Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Selyemkendő

Taehyung pov

A történtek után nem sokáig maradtam Yoonginál, ugyanis miután rendbe szedtük magunkat, rá nem sokra kaptam egy telefonhívást Jimintől. Őszintén szólva nem sok mindent értettem, mert a szőke annyira zokogott, de azonnal volt rá tippem, hogy mégis mi illetve ki lehet a kiváltója.

- Minden rendben? – kérdezte Yoongi, ahogy lazán neki dőlt az ajtófélfának, miközben nem viselt más csak egy fekete farmert. Rohadt szexi volt az egész, ahogy lezseren ott ácsorgott félpucéran, hosszú haja még csatakos volt a tarkójánál az előbb történtek miatt, de nem sokáig gondolkodhattam ezen, hiszen megígértem Jiminnek, hogy rohanok haza hozzá.

- Megölöm a legjobb barátod – feleltem közönyösen ahogy lehajoltam a pólómért.

- Már nem.

- Tessék? – fordultam vissza a cicafiú felé, aki most karba tett kezekkel nézett rám.

- Vasárnap reggel óta már nem vagyunk legjobb barátok – mondta egy sóhajtás kíséretében. – Nem kért elnézést, csak tovább gyászhuszárkodott, én pedig kurvára meguntam.

Nem fogok hazudni, egy pillanatra lesokkoltam, ahogy ezt meghallottam. Tudtam, hogy a barátságuk már elég régóta tart, és így máris érthetővé vált, hogy ma miért érkeztek külön az iskolába. De ha jobban belegondolok, azért ez nem lehet senkinek sem könnyű, bármennyire is szeretném most egy péklapáttal agyonverni azt a gyökeret.

- Sajnálom – suttogtam magam elé, mire pár pillanat múlva Yoongi már előttem állt, miközben egyik kezét az államra csúsztatta.

- Ne sajnáld, majd rájön, hogy egy faszkalap volt, különben is az ő hibája – mondta, majd egy gyors mozdulattal leheletnyi csókot adott az ajkaimra. – Menj, úgy hallottam, hogy a szöszi nagyon ki van borulva.

Kábán bólintottam, majd felkapva a cipőmet elindultam hazafelé. Bár nem volt sok pénzem, de hívtam egy taxit, mert nem akartam unokatestvéremet megváratni, tényleg nagyon ki volt szegény a telefonomba. Viszonylag hamar haza is érkeztem, de mielőtt berontottam volna a szőke szobájába, halkan beslisszoltam a sajátomba, és a pólómat átváltottam egy garbóra. Nem akartam, hogy Jimin lássa a szívás foltokat a nyakamon, bőven elég baja volt most neki, ezzel ráérünk később is foglalkozni. Minek után lecsekkoltam, hogy tényleg semmi nem látszódik, kérdés nélkül rontottam be a velem szemközti szobába. Jimin az ágyán feküdt magzatpózba, miközben vállát a zokogás rázta, de enélkül is tudtam volna, hogy sír, mert folyamatosan szipogott és hüppögött. Pár lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, majd lefeküdtem az ágyra és nagy kifli pózban átöleltem a szőkét.

- Csssshhh, nincsen semmi baj – suttogtam megnyugtatóan, miközben jobban magamhoz vontam, de ő még inkább csak rá kezdett a sírásra.

Azt hiszem vagy egy órán keresztül feküdhettünk így, de fél biztosan volt. Időközben Jimin megfordult, hogy arcát a mellkasomba fúrhassa, én pedig egyik kezemmel tovább öleltem őt, míg a másikkal a szőke tincseket simogattam. A zokogása időközben alábbhagyott, a végén már csak néha szipogott egyet-egyet, de még mindig szorongatta a felsőmet.

- Minden rendben lesz – pusmogtam halkan, de úgy hogy ő is hallhassa. Hosszú percekig nem válaszolt, és én azt hittem, hogy ez így is marad, de végül megszólalt.

