül simogattam péniszét, de az anyag hamar átnedvesedett, és itt már tudtam, hogy nyert ügyem van. Kurvára nem akartam most gondolkodni, csak érezni akartam őt újra, és kész voltam ezért bármit megadni.

- Szeress, Tae – suttogtam kérésemet hallójáratába, ahogy finoman megharaptam fülcimpáját, majd megunva a szarakodást benyúltam a gatyájába, hogy rendesen markomba vegyem kőkemény farkát.

- Tudod, hogy szeretlek – nyögte közénk nehézkesen, ahogy kezemet mozgatni kezdtem férfiasságán.

- Akkor mutasd meg, hogy mennyire – ingereltem tovább, azzal áthúztam fején Bambis pólóját, és elhajítottam valamerre.

Nem hajoltam vissza kívánatos ajkaira, helyette egyik mellbimbóját vettem kezelésbe nyelvemmel, mire újabb hálás hang csúszott ki a száján. Ujjait sötét tincseim közé vezette, és hagyta, hogy végig csókoljam és nyaljam felső teste minden pontját. Időközben farka egyre csatakosabb lett a kezemben, és nem is lepődtem meg túlságosan, amikor csuklómra fogva kihúzott a gatyájából.

- Elmegyhek – motyogta szégyentelenül ajkaimra, mire öntelt mosoly kúszott arcomra.

- Azt hittem nem vagy ennyire kis pályás, Édesem. Vagy csak én vagyok neked túl nagy falat? – Játszottam a fasza gyereket már megint, és ha valaki engem kérdez, hát jól meg is érdemeltem, amit ezután kaptam.

Fejemet hátra vetettem, ahogy erőszakosan tarkómnál lévő tincseimbe tépett, miközben elsötétült tekintettel mért végig többször. Imádtam ezt, ahogy egy pillanat alatt fordult át uralkodóvá az ágyban, minden porcikám belebizsergett ebbe a nézésbe.

- Már megint nem tudod, hogy hol a helyed – sziszegte kettőnk közé.

- Talán meg kéne mutatnod – pimaszkodtam tovább, hiszen sosem tudtam, hogy hol is van igazán a határ nála.

- Fordulj – parancsolta reszelős hangján, de mielőtt cselekedhettem volna, ő maga kapott le az asztalról, és perdített meg tengelyem körül. Mire újra észbe kaptam felsőtestem már a falapnak nyomódott, pizsamagatyám pedig a bokámnál volt. Felmordult, ahogy realizálta, hogy nincs rajtam alsó, és bár nem láthatta, mosolyom csak még szélesebb lett. – Nem szeretem, amikor hergelsz – dörmögte fülembe, miközben két ujját végig húzta ánuszomnál.

- Ne hazudj – sóhajtottam fel még inkább kitolva neki hátsó felem. – Tudom, hogy imádod.

- Ó, te kis... - Kihúzta ujjait farpofáim közül, majd a következő pillanatban egész tenyere csattant a hátsó felemen. Meglepett nyögés szaladt ki ajkaim közül, erre aztán kurvára nem számítottam, de mielőtt hangot adhattam volna panaszomnak, már kaptam is a következő csapást a másik felemre. – Légy jó fiú, és számolj el nekem nyolcig.

- Azt lesheted, baszdmeg – sziszegtem hátra pillantva rá. Oké, én vagyok most alul, de ennyire nem fogom az alávetett szerepet játszani, bármennyire is szeretné.

Taehyung tekintete újra elsötétült, majd szaggatottan fújta ki eddig bent tartott sóhaját. Egy mozdulattal megszabadult maradék ruhájától, és farpofáim közé tolta nedves, merev péniszét. Nem csinált igazán semmit, csak kedve szerint húzogatta férfiasságát, míg én izgatottan nyögtem fel, ahogy eszembe jutottak a múlt éjszaka emlékei.

