Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Megjelölve

Taehyung pov

Bár a vasárnapunk egész kellemesen és nyugisan telt miután megbeszéltünk mindent, hétfőn mégis egy igazi mosott szarnak éreztem magamat, amikor reggel megszólalt az ébresztőm. Jimin sem volt a legjobb állapotában, igazából eléggé nyűgös volt. Nem akart reggelizni, még a kávéját sem fogadta el, és amikor közöltem vele, hogy ennie kéne valamit, akkor szimplán csak behisztizett. Ez az egész nem tett jót az én hangulatomnak sem, ami amúgy sem volt a toppon, így én is csatlakoztam unokatestvérem mellé a hisztimmel. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, és bár futólag összefutottunk Jinnel még az órák előtt, ő sem nézett ki a legjobban.

- Sápadt vagy – mondtam a barna hajúnak becsengő előtt.

- Tényleg? – Nyúlt azonnal az arcához, majd felsóhajtott. – Ma biztosan felrakom az aloeverás arcmaszkomat, ez így nem állapot!

- Csipkedd meg egy kicsit a pofidat – javasolta a szőke, mire mindketten értetlenül fordultunk felé. – Most meg mi van? A nők is azt csinálták az ezernyolcszázas években a sápadtság ellen.

- Persze, az kéne még, hogy össze csipkedjem ezt a tökéletes bőrt! – teremtette le azonnal Jin. – Tudod te mennyit szenvedek azért, hogy így nézzek ki?

Inkább nem válaszoltunk, ahhoz túl nyűgösek voltunk, és most azt hiszem egyikünk sem bírt volna ki még egy újabb Jin féle hisztit, még ha ez már megszokott is volt az idősebbtől. Jimin többször körbe pillantott amíg az osztályteremhez értünk, és tudtam, hogy tekintetével Jungkookot keresi. Nem fogok hazudni, én is többször néztem körül Yoongi után kutatva, akivel rohadtul nem akartam találkozni, de nem tudtam mit tenni az ellen, hogy osztálytársak voltunk, és így is borzasztóan feszélyezett, hogy tudtam, rettentően kínos lesz látnom őt a szombatiak után.

Azonban a két jó madár sehol nem volt, viszont többen is megbámultak minket Jiminnel az iskolában még az órák kezdete előtt, és voltak, akik összesúgtak, amikor megláttak kettőnket. Biztos voltam benne, hogy a hétvégi bulihoz van köze a dolognak, elvégre többen is ott voltak a suliból, és nagyjából mindenki látta a történteket. Arra viszont azt hiszem egyikünk sem számított, hogy beérve a terembe az egész osztály elnémul. Még hallottuk is a szokásos ricsajt mielőtt beértünk volna, azonban ahogy megjelentünk egyszerre csak mindenki elhalkult. A magam részéről bőven elég lett volna a kínosságból, amikor Yoongival találkozom, de az eszembe sem jutott, hogy beülni az órára is ezt fogja eredményezni. Egy lopott pillantást vetettem hátra, de csak egy ezüstös fejet láttam, ami annyit jelentett, hogy Namjoon már itt volt. Jin nem mesélt túl sokat, csak annyit, hogy a fiú megbántotta őt, és már ez a két alkalom sem kellett volna, amikor összefeküdtek, de ha engem kérdeztek, az idősebb néha túl szenzitív volt mindenhez is, és hajlamos volt túlreagálni ezt-azt.

Matekkal kezdtünk hála az A és B hétnek, és valahol az óra felénél jelent meg Yoongi. Mindennemű kopogás nélkül tört be az osztályba, még egy basszon meg a kettőhúszat sem böfögött oda a tanárnak, és természetesen rá nem nézett volna senkire. Szélsebesen viharzott hátra a helyére, fekete hullámos haja csak úgy lobogott utána, kezét mélyre süllyesztette térdig érő sötét szövetkabátjába, miközben egy nyalóka lógott ki a szájából. Az egész olyan irreális volt, mégis a szívem eszeveszett tempóban kezdett verni, ahogy megláttam őt, és ahogy egy pillanatra megcsapta az orromat a már jól ismert fűszeres, dohány illat, ami hozzátartozott.

- Sosem jönnek külön – súgta oda Jimin, ezzel arra utalva, hogy a tetovált karú nincs a cicafiúval. Lassan bólintottam, majd megpróbáltam újra minden figyelmemet az órának és az egyenleteknek szentelni, de teljesen elvesztettem a fonalat. Folyamatosan úgy éreztem, hogy ég a hátam, mintha valaki figyelne, és egyszer meg is kíséreltem, hogy hátra forduljak, de unokatestvérem a combomba mart, mire alig hallhatóan felszisszentem.