- Azt mondta, hogy elenged. Hogy nem tartozom már hozzá, hogy szabad vagyok. Vége van, Tae. – Az utolsó mondatba Jimin újra belezokogott, én pedig igyekeztem még közelebb vonni magamhoz, már amennyire ez lehetséges volt. Értettem a problémát, hiányzik neki az a faszparaszt, és megalázva érzi magát, amiért csak úgy eldobták.

Tovább simogattam a szőke tincseket ki tudja meddig, amikor már csak arra eszméltem fel, hogy unokatesóm szuszogása egyenletessé vált. Szívem szerint szétverném annak a baromnak a képét, amiért megbántotta Chimet, de nem fogom. Most ez még sokáig fájni fog neki, lesznek neki lelki sebei és törött szíve is, talán az egész utolsó tanéve így fog eltelni, amíg arra kényszerül mindennap, hogy lássa azt az idiótát, de aztán majd minden jó lesz. Talán most Jimin úgy érzi, hogy minden összeomlott körülötte, de ha engem kérdeztek, akkor az, hogy Jungkook elhagyta őt, a lehető legjobb volt, ami történhetett vele.



Másnap reggel előbb keltem, mert még akartam venni egy gyors zuhanyt suli előtt, hiszen tegnap nem sok esélyem volt rá. Elgémberedett végtagokkal másztam ki a szőke ágyából, egyszerűen nem volt szívem őt magára hagyni, főleg úgy, hogy éjjel még így is felsírt kétszer. Ha ez a barom tudná, hogy mégis mit tesz vele...

Mire kész lettem a tusolással Jimin már ébren volt, éppen egy bögre kávét szorongatott, arca beesett volt, szemei megvoltak puffadva, alatta pedig sötét karikák húzódtak. Felajánlottam neki, hogy vegyen ő is egy gyors zuhanyt, de nem élt a lehetőséggel, csak megkért, hogy ma lehetőleg ne beszéljek hozzá annyit, mint szoktam. Igyekeztem magamat ehhez tartani, így még indulás előtt üzentem Jinnek, amiben megírtam neki röviden a tegnap történteket, illetve nyomatékosan megkértem arra, hogy ma mindenféle drámát kerüljön el, mert a szőke ezúttal tényleg nem kér belőle. Meglepő módon egy teljesen támogató és tisztességes választ kaptam vissza a hercegnőtől, de azért megvártam én a nap végét inkább.

Ahogy belenéztem a tükörbe, szinte azonnal elborzadtam, ahogy megláttam, hogy a nyakamat mindkét oldalról különféle tarka szívásfoltok borították. Édes istenem, és én így mentem le reggelizni, hogy lehet, hogy Jimin nem mondott semmit? Bár szegény amennyire ki van borulva, szerintem az orránál tovább nem is lát. Próbáltam menteni a menthetőt, így a nyakamba tekertem egy sötétkék kendőt, ami egész jól eltakarta a Yoongi által hagyott nyomokat. Ahogy ezt megtettem, megkellett torpanjak egy pillanatra. Azt hiszem valahol itt tudatosultak bennem a tegnap történtek, hogy mégis mennyire közel kerültem a cicafiúhoz. Nem azt mondom, élveztem minden egyes pillanatát, de egy kicsit furcsa is volt, hiszen nem tudtam, hogy mostantól hogyan álljak hozzá. Nem voltunk együtt, de nem volt ez szex kapcsolat sem, elvégre egyikünk sem akarta beadni a másiknak a seggét, talán a barátság extrákkal lett volna rá a legjobb szó, de közben meg ki lett mondva, hogy csak egymáséjé vagyunk.

Nagyot sóhajtottam, majd inkább megindultam a nappali felé, hogy felszedjem a még mindig kába unokatesómat. Túlgondolom ezt az egész dolgot Yoongival már most, majd lesz, ami lesz, most inkább életet kéne lehelnem a szőkébe.

Azt hiszem, hogy simán beillettünk volna valami zombis filmbe, ugyanis minimum úgy nézhettünk ki a suli felé menet. Jimin totál kár volt, nekem pedig a mindig mosolygós énemet teljesen legyilkolta az, hogy nem szólhattam hozzá az egész úton, és a mindig vidám hangulatot átvette ez a letargikus gyász. Nem voltam én hozzászokva az ilyenekhez, kérem szépen.