- Szeretnéd, ha beraknám, igaz? – búgta fülembe szexi hangján, ahogy fejemet magához húzta tincseimnél fogva. Ha megkínzott volna, se vallottam volna be, hogy mindennél jobban akarom őt magamban érezni, azért mégis csak kötött a domináns énem. – Azt akarod, hogy megint durva legyek? – simított fel derekamon, amin még mindig ott volt a pólóm. Nem válaszoltam, helyette erősen alsó ajkamba haraptam, ahogy végig futott rajtam a borzongás. – Na jól van, akkor számolok én – mondta hátrább húzódva. – Egy. – Mielőtt ellenkezhettem volna, már meg is éreztem a csípős érzést jobb farpofámon, amit újra egy nyögéssel fogadtam. – Kettő. – Ezúttal a másik oldalra kaptam az ütést, ujjaim pedig elfehéredtek, ahogy rászorítottam az asztal szélére. – Három. – Újabb csapás, és újabb nyögés a részemről. – Négy. – Ismeretlen bizsergés futott végig a gerincemen, amitől hátam ívbe feszült, szinte már vártam a következőt. – Öt. – Újfent éreztem egész testemen a jóleső libabőrt. – Hat. – Eddig bírtam, farkamból előváladék lövellt ki, elmémet teljesen ellepte a köd, csak arra tudtam gondolni, hogy mielőbb bennem legyen.

A hetedik ütés előtt ráfogtam szerelmem csuklójára, majd visszafordulva eredeti pozíciómba húztam magamhoz egy heves csókra. Merevedő férfiasságaink összesimultak, éreztem, hogy ő is jócskán benedvesedett, és a tudat, hogy ezt az én fenekelésem váltotta ki belőlem, csak még inkább mosolygásra késztetett.

Végre megszabadított felsőmtől, így már ruha nélkül simultunk össze. Csípőmnél fogva visszaültetett az asztalra, én meg már kulcsoltam is lábaimat derekára. Végig cirógatta oldalamat, azonban megfeszült egy pillanatra, ahogy elvált ajkaimtól. Aggódva nézett végig felsőtestemen, majd követve példáját megláttam én is a különböző színekben pompázó foltokat bordáim mentén. A tegnap estéről maradt ujjlenyomatai voltak, de most pont kurvára nem érdekelt. Legalább már nem csak a nyakam van kidíszítve.

- Kincsem – mért végig újra aggódó tekintettel, de nem hagytam, hogy befejezze.
Erőszakosan csókoltam meg újra, még alsó ajkába is beleharaptam, hogy mielőbb érezhessem a kis fémgolyót a nyelvemen. Faszom se akart most érzelgősködni, majd később beszélünk róla, bár mint mondtam, tényleg nem bántam a dolgot.

- Már megint csak a szád jár – morogtam nyakába, mielőtt megszívtam volna az érzékeny területet.

Ellépett tőlem, majd a lehető leggyorsabban ment a konyhapulton lévő síkositós flakonért, amit a tegnapi jakuzzis menetünk után hozott be. Nagy naivan odakészítettem a pezsgős poharakhoz, végül mégsem használtuk a túlzott türelmetlenségem miatt. Kibontva rögtön két ujját nyomta fel alfelembe, mire újra felnyögtem. Alkarjaimon támaszkodtam az ebédlő asztalon, ahol kibaszottul enni szoktunk, és nem tudtam mást tenni, mint különböző oktávú hangon ismételgettem párom nevét. Harmadik ujjánál szinte csillagokat láttam, bár sokkal kellemesebb érzés volt a tegnapinál, hiába sajgott kissé még mindig fenekem.

- Nhem bírom – húzta ki csontos végtagjait belőlem, majd újra a flakonért nyúlt. Pár pillanaton belül meg is éreztem farkát, ahogy alfelemhez illeszti magát, majd még egy lélegzetelállító pillantással rám nézett. – Megőrjítesz, remélem tudsz róla. – Elvigyorodtam, persze, hogy tudtam, hiszen ez volt a célom. Mosolyom nem tartott sokáig, ahogy Tae elkezdett belém nyomulni, és szinte egyhuzamba tövig tolta farkát afenekembe.

Éles hangon nyögtünk fel egyszerre, bár lehet én inkább ordítottam, ahogy a második mozdulatánál rögtön eltalálta prosztatámat. Nem tudom, hogy a picsába csinálta, de olyan volt, mintha a teste teljes mértékig az enyémre lenne hangolódva. Szerettem volna lábaimat a dereka köré kulcsolni, de ő nem így gondolta. Míg jobb combomat leszorította, addig a balt a vállára helyezte, és ha lehet, csak még mélyebbre tolta magát. Szinte hallottam koppanni a fejemet, ahogy az élvezettől hátra csaptam a falapnak. Nem fogok hazudni, éreztem egy minimális fájdalmat, de ha lehet csak még inkább fokozta vágyaimat. Lehet mondani, hogy mazochista vagyok, de leszartam, kurvára jól esett.

