Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Egy újabb buli

Yoongi pov

Két hét telt el, amióta Tae bejött velem először anyához, ami azt jelentette, hogy már egy hónapja ismertük egymást. Elképesztő, hogy ezalatt az idő alatt mennyi minden tud történni, és hogy mennyire megtudsz kedvelni bizonyos személyeket, akik hirtelen az életedbe lépnek.

Mert hogy igen is kedveltem Taet. Na nem úgy, mint valami romantikus, nyálas szarban, hanem mint egy havert, vagy mint egy esetleges majdnem barátot. Sokat beszélgettünk ebben a két hétben, illetve azóta még egyszer eljött velem anyához, és meglepő módon a legkevésbé sem idegesített a jelenléte. A suliban általában együtt ebédeltünk, néha Jin is odaült hozzánk Namjoon legnagyobb örömére, bár a Hercegnő még mindig nem adta be a derekát legokosabb barátomnak, mégis úgy gondoltam csak idő kérdése az egész.

Ez idő alatt Tae egyik hobbijává vált, hogy mindig próbált megnevettetni, és néha sikerült is neki. Folyton arról magyarázott, hogy mennyire megváltozik az arcom, ha mosolygok, és olyankor nem nézek ki egy besavanyodott, új gazdag faszkalapnak. Természetesen ezekután tarkón vágtam, és közöltem vele, hogyha ő is többet mosolyogna, akkor nem lenne olyan bamba, buta feje. Mondanom sem kell, hogy megsértődött, ami úgy fél óráig tartott, aztán megpróbált kierőszakolni tőlem egy bocsánatot, de a dolog hamar kudarcba fulladt, amint meglátta az érzéketlen fejemet.

Szóval így voltunk mi, az idő már november közepén járt, lassan közeledtünk a decemberhez, és amióta így összecsiszolódtunk sokkal felszabadultabbnak éreztem magamat, és egyre kevesebbet gondoltam arra, hogy az életem amúgy javarészt el van baszva. Soha nem gondoltam volna, hogy bárkit is közel tudnék magamhoz engedni a kölykön és Namon kívül, de esküszöm néha még Jiminnel is tudtam pár értelmes szót váltani. Ők egyébként Jungkookkal egész jól megvoltak, a kölyök továbbra is fűzte őt az ágyban, ami abban mutatkozott meg, hogy az égvilágon még csak rá sem nézett másra a kis szöszkén kívül, és folyton kedveskedett neki valamivel. Nem tudom milyen szuper segge vagy varázslyuka lehetett Jiminnek, de teljesen megbolondította a legjobb barátomat. JK állítása szerint nem volt szerelmes, de a maga módján kedvelte a szöszit, egyszerűen csak úgy fogalmazott, hogy már annyi energiát fektetett bele ebbe az egészbe, hogy most már csak azért is ő fogja elvenni a szüzességét. Mellesleg még hozzátette, hogy Jimin kurva jól szop, én pedig ráhagytam a dolgot.

Ami a bulikat illeti, én is visszavettem a dologból. A hétvégéket Taekhyeonnal töltöttem, aki pontosan tudta, hogy mi a dolga. Szombaton átjött, végig basztuk az egész napot, majd ez így folytatódott vasárnap is, aztán hétfő reggel elment. Nem beszélgettünk mély dolgokról, nem lelkiztünk, soha nem jött szóba a másik családja, nem akart hozzám bújni, egyszerűen csak voltunk és úgy éreztem nekem pont erre van szükségem. Aranyos srác volt, és meglepően okos is, de a szexen kívül nem volt jó másra. Na meg, a párkapcsolat sosem volt az én asztalom, soha nem is volt benne részem, és nem is akartam, teljesen megvoltam én ezzel elégedve. Ismertem, tudtam, hogy teljesít az ágyban, ami egyébként teljesen rendben volt, és nem kellett azzal szopódnom egész pénteken meg szombaton, hogy keressek valakit, aki kapható a szexre, és még talán tudja is a dolgát.

Egyszóval; elvoltam.

Minden aránylag rendben volt ebben a két hétben, amíg el nem érkezett az a novemberi pénteki nap. Emlékszem aznap időbe értem be suliba, mint az esetek nagy részében mostanában, majd beérve az osztályba a kölyökkel a sarkamban villantottam egy halvány mosolyt Tae felé, aki hasonlóan fogadott, majd levágtam magamat a hátsó padba, ahol Nam feküdt depizve.

- Már megint mi a fasz van? – érdeklődtem bájosan.

- Soha nem lesz az enyém – nyögött ki ennyit elhalóan, és itt már tudtam, hogy csak Jinről lehet szó. Szürke hajú barátom vagy tucatszor hívta el az utóbbi időben randira a srácot, de az folyton kikosarazta. Azt mondta, hogy nem tudja elfogadni Nam múltját, és mivel ő eléggé féltékeny típus, így folyton azon aggódna, hogy Joon mikor csalja meg, vagy cserélné le őt egy jobbra.