Csendben leültünk a helyünkre az osztályban, a szőke nem nézett senkire és semmire, csak a padra hajtva a fejét bámult üveges tekintettel maga elé. Valamit tenni akartam, de fogalmam sem volt, hogy mi lenne most jó. Nekem is volt már szerelmi bánatom, és az első pár napban én is mindenkit a halálfaszára kívántam, pedig én nem is váltam el rossz passzban az exemmel, de ettől függetlenül nem is volt oly kellemes.

Alig pár perc volt már csak a becsengőig, amikor egyszer csak bevágódott Yoongi. A gyomrom azonnal liftezni kezdett, és még meg is borzongtam egy aprányit, ahogy az agyamba villantak a tegnap történtek, de ő csak egy pillantásra méltatott, majd lazán a helyére ment, ahogyan mindig. Szomorúan felsóhajtottam, egy kicsit csalódottnak éreztem magamat, bár nem is értem, hogy miért, elvégre nem kéne tőle semmit sem várnom. Na meg ő Yoongi, mindig rideg, nem mutat érzelmeket, de azért egy jó reggelt vagy valami jól esett volna.

Ránéztem a mellettem ülőre, de mintha csak valami viaszbaba lett volna mellettem, ugyanabban a pózban, ugyanolyan kifejezéstelenül meredt maga elé. Muszáj volt egy pillantást vetnem a mellkasára, hogy meggyőződjek róla, hogy egyáltalán lélegzik-e még. Lehajoltam, hogy előszedjem az első tanórához a könyveket, de amint kiszedtem a két könyvet, egy fekete Valentino cipő párt láttam maga előtt. Pontosan tudtam, hogy kihez tartoznak. Felpillantottam az előttem álló cicafiúra, aki morcos tekintettel méregetett, de ezt csak betudtam annak, hogy ez a szokásos reggeli arca. Nos, ma kivételesen nem így volt. Határozott mozdulattal nyúlt a kék selyemkendőmért, majd olyan közel vont magához annál fogva, hogy alig pár centire volt az arcunk egymástól.

- Ha én nem takargatom, akkor te se tedd – sziszegte vészjóslóan, majd váratlanul az ajkaimra hajolt.

Annyira hirtelen jött az egész, és úgy lesokkoltam a tudattól, hogy Yoongi az egész osztály szeme láttára lekapott, hogy még visszacsókolni is elfelejtettem. Amikor elvált a párnácskáimtól, értetlenül néztem rá vissza, mire ő szemforgatva kitépte a kendőt a nyakamból. Ijedtem kaptam az említett testrészem után, de ő csak elégedetten elmosolyodott, majd lejjebb húzta a dzsekijét. Szemeim elkerekedtek, ahogy megpillantottam, hogy az ő nyaka sincs jobb állapotban az enyémnél. Szent isten, ezeket mind én okoztam tegnap este? Akkor még nem tűnt ilyen súlyosnak a dolog, bár tény és való, hogy arra sem számítottam, hogy az enyém ilyen brutálul néz ki.

Ezekután nem mondott semmit, csak finoman végig simított az arcomon, majd visszament a helyére. Annyira Yoongis volt az egész, hogy egy másodperc erejéig késztetést éreztem arra, hogy felnevessek, de aztán meghallottam magam mellől unokatesómat.

- Ez meg mi a fasz volt? – Hirtelen fordultam felé, és meglepődve konstatáltam, hogy az előbbi félhulla Jimin teljesen eltűnt, helyét átvette egy élénkebb és sokkal kíváncsibb példány. Komolyan, még a karikák is halványabbnak tűntek a szeme alatt.

- Ez egy hosszú történet – feleltem röviden, majd vetettem egy pillantást az osztályfelé, akik ugyanolyan döbbent és értetlen fejjel bámultak rám vissza, mint a szőke.

Jimin persze még tovább kérdezősködött a maradék pár percben, de én mindannyiszor leráztam. Végül feladta a becsengőt követően, és most én voltam az, aki fáradtan a padra döntötte a fejét. Nem is tudod Yoongi, hogy mit teszel velem.