Visszatámaszkodtam alkarjaimra, nem akartam kihagyni a lehetőséget, hogy ne lássam Tae kéjtől eltorzult arcát. Nem találkoztam még emberrel, aki ennyire kibaszott szexi lett volna aktus közben, és egy pillanatra sem akartam lemondani erről a látványról. Lassan mozgott bennem, de éreztem ujjait minden alkalommal megfeszülni oldalamnál, mintha ő is szenvedett volna ettől a tempótól. Ha csak a tegnapi alkalmat vesszük, akkor bátran kijelenthetem, hogy párom mégsem az a kis mimóza top az ágyban, mint ahogyan én azt először gondoltam.

- Gyorsabban – parancsoltam rá határozott hangon, mire megkaptam tőle életem legszexibb pillantását. Vágyittasan nézett rám csapzott, sötétbarna tincsei alól, majd ravasz mosolyra húzta ajkait. Megállt egy pillanatra mozgásában, és még inkább csípőmre szorítva húzódott ki majdnem teljesen, hogy aztán egy erőteljes lökéssel visszanyomja magát. Behunytam szemeimet, ahogy újra felordítottam, egy pillanatra szerintem el is sötétült előttem minden, és innentől kezdve nem volt megállás.

Tae próbálta magát feljebb nyomni, bár már így is lábujjhegyen állt, míg én szorosan megkapaszkodva az asztal széleiben tartottam ellent neki. Mozgása talán még vehemensebb is volt a tegnapinál, pedig aztán az sem volt semmi. Pilláim többször lecsukódtak, bármennyire is próbáltam nyitva tartani őket, a folyamatos villámoktól nem tudtam, amik a gerincemen cikáztak végig minden pillanatban. Elképesztően közel voltam az orgazmushoz, és úgy láttam ezzel a Bambi arcú sem volt másképpen. Hirtelen ötlettől vezérelve szorítottam rá, ha mást nem, csak úgy hobbiból, hiszen tényleg soha nem tudom hol a határ. Hátra vetett fejjel nyögött fel hosszan szexi hangján, majd elsötétült tekintettel nézett végig pimasz valómon. Ráfogott lábamra, ami a vállán pihent eddig, míg másik karjával az asztalon lévő combomat szorította le, és olyan mélyre lökte magát, hogy azonnal elélveztem.

Szinte a nyakamig lőttem végtermékemet, beterítette az egész felsőtestemet, a fejem pedig majd szétszakadt a fenomenális érzéstől. Kábán tekintettem fel szerelmemre, aki öntelt mosollyal az arcán folytatta mozgását bennem, majd két ujjával végig simított alhasamon, és szájához emelve lenyalta róla élvezetemet. A levegő is belém szorult a látottakra, és ott, abban a pillanatban megfogalmazódott bennem, hogy én mégis mennyire átlettem baszva Tae személyiségét illetően. Beetetett a cuki kis gondoskodó énjével, aki szeret szeretkezni és szenvedélyesen szexelni, holott egy kibaszott dög volt az ágyban, ha ő volt domináns szerepben. Igen, kétség sem fért hozzá; átlettem baszva, és én ezt kurvára élveztem.

Óvatosan leengedte lábamat a nyakából, amibe most enyhe fájdalom és zsibbadás nyílalt, majd a neki legjobb tempóban juttatta el saját magát is a csúcsra. Beharapott ajkakkal feszült meg egész teste, és én igyekeztem kihasználni az alkalmat, hogy a lehető legjobban agyamba véssem ezt a pillanatot.
Lassan kihúzódott belőlem, majd lerogyott az első székre, amit talált maga mellett. Rögtön megéreztem a fájdalmat az alfelembe, ami megint csak türelmetlenségemről tanúskodott. Nem érdekelt, kurvára megérte minden egyes másodperc. Szerelmem pihegve túrt hullámos tincsei közé, amik most csapzottan ragadtak homlokához, bár biztosra vettem, hogy az én hajam sem lehetett jobb állapotban. Remegő lábbakkal kászálódtam le az asztalról, majd a Bambi arcúhoz lépve finom csókot nyomtam ajkaira.