- Pedig nagyon igyekszel – tárta szét a karját a kölyök mellettem. – Ha szeretnéd, akkor megkérem Jimint, hogy beszéljen vele.

- Az már a harmadik lenne a héten – szúrtam közbe, mire a fekete hajú lepisszegett.

- Amióta lefeküdtem vele, nem is néztem másra – dünnyögte tovább Nam elszomorodva, én pedig hirtelen elgondolkodtam, hogy mégis micsoda monogámia alakult ki a kiscsapatunkba. Jungkook lassan egy hónapja csak Jiminnek hódol, Nam úgy három hete kergeti Jint, én pedig ugyanennyi ideje csak Taekhyeont dugom. Érdekes felállás, de valahogy mégsem bántam, kellett egy kis nyugi, aztán majd úgy is megunjuk a dolgot, és visszatérünk az eredeti formánkba, ebben teljesen biztos voltam.

Az ebédnél Tae azonnal levágta magát mellém, majd az asztal alatt kezét a combomra helyezte, amiben egy apró csokoládé volt, aminek a csomagolásán egy cicafej volt.

- Mi ez? – suttogtam magunk közé, ahogy közelebb hajoltam hozzá.

- Reggel vettem, amikor megláttam, akkor te jutottál eszembe, hogy ugyanilyen cica arcod van – felelte mosolyogva, és nem bírtam ki, máris éreztem, ahogy az én ajkaim is görbülni kezdenek felfelé. – Megint megnevettettelek!

- Borzalmas vagy – ráztam meg a fejemet rosszallóan, de a szám szélén még mindig ott bujkált az a mosoly. – Akkor nekem meg valami Bambis cuccot kéne vegyek neked.

- Nem is! – csattant fel a göndör hajú.

- Dehogynem! – vágtam rá azonnal. – Ekkora őzike szemekkel másra nem is hasonlíthatsz.

- De hát Bambinak szépek a szemei, nem? – kérdezte eltűnődve Tae, nekem pedig hirtelen nagyon melegem lett, és zavarban is éreztem magamat. Azt se tudtam mit válaszoljak rá, mivel úgy éreztem, hogy már nem tekinthetek férfi szemmel Taehyungra, mert elvégre haverok voltunk. Persze, bepróbálkoztam nála, voltak hátsószándékaim, és nem vagyok vak, én is látom, hogy kurva jól néz ki, de úgy voltam vele, hogy ezen már túllendültünk.
Mielőtt válaszolhattam volna, szerencsére megérkeztek a többiek is, és meglepetésünkre Jin is velünk evett ezúttal.

- Héj, Yoongi! – szólított meg a barna hajú, akin ezúttal is egy rózsaszín felső volt. Komolyan ennek semmi más színű cucca nincs?

- Mi kéne? – kérdeztem vissza, mire ő csak ravaszul elmosolyodott. Nem ismertem annyira Jint, de azt már tudtam, hogy most valami szar poénnal fog előállni.

- Akarsz hallani egy kopp-kopp viccet? – kérdezte udvariasan, és mivel tudtam, hogy nincs más választásom, így úgy gondoltam belemegyek a dologba, de egy kicsit gecizek vele csak hogy hozzam a formám.

- Hogyne – feleltem flegmán, mire Nam rám szólt, hogy lehetnék lelkesebb is, de nem foglalkoztam vele.

- Oké. – Vett a barna hajú egy nagy levegőt, majd mosolyogva hozzákezdett. – Kopp-kopp!

- Nyitva van – feleltem kurtán, majd kiittam a maradék kávémat.

A hatás nem maradt el, Tae, Jimin és JK szakadni kezdtek a röhögéstől, a szőke még le is esett a székről annyira nevetett, Jin pedig teljesen kiakadva kelt ki magából, és hordott el mindenféle ünneprontó faszarcúnak, míg Nam próbálta őt vigasztalni kisebb sikerrel.

- De engem érdekel! – simogatta az idősebb vállát legokosabb barátom, de az csak sértődötten elfordította a fejét. – Na, kérlek! Próbáld velem újra!

- Kopp-kopp! – kezdett bele Jin egy nagyobb sóhajtás után immár jóval kevésbé lelkesen.

- Ki az? – nézett rá Nam csillogó szemekkel. Komolyan, mit lát ebben a srácban?

- Lee – felelte Jin egy kisebb mosoly kíséretében.

- Milyen Lee? – kérdezett vissza a szürke hajú még vidámabban.

