Veled minden jó - Taegi, Jikook +18 Befejezett

Bánat

Taehyung pov

Yoongi valóban nem volt kispályás, a zuhanyban még intéztünk egy gyors kézimunkát egymásnak, miközben hevesen csókcsatáztunk, majd egy valódi gyors zuhany után neki láttunk a már rég kihűlt ebédnek.

- Várj, beteszem őket egy kicsit a mikróba – mondta a cicafiú, ahogy kicsomagoltam az étteremben elrakott ételt. Kérésemre nem viselt mást, csak egy melegítőgatyát, ami rohadtul jól állt rajta. Elképesztő segge volt benne, és a felsőteste sem volt utolsó. Lehet, hogy nem volt úgy kigyúrva, mint mások, nem volt neki kockahasa sem, de azért szép, szálkás testtel rendelkezett, és megtudtam volna veszni azért a bőrért, ami úgy nézett ki, mintha csak márványból lett volna.

- Mi van? – nézett rám kérdőn a fekete hajú, ahogy bekapcsolta a mikrót.

- Szexi vagy – közöltem magától értetődően, mire partnerem azonnal zavarba jött.

- Ne már Tae, nem vagyok valami csaj, hogy ilyeneket mondj.

- Tudom, ha az lennél, akkor nem állna fel rád – feleltem nevetve, mire Yoongi is elnevette magát azon az édes, csilingelő hangján.

Én a pizsamámat viseltem, mivel nem akartam visszavenni azt a ruhát, amiben jöttem, már csak azért sem, mert teljesen el volt ázva a bokszerem. Egy zöld gombos, puha anyagú felső volt rajtam, hozzá illő nadrággal. Yoongi kinevetett, amikor látta, hogy szombat délután kettőkor már a pizsamámat akarom hordani, de miután elmondta, hogy mára már nem tervezett sehova sem menni, nem láttam akadályát a dolognak.

- Te meg cuki vagy a pizsidben – mondta még mindig bazsajogva, ahogy letette elém az ételt, amint asztalhoz ültünk. – Tessék, fehér kimchibe tekert libamáj.

Őszintén szólva életemben nem hallottam még erről az ételről, amíg Yoongi nem rendelte ezt az étteremben, de amint az első falatot a számba vettem, és ízlelgetni kezdtem, úgy éreztem, hogy mentem orgazmust kapnak az ízlelőbimbóim.

- Úristen – nyögtem fel meglepetten. – Ez valami isteni!

Yoongi csak valami olyasmit dörmögött, hogy frissen sokkal jobb, és így megmikrózva már nem az igazi, de nem foglalkoztam vele, csak tömtem magamba a többi falatot. Azokután, hogy lefikázta azt a méregdrága, isteni bort, már meg sem lepődtem ilyeneken. Ezután következett a főétel – szintén megmikrózva -, ami szójapasztában pácolt bárány volt. Őszintén szólva nem voltam annyira oda a bárányhúsért, jobban mondva inkább nem sokszor ettem még életemben, de az is valami mennyei volt.

- Ehető? – pillantott rám a fekete hajú az asztal felett kérdőn, én pedig nyammogva bólogattam, ahogy még egy darabot a számba vettem.

- Szerintem életemben nem ettem még ilyen finomat – feleltem két falat között.

- Pedig ez nem egy nagy cucc. Akkor szoktam odamenni, ha nem vágyom semmi különlegesre – rántott vállat lazán a velem szemben ülő.

- El sem tudom képzelni, hogy van ennél jobb – feleltem őszintén, ahogy eltöprengtem rajta, hogy mi lehet ennél jobb.

- Na majd megmutatom, legközelebb elviszlek az egyik kedvenc helyemre.

- Mármint miután én is elvittelek valahová – szúrtam közbe.

- Akkor együtt töltjük a következő hétvégét is – közölte mi sem természetesebben a cicafiú, mire még a pálcika is megállt a számba. Valószínűleg ezt ő is észrevehette, mert azonnal szabadkozni kezdett. – Mármint, ha csak szeretnéd. Nem kell, ha nem akarod, vagy ha kellemetlennek érzed a dolgot, vagy...

- Rendben – bólintottam rá mosolyogva, és követve a példámat Yoongi is mosolyra húzta az ajkait. – Elmosogatok. – Keltem fel az asztaltól, ahogy kézbe vettem a tányérokat, de ahogy a fekete hajú edényéért nyúltam, úgy egy csapást éreztem meg a fenekemen. Felvont szemöldökkel fordultam felé, de csak az önelégült vigyorát láttam.