- Lezuhanyozom – közöltem vele tervemet. – Velem tartasz?

- Koszos az asztal – mondta annyira édesen, hogy egy pillanatra kételkedni kezdtem abban, hogy tényleg ő miatta fáj-e most a seggem.

- És még nagyon sok minden más is az lesz, ha nem megyek a fürdőbe mihamarabb – utaltam arra, hogy rólam aztán tényleg mindenhonnan folyik a cucc.

- Ne zuhanyozzunk, kád fürdőt szeretnék – pillantott rám hatalmas őzike szemeivel, és valahol itt realizáltam, hogy párom tutira más személyiséggel rendelkezik az ágyban.

- Amit csak akarsz – simítottam arcára, majd az emelet felé vettem az irányt.



Legalább egy órát áztunk a kádban, nem is csináltunk semmi mást, csak kipihentük az aznapi fáradalmainkat, ami nevetséges volt, hiszen alig múlt délután egy óra. Tae végig a mellkasomnak feküdt háttal, míg én finoman cirógattam felsőtestét és vállait.

- Biztosan jól vagy? – kérdezte halkan, ahogy ráfogva csuklómra lágy puszit nyomott tenyerembe.

- Mondtam már, hogy nem fáj – feleltem vagy ötödjére. – A foltok miatt meg ne aggódj, majd eltűnnek, engem nem zavar.

- Én most nem a szexre gondolok. Apád megjelent itt egy másik nővel ma. – Megfeszültem erre a mondatra, nem akartam most még erről beszélni, igazából nem is tudtam, hogy mit kellett volna mondanom. - Kincsem, én tudom, hogy ez most nehéz, és igazából haragszom apádra, mert igazán várhatott volna még azokután, ami történt, de nem menekülhetsz el tőle örökké.

- Tudom – szólaltam meg kis idő múlva. – Nem is akarok, csak most annyira boldog vagyok, nem szeretnék ezzel foglalkozni. Szeretném, ha túl lennél a vizsgákon, ide költöznél, felvennének az egyetemre, amire annyira vágysz, aztán úgy sem tudom őt elkerülni, mert nyár végén már kezdek a cégnél.

- De hát tanulnod kell neked is a pótvizsgákra! – csattant fel élesen, mire visszahúztam magamhoz.

- Fogok is, de el kell kezdenem a cég dolgait is csinálni, hiszen mégis csak ez lesz a jövőm.

- És jó lesz ez így neked? – pillantott rám aggódóan Tae. – Boldog leszel így?

- Én veled leszek boldog, Édesem – simítottam végig bal profilján. – A munkámmal kapcsolatban sosem voltak álmaim, ezzel meg legalább nagyjából tisztában vagyok, és úgymond a magam ura lehetek. Csak a koreai dolgokkal kell foglalkoznom, vagyis nem kell távol legyek tőled, és ha úgy tetszik, akkor dolgozhatok itthonról is. Szeretnék neked mindent megadni, amit csak tudok.

- Vettél egy házat kettőnknek – nevetett fel hitetlenül. – Szeretsz, csinálsz nekem reggelit, könyörögsz, hogy betegyem...

- Ezt kikérem magamnak! – fröcsköltem egy adagnyi vizet a szemébe, de ő tovább kuncogott.

- Legközelebb talán számolni is fogsz – jegyezte meg pimaszul.

- Legközelebb te leszel alul Édesem, ezt garantálhatom.

- Alig várom – motyogta mosolyogva, majd ajkaimra hajolt.



Másfél héttel később idegesen topogtam a suli bejáratánál, ahogy a többiekre vártam, hogy befejezzék az utolsó vizsgájukat. A többiek alatt Taehyungot na meg a barátaimat értettem, hiszen ugyanabban az időpontban vizsgázott az egész évfolyam. Óráknak tűnő percekig ácsorogtam, amikor is kijött az első ember, majd őt követte még néhány. Jint láttam meg először, ahogy hatalmas vigyorral rohant hozzám, majd mellém érve átkarolt, és úgy nézett rám, mintha egész életünkben együtt toltuk volna a csattogós lepkét, meg a fiúkat.