- KRUMPLEE! – ordította el magát a barna hajú, majd őrült hahotázásba kezdett, nekem pedig valahol itt főtt le teljesen a kávé. Úgy éreztem, ha még egy percet itt maradok, akkor teljesen lezsibbadok és visszafejlődők agyilag.

- Feladom – suttogtam oda Taenek, majd felkeltem, hogy minél előbb távozzak, de a kölyök utánam szólt.

- Héj, Yoongiiaahh!

Nem mondtam semmit, csak kérdő tekintettel visszafordultam. Tudtam, hogy akar valamit, ahogy rám nézett a csillogó szemeivel, na meg hát ez JK, ő mindig akar valamit. A tizenkét év alatt már jobban kiismertem a srácot, mint saját magamat.

- Tartsunk már egy kisebb bulit nálad holnap! – Nem is kérés volt, inkább kijelentés, mire az asztalnál ülők hatalmas egyetértésbe törtek ki, és valahol itt baszódott el ez a nyugis kis két hetem és borult meg újra a kapcsolatom Taevel.


Taehyung pov

Miután mindenki kitombolta magát, Yoongi nagy nehezen beleegyezett a házibuliba, de tényleg csak egy kisebbe, mert még véletlenül sem akart akkora felhajtást, mint a legutóbb. Végül abban egyeztünk meg, hogy csak pár srác meg csaj lesz elhívva a suliból, meg pár haver Namék köréből, ami feltételeztem, hogy a felső tízezret jelentette.

Így történt, hogy szombat késő délután Jimin lázasan készülődött, mert hogy unokatestvérem ha ez lehetséges volt, akkor még inkább oda volt Jungkookért, és ő akart kinézni a legjobban, nehogy valaki lecsapja a fekete hajút a kezéről.

- És akkor mikor is lesz hivatalos a dolog? – kérdeztem, ahogy az ajtóból figyeltem a szőkét, amint az a szobájában fel-alá járkálva lázasan készülődött.

- Nem vagyunk együtt – vágta rá azonnal, mire én csak a szememet forgattam. – Még csak le sem feküdtünk, és egyelőre nem is szeretnék.

- És ez így jó neked? – húztam fel az egyik szemöldökömet. Egész egyszerűen nem értettem, hogy ezek ketten mit tökölnek egymással. Mindenki látta, hogy odavannak egymásért, és bár az elején a legkevésbé sem bírtam a tetovált karút, elkellett ismernem, hogy tényleg nagyon szépen bánik Jiminnel, és amióta alakul köztük ez az egész, még csak rá sem nézett másra.

- Nem akarom erőltetni ezt a kapcsolat dolgot – mondta a szőke, majd leült az ágyára kezében egy feszülős piros inggel. – Van egy ilyen kimondatlan szabályunk; én nem erőltetem az érzelmeket, ő nem erőlteti a szexet.

- És akkor mi is lesz ebből az egészből? – Tártam szét a karomat értetlenkedve.

- Nem tudom – vonta meg a vállát unokatestvérem. – Egyelőre csak kiakarom élvezni, hogy a srác, aki tetszik törődik velem.

- Világos – bólintottam egyet. Nem értettem vele egyet teljesen, de nem akartam beleszólni a dolgaikba. Talán Jimin hibát követ el ezzel az egésszel, de úgy voltam vele, hogyha így is van, akkor is meg kell tennie, hogy később tanulhasson belőle. De az is lehet, hogy Jungkooknak idő kell ehhez az egészhez, és a végén mindenki boldogan él, amíg meg nem...

- És mi a helyzet veled meg Yoongival? – Rángatott vissza elmélkedésemből a szőke, de úgy meglepett a kérdése, hogy pár másodpercig meg se tudtam szólalni.

- Yoongival?

- Jaj, ne játszd már a tudatlant! – kezdett bele Jimin mosolyogva. – Nem vagyok ám hülye!

- Ezek szerint mégis – jegyeztem meg szájhúzva, mire a kisebbik hozzám vágott egy pólót.

- Látom ám, hogy hogy néztek egymásra, és nem csak én, hanem a többiek is! Arról nem is beszélve, hogy csak úgy pattognak köztetek a szikrák, és az a szexuális feszültség, ami a levegőben van, amikor egymás mellett ültök...

- Oké, elég lesz! – intettem le határozottan a szőkét. – Túl sok Kdramat néztél.

- Én csak kimondom a nyilvánvalót, miszerint tetszel Yoonginak, és szerintem neked sem közömbös a dolog.

- Csak barátunk vagyunk.

- Yoonginak nincsenek ,,csak" barátai Kookon és Namon kívül – kontrázott rá Jimin, mire sóhajtottam egy nagyot.

- Oké, valóban közelebb kerültünk egymáshoz az utóbbi időben, de tényleg csak barátok vagyunk. Kérlek ne láss bele olyat, ami nem létezik.