Yoongi pov

Őszintén szólva eléggé felbaszott, amikor megláttam azt a szart a Bambi arcú nyakába. Jött itt nekem tegnap a faszom dumájával meg ultimátumjával, hogy csak egymással kavarhatunk, erre takargatja a nyakát. Hát akkor igen is lássa mindenki, hogy ki kihez tartozik, még ha csak ideiglenesen is.

Ahogy visszaültem a helyemre a kék selyemsállal a kezemben, Namjoon hatalmas szemeket meresztett, de én csak leintettem. Természetesen nem ő volt az egyetlen, az egész osztály hitetlenkedve meredt rám, de mint mindig, most is szartam az egészre. Az én dolgom, nem az övéké, csámcsogjanak csak rajta, ha annyira nincsen életük.

- Hogy álltok Jinnel? – fordultam a szürke hajúhoz.

Szegényt sajnáltam, mert tegnap óta sem én, sem a kölyök nem szólt hozzá. Azt hiszem egyikünk sem tudta, hogy hogyan kezelje ezt az egész helyzetet, Nam pedig nyilván nem akart köztünk választani, de az is szar lehetett neki, hogy a két legjobb barátja éppen utálja egymást.

- Sehogy – horkantott fel gúnyosan. – Nem válaszol az üzeneteimre, de őszintén szólva tegnap elhatároztam, hogy annyiban hagyom a dolgot.

- Mármint? – vontam fel kérdőn a szemöldökömet.

- Elengedtem – felelte lazán váll rántva. – Azt hittem, hogy ő az akire vártam, de úgy néz ki, hogy mégsem.

- Miből gondolod ezt?

- Nézd – fordította komolyra a szót Nam. – Kezdetektől fogva oda voltam érte, és baromi mázlistának éreztem magamat, hogy egyáltalán esélyt adott nekem, és én tényleg igyekeztem neki megfelelni, de nem lehet basszameg! Mindenen hisztizik, és akkora az arca, hogyha majd meghal, akkor hamvasztani fogják, mert nem fog beleférni egy koporsóba!

- Na jó, ez azért egy kicsit túlzás...

- Nem az! – csapott rá barátom a padra, mire többen újra felénk néztek, így halkabbra vette a mondandóját. – Te kurvára nem tudod, hogy milyen érzés ez, mert még nem voltál szerelmes, de például nézd csak meg Jungkookékat! – Mutatott az első pad sorra, ahol éppen Jimin ült. – Ott is hasonló a helyzet, csak...

- Na, ezzel azért vitatkoznék! – vágtam közbe azonnal. – Te is tudod, hogy JK egy méretes fasz volt, és nem kellett volna így viselkednie.

- Persze, de Jimin is komolyan mit várt? Hogy majd a helyi fuckboy az ő kedvéért szárnyakat növeszt meg glóriát rak a feje fölé?

Nem mondtam inkább semmit, csak sóhajtva elfordultam a szürke hajútól. Rohadtul nem volt most kedvem még egykori legjobb barátomról is vitatkozni, és láthatóan Namjoon sem volt éppen a legjobb passzban. Ilyenkor jobb is hagyni az egészet. Elvoltam a saját kis világomban, miközben néha próbáltam az órára figyelni, aminek a felénél megjelent a kölyök. Az arca még mindig csúnya volt, talán a zúzódás a szeménél egy kicsit lejjebb ment, illetve mintha most más szín árnyalatot öltött volna fel, de legalább már nem próbálta meg magát nevetséges módon sapkával takargatni. Szokás szerint nem is köszönt a tanárnak, csak nagy trappolások közepette levágódott mellém. Rá sem néztem a biztonság kedvéért, nem volt kedvem összeugatni vele egy tanóra kellős közepén, de ettől függetlenül kurvára feszélyezett a helyzet. Sosem voltunk még rosszban, néha gyerekként összevesztünk azon, hogy ki kikapja a Pókemberes tetkót a rágóból, de aztán mindig hamar megbékéltünk. És most meg itt ülünk már nagykorúan, miközben rendesen fájdalmat érzek fizikailag, hogy egy levegőt kell szívnom vele.
Kurva gáz.