- Ez egész jó lett, én azt mondom! Kéne enni valamit, mit szólsz? – mondta tovább, miközben én még mindig a nyakamat nyújtogattam páromat keresve.

- Taet nem láttad?

- Nem – vont vállat a barna hajú. – Igazából majdnem elsőnek jöttem ki.

- És Nam? – érdeklődtem tovább. Az nem létezik, hogy a Hercegnő hamarabb végzett, mint az évfolyam elsője.

- Még szenved, tegnap este eléggé feszült volt, így lekellett egy kicsit fárasztanom őt, ha érted, amit mondok – kacsintott rám huncutul, mire kelletlenül elhúztam a számat. A legkevésbé sem voltam kíváncsi a mocskos részletekre, örültem neki, hogy jól megvoltak, de ettől többet nem akartam tudni. Nem nagyon panaszkodhattam én sem, a héten még csak péntek volt, de hétfő óta csak én négyszer vágtam gerincre a Bambi arcút, és egyszer még ő is meglátogatta az én hátsófelemet. Azt mondta, hogy több szex kell neki, ha feszült, és mivel mindennap vizsgázott valamiből, ezért igen csak ideges volt úgy minden pillanatban. Szóval felavattuk a konyhapultot, mindkét kanapét, a fürdőkádat többször is, illetve még egyszer az étkező asztalt, bár utóbbinál most én voltam felül.

Következőleg Jimint pillantottam meg Jungkookkal. Egészen jó kedvük volt, mosolyogva beszéltek egymáshoz, és egy pillanatra akaratlanul is eszembe jutott, hogy mennyivel is egyszerűbb lenne a világ, ha az én idióta barátom végre tényleg leülne beszélni a törpével.

- Yoongiah, de jó, hogy itt vagy, majd éhen halok! – csapott akkorát a hátamra, hogy azt hittem leszakad a májam.

- Nem értem, hogy ehhez mi a fasz közöm van – mormogtam magam elé, hiszen már tudtam, hogy ez a csöves megint élősködni akar rajtam.

- Igazán elvihetnél valami fasza kis helyre zabálni, ha már te lófaszt nem csinálsz egésznap, amíg mi halálra tanuljuk magunkat – villantotta rám nyuszi mosolyát, amitől mindig megenyhülök, de ezúttal nem jött be.

- Faszom bele, ha Jimin nem áll veled szóba, akkor ugyanúgy a bukás szélén sétafikálnál, te balfasz!

- De szerencsémre szóba állt velem – karolta át a szőkét a kölyök, mire az meglepetten pillantott fel legjobb barátomra. – Igazából nekem kéne téged elvinnem valahova hálám jeléül.

- Majd megbeszéljük – sütötte le szemeit zavartan a törpe. Halványan elmosolyodtam, ahogy rájuk néztem, eszembe jutott, amikor Jungkook azt mondta, hogy nem tudja elengedni a kiscsibét, de ahogy láttam, itt leginkább arról volt szó, hogy nem is nagyon akarja.

- Mondok egy viccet! – közölte Jin nagy boldogan, mire sírós fejjel felnéztem az égre, hátha jön éppen valami meteor vagy aszteroida, és megment ettől az egész szartól. Legnagyobb bánatomra csak hatalmas bárányfelhőket láttam. – Hogy hívják a meleg juhot?

- Hogy? – kérdezte Jimin kínos mosollyal az arcán, én pedig vetettem egy pillantást a lábam elé is, hátha a föld megkímél, és megnyílik alattam.

- HOMO-KOS! – ordította teli torokból a Hercegnő, és már csapkodta is a combját, miközben visítva nevetett. A szőke is elkuncogta magát, még JK is megengedett egy vigyort, de én továbbra is csak fogtam a fejemet, miközben a halálra gondoltam.

- Mi olyan vicces? – hallottam meg a számomra legédesebb hangot a világon. Megfordulva láttam meg a Bambi arcút, ahogy Nammal az oldalán érdeklődve néztek ránk.

- Minden rendben volt, Édesem? – léptem eléjük, majd azonnal szerelmem arcára simítottam.

