Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 17.fejezet (Én tudtam...)

*Rap Monster szemszöge*

Komótosan emeltem fel a fejemet a párnámból, hogy lenyomjam telefonom ébresztőjét. Már jó párszor csöröghetett, mert eléggé késében voltunk. Miután megláttam, hogy mennyi az idő, kipattantam az ágyból és gyorsan keltegetni kezdtem szobatársamat, V-t. A másik szobatársam, Kook, nem volt az ágyában. Gondoltam, ő már fenn van. De akkor, miért nem ébresztett fel engem és Tae-t?

-Taehyung! Ébredj! El fogunk késni.-mondtam, miközben meglöködtem párszor, majd villámgyorsan öltözködni kezdtem.

Tae nagy nehezen felkelt és ő is sietve készülődni kezdett, amikor rápillantott az órára. Miután elkészültünk, szaladtunk ki a konyhába a többieket keresve. De sehol nem volt senki. Akkor esett le a szitu. Ők is elaludtak!

-A francba!-mondtam idegesen.-Tae, te menj és csinálj valami kaját mindenkinek, majd a kocsiban megesszük! Én addig felkeltem a többieket.-hadartam el.

-Értettem!-mondta V túlbuzgón, majd el is tűnt.

Először a nappaliba rohantam. J-Hope és Kook békésen szunyókáltak a kanapén.

-Srácok! Ébresztőőő!-löködtem őket durván.-Hogy lehet, hogy mindenki elaludt?-mérgelődtem magamban.-Ébresztőőő!-kiáltottam, mire végre megmozdultak.-Keljetek! Késében vagyunk.-mondtam, majd rohantam tovább Jiminhez.

Amint berontottam az ajtón, fenn is volt.

-Készülődj! Késében vagyunk.-mondtam, majd futottam az utolsó szobába Suga-hoz és Jinhez. Hiába törtem be az ajtón, nem ébredtek fel úgy, mint Jimin.

Először szerelmem ágyát rohamoztam meg. Suttogva mondtam:

-Szívem, kelj fel! El fogunk késni.-majd csókot adtam puha ajkaira, mire felébredt.-Öltözz! Mennünk kell!-mondtam, most már hallható hangon.

Őt nem volt szívem durván ébreszteni. Ezután átmentem Suga ágyához.

-Yoongi, indulnunk kell! Készülődj!-kiáltottam, majd erősen meglöködtem.

-Ennél finomabban is közölhetnéd.-morogta párnájába.

Miután ők is fenn voltak, visszamentem Tae-hez a konyhába.

-Huh, kész. Mindenki ébren van.-sóhajtottam.

-A kaja is kész.-mondta V büszkén.

-Jól van, köszi. Ééés...milyen szendvics?-érdeklődtem félve. Tudtam jól, hogy V egy szendvicset is képes rosszul elkészíteni. A főzésintelligenciája egyenlő a nullával.

-Tojásos-hagymás.-mondta kiskutyaszemekkel.

Már a gondolattól is rosszul voltam, hogy tojásos-hagymás szendvicset eszem, de ahogy belenéztem a szemébe, nem tudtam volna megbántani ezzel. Hogy juthatott eszébe kombinálni a tojást és a hagymát? Blah. Biztos azt tette bele, amit először meglátott és ehető.

-Szereted?-kérdezte.

-Ööö, persze.-hazudtam.

-Ó, akkor megkóstolod?-nyomott az orrom alá egy szendvicset. Oh, megütött az a szag...

-Hát, jó.-mondtam, majd beleharaptam.

-Ízlik?-kérdezte izgatottan.

-Nem rossz.-füllentettem forgatva a falatot a számban, miközben megpróbáltam nem fintorogni.

-Juj, de jó!-rikkantott, majd a nyakamba ugrott. Én eközben leküzdöttem az ételt a torkomon.

Ekkor Jin lépett be a konyhába.