Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Barátkozás

Taehyung pov

Magamhozképet egész lelkesen keltem fel kedd reggel. Tegnap este eldöntöttem, hogy ha törik,ha szakad, de kihozom a maximumot az itt létemből. Ez az utolsó évem a középiskolában,és bár anyuék azt mondták, hogy csak ideiglenes az itt tartózkodásom, aztgondolom, hogy itt fejezem be a tanulmányaimat tekintve, hogy október közepevan. Az a sok szar, ami otthon történt, és ami miatt többek között itt vagyok,nem hiszem, hogy helyre fog jönni jövő májusra. Szóval igyekezni fogok.

Az egyik célom az volt, hogy új barátokat szerezzek. Félre értés ne essék,imádom az unokatesómat, de a régi iskolámba nagyon népszerű gyerek voltam,szinte mindenkit ismertem, és ha nem is volt mindenki a barátom, legalábbismerősnek vagy haveroknak mondhattam őket. Elmondani nem tudom, hogy mennyirefeszélyez, hogy ez itt nem így van. Mindenki olyan távolságtartónak és furcsánaktűnik, szóval nincs mese, ezen változtatnom kell! Más szögből nézve pedig úgyérzem, hogy Jiminnek sem ártana, ha lennének új barátai. Tegnap megismertemJint, aranyos fiúnak tűnik, bár a buta vicceitől elég hamar lezsibbadt azagyam.

Hasonló gondolatokkal és még mindig lelkesen mentem le reggelizni, ahol Chiméppen egy tál müzlit evett. Leültem vele szembe szintén egy tál müzlivel, majdindulásig semmiségekről kezdtünk el beszélgetni, minthogy hogy érzem magamat,milyen volt az első napom, mit gondolok az osztályról.

  - És a banda? – kérdezte a szőke,miközben felpillantott rám a reggelijéből.

  - Mi van velük? – kérdeztem visszaszemöldök ráncolva. Úgy éreztem nem sok interakcióm volt velük, hogy bármit ismondhassak róluk.

  - Biztos van róluk valami véleményed.

  - Az a gyerek, aki téged fűz, Jungkook.Egyáltalán nem szimpatikus. Abszolút faszfej aurája van. Nem csodálkozom, hogy nemakarsz tőle semmit se.

  - Faszfej aura? – kérdezte vissza Jiminnevetve. – Az meg milyen?

  - Hát faszfej aura! Meg olyan üsd megfeje is van. Tudod, amikor valakire ránézel és szíved szerint úgy megütnéd. Mégjó, hogy nem vagyok az erőszak híve – sóhajtottam fel drámaian, miközben amosogatóba tettem a reggeli maradékát.

  - Aha – bólintott egyet unokatestvérem. –És mit gondolsz a másik kettőről?

 Egy pillanatra elgondolkodtam. Mégis mit kéne gondolnom róluk? Nem is ismeremőket, ez még csak a második napom. Különben is, mi ez a sok kérdés így koránreggel?

  - Igazából semmit – adtam az őszinteválaszt, de mivel láttam a szőkén, hogy ez nem elégítette ki megpróbáltam méghozzá fűzni valamit. – Ha ez a Nam tényleg ilyen normális gyerek, akkor nemértem mit keres egy olyannal, mint mondjuk ez a Jungkook. Yoongival pedig vagy történtvalami rossz, vagy csak szimplán retardált.

  - Mire gondolsz? – kérdezte a szőke,miközben felvette a cipőjét. Lassan indulnunk kellett, ha elakartuk érni a buszt.Nem akartam már a második napomon elkésni.

  - Az emberek alapból nem érzéketlenek.Valaminek történnie kellett a múltban, ami ezt kiváltotta, ami ilyenné tette.Vagy tényleg nincs ki mind a négy kereke és ebből kifolyólag az érzelmiintelligenciája is a béka segge alatt van – mondtam, mire a szőke elnevettemagát.