- Meg ne próbáld! – suttogta vészjóslóan. – Azzal csak önbizalmat adsz az amúgy is túlméretezett egojának, és hidd el nekem, arra semmi szüksége nincsen. Nem tudom mit akarsz tőle, de legyen egy kis önbecsülésed Tae, és engedd el a picsába.

Nem tudtam vele vitatkozni, csak pislogtam rá nagyokat, mint hal a szatyorban, ahogy újra lejátszottak bennem az előbb kimondott szavak, és egy percre szinte irigy lettem a szőkére, hogy ilyen magabiztos volt és bölcs, miközben tudtam, hogy belül mennyire összetörte az a degradált faszkalap. Nyitottam a számat, hogy válaszoljak valamit, de ekkor újra nyílt az ajtó, és az imént említett személy lépett be. Ő sem volt túl közlékeny, egy fehér baseball sapka volt a fejébe húzva, és ugyanolyan hevesen ment a helyére, mint a cicafiú. Ránéztem a mellettem ülőre, aki fehérebb lett, mint a frissen esett hó, és biztos voltam benne, hogy már rég elfelejtette az előbbi határozott monológját az önbecsülésről és társairól.

- Mr. Jeon! – szólalt meg a tanár emelt hangon, miután Jungkook nagy robajjal helyet foglalt. – Megtenné, hogy legalább a sapkáját leveszi az órámon, ha már köszönni nem volt képes?

Halk morgás volt a válasz hátulról, majd miután a tanár újra megkérte, hogy vegye le azt a szart a fejéről, immár nem túl kedvesen, a tetovált karú végül szót fogadott, és lecsapta a sapkát az asztalra. Többen sugdolózni kezdtek, illetve pár hangosabb búgás is hallatszott, és eddig bírtam ki, muszáj volt hátra fordulnom.

Jungkook nem nézett az osztályra, maga elé meredt, miközben a száját harapdálta, ami fel volt repedve, ezen kívül volt még egy kisebb karcolás az arca egyik oldalán, de kétségkívül a legrosszabb az a másik oldal volt, ahol a szeme alatt egy hatalmas sötét monokli húzódott. Feltételezem ez volt az, amit Felixtől kapott ajándékba, de a többire ötletem sem volt, bár Jin említett valamit. Tekintetemet tovább vezettem Namjoonra, aki fejét a kezébe temette bámult ugyanúgy maga elé, végül pedig muszáj volt ránéznem arra is, aki kettőjük között ült. Ellenben Jungkooknak neki tökéletes volt az arca, mint mindig, sötét macska szemei azonnal megtalálták az enyémet, és tekintetünk hosszú másodpercekre összekapcsolódott, miközben éreztem, hogy égni kezd a fejem, és hamarosan elhalálozom szívritmus zavarban. Önkéntelenül is eszembe jutott a szombati csók, szinte egy pillanatra újra éreztem Yoongi sikamlós nyelvét az enyémen, és a végén azt az apró kis puszit, amit a szám szélére hintett.

Hatalmas erő kellett hozzá, de elkaptam a fejemet, és visszafordultam a füzetem felé, bár teljesen mindegy volt a dolog, mert a maradék koncentrációm és agyi kapacitásom is felmondta a szolgálatot, így az óra hátralévő részében fogalmam nem volt, hogy mi történt. Felőlem aztán megjelenhettek volna az űrlények az amerikai himnuszt énekelve Metallicás pólóban Koránnal a kezükben, valószínűleg azt sem fogtam volna fel.

Így telt az elkövetkezendő két óra is, Jiminnel nem igazán szóltunk egymáshoz, csak bámultunk magunk elé a szünetekben, miközben én az órákon próbáltam látszólag jelen lenni, de a harmadik óra végén azt hittem eszemet vesztem, ahogy fojtogatott a feszültség a levegőben, és úgy éreztem, ha nem szabadulok ki nagyon gyorsan, akkor végső elkeseredettségemben egyszerűen csak kiugrom az ablakon.

Szinte zene volt füleimnek a csengő hangja, és miután unokatesóm biztosított arról, hogy ő maradni szeretne a teremben, utamat rohamos léptekkel a fiú mosdó felé vettem. Az első pár percben nem csináltam semmit, csak ültem az egyik vécén, aminek lehajtottam a tetejét, és magamra zártam a fülkét. Szívem szerint az udvarra mentem volna, hogy szívhassak egy kis friss levegőt, de ott most túl sokan voltak, szerettem volna egy kicsit egyedül lenni, és megnyugodni, bár továbbra sem voltam tisztában azzal, hogy mi zaklatott fel ennyire.