- Tetszik neked? – vigyorgott rám Jimin, mire egy újabb szemforgatás után magára hagytam a szőkét, hogy én is elkészülhessek.

Nem tehettem róla, de unokatestvéremnek sikerült bogarat ültetnie a fülembe. Amióta elmondtam Yoonginak, hogy mi történt velem és a szüleimmel, valóban többet voltunk együtt, és a cicaarcú már nem feszengett a közelemben, sőt azt sem bánta, ha egymás mellett ültünk, vagy egy társaságban voltunk, de nem akartam ennek nagyobb figyelmet tulajdonítani, mivel úgy voltam vele, hogy a kis közös titkok azok, amik összekötöttek minket, és ebből akár tényleg lehetne egy barátság is. Persze, nem indult olyan zökkenőmentesen a kapcsolatunk, de mindenki követ el hibákat, és én ezen túl tudtam magamat tenni, na meg ezalatt a rövid idő alatt megkedveltem a srácot. Bár tényleg egy méretes nagyképű seggfejnek mutatja magát, Yoongi valójában vicces volt, és a maga módján még kedves is tudott lenni néha napján, és amikor csak ketten voltunk, akkor mindig jókat tudtam vele beszélgetni, még ha azok csak kis semmiségek voltak. Természetesen nem voltam vak, még mindig gyönyörűnek találtam az arcát, de próbáltam már nem úgy nézni rá, és egész idáig ez működött is, de most valahogy Jimin megzavart.

- Mehetünk? – nézett be az ajtón az imént említett, aki a piros ing mellé egy sötétszürke farmert vett fel, majd még egyszer végig mértem magamat a tükörbe, mielőtt elindultam a földszintre. Semmi komoly, csak egy kék farmer, fehér póló meg egy fekete bőrdzseki volt rajtam, nem akartam túlzásba vinni, úgy sem akartam senkit se felszedni, és biztos voltam benne, hogy engem sem akarnak majd elcsábítani.
Mekkorát tévedtem.



Yoongiékhoz végül Chan bácsi vitt el, akinek egész jól helyrejött az ujja. Volt még rajta bőven mit finomítani, és még mindig kellett neki a gyógytornát csinálnia, de sokkal jobb volt, mint miután kiengedték a kórházból. Kiszállva a kocsiból a lelkünkre kötötte, hogy csak mértékkel igyunk, és ne fogyasszunk semmilyen drogot, majd miután leígértünk mindent is, tényleg elindultunk a már ismerős ház felé.

A hangzavar ezúttal jóval visszafogottabb volt, mint legutóbb, és bár így is láttam vagy jó ötven-hatvan embert, közel sem volt olyan zsúfolt a helyzet, mint amikor először jártam itt. Belépve a hatalmas nappaliba először Namot pillantottam meg, ahogy egy szőke hajú, érdekes arcú, alacsonyabb sráccal beszélget. Sosem láttam még a suliban, de abban biztos voltam, hogy a gazdagabbak közé tartozott már a ruháját látva.

- Örülök, hogy itt vagytok! – mosolygott ránk a szürke hajú egy kacsintás kíséretében. – Ő Felix, egy régi barátom Ausztráliából.

Miután Jimin bemutatkozott, én is kezet nyújtottam felé, amit a szőke el is fogadott, de meglepetésemre finoman végig simított a tenyeremen, majd alaposan végig mért, amitől furcsa érzés fogott el.

- Örülök a találkozásnak, Taehyung. Nam már sokat mesélt rólad – mosolygott rám, én pedig éreztem, ahogy égni kezd a fülem.

- Tényleg? – kérdeztem vissza, de valahonnan nagyon távolról hallottam a hangomat. Milyen szép szemei vannak ennek a fiúnak, most hogy ilyen közel áll hozzám.

- Jiminiiiee! – hallottam meg a távolból Jungkook kiabálását, majd elkapva a tekintetemet Felix arcáról megpillantottam a fekete hajút, ahogy széles nyuszi mosollyal közeledik felénk.
Unokatesóm természetesen azonnal fülig pirult, ahogy a fekete hajú odaérve hozzánk lágyan szájon csókolta, majd mellé állt, hogy kezüket összekulcsolhassák.

- Ti együtt vagytok? – kérdezte Felix finoman rájuk mosolyogva, mire mindketten dadogásba kezdtek, végül egy még alakulunkat nagy nehezen kinyögtek, amire nevetnem kellett.

- Jint nem hoztátok magatokkal? – kérdezte reménykedve Nam.

- Azt hittem itt van már – felelte Jimin szemöldök ráncolva, mire a szürke hajú sóhajtva elvonult mondván, hogy felhívja a hercegnőjét. Aranyos.

- Yoongi merre van? – fordultam a tetovált karúhoz mosolyogva, aki még mindig unokatesóm apró kezét szorongatta.