  - Valószínűleg az utolsó. Yoongi mindigis ilyen volt. És mégis milyen traumája lehetne? Az apja Korea egyik leggazdagabbembere, az a srác még életében nem szenvedett hiányt semmiben. Maximum az traumatizálhatta,hogy nem kapta meg időben a napi numera meg kokó adagját – nevetett továbbJimin. Én csak halványan elmosolyodtam, nem tulajdonítottam túl nagy figyelmetaz előbb elhangzottakra. Tudtam, hogy minden pletykának meg van az alapja,mégha nem is teljesen igaz akkor is.


Belépve az osztályba elővettem tégla mosolyomat és rávillantottam mindenkire,miközben felemeltem a kezemet köszönésképpen. Igyekeztem barátságos lenni, nemszerettem volna, hogy kinézzenek. Én voltam az új gyerek, aki idepofátlankodott az utolsó évre, ráadásul mindezt október közepén. Én semkedvelném magamat.

Oda battyogtam a középső sor első padjához és már szedtem volna elő a földrajzcuccomat, amikor realizáltam, hogy Jimin nincs mellettem. A szőke még mindig azajtóban állt, arca falfehér volt, szemei tágra nyílva bámulták a hátsó sort.Hátra néztem én is, de semmi szokatlant nem láttam. A banda ott volt a helyén,de Jungkook még csak rá sem nézett, helyette nagy bele éléssel magyarázott Namnakés Yoonginak. Utóbbi csak kifejezéstelen arccal bámult maga elé, miközben egyStarbucksos kávés poharat szorongatott. Beletelt pár másodpercbe, és nem isláttam jól rendesen, de megesküszöm bármire, hogy az volt rá írva, hogy A VilágLegjobb Buzija. Oké, ezek betegek.

Jimin végül odabotorkált és leült mellém. Komótosan előszedte a tankönyveit, deközben néha hátra pillantgatott.

  - Oké, mi bajod van? – kérdeztem rá,mert kezdett idegesíteni a szőke reakciója.

  - Az első óránk tíz perc múlva kezdődik –suttogta halkan, mire én csak összevontam a szemöldökömet. Vagy meghülyült,vagy azt hiszi, hogy nem ismerem az órát, de esetleg fentállhat mindkét esetis.

  - Igeeeeen, és?

  - A banda ott van hátul. Mármint úgyértem, hogy mindenki. – Az arcomon tovább ült az értetlenség, túl fáradt voltamahhoz, hogy összerakjam ezt a kirakósdit, és Jimin ezt látva tovább folytatta. –Amióta csak az eszemet tudom, Yoongi és JK még sosem értek be időben, nem hogyelőttem legyenek itt! Ezek készülnek valamire, én mondom!

Itt volt az a pillanat, amikor hangosan felnevettem. Többen is rám néztek, demost kivételesen nem érdekelt. Azt hiszem ezentúl nem engedem meg a szőkének,hogy több krimit olvasson. De az is lehet, hogy már paranoiás lett a hátsósorban ülő faszkalap miatt.

  - Remélem tudod, hogy ez az egész barominevetségesen hangzik – mondtam ki a nyilvánvalót, míg a szőke tovább bizonygatta,hogy már pedig a hátsó jómadarak készülnek valamire.
Nem foglalkoztam vele, csak tovább vigyorogtam unokatesóm próbálkozásain. Aznapcsak arra tudtam gondolni, hogy hogyan is kezdjek el barátkozni legalább az osztályommal.
Mekkora idióta voltam.

Jimin megnyugodni látszott a harmadik óráig, ugyanis a banda tényleg nem csináltsemmi rosszat. Jungkook szinte rá sem nézett, Yoongival és Namjoonnalfolyamatosan a büfébe lógtak a szünetekben, csak akkor jöttek vissza hamarabb,amikor mennünk kellett tesire átöltözni a harmadik órában, de mire mi leértünkaz öltözőbe, addigra ők már készen is voltak.