Már lejárt a szünet fele, amikor valaki dörömbölt az ajtómon, én pedig nagy elnézések közepette léptem ki a fülkéből, mivel úgy hallottam valakinek tényleg szüksége lenne a budira. Egy nagyjából velem egy magas piros hajú srác volt, láttam már többször a suliban, de fogalmam nem volt róla, hogy ki ez. Vele volt még egy kicsivel alacsonyabb szőkésbarna hajú fiú, akinek ismerősebb volt az arca, de ugyanúgy nem tudtam a nevét.

- Oh, hogy te vagy az – mondta vigyorogva a magasabbig. – Nocsak, idebújtál a sok érdeklődő szempár elől?

Nem válaszoltam, csak kikerültem az ismeretlen faszkalapot, mert még arcot akartam mosni, hogy egy kicsit felfrissítsem magam, de ekkor a szőkésbarna hajú állt az utamba.

- Valami gond van? – érdeklődtem, miközben próbáltam játszani a lazát, de belül szétvetett az ideg. A gyomrom görcsben volt, de álltam tovább a poker facet, ahogy az előttem álló az arcomba mászott.

- De nagy lett a szád csak azért, mert az egyik balfasz a ribancának jelölt ki.

- Hogy minek neveztél? – kérdeztem vissza, és eddig tartott a lazaságom, kezeim máris ökölbe szorultak, és bármennyire is nem voltam az erőszak híve, képes lettem volna behúzni egyet a kis köcsögnek.

- Jaj ugyan már, ne játszd meg magad! – szólalt meg a mögöttem álló. – Utáljuk Yoongit, mint a szart, de láttuk a videót a szombati esti buliról.

Videót?! Valaki levideózta, hogy mi történt? Máris értelmet nyert a sok idegen tekintet, és pusmogás a hátunk mögött.

- Ismerjük a szabályaikat, bár az a faszarcú azt hiszem eddig nem sok mindenkit jelölt meg, szóval minden bizonnyal nagyon különleges lehetsz, Taehyung – súgta a fülembe a piros hajú, ahogy mögém lépett, mire felfordult a gyomrom, és rendesen küzdenem kellett magammal, hogy ne hányjam le a velem szembenállót.

- Mi lenne, ha nekünk is megmutatnád, hogy mivel varázsoltad el azt a seggfejet? – nevetett gúnyosan a szőkésbarna, majd már nyúlt is arcomhoz, de én időben elkaptam a kezét.

- Ne érj hozzám, vagy szilánkosra töröm a karodat – sziszegtem egyre idegesebben a fogaim között, de a következő pillanatban már a mosdó csempéjével szemben találtam magamat, ahogy a magasabbik neki nyomott, miközben egyik kezével a hajamba kapott, míg a másikkal leszorított, hogy ne tudjak ellenkezni.

- Jaj, de kis heves vagy! – horkantott fel az alacsonyabbik, aki oldalról az arcomba hajolt. – Mit gondolsz Minho, megmutassuk neki, hogy nagyobb faszunk van, mint annak a gyökérnek? – Válasz nem jött, csak egy gúnyos kacaj, és annyira leblokkoltam, hogy még segítségért kiabálni is elfelejtettem. Bassza meg, tényleg pont most nincs itt senki?

- Persze Taemin, kezd csak nyugodtan, addig lefogom.

Az imént említett újra az arcomhoz nyúlt, és bármennyire is kapálóztam mindhiába volt. Ujjait a nyakamon húzta végig, mire újra elöntött a pánik, majd amikor közelebb hajolt, összeszedve minden bátorságomat és nyálamat, egyszerűen arcon köptem. A hatás nem maradt el, a Taemin nevű köcsög azonnal vergődni kezdett, én pedig szélesen elvigyorodtam azon, hogy milyen találékony vagyok még az ilyen stressz helyzetekben is, de örömöm addig tartott, amíg a mögöttem álló nem vágott újra neki a falnak.

- Na jól van, akkor eddig tartott a finomkodás – felelte a piros hajú, de ekkor egy csattanást hallottam meg magam mögül, majd már csak azt éreztem, hogy szabad vagyok. Annyira váratlanul ért az egész, hogy bénán lecsúsztam a fal mentén a földre, majd nagyokat pislogva bámultam az elém táruló látványra.