- Annyira bottom kisugárzásod van ilyenkor – felelte beharapott ajkakkal, mire hangos csattanással tettem vissza az asztalra a tányérokat, és közelebb lépve hozzá a selymes tincsek kaptam, hogy erőszakosan az ajkaira marjak. Nem tartott sokáig a csókunk, de a cicafiú azonnal a derekamba mart, mire egy határozott mozdulattal elhúztam a fejét tőlem a hajánál fogva.

- Ha tudnád, hogy te milyen alávetetten néztél ki a farkammal a szádban, nem lenne ekkora a pofád – búgtam mély hangon a fülébe, majd finoman beszopogattam a fülcimpáját.

- Basszameg, Tae! – nyögött fel kéjesen, ahogy még közelebb vont magához. – Hogy csinálod ezt? – kérdezte lihegve.

- Mármint? – pillantottam rá kérdőn, ahogy finoman az ölébe másztam.

- Mintha külön személyiséged lenne az ágyban.

- Ja, hogy az – kuncogtam fel zavartan, majd közelebb mászva végig simítottam Yoongi mellkasán. – Ezt te hozod ki belőlem.

- Csakugyan? – kérdezte kacér mosolyra húzva ajkait, amikre finoman ráhajoltam, hogy egy újabb csókot kezdeményezzek. Ezúttal ő volt az aki a fenekembe mart, de egyáltalán nem bántam a dolgot, egy kicsit még be is indított a dolog. A csókunk kivételesen nem volt vad, inkább csak lágyan becézgettük egymás párnáit.

- Mihez lenne kedved? – vált el tőlem a cicafiú végül levegőhiány miatt.

- Hmmm, bármit kérhetek? – mosolyodtam el cinkosan, mire az alattam ülő megforgatta a szemeit.

- Jézusom, te folyton kanos vagy?

- Miért te talán nem? – vágtam vissza sértetten. – Ha nem bírod a tempómat, csak szólj nyugodtan.

- Héj! – Csapott rá újra a fenekemre a fekete hajú. – Egy szóval sem mondtam, csak meglep, mert az eddigi partnereim max két menet után feladták.

- Nem tudom – vontam vállat. – Nekem mindig nagy volt a szexuális éhségem, na meg régen voltam utoljára együtt valakivel. – Nyomtam egy puszit Yoongi orra hegyére, mire fülig vörösödött zavarában, majd kiszállva öléből utamat újra a konyha felé vettem, hogy ezúttal tényleg elmosogassak.

- Van ám mosogatógép is – felelte a pultnak dőlve, miközben többször végig mért.

- Felesleges négy tányér miatt beindítani.

Egy darabig csendben voltunk, amíg elmostam az előbb említett tányérokat, majd miután szárazra töröltem kezeimet és a csapot is a konyharuhával, Yoongi felé fordultam, aki toporogva állt még mindig a pultnak támaszkodva.

- Jól vagy? – kérdeztem összevont szemöldökkel.

- Igyunk meg egy bort! – vágta rá lelkesen, majd meg sem várva válaszomat, már indult is a konyhából nyíló apró helyiségbe. Őszintén szólva még nem jártam ott, de látva, hogy Yoongi is alig fér be, inkább csak vetettem egy gyors pillantást a válla felett. A kis helyiség végig be volt polcozva, amin különböző italok sorakoztak. Volt ott minden; tömény, bor, pezsgő, sör, soju, makgeolli.

- Ez jó is lesz – makogta a cicafiú az orra alatt kihátrálva az éléskamra szerűségből kezében egy üveggel. – Félédes, vörös.

- Az jó – bólintottam tétován, és nem értettem miért, de kezdtem magamat kínosan érezni.

- Menjünk fel a szobámba – javasolta Yoongi, miközben elővett két borospoharat. – Ha szeretnéd nézhetünk valami filmet.

Válaszom újra egy vontatott bólintás volt, végül felmásztunk a legfelső emeletre, majd kényelmesen helyet foglaltam a fekete hajú hatalmas franciaágyán. Ő csendben kitöltötte a bort, én meg halkan megköszönve elvettem az egyik poharat, majd ő is befeküdt mellém.

- Mit akarsz nézni? – kérdeztem a jókora plazma tévé felé biccentve, ami közvetlenül az ágy szemközti falán foglalt helyet. – Én nem vagyok válogatós, felőlem lehet...

- Mikor voltál utoljára együtt valakivel? – vágott közbe Yoongi rám pillantva.

