Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Érthetetlen

Taehyung pov

A francba, a francba, francba, a jó büdös kurva életbe!

Kiérve a fiú vécéből szinte rohantam le az udvarra, hogy egy kis friss levegőt szívhassak. Utam az első szabad padhoz vezetett, amire szó szerint leroskadtam, majd arcomat a kezeimbe temettem.

Édes istenem, el sem hiszem, hogy kikezdtem Yoongival. Ráadásul mindezt egy budinak a fülkéjében teljesen megalázva őt az egész szituációval. Még soha nem csináltam még csak ehhez hasonlót sem, nem éltem még vissza senkinek sem a helyzetével, még akkor sem, ha az illető igen csak megérdemelte volna.

Erre tessék. Eljövök a fővárosba, és teljesen kifordulok magamból egy újgazdag kis pöcs miatt. Komolyan nem hiszem el, hogy tudtam előadni úgy magamat, hogy még Yoongi is elhitte, hogy erre most igazán rábaszott.

Mert hogy elhitte. Tudom, láttam a szemeiben a rémületet, és a döbbenetet, hogy valaki szembe mert vele szállni. Nos, de ha legalább a jó oldalát nézzük, talán innentől kezdve nem fog basztatni semmivel, és normálisabb lesz a közelemben.

Vagy kieszel valami elmeroggyant tervet, és teljesen szétcincál. Igen, ez a valószínűbb, de azért próbáljunk meg pozitívak maradni.

Megráztam a fejemet, majd még egy utolsó nagy levegővétel után vissza mentem az épületbe. Minél előbb túl akartam lenni ezen a napon, és semmi mást nem akartam, csak hazamenni, bezárkózni a szobámba, és egy kicsit átgondolni a dolgokat.

Ahogy utamat a lépcső felé vettem megláttam unokatestvéremet még mindig azzal a gyökérrel bájologni. Jól van, értem én, tegnap jó fej volt vele a telefonba, de könyörgöm ne legyünk már tényleg ennyire naivak.

- Mehetünk? – kérdeztem a szőkét, ahogy mellé léptem.

- Persze – bólintott mosolyogva, majd szégyenlősen vetett még egy pillantást Jungkookra, aki vigyorogva kacsintott egyet. Már a lépcső felénél jártunk, amikor a tetovált karú utánunk szólt.

- Héj, Tae-Tae! – kiabálta, mire én csak kérdőn hátra fordultam. – Ne felejtsd, hogy két nap múlva buli Yoonginál!

A rohadt életbe...

Yoongi pov

Alig értem vissza a második órára, miután alig bírtam lenyugtatni magamat a Taegyunggal való történtek után. Még nem tudja a kis köcsögje, de ezt nagyon megfogja még bánni. Valamit muszáj kitalálnom ellene.

- Yoongiahh! – szólt rám a kölyök, ahogy levágódtam mellé. – Ugye nem felejtetted el, hogy holnapután buli nálad?

Őszintén? Baszottul elfejeltettem.

- Persze, hogy nem – vágtam rá azonnal.

- Akkor jó. Viszont be kell vallanom valamit, és lehet, hogy mérges leszel – kezdett bele a nyuszifiú a tarkóját vakargatva, és itt már tudtam, hogy valószínűleg megölöm. Mindig ez történik, amikor valamit elbasz. – Szóval az a helyzet, hogy meghívtam Jimint is a nevedben, mert hát érted... ez egy nagyon jó lehetőség lenne arra, hogy végre megmártózzak abban a jó kis barackseggben, viszont ezzel együtt az is jár, hogy Tae-Tae is jönne – hadarta el gyorsan az utolsó négy szót.

Nem azt mondom, egy pillanatra valóban megfeszültem, de aztán az agyam ezerrel kattogni kezdett, és csak arra tudtam gondolni, hogy ez valójában egy remek lehetőség lesz arra, hogy egy kicsit helyre rakjam azt a kis csicskát. Az se baj persze, ha ezt többen látják, és ne adj isten egy kicsit még meg is szégyenítem. Már csak valami fasza terv kell.

- Semmi gáz – néztem rá sunyi vigyorral a kölyökre, akinek kezdett eltűnni a pánik az arcáról. – Igazából, még örülök is, hogy eljönnek.

Hirtelen várni kezdtem a szombatot. Azt hiszem ez nagyon jó móka lesz.


Taehyung pov

Normál esetekben imádom a hétvégéket, de mindig úgy érzem, hogy túl lassan jönnek el. Gyakran egy örökkévalóságnak érzem a hétköznapokat, nem úgy mint most. Most azt kívántam bár sose jönne el az a rohadt szombati nap, de eljött bizony. Méghozzá sokkal hamarabb, mint azt gondoltam.

Unokatestvérem úgy viselkedett, mint egy hisztis, menstruáló tizennyolc éves. Kipakolta a szekrénye teljes tartalmát az ágyára, majd miután legalább száz féle kombinációt felpróbált, tovább hisztizve fetrengett az ágyán egy szál boxerben, miszerint nincs egy szál gönce sem, mindenben túl dagadt, és minden szarul néz ki rajta.