Ez a Taemin gyerek a fejét fogva összeszorított szemekkel ült a földön tőlem nem messze, amíg úgy három méterrel arrébb a Minho nevű feküdt a földön, a derekán pedig Yoongi ült. Pont láttam, ahogy a cicafiú egy hatalmasat behúz neki, majd a gallérjánál fogva olyan közel húzta magához, hogy a piros hajú arcába lógott pár kósza fekete tincs.

- Hogy merészelsz hozzáérni ahhoz, ami az enyém?! – ordította Yoongi teljesen kikelve magából, majd választ sem várva engedte el a fiú gallérját, és húzott be neki még egyet. Valahol itt kapcsoltam, hogy mi történik éppen, és feltápászkodva a fölről rohantam a két fiú felé, majd átölelve hátulról a fekete hajút egy határozott rántással szedtem le a földön fekvőről, aminek hatására mindketten elestünk.

- Engedj el! – vergődött tovább a cicafiú a karjaim között, de egy hirtelen mozdulattal magam felé fordítottam, és a két kezem közé fogtam gyönyörű arcát.

- Hagyd békén, Yoongi! – kiabáltam rá élesen. – Ne csináld, nem ér annyit!

- Bántott téged! – vágta rá azonnal, mire olyan közel húztam magamhoz, hogy homlokomat az övének döntöttem.

- Nincsen semmi baj, jól vagyok – feleltem immár higgadtabban, és úgy láttam a cicafiú is nyugodni kezd. A levegőt még mindig szaporán vette, kezei enyhén remegtek, de a tekintete tisztábbnak látszott, mint pár másodperccel ezelőtt. Pár pillanatig így ültünk, amíg az alacsonyabbik fel nem tápászkodott a földről.

- Ha még egyszer meglátlak titeket a közelében, levágom a farkatokat, és lenyomon a torkotokon, amíg bele nem fulladtok! – sziszegte idegesen a fekete hajú, mire a Taemin nevű csak ijedten bólintott párat, majd összeszedve a piros hajút, aki még mindig kábult volt az ütésektől, elviharzottak a mosdóból. – Biztosan jól vagy? – fordult vissza Yoongi felém, hangja immár sokkal lágyabb volt. Lassan biccentettem egyet lehunyt szemekkel, de azok azonnal kipattantak, ahogy megéreztem a hosszú, csontos ujjakat az arcomon.

- Mit csinálsz? – kérdeztem megdöbbenve, és csak itt realizáltam, hogy még az én kezeim is az ő arcán vannak.

- Nagyon megijedtem – suttogta közénk Yoongi, miközben aprókat simított végig hüvelykujjával a pofimon. – Senki nem érhet hozzád rajtam kívül.

Valahol itt kapcsoltam, hogy mi történik, és hogy én mégis mekkora egy díjnyertes idióta vagyok. Kezeimet elvettem a puha, hófehér bőrről, majd hátrébb húzodva felkeltem a földről, hogy leporoljam a ruhámat.

- Most meg mi bajod van? – értetlenkedett a cicafiú, ahogy ő is egyből felkelt utánam, én pedig hitetlenkedve felhorkantottam.

- Nem kell a duma, Yoongi. Hagyd ezt a faszságot, nem vagyok a tiéd.

- Megjelöltelek, rémlik? – kérdezte gúnyos mosolyra húzva az ajkait, mire nekem egy újabb horkantás volt a válaszom.

- Megjelöltél? Micsoda gyerekes ostobaság, komolyan mintha az óvodában lennék – nevettem el magamat, de a számíze keserű volt. – Különben is, csak kényszer volt, szóval azt hiszem mindegy.

- Hogy tessék? – Túrt bele a hosszú tincsei közé, miközben értetlenül összevonta a szemöldökét.

- Azt mondtad csak kényszerből tetted a gyökér haverod miatt, szóval nem is számít a dolog, és azt hiszem ez a legjobb – mondtam vállat vonva, majd már fordultam is volna meg, hogy az ajtó felé vegyem az irányt, de a mögöttem álló visszarántott magához a karomnál fogva.

A hátam a fülke egyik ajtajának csapódott, amit nyekkenve fogadtam, de a döbbenetemet mégis a fekete hajú arca okozta. Ahogy a sötét szempár éhesen végig mérte az arcomat, amíg meg nem állapodott az ajkaimon, és ahogy ő maga is végig nyalt a saját párnáin, hogy megnedvesítse őket...
Nos, bár a mai napon már sokadik alkalommal éreztem, hogy meghalok az újdonsült szívritmuszavarom miatt, mégis ez vitte most a pálmát.