 Jimin már rég tornaruhában volt, amikor én még a gatyámat se vettem át. Utáltammások előtt öltözni, és utáltam látni, ahogy más fiúk előttem öltöznek, ezértpróbáltam húzni egy kicsit az időt. Meleg vagyok, ezt nem tagadtam le soha, denem is mondtam, ha nem kérdezték, viszont ebből kifolyólag egy kicsit mindig iskínosnak éreztem a tesis átöltözéseket, főleg most, hogy mindenki új akörnyezetemben.
Már csak a cipőmet kötöttem be, amikor Nam ránk nyitotta az ajtót.

  - Jimin, Wonwoo kéri az ellenőrződet.

  - Minek? – kérdezi vissza a szőkeértetlenül.

  - Azt mondja a múltkor nem írta be akötélmászásra a jegyeket, az enyémet is elkérte – mondta Nam, mire a szőke csakfelsóhajtott és oda dünnyögött egy mindjárt viszemet. A szüke hajú csakmosolyogva bólintott, és már ott sem volt.

  - Wonwoo? – kérdeztem, miközben végeztema cipőm kötésével.

  - A tesi tanár. Igazából vicces, mert JKnagybátyja – felelte Jimin, mire én csak elhúztam a számat. – Jövök mindjárt,csak felugrok az osztályba az ellenőrzömért.

  - Oksi, tali a terembe – mondtam mosolyogva.Még gyorsan összehajtottam a ruháimat, nem szerettem a kupit, és már nyitottamki az öltöző ajtaját, de majdnem felsikítottam, ahogy megláttam Yoongi kifejezéstelenarcát.

  - Megijesztettél – mondtam ki a nyilvánvalót,mire a fekete hajúnak megrándult a szája. Jézusom, ez csak nem valami mosolyakart lenni?

  - Bocs, nem akartam. De igazából jó,hogy itt vagy. – Egy pillanatra lesokkoltam, ahogy ezt meghallottam. Értetlenülmeredtem az előttem állóra, aki előhúzott a zsebéből egy villanykörtét. Oké,erre nem számítottam. – Kiégett a sarokban lévő lámpa. – Mutatott fel az öltözőegyik sarkába, ahol valóban nem égett a lámpa. – Wonwoo megkért, hogy cseréljemki, bár kurvára nem értem miért én, amikor tudja, hogy a tornasor legvégénállok, ez a szar meg baszott magasan van. Mindegy, segítenél nekem? Tevalamivel magasabb vagy mint én.

 Egy pillanatra elgondolkodtam, mert még életemben nem cseréltem villanykörtét,de nem akartam bunkó sem lenni, főleg nem Yoongival. Amúgy is új barátokatakartam szerezni, talán ezzel jó pontot szerezhetek nála. Mekkora hír lenne, haössze tudnék vele haverkodni!

  - Persze, nagyon szívesen – mosolyogtam rá,és egy pillanatra úgy láttam, mintha az ő arca is ellágyult volna. Idővel majdcsak beadja magát a doboz mosolyomnak.

  - Azt hiszem az lesz a legegyszerűbb, hafelállsz az egyik padra. Várj, húzzuk azt oda a sarokba. – Mutatott az egyikpadra a fekete hajú, és már ugrottam is neki segíteni.

A fiúnak igaza volt a magasságát illetően, még nekem is lábujjhegyre kellettállnom, hogy rendesen lássam a lámpát. Komolyan, az ilyeneket miért nem agondnok csinálja meg? Legalább adtak volna egy tisztességes létrát vagyvalamit.

  - Kapaszkodj meg a radiátor csövekben.Nem szeretném, hogy leess vagy valami – mondta Yoongi, mire én újraelmosolyodtam. Vigyáz rám, úgy néz ki még sincsen kőből a szíve.