- A kertben van a pasijával – felelte nem törődően, majd újra minden figyelmét a mellette állónak szentelte.

Nem tudom, hogy miért, de úgy éreztem magam, mintha valaki gyomorszájon vágott volna. Újra és újra hallottam a fejemben az előbb elhangzottakat, mire pulzusom felgyorsult, gyomrom pedig mintha begörcsölt volna.

- Minden rendben? – kérdezte Felix az arcomba hajolva, mire tompán bólintottam, majd utamat a kert felé vettem ott hagyva a többieket.

Kilépve a már ismerős terepre megláttam pár lányt, ahogy a medencében és akörül ugrándoztak sikítozva, amitől enyhén fejfájást kaptam, de tekintetemet tovább vezettem a hatalmas területen, amíg meg nem találtam, akit kerestem.

Háttal állt nekem nem messze egy napozóágytól, és lázasan magyarázott a vele szemben álló srácnak, aki épp csak egy kicsivel volt magasabb tőle. Még így messzebbről és hátulról is megtudtam állapítani, hogy Yoongi még mindig jól néz ki. Egy szürke farmer volt rajta egy világoskék-fehér pulcsival, aminek az ujjai a könyökéig voltak feltűrve, illetve kiszúrtam jobb mutató és középsőujja között egy égő cigarettát is.

Mivel úgy láttam, hogy jól elvannak kettesben, ezért úgy döntöttem, hogy odamegyek és elbaszom a hangulatot azzal, hogy megjelenek. Nehogy már, hogy jó legyen.

- Mondtam már, hogy ne dohányozz – karoltam át a cicafiút, aki összerezzent az érintésemre, majd miután realizálta, hogy csak én vagyok az, rám villantott egy szexi mosolyt, amitől újra heves pulzust produkáltam.

- Sosem fogadok szót – mondta szemtelenül felém fordulva, és hirtelen elöntött a dejavu, ahogy észleltem, hogy olyan közel van hozzám, mint amikor először itt jártam, csak akkor éppen ő volt az, aki átkarolt.

- Szia! – köszöntött egy ismeretlen hang, és bár alapjáraton véve egy nagyon barátságos személy vagyok, már itt eldöntöttem, hogy nem fogom kedvelni a velem szemben állót. – Taekhyeon vagyok. – Nyújtotta felém a kezét a sötét barna, göndör hajú srác, majd elfogadva azt én is bemutatkoztam. Szemem sarkából vetettem rá egy hosszabb pillantást, hogy nagyjából végig mérhessem. A magassága köztem és Yoongi között volt, haja hasonlított az enyémhez, bár talán nekem kicsit rendetlenebb volt a dússága miatt, bőre színe is megegyezett nagyjából az enyémmel, talán az övé egy kicsit barnább volt, és már értettem, hogy Yoongi mire mondta, hogy Bambinak nagy szemei vannak. Na, ennek a srácnak aztán voltak őzike szemei.

- Hozol valamit inni, Szivi? – fordult mosolyogva a cicafiú Taekhyeonhoz, mire az bólogatva elment.

Mint ahogy a többit sem, azt sem tudnám megmagyarázni, hogy miért nyugodtam meg hirtelen, ahogy meghallottam, hogy a fekete hajú szivinek szólította a másikat, ami csak annyit jelentett, hogy szegény srác csak egy a sok közül, akikkel Yoongi jól elszórakozott. Ettől függetlenül nem nyugodtam meg teljesen, és biztosra akartam menni.

- Kedves srácnak tűnik – kezdtem bele a tervembe, ahogy hátráltam egy lépést ezzel elhúzodva az alacsonyabbiktól.

- Igen, egész bájos – bólintott Yoongi, ahogy szembe fordult velem. Nem is tudom, hogy az zavart e jobban, hogy egyetértett velem, vagy hogy végig ott ült az a kis halvány mosoly az arcán.

- Alakul köztetek valami? – tértem rá a lényegre, miközben próbáltam a leglazábbnak tűnni, még jellegzetes téglalap vigyoromat is magamra erőltettem.

- Dehogy is! – vágta rá azonnal a fekete hajú. – Csak dugunk, semmi komoly.

Nagyot sóhajtottam, ahogy kiszállt belőlem a megmagyarázhatatlan idegesség, majd bólintottam egyet, hogy tudomásul vettem a dolgokat, de a következő mondat megint enyhén fejbe vágott.

- A komoly dolgok nem nekem valóak – rántott vállat lazán a velem szemben álló.

- Sosem volt még komoly kapcsolatod?

- Nem igazán – tűnődött el Yoongi. – Igazából már ez is nagy szó, hogy Taekhyeonnal összejárunk egy pár hete. Neked?

