Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 80.fejezet (What's going on here?)

*Jimin szemszöge*

A következő nap reggelén kiabálásra ébredtem. Felemeltem a fejemet a párnáról, és körbe néztem a szobában. Olyan hangos volt a kiabálás, hogy azt hittem, itt veszekednek a szobában. De nem. Csak Jungkook és én voltunk. Jungkook nem ébredt fel a beszűrődő hangokra.

Kiszálltam az ágyból, és elkezdtem keresni a hangok forrását. A konyhában megpillantottam Namjoon-t és Jin-t. Hunyorogva megálltam a konyha ajtajában.

-Látod Namjoon? Felkeltetted Jimin-t.-szidta le Jin Nam-ot.

-Úgy csinálsz, mintha te nem kiabáltál volna.-vágott vissza a leader.

-Hyungok! Inkább mindketten vegyétek halkabbra, mert mindenkit felvertek a házban.-szólaltam meg rekedtes hangon.-Mi a fenén vitatkoztok hajnali 5 órakor?

-Namjoon megcsal, de letagadja.-mondta Jin-hyung.

-Nem csallak meg! Hányszor mondjam még el?-emelte fel a hangját Nam.

-Csssst!-pisszegtem le őket, de hiába, ugyanolyan hangosan folytatták a vitát.

-Nem? Akkor mondd el, hogy mégis mi a faszt titkolsz előlem!-kiabált Jin.

-Nem mondhatom el, nem érted? És különben is, honnan jöttél rá, hogy titkolok valamit?

-Elég gyanús voltál mostanában. Késő este jársz haza, nem kívánod velem a szexet, és még sorolhatnám. Persze, hogy egyből arra gondolok, hogy megcsalsz. Te mire gondolnál?

-Hyungok! Egy kicsit halkabban!-próbáltam őket lenyugtatni, de mintha a falnak beszéltem volna.

-Az ég szerelmére, Seokjin! Nem csallak meg, esküszöm.-mondta Nam.-Szeretlek, miért csalnálak meg?-mondta ezt már halkabban, miközben lerogyott az egyik székre, és a kezeibe temetkezett.

Hirtelen csönd telepedett a konyhára. Jin-hyung tanácstalanul rám pillantott, mire én biccentettem a fejemmel Nam felé, hogy menjen oda, és ölelje át. Jin-hyung értette a célzást, odasétált Nam mellé, és elvette a kezeit az arca elől, hogy bele tudjon ülni az ölébe. Átölelte Namjoon fejét, aki erre hozzábújt Jin mellkasához, nagyot sóhajtott, majd visszaölelt.

-Ne haragudj, Namjoon!-suttogta neki Jin.

-Semmi gond.-válaszolta.

-Csak tudod...féltelek. Félek, hogy elveszítelek.

-De nem kell félned. Senki sem pótolhat téged, Jin.

-Olyan hülye vagyok. Miért gondoltam egyből azt, hogy van valakid?

-Megértem. Én is gyanakodtam volna.

-De ha nem megcsalásról van szó, akkor miről?

-Egyelőre nem mondhatom el, de amint itt lesz az ideje, el fogom mondani. Nem gond, ugye?

-Nem. Türelmes leszek.

Amíg ők kibékültek, addig én ott álltam az ajtóban, és azon gondolkodtam, hogy milyen aranyosak együtt, és hogy milyen szép az őszinte és igaz szerelem. Amint ezen gondolkodtam, éreztem, hogy valaki átölel hátulról, majd megcsókolja a tarkómat. Csakis egy valaki lehetett.

-Jungkook.-mosolyodtam el.

-Hm?

-Te is Jin és Namjoon hangjára keltél fel?

-Nem, arra, hogy nem vagy az ágyban. Miért? Mi volt?

-Veszekedtek. De amint láthatod, már ki is békültek.-mutattam Jin-ék irányába, akik még mindig össze voltak bújva.