Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 45. fejezet (Bebizonyítom)

*Jungkook szemszöge*

-Jimin! Jimin! Nézd! Most jön a legjobb rész!-kiáltoztam, miközben a filmet néztük.

Rápillantottam Jiminre, de egyből elcsendesedtem, amikor észre vettem, hogy az én Mochim rajtam piheg. Lehalkítottam a TV-t és óvatosan leemeltem a fejét magamról, majd a kanapén lévő párnára helyeztem buksiját. Betakartam őt a kabátommal, ami a kanapé karfájára volt téve. Had pihenjen az én kis angyalkám. Amíg ő pihent, én kimentem a konyhába és összeütöttem egy kis kaját Jiminnek. Telefonáltam a hyungoknak és csak későn érnek haza, ezért kezdtem el főzőcskézni. Jimin nem maradhat estig ennivaló nélkül. Amúgy is, olyan sokat fogyott az utóbbi időben és ez, az én hibám is. Miattam stresszelt annyit.

Éppen elzártam a gázt a kaja alatt, amikor oldalra pillantottam és megláttam kedvesemet az ajtóban az én kabátomba bugyolálva. Elmosolyodtam. Olyan édes volt. A haja össze-vissza állt, az arca duzzadt volt az alvástól és a kabátom a térdét verdeste, mert nagy volt rá.

-Gyere ide!-nyújtottam neki kezemet.

Szégyenlősen beleillesztette mancsát a tenyerembe. Összezártam ujjaimat az ő ujjai körül és finoman magamhoz húztam. A lehető leglágyabb csókkal ajándékoztam meg. Ahogy mozgattam ajkaimat, többször is megborzongott. El akarom kényeztetni, a tenyeremen akarom hordozni. Nem fog mégegyszer miattam sírni. Utálom, ha szomorú, főleg ha miattam. Boldoggá akarom tenni.

-Mit csinálsz?-kérdezte Chim, miután elengedtem ajkait.

-Főzök.-mondtam, miközben a lábas fölé hajoltam és egy utolsót kavartam az ételen.

-Éhes vagy?-kérdezte, miközben eltűrte a szemembe lógó hajtincset.

-Nem. De te igen.

-Én nem vagyok éhes.-tiltakozott hevesen.

-Nem? Mégis mit ettél ma?

-Ööö...

-Semmit. Gondoltam.-válaszoltam helyette.

-Akkor sem vagyok éhes.

-Legalább kóstold meg!-mondtam, miközben kivettem az ujjammal egy kis szaftot a lábasból és Chim szájához emeltem. Azonnal elrántotta a fejét.

-Mi a baj? Ennyire szörnyen főzök?-kérdeztem nevetve.

-Nem.

-Hát akkor? Kóstold meg!-kérdeztem, majd újra nyújtottam felé a szaftos ujjamat. De összezárta száját és megrázta a fejét.

Támadt egy ötletem, hogy mivel vehetném rá, hogy legalább megkóstolja. A szaftot, ami az ujjamon volt, rákentem a számra.

-Még most sem szeretnéd megízlelni?-kérdeztem felhúzva egyik szemöldökömet, miközben megnyaltam ajkaimat.

Nem válaszolt, csak mámorosan bámulta tettemet. Végül, egy lépést közelebb lépett, és megnyalta ajkaimat, ezzel lenyalva a szaftot róla. Nagyon izgató volt, ahogy nyalogatta ajkaimat.

-Hmmm, de finom.-mosolyodott el, miközben még mindig ajkaimat ízlelte nyelvével.-Máskor is főzz ilyet!

-Ilyet bármikor, szívem.-mosolyogtam el én is.

Pár perc múlva dudaszóra lettünk figyelmesek. Elhúztam a függönyt, hogy kinézhessek az ablakon, de nem volt ismerős a dorm előtt parkoló hófehér sportautó. Először azt hittem a manager az, de neki nem ilyen kocsija van.

-Maradj itt! Majd én kimegyek!-mondtam Jiminnek, majd kimentem a ház elé.

Legnagyobb meglepetésemre Minjun szállt ki a luxusautóból. Lazán becsapta a kocsi ajtaját és felém sétált. Mióta van ennek ilyen autója? Azt mindig is tudtam, hogy dúsgazdag, na de ennyire. Mióta van egyáltalán jogsija? Ajjaj, ezentúl gyalog kell, hogy közlekedjek.