Már nyitottam volna a számat, hogy válaszoljak és megosszak egy újabb, számomra érzékenyebb témát a múltamból, de akkor megjelent mindenki, ami alatt unokatesómat, Jungkookot, Namot, az ausztrál srácot és Jint értem.

- Hát te? – léptem közelebb Jinhez, aki mosolyogva megveregette a vállamat üdvözlésképpen.

- Nem akartam kihagyni a bulit – felelte lazán, de mindeközben feltűnően szorosan a szürke hajú mellett volt.

- Nem is tudtam, hogy Namjoont átnevezték bulira – vetette oda Yoongi, mire megfordulva rácsaptam egyet a karjára, amin ő csak jót nevetett.

- Te most flörtölsz vele? – súgta oda Jimin, ahogy közelebb hajolt, hogy csak én hallhassam.

- Ne kezd – búgtam vissza figyelmeztetően, mire a szőke csak visszahúzódott JK mellé.

- Sziasztok! – Jelent meg Taekhyeon két pohárral a kezében hatalmas ezer wattos vigyort villantva. Mi a franc, ez a csávó polírozza a fogait, vagy mi baja van?

- Szia – köszönt oda neki először Jungkook. – Nem gondoltam volna, hogy még látlak.

- Igen, nos Yoongival végül újra találkoztunk – mondta nevetve, ahogy az említett mellé állt, hogy a kezébe nyomja az egyik poharat.

- Nem is mondtad – fordult a cicafiúhoz a tetováltkarú, mire az csak hanyagul vállat vont.

- Azt hiszem én szerzek valami piát – jelentettem ki, majd sarkon fordulva újból ott hagytam a többieket. Valahogy kezdtem magamat kínosan érezni, nem ilyen estére számítottam, és továbbra sem értettem, hogy miért vagyok befeszülve.

- Veled tartok, ha nem bánod – toppant mellém hirtelen Felix, akiről szinte el is feledkeztem, hogy itt van. – Szinte senkit nem ismerek itt, és egy kis alkohollal jobban oldódok.

- Igen, valahogy én is – értettem egyet, majd megállva az egyik pultnál engedtem, hogy a szőke srác keverjen nekem egy italt.



Úgy három pohárral, és a jó ég tudja hány órával később azt kellett mondjam, hogy eléggé be voltam már csiccsentve. A többieket már rég elvesztettem, igazából egészvégig Felix társaságában voltam a kertben, ahol két napágyon feküdve végig beszéltük az időt, csak annyira szakítva meg, amíg a szőke néha hozott egy újabb pohár piát. Elkellett ismernem, hogy kedveltem a srácot. Vicces volt, kedves, okos, és a második pohár után egész jóképűnek láttam őt. Valószínűleg az is volt, csak ezt nem vettem észre, amíg Yoongi a közelben volt. Ami a többieket illette, fogalmam sem volt, hogy ki merre lézengett, az biztos, hogy a kertben egyikük sem volt, de igazából nem is nagyon érdekelt, amíg Felix elszórakoztatott. Nem beszéltem vele komolyabb dolgokról, csak ilyen felszínes semmiségekről, illetve néha közbe szúrtunk pár vicces történetet, ami eszünkbe jutott, de ezenkívül semmi különös nem történt.

- Mennyi az idő? – kérdeztem a hajamba túrva. Fogalmam sem volt, hogy hol hagytam a telefonomat.

- Lassan éjfél lesz – mondta a szőke, ahogy rápillantott az órájára, ami valószínűleg többe került, mint Jiminék háza, amiben most lakom.

- Basszus – nyögtem fel. – Majdnem négy órája beszélgetünk?

- Igen – nevette el magát a másik. – Jó társaságban csak úgy repül az idő – mondta, miközben egy kicsit közelebb húzódott, és a karját kinyújtva finoman az arcomra simított, mire automatikusan lehunytam a szemeimet a lágy érzésre.

- Taehyung! – Hallottam meg a saját nevemet, mire azonnal kipattantak a szemeim, majd kótyagos fejjel nagy nehezen, de feltápászkodtam.

Pár másodperc múlva a látóterembe került egy nagyon zaklatott Jimin, aki sírva csapódott a mellkasomnak, és hirtelen fel sem fogtam, hogy mégis mi történik.

- Mi a baj? – kérdeztem eltolva magamtól a szőkét, hogy láthassam az arcát, de az csak a fejét csóválta.

- Jungkook kidobott – felelte sírva, mire még zavarodottabb lettem, mint eddig.

- Hogy mi van?

- Szóval, miután ti elmentetek, mi még buliztunk egy kicsit, aztán elvonultunk az egyik szobába, és egyszerűen csak kiakadt, hogy nem fekszem le vele.

- Hogy mi van? – ismételtem meg magamat immár jóval hangosabban. – Megölöm.