- Hát nem azt mondom, azért én beszoptam az utolsó előtti feladattal – sóhajtott fel a szürke hajú.

- Téged kérdeztelek baszomaszád? – morogtam rá a magasabbikra, mire az feltett kezekkel arrébb lépett, hogy magához vonhassa Hercegnőjét.

- Elképesztő, hogy Yoongi mennyire skizofrén lett, amióta együtt van az unokatestvéremmel – motyogta Jimin a nyuszifiúnak, de pont annyira, hogy még én is meghalljam.

- Mit csiripelsz ott? – fordultam rögtön a törpe felé, de abban a pillanatban finom ajkak érintését éreztem meg az arcomon. Egyből visszafordultam, majd a következő csókot már a számra kaptam, miközben Tae a derekamra fogva ölelt magához.

- Minden rendben volt, csak egy pár feladat nagyon gondolkodós volt, de szerintem jó leszek – villantotta rám jellegzetes mosolyát, amitől nekem is felfelé görbültek ajkaim. – Viszont éhes vagyok.

- Odamegyünk, ahova csak szeretnél – simítottam gyönyörű arcára.

- És velünk mi lesz? – rondított bele az összképbe a kölyök.

- Felőlem akár éhen is halhatsz – vetettem oda flegmán, csak hogy játsszam a helyi jampit. Ne hogy már érezze a szeretetemet.

- Én a sógorod vagyok, engem nem hagyhatsz veszni – felelte pimaszul a törpe, mire Tae bólogatni kezdett.

- Én meg a legjobb barátod tizenkét éve! – kontrázott rá JK sértődötten.

- Emlékeztetnélek, hogy mennyi dolgozatnál engedtem, hogy less rólam, és már mi is barátok vagyunk egy jó ideje – szólalt meg Nam is, majd tekintetem megállapodott Jinen.

- És te mit tudsz, Hercegnő?

- Ápoltam a pasid arcbőrét, amíg te a diliházban firkálgattál a naplócskádba.

- Drogosnak nevezted a páromat – sziszegtem az arcába, mire ő csak hetykén megvonta széles vállait.

- Nem tehetek róla, hogy rajtam kívül senki sem tökéletes!

Feladtam. Mélyet sóhajtva indultam meg a kocsi felé a Bambi arcú kezére fogva, majd közöltem velük, hogy hol fogunk találkozni húsz percen belül, cserébe mindenki úgy megy, ahogy akar. Még láttam, ahogy Nam és Jin megiramodnak JK kocsija felé, aki szintén próbálta eljátszani a helyi fasza gyereket, de elég volt egy csúnya pillantás Jimintől, és máris megenyhült.

Tae persze lebaszott az úton, amiért mindig ilyen gonosz vagyok a barátainkkal, bár minden alkalommal elmondom neki, hogy nem tehetem tönkre az imidzsemet, és ezt neki is bekéne látnia. A húsz percből huszonöt lett, de végül mind megérkeztünk az általam választott étterembe, ami az volt, ahová életemben először hoztam el szerelmemet.

- Hát ez kurva drága – kerekedtek ki JK szemei, ahogy az étlapra nézett. – Hülye, itt még a csapvízért is fizetni kell!

- Én állom, de ez az utolsó! – emeltem fel mutatóujjamat, hogy lássák komolyan gondolom minden szavamat, még ha tudtam is, hogy a következő adandó alkalommal ugyanúgy lefog húzni ez a sok csövesbánat.

Persze mindenki nagy éljenzésbe törtek ki, két legjobb barátom még fel is kelt, hogy felemeljenek a vállukra, mire leugattam őket, hogy viselkedjenek, mert ez nem az a hely, ahol elő lehet hozakodni az állatkerti énjükkel. Az a kurva nagy szerencséjük, hogy törzsvendék vagyok, különben azonnal kibasztak volna minket.

Legjobb barátomon és rajtam kívül mindenki sojut rendelt, mi a kocsi miatt maradtunk a kólánál. Az előételek hamar megérkeztek, amit mindenki nagyon dicsért, bár én nem bírtam az aranyvéremmel, és megjegyeztem, hogy ettem már jobbat is. Rögtön jöttek az aranyfióka meg a te gazdaggeci megjegyzések, JK még finoman nyakon is vágott, mire közöltem vele, hogy ő fizet. Olyan gyorsan lesápadt, mint akit vámpír harapott meg, és nagyjából kussba is maradt a főételig.