- Mit csinálsz? – kérdeztem újra, ám hangom ezúttal sokkal halkabb volt mint legutóbb. Nem tudtam tagadni, élveztem a kialakult helyzetet, ahogy bevoltam szorítva a falap és Yoongi közé, és bár az elmém egy része valahol nevetségesnek találta, hogy egy tőlem alacsonyabb és véznább fiú domináljon le, valahol ez most mégsem érdekelt.

- Hazudtam – bökte ki a cicafiú. – Nem volt kényszer, csak felbaszott az a kanári fejű hülyegyerek.

- Felix? – kérdeztem, mire a vele szemben álló bólintott. – Mivel?

- Azzal, hogy őt babusgattad, miközben engem kellett volna. – Hogy mi van? Még inkább ledöbbentem, ahogy a fekete hajú kiejtette ezeket a szavakat a száján. Ez most valami féltékenység?

- Sokkot kaptam – feleltem egyszerűen. – A gyökér barátod kivágta a hisztit, te meg csak úgy megcsókoltál, aztán a pofámba vágtad, hogy csak kényszerből tetted, mintha olyan borzalmas dolog lett volna.

- Nem volt az! – vágta rá azonnal, miközben az egyik kezével újra az arcomra simított, és nem bírtam ki, muszáj volt lehunynom a szemeimet a jó érzés miatt. – De kurvára összezavarodtam, és nagyon nem bírom az érzelmeket és a stresszt.

- Ez nem mentség – pattantak ki a szemeim, mire ha lehet, Yoongi még közelebb húzódott.

- Imádom az illatod, mondtam már? – búgta közénk, nekem pedig eszembe jutott a jakuzzis eset, ahol ezt már megemlítette. – Senkinek nincs ilyen illata, mint neked, az első pillanattól kezdve elkap a borzongás, ha megérzem – súgta, miközben közelebb hajolt, majd orrát finoman végig húzva a nyakamon egy mélyet szippantott a bőrömből, mire egy aprót sóhajtottam. – Tae – nyögte ki a nevemet, ahogy beleharapott a nyakamba, és itt már én sem voltam tétlen, egyik kezemet a puha, hosszú tincsei közé vetettem, hogy még közelebb húzzam magamhoz.

Szinte véresre harapdáltam a számat, hogy ne nyögjek fel, ahogy Yoongi a nyakamat ostromolta, miközben a derekamat markolászta, majd miután hátrébb húzódott, újra az arcomra simított. Mindkettőnk arca kipirult volt, és mindketten szaggatottan vettük a levegőt, de nem számított. Minden mindegy volt.

- Soha többet ne gondold azt, hogy bármi amit teszek, az nem azért van, mert megőrülök annyira akarlak – suttogta fojtott hangon, én pedig szinte fel sem fogtam a szavait, csak lepillantva a szájára néztem rá könyörgőn, mire ő értve a célzást, azonnal lecsapott ajkaimra.

Ez a csókunk most sokkal vadabb volt, mint az első, itt nem hagytam magamat ledominálni, ugyanolyan hevesen viszonoztam minden egyes nyelvcsapását, miközben egyik kezemmel a haját túrtam, míg a másikkal a hátát kapartam, és már nem számított az sem, hogy réges-régen becsöngettek.



Sziasztok nyuszifülek!
Apró meglepi, itt az új rész egy kicsit hamarabb, mint ahogy az be lett ígérve😊
Igyekeztem rendet tenni, bár lehet csak még inkább összekuszáltam a szálakat a fő párosunknál, de legalább végre haladnak valamerre :'D
Tegnap amikor felléptem a wattpadra, akkor láttam, hogy már túl vagyunk az 1K-n, és ez hihetetlenül nagy örömmel tölt el, nagyon szépen köszönöm nektek!!! <3
Őszintén szólva, amikor elkezdtem írni, nem gondoltam volna, hogy lesz rajta valaha is ennyi megtekintés, már csak azért sem, mert tudom, hogy Taegi azért mégse olyan népszerű, mint mondjuk egy Jikook, meg hát mégis csak egy kezdő író vagyok TwT
Remélem mindenki jól van, a következő részre a jövőhét közepén lehet számítani, a hétvégén pedig hozom a Jikook változat új részét is, de most ezt nagyon megakartam már írni.
Szép hétvégét nektek, sok puszi mindenkinek! <3