A hangulat innentől kezdve megpusztult, az első két szünetben csak ültünk mint a megnémult gyászkupacok, és mindenki csak bámult maga elé vagy éppen a telefonját baszta, de a harmadik szünetre meguntam ezt, és elvonszoltam a seggemet a büféig, hogy kérjek magamnak egy tisztességes kávét, ha már nincs aki hozzon nekem reggelente. Útközben természetesen belefutottam Taebe, aki éppen a kis szöszkével meg a hercegnővel trécselt, majd meglátva engem gyorsan el is némult. Intettem nekik egyet flegmán, csak hogy hozzam a formámat, de azért egy gyors kacsintást odadobtam a göndör hajúnak. Határozottan tetszett, hogy nincs a nyakába az a felesleges szar, és örültem, hogy ország-világ láthatja, hogy igenis tartozik valakihez. Ugyanis ha csak kis időre is, de most az enyém.

Az ebédszünetben a kölyök felszívódott, de kurvára nem bántam, így legalább nyugodtan tudtam enni. Úgy látszott, hogy Nam is megnyugodott, mert azonnal mellettem foglalt helyet a kör asztalnál. Pár perc múlva mintha mi sem lenne természetesebb, Tae vágta le magát mellém, velem szembe pedig Jimin.

- Mit eszünk? – villantotta rám jellegzetes mosolyát a Bambi arcú, és már nyúlt is a tálcám felé a pálcikájával, de én rácsaptam a kezére. – Naaaa!

- A kajám és a kocsim szent! – vágtam rá habozás nélkül minden szót komolyan gondolva. Azért mégse viccelünk csak úgy a mézes-fűszeres csirkefalatkákkal!

- A kocsidban már ültem – felelte hanyagul Taehyung, mire az asztal alatt rámarkoltam a combjára. Egy apró meglepett nyögést hallatott, amire a többiek felénk fordultak, de én csak ignorálva őket a füléhez hajoltam.

- És máson is fogsz – búgtam mély hangon, majd egy gyors puszit nyomtam a fülcimpájára, amitől enyhén megborzongott.

- Na jó, ezt még nekem szoknom kell – mondta Jimin felemelt kezekkel.

- Egyetértek – bólintott a szürke hajú.

Leszartam ki mit mond, csak egy cinkost mosolyt villantottam a mellettem ülőre, majd elvéve kezemet a combjáról a tányérom felé hajoltam, hogy enyhítsem az éhhaláli vágyam, de persze a sors közbeszólt.

- Na, nem! – csattant fel egy már jól ismert hang tőlünk pár méterre. – Én biztosan nem ülök azzal egy asztalhoz!

Felnézve szembe találtam magamat a szőke értetlen tekintetével, majd megfordulva megpillantottam a toporzékoló Jint, aki nagy hevesen mutogatott Namra.

- Gyere, ülj ide mellém – mondta Jimin, miközben még arrébb is csúszott, hogy teret adjon a hercegnőnek, de az hajthatatlan volt, mint mindig.

- Nem! Megmondtam már, hogy befejeztem veled örökre! Ha ez valami hülye terv, hogy újra a közelembe férkőzz, és...

- A faszom se akar a közeledben lenni! – csattant fel a szürke hajú, ahogy felpattant az asztaltól. – Azt hiszed, hogy olyan kurva kibaszott tökéletes vagy, de elmondom neked, hogy nem így van! Idegesítő vagy és hisztis, mint egy rohadt gyerek, aki azt hiszi, hogy neki aztán mindent lehet! Te fejezted be velem örökre? Hát tudod mit, hálát adok a sorsnak, mert életem legrosszabb döntése volt, hogy valaha is kikezdtem veled! És most ha megbocsátasz, akkor keresek magamnak valaki olyat, aki tényleg megérdemel engem, és nem csak kihasznál! – Azzal se szó, se beszéd, Namjoon ott hagyva mindent és mindenkit kivonult az ebédlőből.