- Szóval, akkor tényleg elköltözöl otthonról? – pillantott Jimin szerelmemre, aki kérdőn nézett rám.

- Igen – válaszoltam helyette, miközben az asztal felett összekulcsoltuk ujjainkat. – Szeretjük egymást, és abban maradtunk, hogy a vizsgák után hozzám költözik, elvégre ezért vettem azt a házat.

- Jaj Yoongiah, te kis cukika-mukika! – gügyögött a kölyök úgy, mint egy degradált. – Hát mégis csak aranyból van a szíved, te kis nyünyő-münyő!

- Letépem a farkadat, aztán a szádba gyömöszölöm, hogy megfulladj tőle és bekussoljál végre! – vágtam vissza azonnal, mire Jimin váratlanul megszólalt.

- Amilyen nagy, tényleg megfulladna. – Csend és hullaszag, a levegő teljesen megfagyott. A pincérek pont ebben a pillanatban hozták ki a desszertet, amit mind megkövülten fogadtunk. Csendben kezdtünk el falatozni, amikor is meghallottuk Jin kuncogását.

- Beszarok, hogy mindenki zavarba jött attól, hogy Kooknak mekkora farka van.

- Jin! – szólt rá Nam, mire az tovább folytatta.

- Most mi van? Neked is nagy van, nincs ebben semmi rossz! – vont vállat a Hercegnő, mire újra elfintorodtam. - Inkább mond el nekik, hogy a jövő hónapban mi is összeköltözünk.

- Tényleg? – kapta fel erre párom is a fejét, mint ahogyan mi mindannyian.

- Igen – makogta zavartan Nam, ahogy kedvesen szerelmére nézett. – Egyelőre egy kis lakást néztünk ki bérlésre, ami nincs messze az étteremtől, és nekem is egészen közel van az egyetemhez, persze csak ha felvesznek.

- Ez nagyszerű, gratulálok! – mosolyogtam a szürke hajúra, és tényleg szívből örültem neki, hogy annyi szar után végre ők is révbe érnek a Hercegnővel.

- Kösz, tesó – viszonozta vigyoromat, és úgy nézett ki, hogy újra feloldódott a hangulat.

A desszert után még kikértünk pár sojut, bár mi a kölyökkel továbbra is a kólánál maradtunk. Tae is eléggé spiccesre itta magát, elég sűrűn markolta meg combomat az asztal alatt, ami azt jelentette, hogy ma is kell vele kezdenem valamit, amint hazaértünk, feltéve ha nem dől ki a kocsiban. Jin gazdagított minket még jó pár szar viccel, de szinte mindenki nevetett rajta. Lehet én is viccesnek találtam volna őket, ha bevagyok baszva, na majd egyszer kipróbálom. Nam még mindig az utolsó előtti feladaton sírt, és teljesen kikészült a csapat fele, amikor kiderült, hogy mindenkinek teljesen más szám jött ki, kivéve Jungkooknak, aki valami x-es megoldást írt.

Nevettünk, hangosak voltunk, és én őszintén emlékezni akartam ennek az estének minden pillanatára. Ránéztem Taehyungra, aki a mindent jelentette számomra, és ő is mosolyogva, csillogó tekintettel pillantott rám. Rájöttem arra, hogy most vagyok csak igazán rendben és ténylegesen boldog.



Sziasztok nyuszifülek!
Jöttem pár nappal előbb, azt hiszem úgy sem bánjátok, főleg a történet első felét olvasva 😉
Szeretném nektek elmondani, hogy a könyvből már csak két rész illetve egy köszönet nyilvánítás van vissza, így legkésőbb jövőhéten, de vége lesz a Veled minden jónak. Imádom ezt a könyvet írni, de így is úgy érzem, hogy egy kissé jobban elhúztam, mint kellett volna :')
Természetesen rögtön utána érkezem az új Jikook változat részével, illetve egy könnyű pár részes NamJin történettel, na meg ne felejtsük el a Prosti Luxuskivitelbent sem 😉
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki eddig elkísért, nagyon hálás vagyok nektek! <3