Nos, ha engem kérdeztek az említett félnek még túl sok gönce is volt, mint kellett volna, mérföldekre állt a dagadt kifejezéstől, és olyan tökéletesen passzolt rá minden, hogy még én is irigy lettem, illetve egy pillanatra megértettem Jungkook mániáját felé.
De hát ki vagyok én, hogy ítélkezzek.

- Nem jóóóó semmiiii! – vergődött tovább a szőke, én pedig éreztem, hogy ha ez így marad, akkor hamarosan elhalálozom agyvérzésben.

Megkerültem az ágyat, majd odalépve turkálni kezdtem a ruhák között mit sem törődve a vergődő unokatestvéremmel. Végül kivettem egy fekete bőrnadrágot és egy fehér lenge, de kicsit áttetsző inget, majd a hisztiző fejére dobtam.

Hirtelen csend lett, ahogy a szőke felült, és vizslatni kezdte a ruhákat a kezében. Komolyan mondom úgy tanulmányozta őket, mintha valami nem evilági dolgot dobtam volna oda neki.

- Biztos, hogy nem! – vágta rá határozottan, mire én csak megforgattam a szemeimet. – Ezek túl kihívóak! Ennyi erővel akár a fejemre is írhatnám, hogy dugj meg, Jungkook! – Ahogy ezt kimondta, Jimin rögtön a szájához kapott, miközben arca egy pillanat alatt vált rák vörössé.

Bevallom, még én is megdöbbentem, de a kezdeti sokkhatás után, csak elnevettem magamat.

- Tetszik neked, igaz? – kérdeztem szelíd hangon, miközben leültem mellé az ágyra.

- Ez bonyolult, Tae – sóhajtott nagyot a szőke a földet pásztázva. – Persze, hogy tetszik, ő Jeon Jungkook, kinek ne tetszene? De nem is tudom, én tényleg nem akarok csak egy dugás lenni, főleg úgy nem, hogy tudod... - halkult egy egy pillanatra a hangja, mire én csak bólintottam. Persze, hogy tudtam, velem ellentétben ő még szűz volt. – De néha meg annyira más oldalát mutatja, olyat amit szerintem senki nem ismer, és tetszik azaz oldala. – Vártam még, hogy mondjon valamit, de nem így tett. Abszolút nem támogattam ezt a dolgot Jungkookkal, de megértettem valahol az unokatestvérem oldalát is.

- Vedd fel azt a szettet, amit adtam – mondtam, miközben felkeltem. – Nagyon dögös lennél benne, és biztos vagyok benne, hogy Jungkook teljesen megvadulna tőled, de! – hangsúlyoztam ki az utolsó szót, miközben jelentőségteljesen még az egyik kezemet is felemeltem. – Ne hagyj neki semmi olyat, amit nem akarsz. Nem kell vele lefeküdnöd, Jimin. Én a helyedben még egy kicsit szórakoznék vele, de semmi komoly, tudod – kacsintottam rá a végén, mire ő csak hebegett valamit vörös fejjel.

Én nem vittem túlzásba a dolgot, egy egyszerű kék farmert vettem fel egy fekete övvel, hozzá egy kicsit passzosabb fehér enyhén v kivágású pólót és egy fekete dzsekit a kinti szél miatt. Még a nyakamba akasztottam az egyik arany láncomat, illetve bedobtam egy-egy karikát a fülembe.

Taxit hívtunk, mivel Chan bácsi még egy jó darabig nem fog tudni vezetni. Jimin aggódva hagyta otthon az apukáját, még bűntudata is volt, de Chan nagyon boldog volt, hogy egy szem fia végre kimozdul otthonról.

Jó fél órába telt mire megérkeztünk, és bevallom sok mindenre számítottam, de erre nem. Tudtam, hogy Yoongi gazdag, Jimin elmesélte, hogy az apjának milyen komoly vállalkozása van az építőiparban, de azért ezt nem gondoltam volna.

Maga a ház, vagyis nevezzük inkább villának, hatalmas volt. Az egész úgy nézett ki, mintha három nagy kockából állt volna, kettő elől, egy pedig hátul. Minimum kettő, de inkább három emeletesre tippeltem az épületet, aminek a földszintje végig üvegből állt. Az előkert gyönyörű volt, végig zöld telistele sövényekkel, bokrokkal és virágokkal. Egyszerűen elképesztő volt.

A zene már javában szólt, már akkor hallani lehetett, amikor kiszálltunk a taxiból, és mindenhol lila fények világítottak. Az üvegen keresztül legalább százötven emberre tippeltem, ami miatt egy kicsit nyugodtabb lettem. Ha szerencsém van, akkor lehet, hogy össze sem futok ma este a házigazdával.

Természetesen nem volt szerencsém.

Az ajtó nyitva állt, így kisebb tanakodás után egyszerűen csak bementünk Jiminnel. A zene fülsüketítő volt, még a saját gondolataimat is alig hallottam, és látva a beszélgető embereket, elképzelni nem tudtam, hogy értik meg egymást.