- Dehogy ölöd, részeg vagy – mondta szipogva. – Írtam már apának, pár perc és itt lesz.

- Akkor megkeresem a telefonomat – néztem körbe, hogy mégis merre lehet az említett tárgy, de Felix jelentkezett, hogy ő majd előkeríti valahonnan, én pedig ráhagytam a dolgot.

- Maradhatsz ám – szólalt meg Jimin kis idő elteltével, mire meglepetten kaptam rá a tekintetemet. – Látom, hogy kedvelitek egymást, és örülnék, ha legalább neked jól alakulna az estéd.

- Biztos, hogy nem! – ellenkeztem azonnal. – Az a dolgom, hogy melletted legyek. Majd megadom neki a számomat, vagy valami.

- Én megleszek, Tae – nyúlt a kezemért a szöszi, majd bíztatóan megszorította. – Maradj csak nyugodtan, és érezd jól magad. Most úgy is csak egyedül akarnék lenni.

- Biztosan? – pillantottam rá aggódva, mire ő csak egy lágy mosollyal bólintott. – Köszönöm.

- Kedves srácnak tűnik – mondta Jimin, mire eszembe jutott, hogy ugyanezt mondtam a buli elején Yoonginak, amikor megláttam Taekhyeont. – És nem hasonlít Yoongira.

- Már miért hasonlítana? – kérdeztem értetlenül.

- Te megnézted már jobban azt a srácot, aki vele van? Úgy néz ki, mint te, csak valami ebayes kiadásban. Még a neve is hasonlít a tiédre – nevetett fel unokatesóm, mire én is csatlakoztam hozzá. Nem tudtam az ellenkezőjét állítani, és igazából nem is akartam, mert örültem, hogy egy kicsit mosolyog. Az biztos, hogy Jungkookot még előszedem ezért, ha egy kicsit józanabb állapotomban leszek.

- Apa itt van – nézett a telefonjára a szőke. – Aztán tényleg legyen jó estéd! – kacsintott még rám búcsúzóul, majd ott hagyott egyedül.

Kis időn belül Felix visszaért a telefonommal, amit elvileg a piáknál talált meg, és bár bíztam a jó estében, amit unokatesóm kívánt nekem, akkor még nem sejtettem, hogy fél órán belül az egész a feje tetejére fog állni.


Yoongi pov

Nem fogok hazudni, elég rendesen baszott az ideg miután Taehyung eltűnt azzal a szopottgombóc fejű hülye gyerekkel. Zavart a dolog, de betudtam annak, hogy csak aggódom érte, elvégre rendesen egyikünk sem ismeri ezt a srácot, még ha Nam azt is mondta, hogy ez egy fain gyerek. Aha, én meg a Valentinonak vagyok az új nagykövete.

Pont ezért nem is tudtam ellazulni rendesen bármennyire is próbálkoztam, és még az sem segített, amikor két pohár whiskey után Taekhyeon berángatott az egyik vendégszobába, majd elém térdelve szopni kezdett.

- Baj van? – kérdezte értetlenül, miután nem mutattam sok érdeklődést tevékenysége felé.

- Most valahogy nincs kedvem – mondtam, majd hátrébb lépve felhúztam a nadrágomat, és ott hagytam az értetlenkedő fiút. Kiléptem a kertbe, majd a rolexemre pillantva realizáltam, hogy már éjfél is elmúlt. Tekintetemmel Taegyungot kerestem, és hamar meg is találtam a lenyalt fejűvel együtt. Jól van, ha itt voltak végig, akkor nem sok minden történhetett köztük, bár még mindig értetlenül álltam a dolog előtt, hogy mégis miért kéne érdekeljen ez engem. Végül azzal magyaráztam az egészet, hogy csak megkedveltem a Bambi arcút, meg tudatalatt féltettem a titkomat, elvégre mégis csak megered az ember nyelve, ha kellő pohárral iszik.
Már éppen indulni készültem feléjük, amikor meghallottam legjobb barátom nem éppen józan hangját.

- Tae-Tae! – ordította teli torokból, és ha lehet még zavartabb lettem. Mégis mit akar a kölyök a Bambitól? Pár pillanat múlva megjelent JK valami ordenáré állapotban. A szemei vörösek voltak, és lerítt róla, hogy a világát sem tudja.

- Tae-Tae! – kiabálta el magát újra, mire az említett felkapva a fejét, és hozzánk fordult. Volt egy kis távolság közöttünk, de mivel az emberek egy része már elkezdett haza széledni, így jóval halkabb és nyugisabb volt a hangulat, mint a buli kezdetekor.

- Mi a fasz bajod van? – Álltam a kölyök elé, aki szinte csak átnézett a fejem felett Taet bámulva. – Válaszolj már, baszdszájba!