- Hogy tessék? – kérdeztem vissza meglepetten, mert a legkevésbé sem számítottam erre a kérdésre.

- Azt mondtad rég voltál utoljára együtt valakivel. Mikor? – kíváncsiskodott tovább.

- Szexuálisan vagy párkapcsolatban?

- Mindkettő – válaszolta azonnal a mellettem ülő. Pár pillanatig csak meredtem magam elé a vörös folyadékot nézegetve a kis gömbölyű pohárba, végül egy húzásra eltűntettem a felét. Legyen, akkor beszéljünk erről.

- Az utolsó párkapcsolatom július végén ért véget, és valamikor szeptember elején szexelhettem utoljára – feleltem szemöldök ráncolva, ahogy visszaidéztem az elmúlt pár napot magamban.

- Miért lett vége a kapcsolatodnak? – faggatott tovább a fekete hajú, és bár megfeszültem egy pillanatra, de úgy voltam vele, hogy Yoonginak elmondhatom. Elvégre így is tudunk már egyet és mást egymás múltjáról és titkairól, ezen már nem múlik semmi.

- Nagyjából akkor történt a botrány apám körül. A srácot Junwoonak hívták, és kibaszottul szerettem. Együtt voltunk másfél évig, és bár nem ő volt nekem az első, viszont őt szerettem a legjobban. Idősebb volt tőlem egy évvel, az egyik barátom bátyja volt, így ismerkedtünk meg, és azt hiszem szerelem volt első látásra – mosolyodtam el, ahogy hirtelen bevillant pár emlékkép az exem kapcsán. – De aztán megtörtént a hiszti a családom körül, ami miatt eléggé elítéltek minket utána, és nem akartam, hogy Junwoot is bántsák emiatt, ezért szakítottam vele.

- Nem lehetett könnyű – mormogta az orra alatt Yoongi maga elé bámulva.

- Valóban nem. Kérlelt, hogy maradjunk együtt, de bármennyire is szerettem volna, nem lehetett. Ráadásul akkor már szóba jött, hogy ideköltözöm, így főleg nem működött volna. Mellesleg vele volt az utolsó szexuális élményem is – tettem hozzá még gyorsan, majd kiittam a maradék boromat.

- Még összejártatok miután szétmentetek? – kérdezte a mellettem ülő szemöldök ráncolva, mire aprót bólintottam.

- Nagyon jó volt vele a szex, azt hiszem vele volt a legjobb, mindig tudta, hogy mit akarok, és hagyta, hogy irányítsak. De minden alkalommal nehéz volt, főleg az utolsónál, amikor már tudtam, hogy nem megyek fel hozzá többet.

- De hát csak október közepén jöttél ide – mondta Yoongi, majd az üvegért nyúlva újra töltötte a poharam.

- Igen, de nem akartam ezt tovább húzni – feleltem szájhúzva. – Ugyanúgy szeretkeztünk tele érzelmekkel miután szakítottunk, és ez mindig megölt minket egy kicsit, mert tudtuk, hogy úgy sem leszünk együtt újra. Mindegy, nehéz volt, és talán ezt sajnálom a legjobban abban, hogy elkellett jönnöm Daeguból.

- Még sosem szeretkeztem – szólt közbe a fekete hajú, mire meglepetten pislogtam rá. – Most meg mi van? Sosem volt még kapcsolatom, nem voltam szerelmes sem, fogalmam sincs, hogy hogy kell szeretkezni, vagy hogy egyáltalán mi a különbség aközött és egy rendes szex között.

- Teljesen más – vágtam rá azonnal, majd újra a számhoz emeltem a borospoharat. – Szex közben csak a kielégülés utáni vágy hajt, de amikor szeretkezel a pároddal, az sokkal szenvedélyesebb. Ott inkább az érzelmek irányítanak, és csak arra fókuszálsz, hogy a másiknak a lehető legtöbb örömöt okozd aktus közben.

- Hiányzik? – pillantott rám újra a cicafiú. Újabb pár másodpercig nem válaszoltam, csak bambultam magam elé, mert még engem is elgondolkodtatott a kérdés.

- Azt hiszem már nem – feleltem vontatottan. – Inkább csak sajnálom, mert mindent vele képzeltem el. És félek, hogy talán ő volt az igazi, én meg elvesztettem a családom okozta faszság miatt.

- Igazi – suttogta maga elé Yoongi, majd gúnyosan felhorkantott. – Aranyos, hogy hisztek az ilyesmiben.

- Te talán nem? – néztem rá kérdőn, mire határozottan megrázta a fejét.