Tettem amit mondott, így jobb kezemmel az egyik csövet fogtam, míg a másikkal akiégett körtéért nyúltam. Ebben a pillanatban vettem észre, hogy az nincskiégve, csupán nincsen rendesen rátekerve a menetre. Ki a franc szórakozikilyennel?

Mire gyanússá vált volna a dolog, már mindegy volt. Egy kattanó hang ütötte mega fülemet, és valami bolyhosat éreztem a csuklómon. Rémültem fordultam meg, ésakkor láttam, hogy egy lila szőrös bilincs köt össze a radiátor csővel, Yoongipedig alig két méterre állt tőlem keresztbefont karokkal egy elégedett, sunyimosollyal az arcán.
Édes istenem, már megint mibe keveredtem?


Jimin pov

Lélekszakadva rohantam fel az emeletre az osztályba az ellenőrzömért. Bár magaa tesi tanár küldött, akkor sem szerettem volna, ha esetleg kések az óráról.Wonwoo bá megértő volt, de utáltam késni bárhonnan is, és nem akartam magamnakfelesleges figyelmet azzal, hogy késve lépek be a terembe.

Nam azt mondta, hogy nyitva van, mivel másokat is elküldött a kis füzetkéért, ésbár az ajtót valóban nyitva találtam, egy lélek sem volt bent. Utólag visszagondolva már itt gyanakodnom kellett volna, de csak arra tudtam gondolni, hogyidőben vissza érjek az órára.

Előszedve a táskámat kezdtem el benne kotorászni, amikor fülemet léptek zaja ütöttemeg. Riadtan fordultam hátra, de a pillanat töredékrésze alatt találkozott ahátam a táblával, ahogy Jungkook neki szorított. Kezét a szám elé tette, hogyne sikítsak, és bár agyamat azonnal elöntötte a pánik, orromba rögtön bekúszotta már jól ismert édeskés illat, amit a fekete hajú magából árasztott.

  - Ne sikíts, Jiminie – durozsolta mélyhangján a fülembe, amitől azonnak égnek álltak a pihék a tarkómon. – Ígérem,hogy nagyon jól fogunk szórakozni. – Alig fejezte be a mondatot, már bele isharapott fülcimpámba, mire jólesően felsóhajtottam. Jobb kezemet bal kezével,míg bal kezemet jobb lábával szorította le, így esélyem sem volt ellene.

Mielőtt tényleg teljesen elöntött volna a pánik, eszembe jutott az unokatestvérem. Tae tudja, hogy hol vagyok, biztosan gyanús lesz neki, ha nem jelenek meg az óra kezdetéig.

Jungkook jobb kezét számról a hajamba vezette és megtépázva szőke tincseimet vetettem hátraa fejemet, hogy áttérhessen a nyakamra. Nyálas csókokkal borította be jobboldalamat, majd amikor megszívta azt hirtelen felnyögtem a jól eső érzésre.Elvált tőlem egy pillanatra, és látva kipirult arcomra villantott egy nyuszimosolyt, amit mindig is rohadt szexinek találtam.

- És most megmutatom neked Szépségem,hogy mégis mit hagytál ki, amikor legutóbb állva hagytál – suttogta közénk,mire ijedten néztem az ajtó felé. Könyörgöm, valaki jöjjön már be!

  - Az ajtó miatt ne aggódj, Jiminie.Elintéztem, hogy senki ne jöhessen be. Csak a miénk ez az óra – mondta mosolyogva,majd ajkaimra tapadt.
Mégis hol a francban vagy Taehyung?!

Sziasztok nyuszifülek!
Igyekeztem ezt a részt egy kicsit izgibbre csinálni, és azt hiszem akit tényleg érdekel a sztori, az most nagyon utál, hogy pont itt hagytam abba.
De ne aggódjatok, pár nap és hozom a folytatást!
Hogy telik a hétvégétek? Én sajnos lebetegedtem, de így több időm van az írásra.
Puszi nektek!