Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 53.fejezet (Várni fogok rád)

*Yoongi szemszöge*

Visszavittük a céghez a kisbuszt, majd hazagyalogoltunk. Hajnali kettő is elmúlt már. Mindenki azonnal a saját szobájába ment, hogy lepihenjen, kivéve engem.

-Yoongi, te nem mész aludni?-kérdezte Jin-hyung, miközben éppen be akart lépni Namal közös szobájába.

-Ööö, előbb megnézem Jimint.-válaszoltam.

-Rendben. De ne ébreszd fel!

-Oké.-mondtam, majd elindultam Jimin szobájába.

Halkan benyitottam. Ahogy beléptem, megcsapott Jimin jellegzetes illata. Mámorító... Közelebb mentem az ágyához és leültem mellé. Az illata itt, még erősebben érződött. Olyan békésen szuszogott. Ujjamra csavartam egyik hajtincsét, ami a homlokára omlott és játszani kezdtem vele. Gyönyörű ez a fiú...

Annyira belemerültem a játékba a hajával, hogy észre sem vettem, hogy nyitogatni kezdte szemeit.

-Jimin, ne haragudj, hogy felkeltettelek.-mondtam.

-Nem te voltál. Amúgy is felébredtem volna.-mondta álmosan.-Mit csináltál, hyung?-mosolyodott el édesen.

-Én...én csak...ööö...-dadogtam.

-Ó, már látom.-mosolygott tovább, miközben felült és megigazította haját, amit én túrtam össze.

-Bocsi.-hajtottam le a fejem.

-Semmi gond, hyung.-tette kezét a vállamra.-Hyung...tudsz valamit Jungkookról?-komolyodott el arckifejezése.

-Ööö...hazament.

-Hazament? Hova? Busanba?-kezdett aggódni.

-Igen.

-Miért? Hogy minél messzebb kerüljön tőlem?-gyűltek könnyek szemeibe.

-Nem erről van szó, Jimin. Neki is fel kell dolgoznia a szakítást.

-Beszéltél vele?

-Igen.

-Azt is elmondta, hogy miért szakított velem?-sütötte le szemeit.

-Nem...azt nem.-hazudtam. Szörnyű volt hazudni neki, de Jungkook erre kért minket.

-Telefonon beszéltetek?

-Aham.-sóhajtottam. Utálok hazudni.

-Jaj Yoongi, még egy napja sincs, hogy szakított velem, de már most nagyon hiányzik.-mondta, miközben szipogni kezdett.-Hogy fogok boldogulni nélküle? Talán, nekem is ki kéne vennem egy kis szabit. Így nem tudok a munkára koncentrálni. Szinte fojtogat a hiánya.-csuklott el a végére a hangja, majd sírni kezdett.

Nem mondtam semmit, csak megöleltem. Közben azon gondolkodtam, hogy hogy lehet valaki olyan gonosz, mint Minjun. Undorító alak. Jimin és Jungkook ártatlanul szenvednek. Annyi a hibájuk, hogy szerelmesek egymásba és, hogy Jiminnek nem tetszik Minjun. Micsoda igazságtalan világ.

-Nyugodj meg, Jimin!-váltam el tőle.-Ha úgy érzed, jót tenne egy kis szabi, szólj a managernek, de semmiképp se maradj itthon sokáig, mert itthon csak mégjobban magadba fordulsz majd, ugyanis csak Jungkookon fog járni az eszed. Ha dolgozol, könnyebben feldolgozod a szakítást és eltereli a munka a figyelmedet, oké?

-Igazad lehet.-törölte meg szemeit ruhájának ujjába.

-Egy hyungnak mindig igaza van.-húztam ki magam mosolyogva, mire ő is halvány mosolyt festett arcára.

-Nem tudod véletlenül, hogy Jungkook meddig marad Busanban?-kérdezte.

-Azt hiszem, két hetet említett.-válaszoltam.-Aludj Jimin, jó? Ne gondolj most Jungkookra! Akarod, hogy kérjek neked szabit a managertől?