- El nem tudom képzelni, hogy valaha is szerelmes legyek. És őszintén szólva nem is akarok.

- Miért nem? – kérdeztem vissza, majd immár másodjára ittam ki a poharam tartalmát.

- Láttam, hogy a szerelem mit tesz emberekkel – suttogta megfeszülve. – Apámnak anyám volt a mindene, de amióta elveszítette őt, csak árnyéka önmagának. Éjjel-nappal dolgozik, nem jön haza, hogy nehogy megrohamozzák az emlékképek, és még velem is alig beszél, mert ha csak rám néz anyámat látja. Teljesen elszigetelve él, miközben menekül az élete elől, ami valamikor a legboldogabb volt neki. – Itt egy pillanatra szünetet tartott, ahogy ő is kiitta az utolsó kortyot, majd egy mély levegő után folytatta. - Másszóval, azt hiszem félnék szeretni, Tae. Folyton az járna a fejemben, hogy mi lesz ha majd elveszítem a páromat, hogy mikor fog valami rossz történni, és rettegnék attól, hogy olyanná válnék, mint apám.

Szerettem volna mondani valamit, sőt egy pillanatra még késztetést is éreztem arra, hogy átöleljem a fekete hajút, de azt hiszem annyira sokkoltak a szavai, hogy nem tudtam még csak mozdulni sem. Nem tudtam vele vitába szállni, elvégre nem ismertem ezeket az érzéseket, amiket ő elmondott, de mégis valahol megtudtam érteni.

- Sajnálom – suttogtam végül.

- Ne! – vágta rá azonnal a mellettem ülő, majd finoman az államra fogott, hogy szembe fordítson magával. Sötét szemei most szomorúan csillogtak, ahogy arcomon járt a tekintete, és egy pillanatra még a vonásai is megváltoztak, mintha idősebb lett volna. – Ne sajnálj engem, Tae. A sajnálat csak egy tüneti kezelés. Az ember sajnálja, ha mellé lötyköli a kávét, vagy elbassza a játékot azzal, hogy egyetlen bábut sem talál el bowlingozáskor. De az igazi bánat... nos, az más, olyan amiről az emberek azt hiszik, hogy megérthetik, de valójában fogalmuk sincs róla, hogy mit érez a másik – sóhajtott mélyet a mondandója végére Yoongi, majd már éppen fordult volna el tőlem, amikor tarkója után kapva ajkaimra húztam. Szinte beleszusszantam a csókba, ahogy párnácskáink találkoztak, és bármit megadtam volna, hogy ha csak egy kicsit is, de elszívhassak valamennyit a fájdalmából.

Yoongi egy pillanatra elvált tőlem, ahogy kivette kezemből a poharakat, hogy lerakja őket az éjjeliszekrényre, aztán visszahajolt az ajkaimra. Lejjebb csúsztunk az ágyon, hogy egymással szembe tudjuk folytatni a csókcsatát, ami meglepően lassú és finom volt. Karjaimat a nyaka köré fontam, míg ő a derekamat ölelte, és igyekeztem minél közelebb vonni őt magamhoz, miközben egy pillanatra sem váltam el tőle. Ezúttal nem volt hátsószándékom, még csak fel sem izgultam, egyszerűen csak szerettem volna enyhíteni a cicafiú bánatán, amiről eddig nem is sejtettem, hogy ekkora. Végül levegőhiány miatt mégis elváltunk egymástól, majd még egy darabig pihegve néztünk a másik szemébe. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a mellkasomhoz húztam a fekete hajút, majd beletúrva hosszú tincsei közé, finoman masszírozni kezdtem a fejbőrét, míg másik kezemmel a hátát cirógattam.

- Tae – szólalt meg halkan, de azonnal csendre intettem.

- Cssssh, csak maradj így egy kicsit – suttogtam magam elé, majd átdobva lábam a vádliján még közelebb vontam magamhoz, már amennyire ez lehetséges volt.

Nem szólt semmit, csak még jobban átfonta karjait a derekam körül, végül lassan elszundítottunk a délutáni napsütésben.



Sziasztok nyuszifülek!
Egy kicsit rövidebb, de annál érzelmesebb résszel érkeztem, remélem nem veszitek ezt rossz néven. Megtudtunk még valamit Tae múltjáról, illetve az exéről, akiről annyit elárulhatok, hogy nem most hallottunk róla utoljára.
Remélem jól vagytok, én nehezen bírom a tél közeledtét, illetve már most túl akarok lenni a munkán, pedig még sok van vissza :'D