- Jiminnel befejeztem – közölte tárgyilagosan Jungkook, mintha csak arról beszélne, hogy mit fog reggelizni másnap. – Nem tudott kielégíteni, játszott a türelmemmel, megsértette az egómat, szóval most én jövök.

- Mire készülsz? – emeltem feljebb a hangomat, ahogy realizáltam, hogy legjobb barátomnak ezúttal talán tényleg elment a maradék esze is.

- Ha őt nem, akkor majd az unokatesóját megdugom. Családban marad, nem? – kacsintott rám nevetve, majd arrébb lökve elindult a két fiú felé.

Döbbentem pislogtam utána pár másodpercig, egyszerűen nem fogta fel az agyam a történteket. Taehyung sértett hangja rántott ki a sokkból, majd odafordulva láttam, ahogy a kanári fejű a földön csücsült, miközben a kölyök Tae karját fogta. Nem gondolkodtam egy pillanatig sem, csak futottam, majd odaérve egy hatalmasat taszajtottam lendületből Jungkookon, aki kis híján a hülye gyerek mellett végezte. Hevesen véve a levegőt pillantottam Taere, aki döbbent tekintettel nézett rám vissza, majd íriszeimet újra gyerekkori legjobb barátomra szegeztem, aki csak beletúrva a hajába felnevetett.

- Jaj, tényleg! El is felejtettem, hogy titkon oda vagy a mi szépfiúnkért! – kacagott tovább gúnyosan, majd ahogy közelebb ért szinte belemászott az arcomba. Szemei vörösek voltak, szinte nem is láttam a színét olyan tágak voltak a pupillái. Biztos voltam benne, hogy valami tabletta lesz a dologban, de JK ritkán csapta szét magát ennyire. – De ez mit sem számít Yoongiah, mert nem jelölted meg.

Ó, hogy bassza meg a jó kurva élet!

- Ne csináld ezt! – Próbáltam hatni ész érvekkel. – Kurvára megbánnád holnapra, és Jimin sosem bocsátana meg.

- Ki a faszt érdekel Jimin?! – tárta szét a karját a fekete hajú. – Megérdemli, hogy én is megbántsam őt.

- Te megőrültél? – Állt be közénk Tae, miközben ő is lökött egy kisebbet a kölykön, de az csak nevetve hátrébb lépett egyet.

- Ez az, szeretem, ha valaki ilyen kis harcias! Gyere velem, és fezessük le együtt a feszültséget.

- Fúj – fintorodott el a barna hajú.

Előre nyúlva megfogtam a Bambi arcú kezét, majd egy határozott mozdulattal magam mögé rántottam, így újra farkas szemet néztem Jungkookkal.

- Ez aranyos – gügyögte félrebillentett fejjel a fekete hajú. – De mindketten tudjuk Yoongiah, hogy nem vagy erősebb tőlem. – Nem tudtam vele vitába szállni, teljesen igaza volt, esélyem sem volt vele szemben. Agyam ezerrel kattogott, miközben éreztem, hogy Tae többször összerezzen mögöttem, és ekkor valami olyan történt, amire végképp nem számítottam.

- Hé, faszfej! – szólalt meg Felix, akiről teljesen elfeledkeztem, majd ahogy JK felé fordult, úgy kapott egy bal egyenest a szeme alá, amitől hirtelen megtántorodott.

Nem gondolkodtam igazából, csak cselekedtem, úgy éreztem most kell kihasználnom a helyzetet. Az elmém folyamatosan azt mondogatta, hogy mindezt azért teszem, mert nem akarom, hogy legjobb barátom végleg elbasszon mindent, de valahol mélyen tudtam, hogy itt sokkal többről volt szó.

Megfordulva néztem rá Tae gyönyörű arcára még mindig a kezét szorongatva, aki kétségbeesetten figyelte minden mozdulatomat.

- Yoongi – mondta elhaló hangon, ahogy ujjainkat összefontam, és magamhoz húzva másik kezemmel az arcára simítottam éppen csak érintve a szeme alatti anyajegyet, majd tekintetemet lejjebb vezettem a szájára, amit finoman megnyalt.

- Sajnálom – suttogtam magunk közé, majd szemeimet lehunyva összetapasztottam ajkainkat.

Sziasztok nyuszifülek!
Késtem, igen tudom, de igyekeztelek titeket egy sokkal hosszabb résszel kárpótolni. Kérlek ne szidjatok, hogy itt hagytam abba, de így legalább biztos lehetek benne, hogy izgatottan várjátok a következő részt. Úgy gondolom kijelenthetem azt, hogy úgy igazán innentől fog beindulni a történet😉
Remélem jól vagytok, a következő részre vasárnapig lehet számítani, illetve csütörtökig a Jikook változat új részét is hozom. Puszi nektek!<3