Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 40.fejezet (Angyal vagy)

*Jungkook szemszöge*

A próba utána lelkileg és fizikailag is padlón voltam. Ilyen kimerültséget még életemben nem éreztem. Szabályosan fájt a testem a fáradtságtól. Megváltás volt, amikor hazaértünk és letehettem a fenekemet.

Az összes tag kidőlt. Jin és Namjoon egymásba gabalyodva aludtak, Tae, Nam és az én szobámban. Hobi, Jimin és Taehyung az udvaron aludtak el a hintaágyban. Suga pedig, saját szobájában aludt el az íróasztalára dőlve.

Én viszont nem aludhattam. Volt még egy dolog, amit el kellett intéznem, ami fontosabb volt, mint az alvás. Jiminnek holnapután lesz a szülinapja. Az én drága Mochim megint öregebb lett egy évvel. A nagy hajsza miatt a munkában, talán meg is feledkezett róla, de én észben tartottam természetesen. Szeretnék neki valami különleges ajándékot venni, ami majd rám emlékezteti. Az én csöpp kis Mochimnak.

Persze, mielőtt elindultam volna beszerezni az ajándékát, muszáj volt pihennem egy kicsit. A konyhába mentem és ettem egy pár falatot. Közben, végig a mai nap járt a fejemben.

Szívem szerint az utcára hajítanám Minjunt. De nem teszem, mert Jimin megnyugtatott, hogy nem hagy el és bízom benne. Mégha Minjunban nem is. És végülis, Minjun a barátom és nem tett semmi rosszat. Mindössze annyi a hibája, hogy megtetszett neki Jimin, ami érthető, hiszen Jimin helyes, bájos, kedves, szexi és...és az enyém! Úgyhogy, ha mégegyszer olyan közel megy hozzá, mint ma, eltöröm az orrát!

Gondolataimból Minjun zökkentett ki, aki ráérősen cammogott be a konyhába. Leült mellém az asztalhoz.

-Mi jót eszel?-kérdezte nagy vigyorral az arcán.

-Jin-hyung tegnap csinált hínár levest és megeszem a maradékot.

-Értem. Egyébként, a haverjaid egytől egyig kidőltek.

-Tudom. Nagyon elfáradtak.

-Te nem?

-De.

-Akkor miért nem alszol?

-Mert nekem még el kell ma mennem egy helyre.

-Hova?

-Boltba.

-Minek?

Aish, miért kérdezget ennyit? És miért akarja tudni?

-Hát, a boltban, úgy tudom, vásárolni lehet.-válaszoltam egy kissé flegmán.

-Oh, akkor én is elmegyek veled. Venni akarok egy kis édességet.

-Nem élelmiszer boltba megyek.

-Hanem?

-Ajándékboltba.

-Kinek veszel ajándékot?

-Jiminnek.

-Miért?

-Mert holnap után lesz a szülinapja.

-Ja. Oké. Akkor, menj csak egyedül.-azt hittem, ennél a pontnál végre abbahagyja a kíváncsiskodást. Tévedtem.

-És mit veszel neki?-kérdezte.

-Még nem tudom, de ha megbocsátasz, nekem indulnom kell. Szia.-ráztam le, majd elsiettem a dormból.

Nem hiányzott, hogy tovább faggasson. Ahogy kiléptem a dormból, vacogni kezdtem. Az idő télies volt, már csak a hó hiányzott. És ez nagyon ritka ősszel. Nyakig felhúztam a cipzárt a dzsekimen, úgy sétáltam a belvárosban. Közben azon morfondíroztam, hogy milyen ajándék méltó Jiminhez vagy milyen ajándékkal tudnám kifejezni, hogy mennyire szeretem őt. De arra jutottam, hogy ilyen ajándék nem létezik. Úgyhogy, csak azt szeretném, hogy örüljön majd neki és mint mindig, most is boldoggá akarom tenni. Melegség és kellemes borzongás futott végig a testemen, amikor magam elé képzeltem szerelmem arcát amikor boldog és szívből mosolyog. Azt hiszem, ez a kép fog a szemem előtt lebegni, amikor kiválasztom az ajándékát.