Hirtelen nagyon melegem lett, úgy éreztem ez az egész túl sok. Voltam már pár buliban, nagyobb szabásúakban is, de ez valahogy felülmúlta minden képzeletemet. Lopva a szőkére pillantottam, akinek az arcára teljesen kiült a pánik. Oké, ez így nem lesz jó, gondolkodj Taehyung, gondolkodj...

- Na végre, hogy itt vagytok! – hallottam meg magam mögül egy túlságosan is ismerős mély orángumot, és már ott is volt orromban a hozzá tartozó fűszeres, dohány illat. A sokkot tovább tetézte, amikor megéreztem az illető egyik karját a vállamon, és egy pillanatra meg is remegtem ahogy realizáltam, hogy milyen közel van hozzám. Ha most oldalra fordítanám a fejemet...

- Szia Yoongi – nyögte ki Jimin cincogva, mire rákaptam a tekintetemet. A szőke vállán is ott pihent a házigazda másik karja, amitől látszólag teljesen zavarba jött.

- Ne legyél már ennyire befeszülve! – kiáltott rá Yoongi nevetve, mire unokatestvérem csak még jobban zavarba jött. – JK hátul van a medencénél, már nagyon várt téged!

- Tényleg? – nézett fel hirtelen a fekete hajúra, miközben valami furcsa csillogás volt a szemeiben. Yoongi csak bólogatni kezdett neki még mindig mosolyogva, és én kihasználtam ezt a pár pillanatot, amíg unokatestvéremre figyelt.

Még sosem figyeltem meg ilyen közel az arcát, de most premier plánba láthattam a tökéletes oldal profilját. A bőre teljesen sima volt és fehér, akár a frissen esett hó, szempillái sötétek és hosszúak voltak. Szemöldöke szépen ívelt volt, egy kusza szálat sem láttam, orra egy kicsit pisze volt, de ez csak cukivá tette az arcát, és bár rózsaszín ajkai egy kicsit vékonyabbak voltak a kelleténél, mégis pont ez illett hozzá. Fekete haja hátul finoman kunkorodott a tarkójánál, és egy pillanatra késztetést éreztem, hogy hozzá érhessek olyan puhának tűntek. Füleiben apró karikák díszelegtek, amiket borzasztóan szexinek találtam.

Kár volt tagadnom a dolgot, lehet, hogy egy méretes faszkalap volt, de mindezek mellett Min Yoongi gyönyörű férfi volt.

Annyira elméláztam a látványban, hogy a szívem legalább két ütemet kihagyott, ahogy az említett hirtelen felém fordította az arcát. Még a levegő is bent rekedt a tüdőmben, ahogy realizáltam, hogy olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy majdnem összeér az orrunk. Édes istenem, mi történik velem?

- Szia, Szivi – suttogta rekedtes hangon, miközben szemei elváltak lélektükreimtől egy pillanatra, amíg lepillantott az ajkaimra, amit akaratlanul is megnyaltam. Többé már nem hallottam a zenét, nem éreztem a fojtogató füst szagot, és az embereket sem láttam magam körül. Csak őt láttam magam előtt.

- Szia – nyögtem ki nagy nehezen. A csütörtöki vécé fülkés magabiztosságom éppen szabadságra ment, és bárhogy is akartam, sehogy sem jött vissza.

A vékony ajkak újra elmosolyodtak, ám ez másmilyen mosoly volt, mint amivel unokatestvéremet ajándékozta meg. Ez valahogy ravaszabbnak tűnt, olyannak amit nem szabad elhinni.

- Tudod, nagyon vártalak már – hajolt közelebb a fülemhez, amitől hidegrázást kaptam, de abszolút a jó értelemben. – Azt hiszem van egy befejezetlen ügyünk.

A rohadt életbe már megint...


Sziasztok nyuszifülek!
Azt hiszem egy kicsit hamarabb hoztam ezt a részt a szokottnál, cserébe nem lett olyan hosszú, de ígérem a következő résszel kárpótollak titeket, amit igyekszek keddig hozni.
A másik dolog, mint mondtam, gondolkodtam egy-két dolgon, és szeretném kikérni a véleményeteket.
Az egyik kérdésem az lenne felétek, hogy szerintetek elég lenne-e ebből a sztoriból egy rész, vagy inkább csináljam úgymond két évadosra? Nem kell aggódni, ha csak egy évad lenne belőle, akkor sem hagynálak titeket Taegi nélkül, ha ezt befejezem majd egyszer, persze csak ha lenne rá igény :')
A másik kérdésem, és ez az, ami már foglalkoztat egy ideje, hogy arra gondoltam, hogy megírnám ennek a sztorinak párhuzamosan a Jikook változatát. Valószínűleg ritkábban jönnének oda részek, mint ide, mert nekem ez a fő most, de azért igyekeznék azzal. Vagy szerintetek csak elég ide néha pár Jikookos fejezet? Tényleg nem tudok dönteni :'D
Mindenki véleményét és tanácsát nagyon szívesen fogadom, bár tudom nem sokan vannak, akik olvassák ezt a sztorit, de remélem idővel több emberhez is eljut majd.
Legyen csodás hétvégétek! ;*