Tátott szájjal bámultunk utána, én kisebb sokkban voltam, és azt hiszem ez a többiekről is elmondható volt. Nem sokszor hallottam eddig őt igazán kiakadni vagy kiabálni, de ez most mindent vitt. Nem tudom mióta őrizhette magában ezt a sok mérget a hercegnő iránt, de bizonyára nem estek jól neki a folyamatos visszautasítások, és ahogy kivettem a reggeli monológjából, valószínűleg tényleg beleszeretett Jinbe.

A csendet az előbb említett szipogása törte meg, aki továbbra is mereven állt egy helyben, kezében a tálcája remegett, miközben könnyek sziporkáztak a szeméből. Oké, ismerem már egy ideje a srácot, de szerintem életemben még csak szomorúnak sem láttam, nem hogy sírva fakadjon mindenki előtt. Jimin persze azonnal pattant, és oldalról átölelte a barna hajút, aki halkan motyogni kezdett.

- Most ezt tényleg elszúrtam.

- Nincsen semmi baj – nyugtatgatta a szőke, miközben finoman a karját cirógatta. – Gyere, menjünk el a mosdóba, hogy megmosd a szép arcodat, különben felduzzadnak a szemeid, és olyan csúnyák lesznek mint az enyémek.

- Van aloeverás szemmaszkom – felelte az idősebb még mindig szipogva, majd lerakva a tálcát az asztalra kézen fogta a kiscsibét, hogy a mosdó felé vegyék az irányt.

Ekkora már túl voltam a jó ég tudja hány agyfaszon, miközben egy kibaszott szappanoperában éreztem magamat. Istenem, ha a Bambi arcú nem ülne itt most mellettem, engem pedig nem gyötörne az éhhalál, biztosan ellógnék a budiba egy jó cigire.

- Na, erre nem számítottam – szólaltam meg a mellettem ülő, mire kábán bólintottam. Tényleg már csak enni akartam, így gyorsan neki is láttam a már kihűlt ebédemnek.

- Szerinted Nam még visszajön? – kérdezte a göndör hajú, mire megcsóváltam a fejem. Kizártnak tartottam, hogy egy ilyen műsor után még visszatolja a képét ide. – Szuper, akkor erre nem lesz szüksége. – Nyúlt át a tálcám felett hogy elvegye a szürke hajú csirkefalatjait.

- Borzalmas vagy – motyogtam magam elé, de nem bírtam ki, muszáj volt halványan elmosolyodnom.

- Imádom a csirkefalatokat – mondta mosolyogva, miközben csillogó szemekkel fordult felém, és a fasz se tudja miért, de egyszerre éreztem úgy, hogy a szívem kihagyott egy ütemet és hogy hatalmasat dobbant.

- Van kedved velem tölteni a hétvégét? – Csúszott ki a számon hirtelen, és azt hiszem ez a mondat mindkettőnket megdöbbentett, mert Tae egyenesen úgy nézett rám, mintha minimum valami marslakó lennék. Pár pillanatig a pálcikája közt lévő csirkét forgatta, én pedig ezt már elkönyveltem egy kudarcnak, de végül újra rám villantotta a jellegzetes mosolyát.

- Persze!

- Tényleg? – kérdeztem vissza meghökkenve. Nem gondoltam volna, hogy elsőre igent mond.

- Aha – felelte, majd beleharapott a falatkába. – De gyere értem, mert drága a taxi. – Erre a kijelentésére muszáj volt felnevetnem, majd természetesen megígértem neki, hogy érte megyek.

Azt hiszem hosszú idő óta nem vártam ennyire a hétvégét.



Sziasztok nyuszifülek!
Meghoztam a részt, azt hiszem ez most kicsit uncsibb lett a szokottnál, de kell egy pár nyugodtabb rész is, bár azért Namjinéket sikerült összeugrasztani, de hát nem lehet mindig minden jó :'D
A következő rész vasárnap vagy hétfőn érkezik, és megfogjuk tudni, hogy mégis mi fog történni ezen a várva várt hétvégén a kedvenc párosunkkal. Jikookra szombat este lehet számítani, nem felejtettem el ám azt sem.
Remélem jól vagytok, már csak a holnapot kell kibírni aztán jöhet a jól megérdemelt hétvége. Vigyázzatok magatokra, sok puszi mindenkinek! <3