Forbidden love (BTS Jikook fanfiction) BEFEJEZETT

Jikook 39.fejezet (Egy kis frissítőt?)

*Jimin szemszöge*

Miután Minjun birtokba vette a kanapét, megvacsoráztunk és lefürödtünk, aztán mindenki aludni indult. Érthető, hiszen nagyon kimerültek voltunk.

-Jó éjt édesem.-adtam jó éjt puszit Kook homlokára, aztán el akartam indulni Hope-al közös szobánkba.

-Várj, Jimin!-csimpaszkodott görcsösen kezembe Jungkook, ezzel visszatartva.

-Mi a baj?-simítottam végig arcélén.

-Kérdezhetek valamit?-nézett rám kölyökkutya szemekkel.

-Mondd csak, szívem!

-Szeretsz engem?-harapta meg alsó ajkát.

-Hogy kérdezhetsz ilyet Jungkook? Persze, hogy szeretlek.

-És mindig szeretni fogsz?

-Életem végéig.

Nem mondott semmit, csak gyengéden megcsókolt. A csókjában félelmet és féltést éreztem. Volt egy olyan sejtésem, hogy ennek a kérdésnek köze van Minjunhoz.

Ezt követően Kook bement a leaderrel és V-vel közös hálójába, én pedig elmentem a mosdóba. Visszafelé jövet, meghallottam, hogy valaki szólongat. Először azt hittem Kook az, de nem az ő hangja volt. A nappaliból hallottam a hangot, szóval sejtettem, hogy Minjun az. Bementem hozzá. Félmeztelenül ült a kanapén, arcát csak az ölében lévő laptop világította meg. Kicsit frusztrált, hogy, hogy is mondjam, kissé hiányos az öltözete, de azért beljebb mentem a szobába, mert azt hittem szüksége van valamire. Elvégre, ő egy vendég itt nálunk.

-Ööö, igen?-szólaltam meg bizonytalan hangon.-Baj van?

-Nem, dehogy.-mosolyodott el.-Csak szeretném, ha megnéznél valamit.-mondta, majd megpaskolta maga mellett a kanapét, hogy üljek le mellé.

Nem akartam azt mondani, hogy nem. Habár, szívem szerint azt tettem volna, mert szörnyen fáradt voltam.

Leültem mellé és elkezdte mutogatni a laptopján a képeket, amiket ő készített. Tényleg tehetséges fotós. Gyönyörű képei vannak és azt mondta, hogy az az álma, hogy egyszer csinálhasson egy fotókiállítást.

-Na, hogy tetszenek?-kérdezte, miután végig értünk a fényképeken.

-Ezek profi munkák, Minjun. Legalábbis, az én szememmel, mert nem igazán értek a fotózáshoz.

-Nem is kell. Pont egy olyan ember véleményére volt szükségem, aki laikus a témában, mégis van szépérzéke a dolgokhoz.

-Honnan veszed, hogy nekem van szépérzékem?-kuncogtam.

-Elég rád néznem és tudom.-mondta lágy hangon, miközben tekintete az ajkaimra vándorolt.

Lehajtottam a fejemet és tördelni kezdtem az ujjaimat. Most flörtölni próbál velem? Ebből nem kérek, köszönöm.

-Ööö Minjun, én most megyek, lefekszem aludni, rendben?-mondtam zavarodottan.

-Menj csak.-mosolygott.-Szép álmokat, Jimin.

-Jó éjt.-mondtam, aztán szélsebesen a szobámba futottam, ahol Hope már az igazak álmát aludta.

Másnap reggel, szobatársam, J-Hope ébresztett. Ha ő nem ébreszt fel lehet, hogy átaludtam volna a napot. Ketten kicsoszogtunk az étkezőbe reggelizni. Mindenki az asztal körül ült, kivéve Minjunt. Huh, megkönnyebbültem. Elfoglaltuk a szokásos helyünket Hope-al és enni kezdtünk.